 |
|
Az átvilágítástól a projectig
A fejlesztés közös nyelve
Amióta önkormányzat az önkormányzat, minden település képviselőtestülete azt keresi, hogyan lehetne a szűkösen rendelkezésre álló működési forrásokat ésszerűbben elkölteni. Az intézmények költségvetésének racionalizálása ma is ugyanazt a rémképet vetíti közalkalmazott és képviselő elé egyaránt, amit tíz évvel ezelőtt. Míg előbbieket kenyerük féltése vezérli, utóbbiak nem szívesen vállalnak részt népszerűtlen, megszorító intézkedésekből.
A szigorú lépések elkerülhetetlenségét bizonygató pénzügyi tanácsadók gyakorta hangoztatják, hogy az önkormányzati törvény bizonyos feladatok ellátására, nem pedig a - sok-szor öröklötten hátrányos helyzetben - működő intézmények fenntartására kötelezi a települési önkormányzatot. 1990 óta csökken az állami költségvetés tehervállalása a települések működtetésében. Ez a tény folyamatosan felszínen tartja a helyi költségvetésből finanszírozott szervezetek racionalizálásának kérdését.
A munkahelyek védelmében
A változtatás lehetőségeinek mérlegelésekor vizsgálandó, hogy milyen esélyek kínálkoznak a technikai költségek csökkentésére, illetve, hogy milyen élőmunka-ráfordításokat lehet elkerülni szervezési intézkedések révén. Jóllehet, éppen ez utóbbi területen sokszor a legésszerűbbnek tűnő javaslat is igen komoly feszültségek forrása lehet. Minden helyi közösség természetes jóindulatot tanúsít a munkahelyek védelmében, ugyanakkor talán könnyebb szívvel határozna el változtatást a technikai területeken. Legalábbis ez a megközelítés volna elvárható. Mégse mondhatjuk, hogy minden átszervezés, amelyeket önkormányzatok hajtottak végre, ezt a szellemet tükrözné.
A technikai költségek ugyanis szinte soha nem vizsgálhatók egy-egy intézmény számára otthont adó épület, épületegyüttes határain belül, a település városüzemeltetési, technikai rendszereitől elszigetelten. Ahhoz, hogy egy iskola fűtési, világítási vagy konyhatechnológiai rendszerének korszerűsítéséről gondolkozzunk, sokszor egy egész város vagy város-
rész energetikai adottságait kell áttekintenünk.
A '90-es évek elején elsősorban abban nyilvánult meg a fejlett európai országok segítőkészsége az új demokráciák iránt, hogy különböző területeken szakmai segítséget ajánlottak fel az átalakulás gondjaival küszködő szervezeteknek, köztük az önkormányzatoknak. Ajánlották, hogy nemzetközi pályázati források terhére átvilágítják a különböző szervezeteket, pénzügyi, gazdasági, műszaki koncepciót készítenek a racionálisabb működtetés érdekében. Ezeket a javaslatokat sok helyütt - némely esetben joggal - eleve előítélettel fogadták. Készültek fejlesztési koncepciók helyi vezetőkkel, szakemberekkel készített interjúk alapján, akik bosszankodva olvashatták saját elferdített, félreéretett gondolataikat, de születtek olyan változtatási javaslatok is, amelyekben alapvető földrajzi tévedések hívták fel a figyelmet arra, hogy a tanulmány készítői talán a közelében sem jártak a vizsgált városnak.
Később a megvalósíthatósági tanulmány készítői hitelt, pályázaton megszerezhető forrást ígértek a fejlesztéshez. Megjelentek a különböző EU- támogatások, a területfejlesztés decentralizált forrásai.
Koncepció, terv, projekt, program
Ma projektekből álló programban gondolkozunk, ahol a fejlesztési cél megvalósítása érdekében leírt első gondolattól az utolsóig, az egymásra épülő döntések sorozata csak akkor lendíti mozgásba a projektet, ha minden politikai döntéshozó, minden költségvállaló egyértelműen kifejezésre juttatja egyező akaratát.
Ezért annyira fontosak a településfejlesztési koncepciók, tervek, programok, ezért szükségesek a kistérségi együttműködést reprezentáló fejlesztési tanulmányok, illetve a ma még megyei, nemsokára regionális politikai akaratot kifejezésre juttató elfogadott tervek.
Most talán az egy szakmai nyelvet beszélő szakemberek hiánya a legégetőbb kérdés a területfejlesztésben. Akik a megelőző évtizedekben e területen működtek, sokszor nehezen értenek szót hatalmas szakmai tapasztalatuk ellenére az EU-csatlakozás terminológiáján felnőtt ifjú titánokkal.
Hiányzó fejlesztési programok
Pedig a közös hang megtalálása égető gondot jelent nemcsak a fejlesztésben érdekelt települések szakembereinek, döntéshozóinak, nemcsak a területfejlesztést irányító kormányzati szervezetek képviselőinek, hanem mindazoknak a piaci szereplőknek is, akik üzleti érdekeik alapján a lakossági közszolgáltatások fejlesztése területén tevékenykednek. Az egyre élesedő piaci verseny következtében, egyre kedvezőbb fejlesztési projektek jelennek meg elsősorban az önkormányzatok asztalán. Mégse mondhatjuk, hogy felgyorsult volna valamelyest is azok megvalósulása. Az ok egyszerű: nem állnak rendelkezésre az ajánlattevők logikájának megfelelő, elfogadott, a források koordinációjával számoló fejlesztési programok.
Az önkormányzatok sodródnak az ajánlatok sűrűjében és védekező alapállást vesznek fel. A cél nem feltétlenül egy-egy projekt megvalósítása, hanem inkább a bajok elkerülése. Abból nem lehet baj, ha nincs elképzelésünk a fejlesztésről, de abból igen, ha minden egyéb érdeket félretéve küzdünk egy adott program megvalósításáért.
Mit lehet tenni ebben a helyzetben?
Elemezni, változtatási koncepciót, tervet, programot készíttetni és elfogadtatni, hogy ne elszenvedjük a változást, hanem elfogadva a kihívást, magunk alakítsuk a jövőt!
Wagner András
Tartalomjegyzék * tizedik évfolyam, 6-7. szám * 2000. június-július
Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.