 |
|
Ellenőrzés és értékelés a Strukturális Alapoknál
Nagyítóval
A Strukturális Alapok által nyújtott támogatások nyomon követése az erre vonatkozó általános szabályozás (a Tanács 1999. június 21-i 1260/1999/EK rendelete) által megkövetelt feladat. Az úgynevezett monitoring összetett fogalmat takar: a támogatás előrehaladásának, gyakorlati és pénzügyi lépéseinek, a kitűzött célok megvalósulásának ellenőrzését jelenti. Az ellenőrzés folyamatos, melyet az Operatív Programok (OP) végrehajtásával párhuzamosan végeznek azért, hogy a cselekvési céloktól való eltéréseket minél előbb módosítani lehessen.
A tagállamokban olyan rendszert kell felállítani, amely a korábbi cikkekből már jól ismert Közösségi Támogatási Keretterv (KTK, az angol rövidítés: CSF) végrehajtásáról megbízható pénzügyi és statisztikai információt gyűjt össze a szükséges monitoring-jelzőszámok biztosításával.
A monitoring bizottságok létrehozása, feladatai
A tagállamok gyakorlata alapján a Strukturális Alapokból támogatott programok végrehajtására vonatkozó ellenőrzés részletes céljait és megfelelő eszközeit a CSF rögzíti. Itt vannak megadva a Monitoring Bizottságok (a továbbiakban: bizottság) létrehozásának szabályai, azok feladatai, az ellenőrzés kezdeti irányelvei, időközi értékelések, a CSF-ek módosításának procedúrái, az intézkedések végrehajtásáról szóló jelentések szerkezete, továbbá a Bizottság összetétele. Minden egyes Közösségi Támogatási Kerettervet (CSF) és minden egyes Operatív Programot egy bizottság felügyel.
A bizottságot legfeljebb három hónapon belül állítják fel, a Strukturális Alapok hozzájárulására vonatkozó döntést követően. A bizottságok a tagállamok felhatalmazása alapján és jogi fennhatósága alatt ténykednek. Általános szabályként elmondható, hogy - függetlenül az adott tagállam adminisztratív struktúrájától - a bizottság nem állhat csak a központi kormány képviselőiből, de tagokat kell jelölniük a helyi és regionális hatóságoknak, illetve a gazdasági és szociális partnerek képviselőinek is.
Jóllehet az EU Bizottsága formálisan nem erőltetheti rá az általa kívánt bizottsági összetételt a tagállamra, egyre keményebben foglal állást a Monitoring Bizottságok decentralizált képviseleteket tükröző összetétele mellett. Ugyanakkor, míg az előző tervezési időszakban az Európai Bizottság is képviseltetve volt az ellenőrzési bizottságokban, addig most csak megfigyelőként vesz részt. Ez a változás a tagállamok és a Bizottság közötti feladatmegosztás világosabb megosztásának következménye.
A Monitoring Bizottság kidolgozza saját eljárásrendjét az érintett tagállam intézményi, jogi és pénzügyi keretein belül és egyezteti azt a CSF végrehajtó hatóságával (Az adott tagállam egy kijelölt intézménye, pl. egy minisztérium).
Bizottsági feladatok:
A bizottság meggyőződik a CSF, illetve az Operatív Program (attól függően, hogy nemzeti, vagy regionális szintűről van szó) végrehajtásának hatékonyságáról és minőségéről. E célból:
megerősíti vagy módosítja a támogatás monitoringjához használatos fizikai és pénzügyi jelzőszámokat;
a támogatás jóváhagyásától számított hat hónapon belül fontolóra veszi és jóváhagyja az egyes intézkedések alapján finanszírozott műveletek kiválasztására vonatkozó kritériumokat;
rendszeres időközönként megvizsgálja a támogatás sajátos célkitűzéseinek megvalósításában elért eredményeket;
megvizsgálja a végrehajtás eredményeit, különösen azoknak a céloknak az elérését, amelyeket a különböző intézkedésekkel kapcsolatban tűztek ki,
megvizsgálja és jóváhagyja az éves végrehajtásról szóló és a záró beszámolókat.
