Boldog születésnapot!

Fények és árnyak

Nemrégiben kedvenc újságíróm emlékeztetett Abraham Lincolnnak, az USA talán leghíresebb elnökének bölcs állítására: "A legtöbben annyira boldogok, amennyire elszánták rá magukat". Valószínűleg nemcsak a boldogságnak, hanem sok más, nehezen megfogható életminőségnek és szemléletnek is azon múlik a mértéke, hogy mennyire szánjuk el rá magunkat. Ilyenek: a türelem, a megbocsátás képessége, az előítélet-menteség, a felháborodás düh-foka, a boldogtalanság mélysége.

Az emberi lét alapigénye a boldogságkeresés. Állíthatom, hogy mi, Magyarország lakói, állampolgárai boldogok akartunk, akarunk lenni. Akkor is, ha talán szegény rokonoknak tekintenek bennünket, akikért nem illik fővédnökséget vállalni, akiket nem lehet a tisztaszobába beengedni. Akkor is, ha jólneveltségünk és kulturáltságunk foka nem üti meg a mértéket.

E hiányosságokkal naponta meg kell küzdenünk a legalacsonyabb szinttől a legmagasabbakig - a 60 fős településtől a parlamentig.

Mégis mondom: boldog születésnapot!

Gondolatban gyertyát gyújtunk, tüzet, lobogó lángút, és emlékezünk, mint ahogy születésnapokon szokás, akkor is, ha nem telik habostortára, csak kenyérre és sóra. Ősi táplálékunkra. Mert nem a csillogás adja az ünnep fényét, hiszen az lehet talmi is. Hanem az együvé tartozás, a közös emlékek. Ezt éreztük 10 évvel ezelőtt is, a születés pillanatában. A helyi önkormányzatokat már az 1989-ben elfogadott Alkotmány létrehozta. 1990. augusztus 3-án a magyar parlament megalkotta az önkormányzatokról szóló törvényt. Történelmi pillanat volt, mint ahogy szeptember 30-a, az első demokratikus választás napja is. A szétáradó szabadságér-zés napja a mintegy 3200 önálló "kis köztársaságban". Az Alkotmány 42. §-a megállapítja, hogy

"A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása."

A helyi önkormányzat tehát: a lakosság.
Nem a képviselők, nem a polgármester, nem a hivatal.

Az Alkotmány azt is kimondja: a helyi önkormányzat nem korlátozható sem a tulajdonosi jogok gyakorlásában, sem más, önkormányzatokkal való szabad társulásban. Az alaptörvény és az 1990-es önkormányzati törvény rendkívül széles joggyakorlási szerepet biztosít az önkormányzatoknak a legkisebb településtől a megyei jogú városokig, a fővárosig. Ez ad lehetőséget a soha nem látott önmegvalósító szándékok beteljesítésére. Az önállóság, a szabadság érzése hatalmas energiát szabadít fel: a képviselőtestületek megválasztása után gomba módra szaporodnak a civil szerveződések, megerősödnek a közhatalom gyakorlásának színterei, felerősödik a társadalmi kontroll, amely gyakran teremt nehezen kezelhető konfliktusokat. "Aranykorukat" élik az önkormányzatok - régi vágyak beteljesülésének reménye csillan fel: egészséges ivóvíz, telefon, úthálózat, kábel-tv, iskola, tornacsarnok, földgáz-hálózat, szennyvízcsatorna, közösségi házak, járdák. Azonban a fények mindig együtt járnak az árnyakkal.

A megváltozott társadalmi szerkezettel a gazdasági struktúraváltás is elindul.

A privatizációval járó munkanélküliség fenyegetését "földrengésként" éli meg a lakosság. Az önállósulás gyönyörűségei és nehézségei nemcsak a 3200 települést, hanem az ott élőket egyénileg is addig nem ismert feladatok elé állították. Az önkormányzati kerettörvény által biztosított lehetőségek, feladatok, különféleképpen jelentkeztek a településeken. Az önkormányzatiság gyakorlása rövidesen felszínre hozta azokat a gyermekbetegségeket, amelyeket törvénymódosításokkal próbáltak orvosolni. Gondoljunk csak a feladatok és hatáskörök rendezésének kérdéskörére.

