 |
|
MI MENNYI?
Gáz van!
ÖNKORMÁNYZATOK KÁRTÉRÍTÉSE TITKOSÍTOTT ADATOK ALAPJÁN
Különös törvény van készülőben: "a gázközmű-vagyonnal kapcsolatos önkormányzati igények rendezéséről" szóló, Dávid Ibolya, Matolcsy György, Stumpf Isván, Járai Zsigmond és Pintér Sándor miniszterek közös előterjesztésének szövegét a véleményezésre jogosult országos önkormányzati szövetségek április végén, május elején kapták meg, s május 15-éig kialakítandó álláspontjukat a kormányzat képviselőivel még a kormányjavaslat elkészülte előtt egyeztethetik. E sorok írásakor még mindig van tehát remény, hogy a parlament döntését igénylő tervezetnek - a címével együtt - a tartalma is változzon, azaz, a kormány ne csupán rendezni szándékozza a gázközmű-vagyonnal kapcsolatos önkormányzati igényeket, hanem elégítse is ki azokat.
Balatonújlak forintjai
A készülő törvény különössége abban van, hogy részint külön-külön, szinte filléres alapossággal megszabná valamennyi települési önkormányzat járandóságát, részint ennek az összegnek alig több mint a tizedét fizettetné ki készpénzben nekik.
A kormány - az Igazságügyi Minisztérium sajtótájékoztatóján elismert - célja, hogy az államot alperesként perbe szólító felperes önkormányzatok jogalapját e törvény folytán megszüntesse. Amennyiben ugyanis törvény rendelkezik arról, hogy mondjuk Balatonújlak önkormányzata a tőle eltulajdonított gázközmű-vagyon ellenében 2000. május 31-ei értéken 50 ezer 514 forint, augusztus 12-ei értéken 51 ezer 519 forint kártérítésre jogosult (amint az a tervezet 2. számú változatában írva vagyon), akkor hiába pereskedik, a bíróság nem tehet mást, az új törvény alapján ezt az összeget kénytelen a számára megítélni.
Feltételezhető azonban, hogy a kormány a tervezetben szerepeltetett 2. számú változatot (amelynek május 31-ei, illetve augusztus 12-ei összértéke 48 milliárd 347 millió 681 ezer 37 forint, illetve 49 milliárd 338 millió 808 ezer 498 forint) elutasítja, s az 1. számú változatot építi be a törvényjavaslatba (amely szerint az önkormányzatok összesen 60 milliárd 135 millió 483 ezer 237, illetőleg 61 milliárd 368 millió 260 ezer 643 forint kártérítésre tarthatnak igényt). A 2. számú változat elutasításítása nemcsak azért feltételezhető, mert a kormány a nagyobb összeg elfogadásával mintegy demonstrálhatja önkormányzatbarát mivoltát, hanem azért is, mert a tervezet normaszövege - jogi szakértők egybehangzó megállapítása szerint - kizárólag az 1. számú variációt támasztja alá.
Már, ahogy.
Mivel a kormány késésben van - hiszen a törvényjavaslat benyújtásának általa legutóbb meghatározott 2000. április 30-ai határideje is régen lejárt -, az is valószínűsíthető, hogy a majdani törvényben meghatározott kártérítési összeg a 2000. augusztus 12-ei értékhez igazodik.
És ebben az esetben például Balatonújlak önkormányzata 9 millió 530 ezer 655 forintot kap.
Még az is meglehet, hogy beéri ennyivel.
Előkészítés helyett
Nem kérdés az sem, hogy miképpen vélekednek erről az országos önkormányzati szövetségek, hiszen az állam elleni perekben - amint az az Igazságügyi Minisztérium sajtótájékoztatóján is elhangzott - nem ők, hanem az egyes települési önkormányzatok a jogalanyok.
Az igazi kérdés az, hogy nem lenne-e érdemes - az országos önkormányzati szövetségek, köztük a 627 települési önkormányzat perbeli képviseletével is megbízott TÖOSZ bevonásával - olyan törvényt előkészíteni, amelynek alkotmányossága sem vitatható.
Mert amennyiben a jelenlegi törvénytervezet törvényjavaslattá, majd törvénnyé leend, az óhatatlanul alkotmánybírósági beadványokat eredményez. Azaz, ebben az esetben az állam és az önkormányzatok viszonyát romboló, idő- és költségigényes jogvita folytatása s az állami adósság további növekménye garantálható.
