 |
 |
Európa: továbbélő múlt, átértékelődő jelen, – egy, avagy többváltozós jövő?
Lehetőségek és kényszerpályák
A Nagykanizsán megrendezésre kerülő V. Országos Főépítészi Konferencia vezérgondolata “TELEPÜLÉSEINK MÚLTJA, JELENE, JÖVÔJE A RÉGIÓK EURÓPÁJÁBAN”. Ehhez kapcsolódva a bevezető előadást Hajdú Zoltán, tudományos főmunkatárs, az MTA-RKK DTI főigazgató-helyettese tartja “Mit jelent nekünk Európa és mit jelentünk mi Európának, avagy a határ, mely elválaszt és összeköt” címmel. Az előadó az alábbiakban fogalmazta meg főbb téziseit, amely mindenkit továbbgondolkodásra késztethet.
A számunkra legfontosabb félkontinens/kontinens gazdaság-, társadalom-, politika értéktörténete sem a történészek, sem a közgondolkodás számára nem zárult le. Sőt, a hidegháború befejeződésével napjainkban egyfajta újraértékelésről, újjárendeződésről beszélhetünk. Ez a folyamat egyszerre érinti Európa volt világhatalmai (Nagy-Britannia, Franciaország), valamint a világhatalmi kísérletek során elbukott, de gazdaságilag győztes Németország, valamint a régi és új Oroszország, s a különböző sorsú kisállamok problematikáját. Európa jelenének egyik lényegi eleme a nemzeti, állami, szövetségi, integrációs, ellenségkép történeti pályák és szerepek újraértékelése.
A hidegháborús és megosztott világ keretei között létrejött európai közösségi integráció a belső értékorientációs kérdések elé került. Nevezetesen, az Európai Unió ugyanaz tud, avagy akar-e lenni, mint amilyen úton elindult. Alapvetően megváltozott ideológiai, politikai, gazdasági, biztonságpolitikai feltételrendszerek mellett nem véletlen-, hanem szükségszerű a korábbi folyamatok és struktúrák mélyülő vitája, újragondolása és esetleg radikális újraszabása.
A közeljövő legnagyobb kérdése Európa számára annak végiggondolása, hogy milyen körben, milyen területi keretek és formációk között képzeli el a földrajzi, a gazdasági, a politikai tér és a kollektív, avagy részleges biztonságpolitikai rendszer egészének megvalósítását.
Lényegében az alapkérdés az, hogy milyen területi, hatalmi kompromisszumok születnek az Európai Unión belül, s ehhez képest a kívül maradók számára milyen lehetőségek, illetve kényszerpályák nyílnak meg a saját érdekrendszerük érvényesítéséhez.
Európa így minden tekintetben egy sajátos átépítés folyamatában van. Ehhez képest a szűkebb értelemben vett “építészet” sajátos módon másodrendű, de a hoszszú távú folyamatok és lehetőségek szempontjából korántsem elhanyagolható. A kérdés az, hogy a politikai, gazdasági, érdekek, értékek figyelembe vételével Európán belül milyen mikro-, mezo- és makroterek építészeti formálására nyílik majd lehetőség, és jelentkezik igény.
Hajdú Zoltán
tudományos főmunkatárs, MTA RKK DTI főigazgató-helyettes, Pécs
Tartalomjegyzék * tizedik évfolyam, 8. szám * 2000. augusztus
Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.