 |
|
Törvényjavaslat a Balatonról
Aranytojást tojó tyúk
A magyar jogalkotás történetében először fordult elő, hogy egy terület rendezését jóváhagyó javaslat került a parlament elé. A XIX. század közepe, a Duna-Dráva-Száva vasútvonal megnyitása óta a Balatonnál megindult tömeges turizmus és ennek civilizációs hatása felgyorsította Európa legnagyobb melegvizű tavának többezer éve tartó öregedését, feltöltődését. Hazánk kiemelkedő idegenforgalmi területét az elmúlt negyven évben veszélybe sodorta a part melletti terület beépítése, felparcellázása és a környezetszennyezés. A törvényhozók jogalkotás útján próbálnak gátat szabni a pannon-táj további rombolásának. Ám azt is figyelembe kell venniük: a hazai idegenforgalom "aranytojást tojó tyúkja" az idegenforgalom, amelynek egyharmada a Balatonhoz kötődik.
A rendszerváltozás óta kevés olyan törvényjavaslat került a T. Ház elé, amely mellett minden parlamenti párt egyöntetűen kiállt volna. A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési tervéről szóló előterjesztés egyike ezeknek. Hibát és módosításra szoruló pontokat azért mindegyik frakció talált. A legtöbben azt hiányolták, hogy a szigorítások betartatásának nincs kijelölt felelőse, s a kormány nem biztosít anyagi hátteret ahhoz, hogy az önkormányzatok megoldhassák a régió településeinek infrastrukturális elmaradottságát. Főként a csatornázatottság alacsony mértékét és az utak terheltségét emelték ki.
Mint azt Torgyán József, földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter expozéjában elmondta: az elmúlt ötven évben a Balaton körül a vízminőség, a környezet és a természet védelmét sokszor figyelmen kívül hagyó építkezések és beruházások valósultak meg. A tó déli partján a legrosszabb a helyzet, ahol több tíz kilométer hosszan beépített területek találhatók, s alig-alig lelhető fel természetközeli állapot. Az üdülőkörzetben rendkívül összetettek a tulajdoni és az érdekviszonyok, s egyre több a külföldön élő tulajdonos is. A kárpótlást követően csaknem valamennyi parti település külterületét telekméretűre, 1000-3000 négyzetméteres földdarabokra osztották fel. Törvényi szabályozás nélkül pedig az önkormányzatok nem tudnának ellenállni a tulajdonosok nyomásának, s több tízezer hektár mezőgazdasági termőföld veszne el, épülethalmazzá változtatva a pannon tájat, az ország egyik legszebb vidékét, véglegesen "elszennyezve" a Balatont.
SZIGORODÓ SZABÁLYOK
A törvényjavaslattal jóváhagyásra kerülő területrendezési terv alapvetően új térszerkezetet és területhasználati szabályokat javasol a térségben, azért, hogy a táj jellemzői a jövőben is megmaradjanak. Ezek egyrészt elterelik az üdülést zavaró közúti forgalmat a közvetlen parti sávból, másrészt megakadályozzák a házakkal beépült területrész további terjeszkedését. Gátat szabnának a még fel nem osztott zöldterületek, kempingek felparcellázásának is. A miniszter szerint egyúttal a magas színvonalú üdülés és turizmus feltételeit is megteremtik. Az önkormányzatokon keresztül vízparti sétányok kialakítására, strandbővítésre, kikötőépíttetésre ösztöznek. Teret kívánunk adni az új igényekkel jelentkező minőségi turizmusnak, a vízi sportok bővülésének, de szeretnénk egyben megőrizni a táji, történeti és természeti értékeket, amelyek egyedivé és vonzóvá teszik a Balaton környékét - jelentette ki Torgyán József.