A törvénytervezet első baja a nem megfelelő előkészítés.
Ebbe a munkába az önkormányzati érdekképviseleteket nem vonták be.
Több mint bűn, hiba volt ebből a munkából a jelenlegi kormánynál összehasonlíthatatlanul több adattal és sokéves - főbírói tárgyalásokon megélt sikerekben mért - jogi tapasztalattal rendelkező TÖOSZ-t kirekeszteni. És hiba - bár még jóvátehető - az érdekképviseletek formális véleményeztetése. A formalitásra utal, hogy a törvénytervezetben szerepeltetett adatok önmagukban nem alkalmasak az önkormányzati járandóság kiszámításának megítélésére. Ezért is tévedés az önkormányzatok jussát számszerűen meghatározó majdani törvény bűvöletében a TÖOSZ érdekérvényesítő tevékenységét és jogi eljárásait okafogyottaknak minősíteni, s nem csupán feledékenységre, hanem butaságra utal nem figyelembe venni, hogy e juss elismerését is a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége harcolta ki.
Emellett a korábbi kormányok ebbéli kudarca tanúsítja, hogy az önkormányzati érdekérvényesítés legsikeresebb szervezetének lejáratására törekedni - ezúttal tocsikolással - fölösleges és önsorsrontó próbálkozás.
Nem ártana - elsősorban a kormány nem ártana vele önmagának -, ha a törvény előkészítői arra figyelnének oda, amiben a törvénytervezetet kézhez kapó önkormányzati érdekképviseletek egységesek; ehelyett a megosztottságukra spekulálni önbecsapás.
Lelkiismeret és pártfegyelem
Márpedig a Községi Önkormányzatok Szövetségének a Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetségével, a Megyei Jogú Városok Szövetségével és a Magyar Faluszövetséggel egyeztetett álláspontja szerint az előterjesztésben szereplő adatokból nem állapítható meg, hogy miből áll és milyen értéket képvisel települési önkormányzatonként az a gázközmű-vagyon, ami a jogszabályok alapján megilleti őket. Ezt csak azokból az adatokból lehetne megállapítani, amelyeket az - ezen adatok ismertetésétől sokáig indok nélkül elzárkózó - ÁPV Rt. utóbb harminc évig titkosítottaknak minősített.
Egy dolog az, hogy a TÖOSZ ezügyben levélben fordult az adatvédelmi biztoshoz, mivel álláspontja szerint az önkormányzatokat megillető gázközmű-vagyon felmérésének és értékelésének alapadatai közérdekűek.
A másik dolog a törvényhozók lelkiismerete.
Vajon megfelelően előkészítettnek tartják-e majd azt a javaslatot, amely harminc évre titkosított adatok alapján indítványozza a többi között Balatonújlak éppen 9 millió 530 ezer 655 forintra értékelt kártérítésének törvénybe iktatását.
A parlament eddigi gyakorlata arra utal, hogy a pártfegyelem a többséggel megszavaztatja ezt.
Meg a többit.
Készpénz helyett államkötvény
Talán bizony lesz képviselő, aki észrevételezi, hogy a normaszöveg ellentétben van az önkormányzati igények pénzbeli kielégítését elrendelő kormányhatározattal, mert önkormányzatonként csupán tízmillió forintig szán készpénzt a kártérítésre, s a többi adósságot olyan 2010-ben lejáró államkötvényekben kívánja leróni, amelyekből azok piaci értékén évenként tízmilliárd forintnyit vásárolna meg tőlük az állam. Az önkormányzati érdekszövetségek vezetői közül ezt a megoldást a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke is aggályosnak tartja, mivel az - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek címzett levele szerint - "a nagyobb követeléssel rendelkező, egyébként is több állami feladatot ellátó önkormányzatokat hozza ismételten hátrányos helyzetbe", s okkal teszi hozzá, hogy "a gázközmű-vagyon ellentételezése címén az önkormányzatok egyösszegű, készpénzben történő kielégítéssel számoltak".
A kérdés azonban az, hogy az országyűlési képviselők többsége elhiszi-e azt az Igazságügyi Minisztérium sajtótájkoztatóján is elhangzott kormányzati állítást, ami szerint ez a megoldás nem csupán aluról súrolja, hanem teljes mértékben kielégíti az alkotmányossági követelményeket.
Ez ugyanis nem igaz.
Azonnali? Feltétlen? Teljes?
