 |
|
Türelmi zóna és/vagy vigalmi negyed?
Éjjeli pillangók
Egyetlen önkormányzat sem jelölt ki türelmi zónát a tavaly ősszel a parlament által elfogadott maffiaellenes törvény rendelkezéseinek megfelelő határidőig. Azokban a városokban, ahol tömegesnek minősíthető prostitúció van, március 1-jéig kellett volna a felajánlkozásra alkalmas területet kijelölni. Ellenkező esetben a lányokat a rendőrség mindenhonnan beszállíthatja, ahol a jogszabály védett zónát határoz meg. Egyes önkormányzatok azzal bújtak ki a rendelkezés alól, hogy kimondták: náluk nem tömeges a prostitúció. A legnehezebb helyzetben azonban Budapest van, hiszen nyilvánvaló, hogy legalább a Józsefváros egyes részén hagyományosan dívik ez az üzletág. A fővárosi önkormányzat első nekifutásra a törvény hiányosságaira hivatkozva nem jelölt ki türelmi zónát. Most úgy tűnik, március végén újra foglalkoznak a kérdéssel.
A hozzáértők azt mondják, az egész ügy rákfenéje az a bizonyos sokat emlegetett New York-i Egyezmény. Ez az 1950-ben született nemzetközi szerződés alapvetően az emberkereskedelemről és a prostitúció kihasználásának tiltásáról szól. Hazánkban 1955-ben hirdették ki. Így Magyarországon 1955. december 24-től engedélyezett volt az egyéni prostitúció, de tiltott minden olyan tevékenység, amely ebből hasznot húz vagy erre rábír. Számos szakértő és politikus szerint a tavaly ősszel elfogadott szervezett bűnözés elleni törvény nemcsak szellemében, de szövegében is ellentétes az egyezménnyel. Ennek 1. cikk 2. bekezdése kimondja: "A Felek kötelezik magukat arra, hogy ...megbüntetik mindazokat, akik... épületet vagy más helyet egészben, vagy részben mások prostitúciójának céljára tudatosan bérbe adnak, vagy bérelnek." Kérdés, hogy a türelmi zóna kijelölése milyen jogi aktusnak számít.
A törvényhozók egyébként már a döntés pillanatában tisztában voltak azzal, hogy öszvérmegoldást alakítottak ki. Engedélyezték a prostituáltak működését - sőt, a szexuális szolgáltatást felvették a KSH szolgáltatások jegyzékébe -, leszögezték, hogy a tevékenységnek megfelelő területet kell kijelölni, de azt már nem, hogy ezen a területen a szolgáltatás meg is történjék. Vagyis, üzletet kötni lehet, de az aktust végrehajtani a közterületen nem. Zónaként közterület jelölhető ki, esetleg közcélra megnyitott magánterület. Ez a faramuci helyzet azért alakulhatott ki, mert a nemzetközi egyezmény miatt a prostituáltak intézményes keretek közt - bordély-, avagy nyilvánosházban - nem gyakorolhatják az ipart. Vagyis a magánházakban, a szobáztató-helyeken folyó ügyletek tilosak, és büntetendők. Március 1-jétől pedig életbe lépett az új szabálysértési kódex azon része, amely elzárással is sújtja a törvény megsértőit.
MIT JELENT A TÖMEGES PROSTITÚCIÓ?
Demszky Gábor főpolgármester többször kinyilvánította: a New York-i Egyezmény elavult szemléletű akkor, amikor a testükből élőket még mindig áldozatokként kezeli. Ezért a főváros már többször javasolta, hogy hazánk mondja fel a szerződést, vagy kerülje meg a rendelkezéseit. A diplomaták azonban óvnak attól, hogy az Európai Uniós csatlakozásunk előtt ilyen lépésre szánjuk el magunkat. Pedig nem egy, a nemzetközi szerződést aláíró nyugati ország - köztük Németország - huny szemet nyilvánosházak működtetése felett.
