 |
|
összehangolt védekezés, megelőzés kell
Kár víz
A január elsejétől hatályos új katasztrófavédelmi törvény értelmében a Tűzoltóság Országos Parancsnoksága és a Polgári Védelem Országos Parancsnoksága az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság égisze alatt integrálódik. A szakemberek szerint e fúzióval "megszűnnek a két szervezet közötti párhuzamosságok és egységes irányítás valósítható meg" a vészhelyzetek megelőzésében és esetleges következményeik felszámolásában. Az integráció során a korábbi két szervezet együttes létszáma 360-ról 185-re csökken. Ugyanakkor a fővárosban létrejön egy katasztrófavédelmi központ, a Rendőrtiszti Főiskolán pedig egy katasztrófavédelmi tanszék. Az új védelmi csúcsszerv idei költségvetése 5,8 milliárd forint, amiből 800 millió költhető fejlesztésre. A katasztrófavédelmi főigazgatóság élére Bakondi György vezérőrnagy, az óesztendő végén megszüntetett Helyreállítási és Újjáépítési Tárcaközi Kormánybizottság egykori elnökét nevezték ki. Kérdéseinkre Bakondi György válaszolt.
- A katasztrófákkal foglalkozó szakírók gyakran hangoztatják, hogy honfoglaló vezéreink valamilyen csoda folytán komoly katasztrófaelméleti ismeretekkel bírtak, amikor az öreg kontinensnek ebben az Alpokkal, Dinári-hegyekkel, Kárpátokkal körbe ölelt, jól védett zugában verték le a karót. Amire akkor nem figyeltek, azt Széchenyiék ármentesítése, folyamszabályozása korrigálta valamelyest. A globális viszonylatban jóformán jelentéktelen, de ettől még az emberek százait, ezreit lehetetlen helyzetbe hozó ár- és belvizek azonban szinte menetrend szerint itt vannak. Ahogy mondjuk, itt a Kárpát-medence közepén, "egy lavór alján" terül el ez az ország. Ön szerint mit lehetne tenni az ár- és belvizek sokmilliárdos kártételeinek radikális csökkentése érdekében?
Nos, annak idején még az iskolában is úgy tanultuk, hogy Magyarország egy meglehetősen aszályos területen fekszik. Most pedig mintha megfordult volna ez a dolog. Sokat foglalkozunk ezzel, szakértőkkel is tárgyaltam. A radikális megoldáshoz, mármint a folyamszabályozáshoz tényleg már a múlt században hozzáláttak. Ez akkor európai léptékkel is példaértékű volt, vagyis nagyon az élen jártunk. A belvízzel egy kicsit bonyolultabb a helyzet. A világon sok helyütt nem is ismerik ezt a fogalmat, mert ez egy magyar specialitás. Köztudott, hogy víz ellen védekezni egyedül nem lehet. Kissé leegyszerűsítve, ha én ezt teszem, de a szomszéd nem, akkor nem sokra megyünk. Már a múlt század elején, az első vízgazdálkodási törvények megalkotásakor, a vízgazdálkodási társulások megalakításakor tudták, hogy össze kell fogni. Nos, az új idők követelményeinek szellemében meg kell találnunk ennek az összefogásnak az optimális formáit, kereteit. A nélkülözhetetlen szabadföldi vízelvezető rendszereknek szárazság idején aszályos helyeken kettős funkciójuk lehet, mivel visszapótolhatják a hiányzó nedvet. A földrajzi helyzetünk ezt lehetővé teszi. Azt gondolom, hogy a magyar jogi helyzet ebben a kérdéskörben eléggé világos. A vizek kártétele elleni védekezésről szóló törvény, s általában a vízügyi jogszabályaink megjelölik e téma gazdáját. Vagyis, a közlekedési és hírközlési minisztérium s ennek területi szervei, a vízügyi igazgatóságok hivatottak ezzel foglalkozni. 1998 óta pedig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az, amely a mezőgazdasági területeken, a vízelvezetéssel, a halászattal, az ezzel kapcsolatos gazdálkodási szervezetekkel, társulásokkal és más hasonló dolgokkal összefüggő kérdéseket koordinálja kormányzati szinten. Az új katasztrófavédelmi főigazgatóság ebben az integrált rendszerbe lép be. Fő és alapvető rendeltetése: egyrészt a megelőzés. Persze nem csak akkor, ha vízről van szó. Megelőzzük a bajt szervezéssel, tervezéssel, felkészítéssel, hatósági ellenőrzéssel, engedélyezéssel, szakhatósági hozzájárulással, bírságolással stb. Másodszor: amennyiben mégis katasztrófahelyzet alakul ki, mindenek előtt alapvető kötelességünk az életvédelem, az emberi élet mentése. Feladatunk van tehát a megelőzésben, majd az előrejelzéstől kezdve a felkészítésen, az effektív védekezésen át egészen a helyreállításig. Vagyis, helyreállítási, újépítési szakterületi kérdésekkel is foglalkozunk...