Az Alkotmánybíróság döntése - amely a kormányt "a helyi önkormányzatokat törvény alapján megillető gázközmű-vagyon értékének megtérítésére és az egyes önkormányzatok igényének végleges rendezésére" új jogszabály-javaslat benyújtására készteti - értéken történő igénykielégítést ír elő. Hogy tehát az önkormányzatokat olyan értékű juttatásban kell részesíteni, mintha a gázközműveket megkapták volna. És mert nem kapták meg, ezáltal a tulajdonukban érte őket sérelem. Az alkotmánybírósági gyakorlatból pedig az következik, hogy a tulajdont ért sérelem esetén a szenvedő félnek az alkotmány erejénél fogva azonnali, feltétlen és teljes kártalanítás jár.
A tervezetben szereplő megoldás nem azonnali, nem feltétlen és nem teljes.
Nem azonnali, mert a károsultak a kártalanítás összegéhez nem azonnal, hanem évenkénti ütemezésben juthatnak hozzá. Nem feltétlen, mert csak akkor juthatnak hozzá a pénzükhöz, ha a nekik juttatott államkötvényeket harmadik személynek, vagy az államkincstárnak eladják. És nem teljes, mert az államkincstár piaci áron vásárolná vissza tőlük a kötvényeket, amiket ezért emiatt másnak is csak piaci értéken adhatnak el, arra pedig nincs garancia, hogy ez a piaci érték - ilyen nagytömegű kötvény esetén - eléri a névértéket, ezzel szemben a kamatvesztés garantálható.
A többletbevétel kárvallottjai
A törvénytervezetnek több más - ez írás keretében felsorolhatatlanul sok - baja van még. Nem derül ki belőle például, hogy vajon felmérték-e az önkormányzatok tulajdonába adandó, a lakossági szükségeleteket kielégítő gázszolgáltatáshoz tartozó üzemi épületeket, berendezéseket, irodaházakat.
Nem derül ki belőle, hogy az önkormányzatonként megállapítandó kártérítési összeg tartalmazza-e az 1990. szeptember 30-ától 1993. augusztus 3-áig tartó időszakban létesült nem önerős, azaz állami forrásokból megvalósított, lakossági szükségleteket kielégítő gázközmű-beruházásokat. Az viszont kiderül belőle, hogy a kártérítési összegek nem tartalmazzák az 1993. augusztus 3-ától 1995. december 31-éig tartó időszakban önkormányzati forrásból, lakossági hozzájárulással létesített gázközmű-vagyon értékét, amellyel pedig az önkormányzatok - jobbára hitelfelvétel árán - az utóbb jó pénzért eladott, társasági formában működtetett, de állami vagyont gyarapították. A tervezet e hiányosságát a Községi Önkormányzatok Szövetségének - a KÖOÉSZ-szel, az MJVSZ-szel és a Magyar Faluszövetséggel közös - álláspontja akként rögzíti, hogy az önkormányzatok javították a gázközművek értékesítési lehetőségét, ezáltal a központi költségvetés privatizációs többletbevételhez jutott, aminek a (hitel)terheit jelenleg is az önkormányzatok viselik, ráadásul - mivel a vagyontárgyak átadása nélkül nem volt lehetőségük a lakosság gázellátásának biztosítására - teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerültek.
A károkozó kárszámítása
Végül pedig az a nem ismertetett, de vázolt számítási mód, amin a törvénytervezet alapul, olyan kalkulációkra is épít, mint a bérbeadás és a koncesszió, azaz olyan fikciókra, amelyek kizárólag az önkormányzatokat megillető vagyon valóságos értékének módosítására lehetnek alkalmasak. Ez a módosítás - elvileg - akár növelhetné is a vagyonátadáskor meglévő közművagyon évi húsz százalékkal növelt, immár mintegy 300 százalékos értékét, ami azonban nem változtat azon a tényen, hogy a kár okozója (az állam) a leggálánsabb számítás alapján sem állapíthatná meg az okozott kár mértékét.
A törvénytervezetből az önkormányzati érdekképviseletekkel való érdemi egyeztetés és érdemi változtatás nélkül is törvényjavaslat lehet, s ezt a javaslatot a jelenlegi kormány bizonyosan át tudja verni a jelenlegi parlamenten. Ebben az esetben azonban olyan különleges törvény születik, amely az általa lezárni szándékozott jogvitát valójában egy következő kormányra és egy következő parlamentre hagyja örökül.
Aczél Gábor
Tartalomjegyzék * tizedik évfolyam, 5. szám * 2000. május
Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.