Már a kezdeti "aranykor" múlását jelezték az évről évre szaporodó önkormányzati feladatok, a folyamatosan csökkenő bevételek és a növekvő kiadások.

A '90-es évek kezdeti lendületében hatalmas beruházások indultak, gyakran erőn felül.

Önkormányzati vállalkozások születtek, amelyek helyi munkaerőt, szakértelmet mozgósítottak, de ezzel egyidőben elkezdődött az önkormányzatok vagyonfelélése is. Így ma már tetemes azon önkormányzatok száma, amelyek csak forgalomképtelen vagyonnal rendelkeznek. Márpedig ahhoz, hogy az önkormányzatiság hoszszútávon megvalósulhasson - betartva a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája alapelveit - biztosítani kell a finanszírozási rendszer kiszámíthatóságát, meg kell szüntetni az önkormányzatok kiszolgáltatottságát. Ahogy nincs két azonos képességű ember, ugyanúgy nincs két azonos képességű önkormányzat sem. A 10. születésnapon ismét fel kell vetnünk - nem ünneprontó szándékkal -, mikor derül fény arra, mire képesek az egyes önkormányzatok, s mi az, amit egyedül nem képesek megoldani. A megfelelő modellek kialakításához elengedhetetlen egy felmérés. A türelmetlenség kapkodást szül, így ebből át nem gondolt döntések fakadhatnak.

Lépten-nyomon az összehangoltság hiányát érezhetjük az egyes szintek között.

Miután mára sem tisztázódtak az alsó-, közép- és a felső szint határai, jócskán keverednek az állami és önkormányzati feladatok - számos aránytévesztéssel. Folytonos a mozgás a jegyzőség, körjegyzőség, a társulások háza táján. Formálódó a kistérségek és régiók szerepköre, nem is szólva a megyék feladat és hatásköréről. Ezek csak gondjaink töredékét jelzik, mégis mondom: alakul a társadalom piramis-szerkezete. Erre vágyunk, ezt tanultuk szövetséges elnöktársaimmal két évvel ezelőtt Washingtonban az ottani városszövetség jóvoltából szervezett látogatásunkkor. Azt, hogy a jól működő demokrácia piramis-szerkezetű - széles alapokon nyugvó, alulról kezdeményező. Ez szorosan összefügg azzal az állítással, hogy önkormányzatok nélkül nincs demokrácia. Mert az önkormányzat egyenlő a lakossággal.

Mi még nem mondhatjuk magunkénak ezt az alapelméletet, akkor sem, ha már éledeznek a kistérségek, szaporodnak a társulások, alakulnak a régiók és készülünk Európába.

Közgondolkodásunkból hiányzik egy nélkülözhetetlen elem: a közösségben gondolkodás.

Éppen fordítva működünk. Vizsgálva az elmúlt 10 esztendőt, megállapítható, hogy a társadalmi piramis alján működő egységek, a községek, a kisvárosok közelítik meg leginkább működésükben a demokratikus joggyakorlás kívánt szintjét. Feltehető oka: itt érvényesül a legerőteljesebb kontroll a választópolgárok részéről. Ezeken a szinteken él a napi kapcsolat az emberek között, elkerülhetetlen a sűrű számonkérés, a tetemrehívás. Itt érzékelhető leginkább, hogy az önkormányzatok valóban a társadalom "kukásedényei". Magasabb szinten nem élnek az imént felsorolt kapcsolatok. Erőteljesen érezhető a hiányuk a magatartási formákban, az erkölcsi normákban.