Monitoring jelzőszámok:
A végrehajtó hatóság és a Monitoring Bizottság a monitoring tevékenységet az Operatív Programban meghatározott fizikai és pénzügyi jelzőszámok alapján végzi. A jelzőszámok az érintett támogatás sajátos természetére, célkitűzéseire és az érintett tagállam és régiói társadalmi-gazdasági, strukturális és környezetvédelmi helyzetére vonatkoznak.
Ezen indikátorok a szóban forgó támogatás esetében jelzik:
az intézkedések sajátos céljait (lehetőség szerint számszerűsítve),
a programok végrehajtása során a fizikai kivitelezésben elért szintet, eredményeket és hatásukat a megfelelő szinten;
a pénzügyi terv előrehaladását.
A gyakorlatban tagállamról tagállamra jelentősen eltér a bizottságok szerepe a "program aktuális kiadásairól való tájékoztatástól, azon kiadások következményeinek számítástechnikai rendszerekbe való előkészítésén át a korábbi kifizetések eredményeiről való részletes tájékoztatás kidolgozásáig".
A monitoring során is lehetőleg számszerű mutatókat kell alkalmazni, melyeket össze lehet vetni tanulmányok és elemzések adataival. A mutatókat a következőképpen kategorizálhatjuk:
Előrehaladást mérő mutatók:
pénzügyi mutatók (végrehajtott és tervezett kifizetések; költségek);
fizikai mutatók (épített utak kilométerben, személyek száma, támogatást kapott cégek százaléka, stb.)
Eredménymutatók:
pénzügyi mutatók (a program által okozott termelő befektetések, stb.);
fizikai mutatók (utazási idő csökkenése, sikeres diákok száma, stb.)
Hatásmutatók:
az akció közvetlen hatása és az eredmények a várakozások százalékában;
végső hatás (a program végrehajtását követően) a tervezett általános célkitűzés fényében.
A mutatókat az általuk ellenőrzött intézkedés; a program szakasza, illetve adott időtartam alatt elérendő célok szerint is lehet csoportosítani.
A mutatók segítségével mérhetik:
a hatékonyságot: eredmények és hatások a tervezetthez képest (pl. megépített kilométerek a tervezett kilométerekhez képest)
a hatásosságot: eredmények és hatások a ráfordításokhoz képest (pl. egy km megépítésének költségei)
A Monitoring Bizottságok feladata gondoskodni arról, hogy az információk beszerzéséhez szükséges statisztikai eszközök a rendelkezésükre álljanak. A fentiekben ismertetett ellenőrzési gondolkodás a tervezés minden szintjére alkalmazható - egy központi, illetve regionális szinten működő bizottságra is.
A kiértékelés az eu elvárásai szerint
Nagyon fontos, hogy világos különbséget tegyünk az ellenőrzés/monitoring és a kiértékelés között. Az ellenőrzés azt követi nyomon, hogy hogyan jut el a program a terv szerinti kedvezményezettekhez - és az a célja, hogy a cselekvési céloktól való eltéréseket már menetközben kiszűrje és korrigálja.
Ami a (ki)értékelést illeti, annak sikere ugyan nagymértékben függ az ellenőrzés/monitoring sikerétől, de nem a program folyamatára, hanem csak a vizsgált program életciklusának egy adott pontjára irányul. Erről az időpillanatról készítenek "fényképet" részletes értékelő tanulmány formájában. Míg tehát az ellenőrzés azt vizsgálja, hogy mi történik a programban, addig a kiértékelés azt, hogy mindez mire vezet.
Nem azonos az értékelés az auditálással (szűkebb értelemben: könyvvizsgálattal) sem, mert az elsősorban a program forrásfelhasználásának rendszerességét és jogszerűségét vizsgálja. Az az értékelés, amiről itt beszélünk, egy-egy (Strukturális Alapokból támogatott) programról, nem pedig egy általános politikáról vagy egy-egy projektről mond ítéletet.
