| ||
|
A rendszerváltozás lezárása - az önkormányzás kezdete Pont az i-n A helyi önkormányzás alapját megteremtő Alkotmánymódosítás és a törvényjavaslat 1990. július 2-án, két hónappal az első szabadon választott Országgyűlés megalakulása után került a képviselők elé. Nem minden tanulság nélküli felidézni a rendszerváltozás egyik kulcstörvénye sorsának alakulását a javaslat tíz évvel ezelőtti vitájában. Néhányan már a törvény megszületésénél a jövőbe láttak, figyelmeztetve az önkormányzásra leselkedő veszélyekre. 1990. július 2. A helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitája: Horváth Balázs, belügyminiszter, expozé: "Először arra kell és szükséges választ adnunk, hogy miért javasoljuk elvetni a többször javított formában, de - sajnos - még a mai napig működő tanácsrendszert. Ismeretes, hogy 1949-50-ben az Alkotmány, majd az első tanácstörvény a szovjet modellt másolva, a magyar viszonyoktól teljesen idegen tanácsrendszert vezetett be. Ennek a rendszernek kezdettől fogva fő feladata az volt, hogy kevés helyi önállósággal hajtsa végre a társadalmat és a gazdaságot főként államigazgatási módszerekkel átalakítani kívánó proletárdiktatúra központi döntéseit. (...) A bevezetendő önkormányzati rendszer fontos alapkövetelménye, az önkormányzás lelke: az önkormányzati önállóság. (...) Az anyagi eszközök konkrét mértéke természetesen nem függetleníthető az ország mindenkori teherbíró képességétől. A pénzösszeg konkrét mennyisége előre nem garantálható, de az már igen, hogy az elosztás igazságos és kiszámítható, főleg kiszámítható legyen." Kónya Imre (MDF): "Azt kérik tőlünk, csináljunk már valamit, váltsuk le azokat az embereket, akik lejáratták magukat, akadályozzuk meg, hogy átmentsék, továbbmentsék hatalmukat. Mi nem tudunk mást mondani, csak azt, hogy közvetlenül nem tehetünk semmit, mert nem azért harcoltunk a demokráciáért, küzdöttünk a demokrácia érvényesüléséért és megvalósításáért, hogy most diktatórikus eszközökhöz folyamodjunk. (...) Közvetlenül nem tehetünk semmit, de közvetve igenis, tennünk kell, tehetünk, ez a kötelességünk, ezért választottak meg minket. Meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy ez a nép befejezze, amit mi elkezdtünk: befejezze a rendszerváltoztatást, saját kezébe vegye helyi ügyeinek intézését." Wekler Ferenc (SZDSZ): " A politika iránt érdeklődő állampolgárok tudják, hogy a tavaszi országgyűlési választásokkal csupán a rendszerváltás szükséges, de nem elégséges feltételeit teljesítette a nemzet. Tudják, hogy az új politikai építmény egyelőre még ingatag alapokon áll, azt is tudják, az önkormányzati törvény milyenségétől függ, hogy ezek az alapok a haza legkisebb és legtávolabbi szegletében is megszilárduljanak, mintegy ezzel is igazolva azt, hogy mi itt és most a hatalom- és uralomgyakorlás módjának, korszerű átalakulásának feltételeit teremthetjük meg. (...) Az előttünk fekvő tervezet az 1971-es tanácstörvény aranysújtásokba és nemzeti szimbólumokba bújtatott változatának tekinthető.(...) Az alkotmánymódosító törvénytervezet 9. fejezete egészében és részleteiben is olyan felfogást jelenít meg, amely - mint a közép-kelet-európai fejlődésből közismert - a jogokat a paternalista, gondoskodó államtól származtatja. A 42. paragrafus szóhasználata szerint pl. a község, a város, főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét a helyi önkormányzás joga megilleti. Legyen fülünk e szóhasználat finomságaira! E szóhasználat, a "megilleti" ige kétségtelenül annyit jelent, hogy a helyi önkormányzás jogát az állam statuálja. Ezzel szemben az önkormányzás közhatalmi jogosítványokkal felruházott politikai társulások létrehozására vonatkozó, elidegeníthetetlen, a központi hatalom tevékenységének korlátokat állító szabadságjog. Ezért javaslom a tisztelt Háznak, hogy eme jogot az Alkotmány ide vonatkozó fejezetébe iktassuk be azzal a garanciával együtt, hogy jogsértő, illetve alkotmányellenes önkormányzati működés megállapítására kizárólag legális bírósági eljárásban kerülhessen sor. (...) az önkormányzat feladat- és hatáskörét éppen ezért kell az Alkotmányban egy taxációban rögzíteni, hogy az egyúttal a központi kormányzati beavatkozás, tehát a végrehajtó hatalom korlátait is egyértelműen meghatározza. (...) Ezzel szemben a vizsgált törvényjavaslat 1. paragrafus 5. bekezdése, előrevetítve a hatalomgyakorlás e két szintjének összecsúsztatását, a helyi önkormányzatoknak törvényileg kötelező feladat- és hatáskört is megállapíthat anélkül, hogy kifejezetten garantálná például az e feladatok ellátásához és a hatáskörök gyakorlásához szükséges teljes financiális fedezetet. (...) így kizárja az állam felelősségvállalását abban, hogy az e feladatok megoldásának teljes anyagi fedezetét biztosítsa." Torgyán József (FKgP): "Korrekciókat