Nem állíthatjuk tehát biztonsággal, hogy az önkormányzatok felnőtt-korúak. Inkább azt, hogy 10 év múltán letették érettségi vizsgájukat. Az eredményes haladáshoz azonban biztosítani kell a feltételeket: a feladatok pontosítását, a teljesítőképességek figyelembevételét, a feladatvégzéshez megfelelő önállóságot, ehhez bizalmat, tárgyilagos ellenőrzést és mindenek előtt kiszámítható fedezetet. A felnőtté válás az előbbiek megléte esetén valósulhat meg.

Születésnapjukat ünneplik
az önkormányzati érdekvédelmi szervezetek is.

A 7 országos önkormányzati szövetség kétezren felüli helyi önkormányzatot képvisel. Ezer körüli lehet azon önkormányzatok száma, amelyek "körön" kívüliek. Úgy vélem azonban, hogy az érdekvédelem szárnya őket is betakarja. Azé az érdekvédelemé, amely küszködik a hosszúra nyúló gyermekbetegségekkel, de már túl van a lábadozáson. Ebben az érlelő folyamatban lassan egymásra talál kisközség, nagyközség, kisváros, nagyváros, főváros, megye. Szaporodnak a felismert közös érdekpontok, amelyek mentén hatékonyabbá válhat a valódi önkormányzatiságért küszködő érdekvédelem.

A fogaskerekébe az elmúlt 10 évben gyakran kerültek kavicsok, homokszemek. A működési zavarokat sok esetben okozta a feladat- és hatáskörök tisztázatlansága, a finanszírozási rendellenességek, aránytalanságok, s az ebből fakadó belharcok. Az egységesülési szándék a 10 év félidején túl kiérlelt egy össz-szövetségi tanácsot, amely kétéves, belharcokkal teli küzdelem után megszűnt. A 10. születésnapra azonban mégis bebizonyította életképességét a társulási forma, hiszen ma úgy vált hárompólusúvá az érdekvédelem, hogy öt szövetség a hétből (községek, falvak, kisvárosok, megyei jogúak, megyék) társulásban dolgoznak együtt a kívül maradt kettővel karöltve, egyeztető fórum formájában. E születésnapon tehát méltán ünnepelhetjük az erősödő érdekvédelmet, a szövetségeket is.

Ünnepelhetjük az egyre nagyobb szerephez jutó 150 kistérséget, az 1990-óta 237-re szaporodott várost (71 nagyközség nyerte el a városi rangot). A várossá válás folyamata feltehetően lassulni fog az elkövetkező időszakban, ugyanakkor változatlanul erősödő igény a községekben a városias életminőség megteremtése. Szűkíteni kell az olló nyílását a vidék és a nagyvárosok, a főváros között.

Kis ország vagyunk, egy Magyarországon élünk, ahol az európai életminőséghez minden állampolgárnak joga van, ha kötelességét teljesíti.

Rossz irányba visz, ha szembeállítjuk a falut a várossal, a vidéket a fővárossal, a megyét a régióval. A közeledést szolgálhatja a közigazgatás és finanszírozás teljes körű reformja, a teljesítőképességet figyelembe vevő feladatelosztás, az ennek alapján létrejövő önkéntes társulások, a gyors információkat szolgáltató információs háló kiépítése az önkormányzatok teljes körében.

Az önkormányzatok, a szövetségek együttműködése, a külföldi partnerkapcsolatok koordinálása erősítik integrációs törekvéseink sikerét. Az önkormányzatok képviselete jelen van az Európai Régiók Gyűlésében, az Európa Tanács Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusában.

Őszinte szívvel kívánom, hogy minden év szeptember 30-a legyen a Helyi Önkormányzatok napja, a magyar állampolgárok napja, az önkormányzatiság, a demokrácia napja az ÖNKORMÁNYZATOK HÁZÁBAN!

Nádor Rudolfné

---

Tartalomjegyzék * tizedik évfolyam, 9. szám * 2000. szeptember

---

Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.