 |
|
Bírálatok kereszttüzében a villamosenergia törvény
A legszegényebbek pórul járnak
Bírálatok kereszttüze zúdult a villamosenergiáról szóló törvénytervezetre, amelynek általános vitáját április 13-án kezdte meg az Országgyűlés. A társadalmi, gazdasági életünket alapvetően befolyásoló magas szintű jogszabály fontosságát és időszerűségét nem vitatta senki, annál több kritika érte magát a törvényjavaslatot, amelyet Glattfelder Béla, a Gazdasági Minisztérium politika államtitkára terjesztett a T. Ház elé. Az MSZP vezérszónoka vitára alkalmatlannak minősítette a tervezetet, míg az SZDSZ képviselőcsoportja ötvenhét módosítást tartalmazó csomagjának fogadtatásától tette függővé, hogy támogatni fogja-e, vagy elutsítja a javaslatot. A vita lapzártánk után a parlament május 22-ei ülésén folytatódott.
A felszólalók a tervezet egyik legfőbb hiányosságaként jelölték meg a hatástanulmány hiányát és túlzottan optimista szemléletét, mely nem számol a liberalizált piac veszélyeivel és nem foglal kellő határozottsággal állást az árversenyben alulmaradó kisfogyasztók, szegényebb társadalmi rétegek védelmében.
Az elmúlt tíz esztendő, főként pedig az 1995-ös privatizáció tette szükségessé a magyar villamosenergia-ipar történetében a negyedik szabályozást, mely időben csaknem egybeesik az Európai Uniónak az egységes belső villamos- energia-piac megteremtéséről szóló irányelvével. Az Unió direktívájához nagymértékben alkalmazkodó törvénytervezet továbbra is szavatolni kívánja az ellátás biztonságát, és kinyilvánítja azt a szándékát, hogy a fogyasztók a lehető legalacsonyabb társadalmi költségen kapják az energiát. A kisfogyasztók érdekeinek védelme mellett, ösztönözni szeretné a versenypiac kialakulását és - akár állami segítséggel is - preferálja a környezetbarát energiatermelés formáinak elterjedését.
A hibaforrások
Bonyolult és - a bírálók szerint - több hibaforrást is rejtő rendszer szerint történnék a villamosenergia-ellátás: részben a korszerűsített, jelenlegi gyakorlaton alapuló közszolgáltatás keretében, illetve a versenypiacon. Az előbbi esetben közüzemi szerződés szerint, hatósági áron juthatnának villamosenergiához a fogyasztók, míg a versenypiacon az úgynevezett feljogosított fogyasztók szabad megállapodás keretében vásárolhatnák meg az energiát.
A kormány 2001-ben a legnagyobb fogyasztók részére kívánja, kísérleti jelleggel, megnyitni a piacot, azt azonban előírja, hogy uniós csatlakozásunkig fogyasztásuk felét kötelesek itthoni forrásokból vásárolni. Az előterjesztő szerint ez az intézkedés megfelelően szolgálja a hazai ipar védelmét.
A törvény keretjellegéből adódóan további, kiegészítő kormány- és miniszteri rendeletekre lesz szükség, amit a versenypiac rugalmasságával indokol az előterjesztő. A bírálók ezt már csak azért sem tartják megalapozottnak, mivel nem tudni, hogy valójában miről szólnak és mire hivatkoznak. Hasonlóképp nem látnak kellő garanciát a szociális tarifa bevezetésére a legrászorultabb rétegek számára.
Kétséges a törvény bevezetési ideje
A bizottsági és a kisebbségi vélemények nemcsak az egyetértést, illetve elutasítást tükrözték, hanem az újabb, várhatóan nagy vitát is előrevetítették. Ha ezek a viták elhúzódnak és még a nyári parlamenti szünet előtt nem sikerül lezárni, kétségessé válhat a törvény 2001. január 1-jei bevezetése.
A gazdasági bizottság Latorcai János elnökletével külön energetikai albizottságot hozott létre a törvénytervezet átfogó megtárgyalására, s azt általános vitára alkalmasnak találta. Latorcai szerint egységes vélemény alakult ki abban, hogy a jól szabályozott verseny feltételeinek megteremtése árcsökkenést jelenthet a nagyfogyasztóknak. Nem nyilatkozott ilyen magabiztosan a lakossági fogyasztást illetően. Javaslatuk szerint épp ezért a nemzeti és nemzetgazdasági érdekeket, sajátosságokat mindig figyelembe kell venni, különös tekintettel arra, hogy Európában a villamosenergia-piacon jelenleg túlkínálat van és a hazai energiaszektort meg kell védeni a dömpingártól.