A szervezett bűnözés elleni törvény prostitúcióról szóló részében kimondták: ezt az ősi tevékenységet csak bizonyos területeken, a türelmi zónákban, és esetleg időkorlátok között gyakorolhatják. Az önkormányzatoknak - a törvény szerint - akkor kell ilyen zónát kijelölniük, ha a prostitúció ott tömegesen jelenik meg. Hogy ez mit is jelent, azt több feltételhez kötötték: a prostituáltak folyamatosan vagy idényjellegűen, nagyobb számban és egyidejűleg vannak jelen; tevékenységük pedig alkalmas a település nyugalmának megzavarására. Csakhogy ez a megfogalmazás is többféle értelmezésre ad lehetőséget. Legalábbis a helyhatóságok szerint. A nagyobb városok önkormányzatai, ahol - főként a kivezető főutak mentén - nyilvánvalóan megjelent a prostitúció, kimondták: az nem számít tömegesnek, így nekik nem kell foglalkozniuk a zóna-kérdéssel. A döntésekben nem kis szerepet játszott a fokozódó lakossági tiltakozás. Amelyik területre ugyanis ráütik a bélyeget, az az ottlakók félelme szerint a bűnözés melegágya lesz. Több önkormányzati politikus, köztük a főpolgármester rámutatott arra a hibára is, hogy a parlament a gondot túlságosan leszűkítve, bűnözési kérdésként foglalkozott a prostitúcióval, holott ennek komoly egészségügyi, szociális, infrastrukturális vonzatai is vannak.
Gumiszabálynak tartják a törvény alkalmazói még azt a paragrafusrészt is, ami feltételként a lakók nyugalmának megzavarásáról szól.
A maffiaellenes törvény nehéz helyzetbe hozta a fővárost. A zónakijelölés jogát a Fővárosi Közgyűlésre bízta, ám annak a kerületi önkormányzatnak, amely hajlandó területet felajánlani, vétójogot adott. Várható volt azonban, hogy a kerületeknek eszük ágában sem lesz hivatalosan elismerni területükön a prostitúciót. Pedig egy alapítványi felmérés bizonyította, hogy Budapesten nemcsak a Józsefvárosban van jelen ez az ipar. Csécsei Béla, a VIII. kerület polgármestere úgy tudja: a néhány évvel ezelőtt megállapított 14 helyből csak kettő volt józsefvárosi. Az utcalányokat képviselő szervezettől, a Pro Reo Érdekvédelmi és Egészségügyi Szövetségétől származó információ szerint a Józsefvárosban körülbelül ezer lány dolgozik. A fővárosban azonban egyre több a kivezető főutak mentén, a benzinkutaknál, a kamiontermináloknál működő prostituált. Összességében 3000-4000-re becsülik a testüket áruba bocsátók számát. (Nagyobb hányaduk azonban úgynevezett háztartási prostituált. Azaz önszántából, vagy bármilyen kényszer hatására saját lakásán fogadja kuncsaftjait. Nem beszélve a luxusnőkről, akiket a törvény szintén nem érint.) Ha egy negyedet jelölnének ki a prostituáltaknak a Józsefvárosban, a tiltott részekről ide vándorolnának az utcalányok. De a birtokon belül lévők minden bizonnyal harcolnának a jól bejáratott helyekért. A véres leszámolások elkerülése érdekében a fővárosi önkormányzat a prostituáltakat és striciket is képviselő Pro Reót - kérésükre - bevonta a rendelet előkészítésébe. Ebből persze nem kis galiba támadt, hiszen a futtatást a törvény szigorúan bünteti. A fővárosi önkormányzatot sokan támadták azért, mert szóba állt a bűnözőkkel. A Városházán úgy védekeztek: kénytelenek tárgyalni a stricikkel is, hiszen - törvény ide vagy oda - az iparág valódi mozgatói ők.
KERESIK A MAGÁNTŐKÉT
A türelmi zónák kijelöléséről szóló fővárosi rendelettervezet végül ez év januárjára készült el, ám a lehetséges tizenegy külső kerületi helyszín közül egyet sem jelölt ki az önkormányzat. A főépítészi iroda által lehetséges zónának ajánlott területek közül végül hatot választottak ki, de az M0-ás körgyűrű mellett fekvőknek volt a legnagyobb esélyük arra, hogy megfeleljenek. Csakhogy az érintett kerületek - III., IV., XV., XVI., XVIII., XXI., XXIII. - élesen tiltakoztak. Népszavazással, állandó rendőri zaklatással, tüntetésekkel fenyegették a fővárosi önkormányzatot és a leendő kuncsaftokat. Egyedül a VIII. kerületi önkormányzat foglalt úgy állást, hogy hajlandó lenne befogadni a türelmi zónát, ha a városban nem egyedül náluk lenne ilyen. A józsefvárosi vezetők igazából nem türelmi zónában, hanem vigalmi negyedben gondolkodnak. Mi a különbség? Az egyik egy nyílt terület, ahol csak felajánlkozni lehet - egy hosszú utca, vagy több. A másik egy szórakoztató központ, az amszterdamihoz hasonló, turistacsalogató negyed, ahol a testüket az utcán áruló kurtizánok mellett az érdeklődők találnának bárokat színházakat és más szórakoztató létesítményeket. Csécsei Béla szerint ezt a magántőke bevonásával, az önkormányzat felügyelete mellett lehetne megvalósítani. Ettől a megoldástól azonban a politika ódzkodik. Félnek, hogy a végén az önkormányzatot kiáltják ki a lányok futtatóinak. Másrészt közpénzt sem szívesen költenének a szexiparra.