A miniszter felhívta a figyelmet arra is, hogy a törvényjavaslatot széleskörű egyeztetés után terjesztették be. A terv készítése során két alkalommal 323, a Balaton vízgyűjtő területén lévő önkormányzatnak és további 128, a térségben érdekelt államigazgatási, szakmai és társadalmi érdekképviseletnek küldték el véleményezésre az anyagot 60-60 napot biztosítva az egyeztetésre. Arról már nem ők tehetnek, ha az önkormányzatoknak csak az egynegyede jelzett vissza.
A területfejlesztési bizottság előadója kiemelte azt a szigorítást, hogy a javaslat építési feltételként írja elő a szennyvíz gyűjtését, kezelését, a rákötési időt, s külterületeken meghatározza a beépíthető földrészek nagyságát, határidőhöz köti a parti sétány kialakításával kapcsolatos szabályok és területrendezési tervek elkészítését. Balsay István (Fidesz-MPP) fontosnak tartotta azt is, hogy a szabályozás nem választja szét a lakó- és az üdülőfunkciót.
A környezetvédelmi bizottság előadója arra figyelmezetetett, hogy megítélésük szerint az előterjesztés azt sugallja, hogy a regionalitás még mindig nem domináns az ágazati érdekekkel szemben. Elsőként mutatott rá, hogy a korlátozások mellett nem jelölték meg azt az eszközrendszert, amely biztosítja a háttértelepülések infrastrukturális fejlesztését és kompenzálja a hátrányosan érintett településeket. Az idegenforgalmi bizottság véleményének tolmácsolója úgy vélte: a javaslat kielégíti azt a két fő célt, amelyek a régió hosszú távú, fenntartható fejlesztéséhez elengedhetetlenek: a Balaton vízminőség- és tájvédelmét. A bizottság kérte az előterjesztőt, hogy az úthálózat fejlesztése érdekében egyeztessen a KHVM-mel, mert ezen a téren ellentmondásokat fedeztek fel.
TÖBB KORLÁTOZÁS, KEVESEBB TILALOM
Az üdülőkörzet alatt hatalmas karsztvízkincs található, ami óriási és még kiaknázatlan értéket képvisel - szaporította a kiemelt védelemre érdemes régió erényeit Lasztovicza Jenő, a Fidesz képviselőcsoportjának szónoka. A terület idegenforgalmi jelentőségéről szólva elmondta: tavaly a nemzetközi turisztikai bevétel elérte a 3,4 milliárd dollárt, a turizmus pozitívuma pedig körülbelül 2,2 milliárd dollár volt, ami külkereskedelmi negatív egyenlegünk 80 százalékát fedezte. A magyar idegenforgalom 30-35 százaléka a Balaton térségéhez kötődik. A képviselő rámutatott arra is, hogy az egész világon felértékelődnek a nemzeti parkok, s nálunk a Balaton-felvidéken található az ország egyik legnagyobb nemzeti parkja.
A szónok szigorúnak, de egyben rugalmasnak minősítette azt a szabályozást, amely csak azokon a külterületeken tiltja a beépítésre szánt területek kijelölését, illetve belterületbe vonását, ahol ez környezetvédelmi és tájesztétikai szempontból kedvezőtlen lenne. S az új, nagy kiterjedésű, turisztikai célú területek meghatározott feltételek mellett történő kialakításánál nem az építési tilalomra, illetve a korlátozásra, hanem a feltételekhez kötött építési lehetőségre helyezi a hangsúlyt. De továbbra is csak olyan területen enged építkezni, ahol a szükséges infrastrukturális feltételek megvannak.
ELMARADOTTSÁG A CSATORNÁZÁSBAN
A partközeli települések belterületén rövid türelmi idő letelte után nem engednek közműpótló berendezést működtetni. A vitában kiderült: a Balatonpart több településén a csatornázottság most is alig éri el a 30-35 százalékot. Sőt, a vízgyűjtő területeken fekvő, a vízminőség javítása szempontjából nem kevésbé fontos részeken a csatornázottság még a 10 százalékot sem haladja meg. Az elmúlt években ezeknek az önkormányzatoknak esélyük sem volt a továbblépésre, hiszen az állami támogatások elnyerésénél a 4. és 5. pozícióba sorolták őket, de voltak olyan települések, amelyek a 7. pozícióba kerültek. Tavaly egy törvénymódosítással ezt kiküszöbölték, így a vízparti települések az első pozícióba kerültek, komoly esélyt kapva arra, hogy állami támogatással építhessék ki közcsatorna-hálózatukat. Ez abból a szempontból is nagyon lényeges, mert a part 52 településén mintegy 130 ezer ember él, a vonzáskörzetben pedig további 300 ezer, akiknek megélhetése főként a Balaton vízminőségétől függ.