Védelemre szoruló kisfogyasztók
A támogató véleményekkel szemben a kisebbség álláspontját az MSZP fogalmazta meg a legmarkánsabban. Kovács Tibor szerint törvényjavaslatot nem lehet benyújtani anélkül, hogy ne lennének részletes és pontos hatástanulmányok. Magyarországon teljesen új villamosenergetikai rendszer jön létre, és nem lehet tudni, hogy milyen hatással lesz a termelőkre, a fogyasztókra. A javaslatot többek között ezért sem tartották általános vitára alkalmasnak. További észrevételeik az energia árára vonatkoztak, ami ugyan harmada-negyede az EU-ban szokásos áraknak, ám a magyar háztartások kiadásainak 15-20 százalékát teszik ki, szemben az Unióban általános 3-5 százalékkal. Az óhatatlanul bekövetkező áremelkedés a leghátrányosabb helyzetű rétegeket sújtja majd.
Ellenvéleményt fogalmazott meg Martonosi György a területfejlesztési bizottság képviseletében, hangsúlyozva, hogy az Európai Unióban bevezetett szabályozás hatására országonként más-más mértékben csökkent az energia ára, volt, ahol ez a 40 százalékot is elérte. Ismerve azonban a magyar háztartások energiára fordított kiadásait, törvényi szabályozást sürgetett a szociálisan rászorultak védelmére.
Szükséges a további állami részvétel
A Fidesz képviselőcsoportja az Unió tagállamaiban 2003 februárjáig elérendő, 33 százalékos minimális piacnyitási szintre hivatkozva sürgette a hasonló magyar szabályozást, amelyet Braun Márton szerint a csatlakozás időpontjáig el kell érnünk. A tárgyalásokon az energiafejezetben nem kértünk derogációt (átmeneti kivételt), ugyanakkor kötelezettséget vállaltunk, hogy 2001. január 1-jétől megnyitjuk a villamos energiapiacunkat. Ám ezt csak fokozatosan lehet megvalósítani, mindez indokolja a hosszú távú állami szerepvállalást.
Az MSZP képviselőcsoportja részéről Schalkhammer Antal nemcsak a társadalmi, gazdasági hatásmechanizmusok vizsgálatát hiányolta, de szóvá tette azt is, hogy nincs meg a villamosenergia-rendszer modellalkotása, és ez lehetőséget ad arra, hogy túl sok jogosítvány kerüljön át a kormányzathoz és a hivatalokhoz.
Minőségi biztosítékok kellenek
A kapcsolt rendszer, a távhő és villamosenergia-szolgáltatás és az úgynevezett befagyott költségek szempontjából elemezte a törvénytervezetet az FKGP képviselőcsoport részéről Zakó László. Előbbi a távfűtés biztonságossága, utóbbi pedig a költségek megtérülése miatt érdemel kiemelt figyelmet. Az FKGP indokoltnak tartaná a szolgáltatás minimális minőségi követelményeinek törvényi szabályozását, továbbá azt, hogy a méltányosság elve alapján az évi 600 kilowattóra alatt fogyasztók is kapjanak kedvezményt, ami több mint egymillió háztartást érintene.
Az SZDSZ képviselőcsoportja elsősorban azt kifogásolta, hogy a törvénytervezetből nem derül ki, miként alakul ki a versenypiac, ami a konkrét elemzések alapján csak igen szűk téren valósulhat meg. Szalay Gábor hibának tartotta azt is, hogy az előterjesztő a közüzemi fogyasztói ár növekedését palástolni igyekszik. A törvényt komoly és végrehajtható kompenzáció nélkül nem szabad elfogadni. Környezetvédelmi szempontból aggályos a kogenerációs (kapcsolt) erőművek helyzete. Fennáll ugyanis a veszélye annak, hogy a hőfogyasztók tömeges leválásával rosszabb hatásfokú, környezetszennyező, ám olcsóbb energiát termelő kazántelepek létesülnek. A törvényjavaslat az említetteken kívül is számos helyen hiányos és ellentmondásos. A végszavazás során csak akkor tudják támogatni, ha a viták során a hibákat kiküszöbölik. Döntő szempont lesz, hogy az SZDSZ által benyújtott javaslatokból mit fogad el a parlament.
Az MDF nevében Herényi Károly támogatta, a MIÉP képviseletében Balczó Zoltán elvetette a törvénytervezetet.
Sárvári Márta
Tartalomjegyzék * tizedik évfolyam, 5. szám * 2000. május
Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.