A józsefvárosi polgármester szerint azonban hosszú távon csak ez érné meg, a városnak és a lakosoknak is. Ha ezt a változatot fogadnák el, a jogszabály előkészítésekor hat alapvető feltételt kellene teljesíteni - vélte. Az első: a türelmi zóna(vigalmi negyed) nem lehet messze a városközponttól, mindenképpen a Hungária-gyűrűn belül vagy annak közvetlen közelében. A területi igények kielégítése érdekében legalább öthektárnyit kell kijelölni. Nem lehet lakott, vagy ha vannak magántulajdonosok, azokat kártalanítani kell. A vigalmi negyed korlát nélküli terjeszkedésének gátat kell vetni azzal, hogy a zónát természetes határok között tartják. Ilyen lehet a vasúti vagy zárt pályás villamossínek, erős forgalmú főútvonal, esetleg nagyipari objektum. A közrend fenntartásához elengedhetetlen egy speciális, hatvanfős rendőri egység alkalmazása. Az elmúlt hónapok tapasztalatait figyelembe véve javasolta, hogy a rendőrség az utcán dolgozó rendőröket is képezze ki az illegális prostitúció elleni fellépésre. A türelmi zóna kijelölése után ugyanis elkerülhetetlen, hogy a régi, bejáratott helyeken továbbra is fel-felbukkanjanak a prostituáltak. A VIII. kerületben több területet is megfelelőnek találtak. Egyike ezeknek a józsefvárosi pályaudvar környéke és a Ganz területe. A Kőbányai út környéke is szóba került, de ott félnek a Népliget "elfertőződésétől".
MI LESZ, HA MÁR VAN ZÓNA?
Kulcskérdés az is, ki és milyen formában működtesse a türelmi zónát? Az érintett önkormányzat(ok) részt vegyenek-e, és milyen mértékben a fenntartásában? Csécsei Béla szerint a zónát koncesszióban kellene működtetni. Vagyis kikerülhetetlen, hogy az önkormányzat, mint a terület tulajdonosa ne legyen érintett az ügyben. Azt pedig, hogy a Btk.-nak és az emberkereskedelem tiltásáról és a prostitúcióról szóló New York-i egyezménynek is eleget tegyenek, a prostituáltakat a terület kisebbségi társtulajdonosaivá kell tenni. Így kivédhetik a kurtizánok kizsákmányolásának vádját. A tulajdonjog természetesen elidegeníthetetlen lenne, s a prostituált távozása esetén az önkormányzat(ok) visszavásárolná(k). A zónában átalakítandó, avagy felépítendő épületek koncessziós jogát meghirdetnék, de a befektetők főként nem a prostituáltakból húzhatnának hasznot - amit a jogszabályok tiltanak -, hanem a türelmi zónában kialakítandó szórakozóhelyekből.
A főváros álláspontja mintha közeledni látszana ehhez. A februári közgyűlés sikertelensége után - ahol a rendelet el nem fogadásával mulasztásos törvénysértésbe kerültek - márciusban vasúti sínek által határolt, úgynevezett zuglói deltában akarnak belső zónát kijelölni, de meghirdetik a lehetőséget magánzók számára is, hogy felajánljanak és működtessenek külső zónát. A fővárosi rendelet szándékok szerint április 30-ától lépne hatályba. De addig is, még sok víz folyik le a Dunán...
Németh Era
Tartalomjegyzék * tizedik évfolyam, 3. szám * 2000. március
Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.