A szocialista vezérszónok, Házas József az előterjesztés legnagyobb hiányosságát abban látta, hogy az úgynevezett háttértelepüléseken még mindig nem rendeződik a közművek kiépítése. Horváth Balázs (MDF) szerint a megoldás a céltámogatás rendszerének átalakítása lenne. A képviselő sajnálatosnak tartotta, hogy a Balatonra veszélyt jelentő Kis-Balaton, illetve a Zala-torkolat jövőjéről egyáltalán nem tesz említést az előterjesztő. De a tavon történő víziközlekedéssel sem foglalkozik, holott nem kis gondot jelent, hogy mi legyen a sorsa az engedély nélkül, vagy hamis engedéllyel száguldozó motorcsónakoknak.
SOK BÁBA KÖZÖTT...
A legtöbb kritikát az MDF vezérszónoka fogalmazta meg a javaslattal kapcsolatban. Hiányolta az eszközrendszert, és a célok teljesítéséért felelős "nagy hatalmú szervezetet". A felelősségi rendszert annyira szétaprózottnak és bonyolultnak ítélte, amely miatt félőnek tartotta, hogy "a sok bába között elvész a gyermek". Kifogásolta továbbá, hogy a kormány nem hozza döntési helyzetbe a Balaton Fejlesztési Tanácsot, s így számos, egyébként jogosnak tűnő ágazati érdek koordinálására nincs lehetőség.
Olyan részeket is bírált, amelyek a párt véleménye szerint inkább a jelenlegi rossz állapot konzerválását segítik elő. Például, amikor rendelkeznek a parti sáv lehetséges megnyitásáról, s ennek biztosítására elővételi jogot adnak az önkormányzatoknak anélkül, hogy az anyagi fedezetet rendelkezésükre bocsátanák.
Egyetértenek azzal, hogy a települések közigazgatási területén, annak tó felől látható részén mindenfajta bányászati tevékenység tilos. Ugyanakkor hiányolják, hogy az eddig ütött sebek rehabilitációjáról a törvényjavaslat nem rendelkezik.
A szabaddemokrata Kis Zoltán attól féltette a szabályozást, hogy az ágazati lobbik könnyen találnak benne réseket, kiskapukat, ezért véleménye szerint a kormányzati felhatalmazásokat a lehető legszűkebb területre kellene korlátozni. Ennek ugyanis az lehet a következménye, hogy tovább folytatódik a Balaton feltöltése. Azaz: sokan próbálják az ingatlan-nyilvántartásba újólag bejegyeztetni a feltöltött területeket. Így már rendelkeznek a szabályozásban megkövetelt védőtávolsággal, ám a vízfelület fokozatosan és folyamatosan csökken.
Rozgonyi Ernő, a MIÉP szónoka többek között az ősnádasok helyzetét tartotta aggasztónak, ami szintén évről-évre zsugorodik, holott nemcsak a táj jellege, de az élővilág gazdagságának fenntartása érdekében is szükség van rá. Túl soknak tartom a vízben lévő műtárgyak számát - mondta -, s félő, hogy még több kikötő és móló fog épülni. Rámutatott arra: minden állóvíznek végül közös a sorsa. Előbb vagy utóbb feltöltődik és elhal. Csak nem mindegy, ezer vagy száz év alatt...
Németh Era
Tartalomjegyzék * tizedik évfolyam, 4. szám * 2000. április
Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.