- Ha már fentebb is szóba került a bírságolás megemlíteném: a kinevezése után adott egyik nyilatkozatban Ön elmondta, hogy a katasztrófavédelmi főigazgatóság "hatósági jogosultságokkal rendelkezik és bírságolhat is. A pénzbüntetés a települési vízelvezetés rendezetlensége miatt elkerülhetetlen." A kérdésünk az, hogy az új felállás óta eltelt rövid idő ellenére sor került már ilyen büntetés kiszabására, vagy van-e folyamatban ilyen eljárás?
A vízelvezető árkok, csatornák és ilyen rendszerek milyenségének tényleg fontos szerepük van a belvízkárok alakulásában. Azonban elhanyagoltságuk esetén is nekünk csak úgynevezett érszrevételezési, szakhatósági kezdeményezési lehetőségünk van, de bírságolási jogkörünk nincs. Ha ennek az ellenkezője valamilyen szövegkörnyezetben a fentebb idézett formában jelent meg - az téves közlés. Amiről szó van, az a vízügyi hatóság feladata. Persze amennyiben a helyszínen azt tapasztaljuk, hogy valaminek a gondozatlansága, a gondatlanság már-már katasztrófaveszélyt idézhet elő, s az illetékesek nem sietnek azt megoldani, a megfelelő szakhatóságnál kezdeményezhetjük az eljárást, s szükség esetén bírságolhatunk is.
- Főként a közlekedési balesetekben nyilvánul meg úgy istenigazából a potenciálisan mindig reánk leselkedő veszély iránti lebecsülésünk és közömbösségünk. A mindennapi emberi mentalitásra jellemző, hogy a döntő többség még gondolni sem kíván arra, hogy épp őt vagy szeretteit érheti baj. Az, hogy elméletileg őt sem biztosítja semmi a kellemetlenségektől - fel sem merül. Miért pont én? Miért pont velem? Így aztán nem kezeljük fontosságához illően a saját kis maszek "katasztrófavédelmünket", annak legfőbb elemét, a megelőzést. Ez az attitűd a baj megtörténtekor még védtelenebbé, esetlenebbé teszi az embert. Az ilyen mentalitás a ludas abban, hogy közúti balesetekben több áldozatot veszít el az emberiség, mint a gyilkos háborúkban. Ebben egy kicsit a sajtó is vétkes, mert csak informatív szinten, a napi hírek szintjén foglalkozik a katasztrófákkal. A szakértők elemzései már nem nagyon érik el a mindennapi olvasót, tévénézőt? Egyetért-e Ön ezzel, s ha igen, vannak-e elképzelései arra vonatkozólag, hogy valahogy pótolni kellene ezt a hiányzó kommunikációs láncszemet?
Hát igen. A katasztrófák megelőzése nagyon komplex dolog, s ebben fontos szerepe lehet a tömegtájékoztatásnak. Természetesen a bajt megelőzni azzal is lehet és kell, hogy időben jelezzük közeledtét, rendszeresen ellenőrizzük a helyzetet, hogy ne váljon katasztrófahelyzetté. Megtervezzük a megelőzési, elhárítási, mentési teendőket, felkészítjük azokat, akik mindezt végrehajtják. S mindehhez kellő távközlési, kommunikációs feltételeket teremtünk stb. Mindezek mellett főigazgatóságunk megalakulása óta nagy súlyt helyez arra, - s ez talán a publikációk, műsorok mennyiségén is érzékelhető - hogy a média útján is minél több emberhez eljussunk. Hogy minderre milyen szükség van, azt jelzi a következő példa is. Az egyik kistelepülésen 65 éve nem volt árvíz. Tavaly mégis megjött az ár. A helyi közösségnek nem volt a vészhelyzetre vonatkozó terve. Az önkormányzat vezetése egyáltalán nem tudta, mit kell ilyenkor tenni. Nem tudták a lakosságot értesíteni, a harangokat félreverni. Nem tudták, hogy ilyen esetben hova kell fordulni, honnan szerezhetnek be homokzsákokat, hogyan lássanak hozzá a védekezéshez stb. Tehát, csakis kellő kommunikációs környezetben működhet a szükségszerű önszerveződés, melynek egyik alapelve, hogy segíts magadon, amíg külső segítség érkezik. S ha az emberek összefognak a bajban, ha kistérségek kistelepülései összefognak - hatékonyabb a kívülről érkező segítség is. Ezért is tekintjük a kellő állampolgári felelősségtudat és hozzáállás formálását az egyik legfontosabb feladatunknak. E célt szolgálja főigazgatóságunkon a tájékoztatás és társadalmi kapcsolatok főosztálya, melnyek feladata a lakosság felkészítése a katasztrófa-helyzetek megelőzésére, illetve a veszélyhelyzetekben való reagálásra. Az önkormányza-
tokkal való együttműködésünk elsősorban az állandó információcserére épül. Egy esetleges katasztrófa-helyzetben pedig a helyhatóságoknál meglévő erők és eszközök, valamint a katasztrófavédelmi igazgatóságok által felügyelt szervezeti egységeknél lévő erők és eszközök közötti együttműködésre.