Az értékelés
elemző jellegű: ismert kutatási technikákon alapul
szisztematikus: gondos tervezést és a választott elemzési technikák következetes használatát kívánja
megbízható: akkor is ugyanazok az eredmények jöjjenek ki, ha mások alkalmazzák ugyanazokat a módszereket ugyanazokkal a bemenő adatokkal
konkrét szempontokra irányul: a program olyan vonatkozásait értékeli mint a hatékonyság, hatásosság, célszerűség
felhasználóbarát: az értékeléseket úgy kell megtervezni és elkészíteni, hogy azok a döntéshozók által "emészthetőek", könnyen felhasználhatóak legyenek.
Végezetül, az értékelések elsősorban a programok költséghatékonyságát vizsgálják, figyelembe véve pl. a kapcsolódó képzési programban részt vevő embereknek kifizetett szociális juttatásokat is. Az értékelést végzőknek arra kell rávilágítaniuk, hogy hogyan éri el a program speciális céljait, és hogy ezek hogyan járulnak hozzá az általános célkitűzésekhez.
Az értékelések kulcskérdései
Célszerűség: mennyiben felelnek meg a program célkitűzései a nemzeti és EU-szintű igényeknek és prioritásoknak;
Hatásosság: mennyire gazdaságosan váltják át a bemeneteli forrásokat eredményekre és termékekre.
Hatékonyság: a program mennyiben járult hozzá a specifikus és általános célkitűzések eléréséhez;
Hasznosság: mennyire felel meg a program által szállítandó eredmény a valós igényeknek;
Fenntarthatóság: azt kell vizsgálni, hogy mennyiben várható, hogy a program által kiváltott pozitív változások tartósan fennmaradnak a program lezárulta után.
A Bizottság koncepciója szerint ún. ex ante (előzetes), interim (köztes) és ex post (utólagos) értékeléseket lehet folytatni.
Az előzetes értékelés a tagállamok feladata; a programjavaslat összeállítása során készítik el azzal a céllal, hogy megállapítsák, melyek az adott régiók és gazdasági szektorok erősségei illetve gyengeségei.
A tagállamok felelősek a köztes (a program derekán elkészítendő) értékelésekért is. Ezt független szakértőkkel kell elkészíttetni. Az új tervezési időszakban a köztes értékelést 2003. december 31-ig kell benyújtani az ellenőrző bizottságnak, és legkésőbb 2003. december 31-ig kell felfrissíteni. A köztes (vagy félidős) értékelés a Strukturális Alapok támogatásának kezdeti eredményeit vizsgálja, illetve azt, hogy mennyiben igazolódtak be az előzetes értékelés megállapításai, mennyiben tűnnek most relevánsnak a prioritások és a pénzügyi vonatkozások. Ezen felül a köztes értékelés elemzi a megvalósítás minőségét.
Az utólagos értékelés a Bizottság felelőssége - a tagállamokkal, illetve az illetékes irányító hatósággal együttesen. Ezt is független szakértőkkel, intézménnyel kell elvégeztetni. A 2000-2006-os tervezési időszakra vonatkozó utólagos értékeléseket legkésőbb az adott program befejezést követő 3 éven belül kell elvégezni. Az utólagos értékelés a közösségi segítségnyújtás hatékonyságát és hatásosságát vizsgálja, továbbá azt, hogy az eredmények mennyire vágnak egybe az előzetes értékelés várakozásaival.
Az értékeléseket az adott programra elkülönített forrásokból finanszírozzák. Az előzetes, tematikus és módszertani értékeléseket az adott tagállam államigazgatási költségvetése fizeti. Bizonyos esetekben - elsősorban a félidős és az utólagos értékeléseknél - külön költségvetési rovatok szolgálnak a finanszírozásra (technikai segítségnyújtás).
Tartalomjegyzék * tizedik évfolyam, 6-7. szám * 2000. június-július
Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.