Területfejlesztés

Turizmus-fejlesztésről térségben gondolkodva

Vendégre várva

Nincs ma olyan önkormányzat Magyarországon, amelynek településfejlesztési elképzelései között ne szerepelne igen előkelő helyen az idegenforgalom, a turizmus fejlesztése. Vajon közös nevezőre hozható-e az önkormányzat fejlesztési, politikai és a piaci szereplőként turizmusból élő vállalkozások üzleti érdeke?

Az önkormányzatok által megrendelt turizmusfejlesztési tervek általában a "fogadó idegenforgalom" infrastruktúrájának megteremtésére összpon-tosítanak. Ám a legritkább esetben előzi meg egy ilyen tanulmány elkészítését a piaci szereplők összehangolt turisztikai programfejlesztési javaslata. Ha mégis, akkor pedig a két megrendelői kör - az önkormányzat és a turisztikai szolgáltatók - közötti előzetes egyeztetés hibádzik.

Úgy tűnik, hogy az önkormányzat abban érdekelt, hogy minél több vendéget fogadjon a település. Ezért fejleszti a vendégeket vonzó közösségi létesítményeit, igyekszik kedvező arculatot kialakítani magáról. Szervez, fogad és támogat sokféle kulturális-, szakmai- és sportrendezvényt, kiad különböző tájékoztató kiadványokat.

A FORRÁSTEREMTÉSEN TÚL...

Más a helyzet a különböző turizmust szervező, idegenforgalomból élő szervezetekkel. Ők elsősorban abban érdekeltek, hogy a helyben lakók számára kínáljanak üdülési, utazási lehetőséget, és jó esetben emellett, mintegy másodlagos üzletágként vállalják a vendégek fogadásával járó szervezőmunkát is.

Minden önkormányzattól induló, vendégfogadó képesség javítását célzó lépés gyanús lehet az utazási irodák, szállodák, vendéglátók felől vizsgálódva, hiszen a jobbító szándékú kezdeményezés óhatatlanul a létező állapot kritikájából indul ki. Másrészt fennáll a veszély, hogy a kampányszerű megvilágosodás mögött egyszerű forrásteremtési cél húzódik meg. Az egymással versenyben működő szervezetek bármelyikének fellépését pedig a vetélytársak vigyázó szeme ítélné eleve kudarcra.

Valóban ennyire sötét a kép? Ennyire lehetetlen a közös gondolkodás, az együttműködés a turizmus fejlesztésében egyaránt érdekelt önkormányzatok és a versenyszféra szervezetei között? Sajnos, az igazán nagyvárosokat leszámítva úgy tűnik, igen! Számos, főként önkormányzati kezdeményezés kudarca a bizonyíték erre, és ez nem is csoda! Nem csoda, hiszen a települési önkormányzat a saját érdekeit képviseli bármilyen együttműködésben. Egy-egy település vendégfogadó képességének fejlesztése pedig önmagában szinte megoldhatatlan feladat. Ezt ismerte fel a törvényalkotó, amikor az önkormányzati törvény 1994-es módosításakor az idegenforgalom fejlesztésének koordinálását a megyei önkormányzatokhoz telepítette. Nem történt meg ugyanakkor a települések egyeztetésre ösztönzése. Ennek következtében legfeljebb elvi tanulmányok készülhetnek a megyei önkormányzatok megbízásából.

Egy rendszerszemléletű tanulmány nemcsak a lehetséges és szükséges, többnyire önkormányzati és állami forrásokból megvalósítandó beruházásokra tesz javaslatot, hanem részletes elemzést nyújt azokról a programokról, értékekről, amelyek az adott város, település iránti érdeklődést kiválthatják. Sőt, mivel egy település önmagában ritkán rendelkezik olyan turisztikai vonzerővel, amelyre üzleti szempontok szerint is életképes fogadó idegenforgalmat lehet szervezni, az is elvárás, hogy a térség turisztikai adottságainak feltérképezése után javaslatokat fogalmazzon meg a fejlesztési tanulmány konkrét együttműködésekre különböző piaci és önkormányzati szervezetek között. Ám a legkiválóbb tanulmány sem képes valódi változásokat gerjeszteni a partnerek együttmű-ködése nélkül. Márpedig éppen itt a hiba!

A KIBICNEK SEMMI SEM DRÁGA?

Az önkormányzat, mint nem a versenyszféra szereplője könnyen kiérdemli a "kibicnek semmi se’ drága" megjegyzést. Az egymással versengő szolgáltatók pedig valamennyien ugyanannak a csárdának a dudásai. Természetesen a valós kép a fent vázoltnál sokkal árnyaltabb, de tendenciáit tekintve, némileg sarkítva igaz a megállapítás: ahhoz, hogy turisztikai értékeinket a kínálkozó lehetőségekhez mérhető színvonalon tudjuk kihasználni, ma sem a jogszabályi keretek, sem a versenyszféra szabályai és kultúrája, sem a helyi politikai szervezőerő nem nyújtanak kedvező hátteret!

MI LEHET A MEGOLDÁS?

  • A turizmus nem egy-egy település ügye!

  • Az egyes településektől nem lehet elvitatni, hogy saját ügyeikről - köztük a turisztikai fejlesztésről - az önkormányzati autonómia alapján maguk döntsenek.

  • Ugyanakkor, az önkormányzatok egymás közötti és az érintett vállalkozások érdekellentéteinek feloldása a kialakult jogszabályi és intézményi keretek között csak nagyon lassan, vagy egyáltalán nem kezelhető.

  • Regionális szinten szervezett tematikus fejlesztési programok segítségével elérhető, hogy a települések társuljanak egymással és a szolgáltatókkal.

  • Egy ilyen program forrásait a megvalósításában részt vállalók teremtik elő.

  • A koordinációt "külső", politikai
    legitimitással rendelkező szervezet végzi.

  • Egy ilyen program forrásigénye meghaladja bármelyik résztvevő anyagi erejét.

    Mindez úgy hangzik, mintha valamiféle beruházásról, új turisztikai attrakció létrehozásáról volna szó. Ugyanilyen logikájú programtervezés oldhatja meg a vendégforgalom koordinálását. Ez a logika vezet el oda, hogy a szomszéd település rendezvénye, nem a mi rendezvényünk konkurenciája, hanem számunkra is idegenforgalmi vonzást jelentő esemény!

  • Ám egy ilyen program nem lehet hierarchikus felépítésű!

  • Szereplői egyenlő jogokat élveznek és várható előnyeikkel arányos terheket vállalnak.

    Ahhoz azonban, hogy ez a logika érvényesüljön a térségi turizmusfejlesztésben, hasonló elvek szerint kell működnie általában is a regionális területfejlesztésnek. Ugyanezeket az elveket, együttműködésre késztető motivációkat, megegyezési kényszereket próbálják az EU különböző programjai az évtized eleje óta meghonosítani, más megközelítésben kikényszeríteni Magyarországon. Mondhatjuk, hogy a közszférában több-kevesebb sikerrel.

    Az új kihívás éppen arról szól, hogyan valósítható meg a közszféra és a piaci szereplők eredményes együttműködése, hogyan módosítandó a hazai gyakorlat az EU normáinak megfelelően, a turizmus fejlesztése érdekében.

    Wagner András

    Önkorkép
    Tartalomjegyzék * tizedik évfolyam, 4. szám * 2000. április
    Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.