kell végrehajtani azért, mert hiszen az egész önkormányzati koncepciónk abból indult ki, hogy amíg fent a hatalom csúcsán a Parlament testesíti meg a nép jogosultságait, addig az önkormányzatokkal kell a néphez minél közelebb vinni a hatalmat, és lent azt a hatalmat, amit mi itt fent élvezünk, a nép kezébe kell adni. (...) a benyújtott törvénytervezetben ez a koncepció nem jelenik meg ilyen szilárdan. A legnagyobb hatalom a polgármester kezében összpontosul, és ha a polgármester adott esetben a tisztelt Ház döntése szerint nem választott funkció lesz (...) pártviták és pártegyezkedések eredményeként fog létrejönni a polgármester-választás, akkor tulajdonképpen ez a hatalom már a néptől eltávolodhat (...) ez a törvénytervezet nem ad kellő hangsúlyt a szakképzettségnek. (...) Bennem egy kis félelem keletkezik, mert én emlékszem a mi három elemit meg négy elemit végzett tanácselnökeinkre." Gál Zoltán (MSZP): "Meggyőződésünk, hogy csak ilyen hatalmi struktúra és ilyen közigazgatási rendszer képes, hogyha megfelelő jogi, politikai, és gazdasági feltételekkel körülbástyázott, ilyen rendszer képes az állampolgárok és a választók életkörülményeit javítani. (...) az önkormányzás joga természetes jogként kell hogy megillesse a település lakosságát. (...) Tehát mi egy olyan önkormányzati rendszert képzelünk el, amelyben a választásokon kívül, és a képviselőkön, képviselőtestületi tagokon kívül az állampolgár és annak közössége - hangsúlyozom - folyamatosan jelen van a település életének igazgatásában. Csak ez teremti meg szerintem azt, hogy az önkormányzatok valóban ellensúlyt képezzenek a társadalomban, ellensúlyt, ha szükséges, a központi hatalommal szemben, legyen szavuk a központi politika kialakításában (...) mert egyébként csak felterjesztési jogokat tudunk kodifikálni, amelynek, úgy gondolom, - és itt, ha már történelmi példáknál tartunk, ezt nyugodtan kijelenthetem -, igazán komoly hatása a központra soha nem volt. (...) Rendkívüli módon hiányoljuk, hogy a törvény adós marad az önkormányzati önállóság és működés - és ezt nagyon hangsúlyozom - olyan feltételeivel, mint az önkormányzatok gazdálkodása, gazdasági viszonyai, és láthatóan bizonytalan az önkormányzati tulajdon kérdésében. (...) Nem elengedhetetlen feltétele, hogy a helyi választások során ugyanolyan erőviszonyok alakuljanak ki, mint amit most a Parlament mutat, ha valóban demokratikus struktúrákat hozunk létre és azok valóban demokratikusan működnek, akkor nem kell félteni az ország sorsát egy ilyen helyzettől." Kövér László (Fidesz): "valódi átalakulás csak akkor következik be, ha helyben is azok döntenek, akiket a döntések következményei a legközvetlenebbül érintenek, ha a polgárok és közösségeik által megtermelt jövedelem a lehető legnagyobb mértékben helyben marad, ha az emberek ellenőrizhetik, hogy kik és mire költik el a pénzüket, ha olyan önkormányzati rendszer alakul ki, amely korlátozza a központi hatalmat, de egyúttal rögzíti azt is, hogy milyen esetekben, milyen formában és milyem mértékben kell az államnak kötelezettséget vállalnia, legyen szó akár a települések működőképességének a biztosításáról, vagy pedig a kirívó területi egyenlőtlenségek orvoslásáról, mérsékléséről. (...) A törvényjavaslat nem ad választ az önkormányzati rendszer lényegét érintő legfontosabb kérdésekre. Például, hol húzódik a határ a helyi közügy és az államigazgatási feladat között; milyen a helyi és központi hatalom közötti munkamegosztás (...) Lehetséges, hogy az önkormányzatok saját vagyonnal és bevétellel rendelkező testületek lesznek, de az is lehet, hogy csupán álfeladatok végrehajtására korlátozott intézményekké válnak, amelyeket a központi hatalom költségvetési források elosztása révén tart kézben. Nem tölthet el túlzott optimizmussal bennünket, amit a törvényjavaslat tartalmaz: például az eddig teljes mértékben az önkormányzatoknál maradó, tehát biztosan kalkulálható személyi jövedelemadó lefaragására tett utalás (...) Füzessy Tibor (KDNP): "A világ nagy eszmeáramlatai szempontjából lehet vitatkozni azon, hogy a vármegyerendszerünk a történelmünk különböző időszakaiban progresszívnek vagy maradinak minősíthető-e. Egy azonban biztos, hogy a vármegyerendszer mindig alkalmas és képes volt arra, hogy a túlburjánzó királyi hatalom és főnemesi hatalom ellen fellépjen, sőt, a török hódoltságot követő évszázadokban alkalmas volt arra is, hogy az idegen hatalom ellen kellő súllyal és hatékonysággal lépjen fel. (...) gyorsan kell döntenünk, gyorsan kell cselekednünk, mert minden jogi precizitásnál fontosabb, hogy a hatalom ne csak az állami élet csúcsain, hanem annak perifériáján is minél előbb a nép kezébe kerüljön." Tartalomjegyzék * tizedik évfolyam, 9. szám * 2000. szeptember Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn. |