- Az 1999. évi katasztrófavédelmi törvénynek a kormány feladatait taglaló második fejezetében olvashatjuk, hogy a kormány "létrehozza az országos katasztrófavédelmi információs rendszert". Mit tudhatunk erről a rendszerről? Mivel az "értelmező rendelkezésekben" nincs meghatározva, nem eléggé világos, hogy egy állandóan működő országos hálózatról, vagy csupán a katasztrófák idején kialakított lokális információs rendszerről, információs vertikumról, piramisról van szó.
Itt több mindenről szó van. Megalakult egy új kormányzati irányító testület, a kormányzati koordinációs bizottság, amelyet a belügyminiszter vezet. Ez a testület koordinálja a különböző típusú katasztrófák esetén a kormányzati erőfeszítéseket, döntéseket hoz a pénzeszközök más eszközök, erők - rendőrség, hadsereg stb. - átcsoportosításáról, alkalmazásáról. Információs bázisa honi és nemzetközi vonatkozásban is a meglévő struktúrákon alapszik. A katasztrófavédelmi szervezetnek is van információs szolgálata, bázisa. Hasonlót működtet a vízügyi szolgálat a "vizek vonatkozásában". Tehát én naponta értesülök arról, hogy az országban milyen balesetek, tűzesetek történtek, milyen az ár- és belvízhelyzet. Ez egy egységes számítógépes rendszerben, egységes ügyeleti rendszerben jut el az ország vezetéséhez. Veszélyhelyzetben - ha az feltételezhetően katasztrófává terebélyesedhet - azonnal aktiválunk egy veszélyhelyzet-kezelő központot, amely itt működik a Mogyoródi úti székházunkban. Feltöltjük személyi állományát, térképeket kezdünk vezetni, operatív rádiós rendszert kezdünk el működtetni stb. Szintén ide érkeznek be a különböző figyelő, elemző rendszerek adatbázisai is. Így például egy korai előrejelző rendszer a határra van telepítve. Olyasmi, mint 1986-ban - amikor a svédektől értesültünk a Csernobili katasztrófáról - többé nem fordulhat elő. Ugyancsak ide futnak be a közeli európai folyók vízállásjelentései és egyáltalán minden olyan információ, amelynek köze lehet egy esetleges katasztrófához. Ügyeleti rendszerünket összekapcsoltuk a rendőrség hasonló rendszerével. Működik a 112-es segélyhívó rendszer. Az információáradat nemzetközi szinten is teljes és mindenre kiterjedő. A kétoldali kapcsolatokon túl a NATO brüsszeli központjában működik egy polgári veszélyhelyzet-kezelési központ, ahol az ilyen jellegű adatok összefutnak. Tehát kialakulóban van egy olyan nemzetközi információs rendszer, amely a vészhelyzet megjelenésétől az effektív mentési beavatkozáson át egészen az újjáépítésig terjed.
- A Polgári Védelem Országos Parancsnokságnak és Tűzoltóság Országos Parancsnokságának az integrálásával mennyiben módosul egy fővárosi, kerületi katasztrófavédelmi, megelőző rendszer?
Nem módosul lényegesen. Ugyanis a főváros vonatkozásában speciális a helyzet. Az önkormányzati tűzoltóság felé mindaz a jogkör, amely a Tűzoltóság Országos Parancsnokságát megillette, most a katasztrófavédelmi főigazgatásra hárul. De mindez csak szakfelügyeletre, szakirányításra korlátozódik, tehát nem "direktbe" irányítunk, mivel önkormányzati tűzoltóságról van szó. A Polgári Védelem Fővárosi Parancsnoksága most átalakul Fővárosi Polgári Védelmi Főigazgatósággá. Ez viszont már közvetlen irányításunk alatt áll, miként a hasonló megyei szervezetek. Tehát itt a fővárosban "tapintható" változásokat nem fognak érzékelni a lakosok. Baj esetén ugyanazokat a telefonszámokat kell hívni, s ha kell ugyanazok az emberek sietnek segítségükre…
Egy fővárosi, kerületi olvasónak ugyanakkor még szeretném elmondani, hogy az a bizalom, amivel a lakosok fordultak az eddigi tűzoltósági, önkormányzati, állami szervekhez, az a társadal-
mi megbecsülés, elismertség, amely a most integrálódott testületeket övezte - egy olyan tőke, amire az új katasztrófavédelmi szervezet alapozni szeretne. Remélhető, hogy ha a korszerűsítés folytatódik, tökéletesedik munkánk, a lakossági erkölcsi támogatás még nagyobb lesz, hogy megelőzzük a bajt, de ha már megtörtént, idejében ott legyünk és segíthessünk.
Turányi József
Tartalomjegyzék * tizedik évfolyam, 1-2. szám * 2000. január - február
Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.