 |
|
az önkormányzati régióhoz sok idő kell
Reform előtt
Az "Egy évtized mérlege - a jövő kilátásai" című konferencián Pintér Sándor belügyminiszter az önkormányzati rendszer helyzetéről és a jövőbeni teendőkről tartott előadást, melynek keretében ismét az államháztartási reformról, az önkormányzatok gazdálkodásának ellenőrzéséről és a szolidaritás elvéről esett szó. A miniszter úr beszédének rövidített, szerkesztetett változatát közöljük.
TISZTELT HÖLGYEIM ÉS URAIM!
Politikai értelemben sikeres az elmúlt évtized. A helyi közösségek újra érezhették, hogy rajtuk múlik településük közügyeinek intézése. Sok mai politikus a helyi közéletben ismerkedett meg a demokratikus hatalomgyakorlás alapjaival. Ma a parlamentben több olyan országgyűlési képviselő dolgozik, aki egyidejűleg önkormányzati képviselő, polgármester, vagy más önkormányzati tisztségviselő.
Az eredmények mellett szembe kellett néznünk több problémával és hibával is. Előadásomban ezért az önkormányzati rendszer fejlesztésének néhány fontos kérdésével kívánok foglalkozni.
Az 1990-ben alkotott önkormányzati rendszer alapvető reformjára nincs szükség. De javítására igen. A továbbfejlesztés egyik fontos eleme a működés hatékonyságának fokozása. Az alacsony lélekszámú települések csekély gazdasági teljesítő képességükből adódóan, önállóan nem képesek valamennyi önkormányzati feladat- és hatáskör színvonalas, hatékony ellátására. Olyan megoldásokat kell ösztönözni (pl. differenciált hatáskör-telepítés, társulások szorgalmazása), amelyek az önkormányzati önállóság alapértékének megőrzéséből indulnak ki, de eleget tesznek a magas szakmai igényeknek és megfelelnek a gazdasági lehetőségeknek is. A helyi önkormányzatok bevonásával indokolt a 3200 körüli feladat- és hatáskör elemzése is. Meg kell vizsgálni, hogy a jelenlegi kötelezőnek tartott önkormányzati feladat- és hatáskörök közül melyeket lehet megszüntetni, állami feladatként meghatározni, a nagyobb lakosságszámú, teljesítőképességű önkormányzatokhoz, illetve a megyei önkormányzatokhoz telepíteni, melyeket célszerű társulásban ellátni, melyeket lehet a non-profit szférában, vagy piaci alapon ellátni.
KÖZÉPSZINT ÉS RÉGIÓ
Ezzel összefüggésben szólni kell az önkormányzati középszint kérdéséről. Az új önkormányzati rendszert megalapozó jogszabályok előkészítésekor a viták kereszttüzében a megye állt. Ennek alapvető oka, hogy a múlt rendszer közigazgatásának kulcsszervei a megyei tanácsok voltak, és működésük anomáliái ellenérzést váltottak ki. Nem meglepő, hogy az 1990-ben kialakult önkormányzati rendszerben a megye igen szerény szerephez jutott. A jövőbeni szerepe a közigazgatás rendszerének áttekintése alapján határozható meg. Erre az Unióhoz történő csatlakozás előkészítése érdekében is szükség van. A továbblépést jelentősen befolyásolja, hogy a regionalizmus kihívásaira milyen válaszokat tudunk megfogalmazni.
Az Európai Unió nem ír elő kötelező regionális modellt. A területi egységek rendszere nem jelenti azt, hogy az adott területi egységben kötelező lenne önkormányzati, vagy államigazgatási szervezet létrehozása. Mindemellett az Unió tagországainak egy részében a területi szintek egyúttal önkormányzati, államigazgatási és területfejlesztési egységek is, másokban pedig nem. Ugyanakkor, a régió megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a Római Szerződés megkötése óta a folyamatosan elmélyülő integrációban a közösség jogköre az eltelt időszakban jelentősen megerősödött.
Ezzel egyidejűleg - mintegy ellensúlyként - fokozatosan megerősödtek az egyes tagállamok régiói. Ez gazdasági, de politikai megerősödésüket is jelentette.
FELÉRTÉKELŐDÖTT ÖNKORMÁNYZATOK
A helyi önkormányzatok szerepe felértékelődött. Határon átnyúló kapcsolataik
jelentősen befolyásolják a tagállamok együttműködését. Működésükre, közigazgatási szerepkörükre vonatkozó közvetlen uniós előírás nincs. Azonban a rájuk háruló feladatok a közösségi joganyag átvilágításának folyamatában fokozatosan kibontakoznak. Az önkormányzatok nemcsak a helyi közhatalom letéteményesei, hanem egyben közszolgáltatások ellátói és munkáltatók is. Itt már figyelemmel kell lenniük, illetve be kell tartaniuk az adott területre vonatkozó közösségi jogszabályokat.
A régió pedig az Unióban a gazdasági-társadalmi, területi fejlettségi szint mérésének területi alapegysége. Elemi érdekünk, hogy rendelkezzünk az uniós erőforrásokhoz való hozzájutás nélkülözhetetlen területi egységével. Ezért mielőbb működtetni kell a regionális fejlesztési tanácsokat.
El lehet képzelni önkormányzati típusú régiót is, melyet választott testület irányít és így a régió egyben tervezési, fejlesztési, államigazgatási alapegység is. Azonban ez a komplexitás is jelzi, hogy ilyen régió kialakítása hosszabb időt igényel. Az ilyen megoldásnak széles politikai, társadalmi egyetértésen kell alapulnia.
Magyarországon a népesség mintegy kétharmada városban él, ami a legtöbb település 15-20 km-es körzetében található. Ezért ésszerű, hogy a magas szakmai felkészültséget jelentő igazgatási infrastruktúrát igénylő hatásköröket a városi jegyzők lássák el, a környező településekre kiterjedő illetékességgel, az egyes gyámügyi és építéshatósági feladatokat már így telepítette a jogalkotó. Ugyanezen elv alapján kezdték meg működésüket ebben az évben az okmányirodák is. A jövőben hasonló módon kell kihasználnunk a városi jegyzőkhöz történő hatáskör-telepítés lehetőségét. Ezzel olyan körzetközpontok alakulhatnak ki, amelyek a környező települések lakói számára biztosítanak könnyen hozzáférhető, színvonalas igazgatási szolgáltatást.
A GAZDÁLKODÁSRÓL...
Az a pénzügyi szabályozó rendszer, amely az önkormányzatok egyharmadát önhibáján kívül hátrányos helyzetbe hozza, alkalmatlan feladatára, reformra szorul. A feladat- és hatáskörök, közszolgálati feladatok felülvizsgálata megkezdődött. A jövőben jobban kívánjuk érvényesíteni az önkormányzatok közötti szolidaritás elvét. Fontosnak tartjuk a társulások pénzügyi ösztönző rendszerének átalakítását. A kormányprogram kiemelt feladatként tartalmazza a helyi önkormányzatok külső ellenőrzéséről szóló törvény megalkotását. E törvénynek a pénzügyi ellenőrzés államháztartási reform keretében történő megújított szabályozásán kell alapulnia.
A támogatási rendszerünket a hazai sajátosságok figyelembe vételével hozzá kell igazítani az EU programfinanszírozási rendszeréhez. Közre kell működni a regionális programok, illetve az ágazati fejlesztési tervek összehangolásában, megvalósításuk pénzügyi megalapozásában, az indokolatlanul félbe maradt beruházások gyors befejezésében.
Az előbbi feladatok következményeként a jogharmonizációt, a címzett és céltámogatásokról szóló 1992. évi LXXXIX. törvény és a kapcsolódó kormányrendeletek módosítását elő kell készíteni.
A közszolgáltatási feladatok ellátása továbbra sem nélkülözheti a kormányzat, a Belügyminisztérium közreműködését és támogatását.
A helyi közszolgáltatások megszervezése és biztosítása terén többféle lehetőség kínálkozik. Az elmúlt évtizedben kialakultak a főbb megoldások, azonban ezek nem lezárt rendszerek és szervezeti formációk. Folyamatos útkeresésnek lehetünk tanúi.
KÖZSZOLGÁLTATÁS KÖZÉRDEKBŐL
Európában fontos elv, hogy az államnak, illetve az önkormányzatnak csak akkor kell részt vennie a szolgáltatás biztosításában, ha azt a köz érdeke megkívánja.
Fontos elv az is, hogy az önkormányzat ne foglalkozzon olyan szolgáltatással, amit a vállalkozói szféra elvégezhet. El kell választanunk az önkormányzat közhatalmi jogosítványait a saját szolgáltatási cége tulajdonosi érdekeitől is. A közfeladatok ellátása érdekében rendezni szükséges az önkormányzat-szolgáltató-fogyasztó partnerkapcsolatát, különösen a versenyszféra e területen való várható megjelenése miatt.
Befejezésül négy fontos elemet hangsúlyoznék:
Tartalomjegyzék * tizedik évfolyam, 4. szám * 2000. április
Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.