 |
|
Szövetségben
Heten, meg a többiek
Bármilyen meghökkentő, az évtizednyi külső és belső hadakozás inkább összekovácsolta a hét önkormányzati szövetséget, sem mint végletesen eltávolította volna őket egymástól. Bár eredeti álmukat, az egységes érdekvédelmi tömörülés létrehozását nem érték el, a körkérdésünkre adott válaszaikból világosan kiderül, mennyire tisztán - már-már egységesen - látják hibáikat, kudarcaikat, de közösen elért eredményeiket is. Vallomásaik magukért beszélnek, álljanak személyükben közel vagy távol az éppen hatalmon lévő kormányhoz, elkötelezettségükhöz az általuk képviselt önkormányzatok érdekeinek védelmében kétség nem férhet.
LÁYER JÓZSEF,
a hét közül öt érdekvédelmi szervezetet tömörítő Magyar Önkormányzati Szövetségek Tanácsának elnöke úgy látja, az 1990-es évek elejétől a településtípusonként és néhány esetben gyűjtőszervezetként megalakult szövetségek egymással párhuzamosan, de gyakran összehangolva is igyekeztek képviselni és védeni a települési érdekeket. Hogy ezt milyen sikerrel tették, azt maguknak kell értékelniük. Láyer nem vett részt abban a kísérletben, amely 1996-tól Önkormányzati Szövetségek Tanácsa néven igyekezett egyetlen gyűjtőszervezetbe csatornázni az addig szétaprózott erőket, de visszamenőleg úgy ítéli meg, a próbálkozás eleve kudarcra volt kárhoztatva, mert minden döntést konszenzussal akartak meghozni. Ez pedig nem járható út, hiszen a különböző településtípusoknak időnként természetszerűen eltérőek az érdekei. Ezért is tartja életképesebbnek az ötök összefogását, illetve azt az egyeztető fórumot, amely a legutóbbi időben formalizált szabályok és kötelezettségek nélkül kínál fórumot a közös álláspontok kialakítására. A MÖSZT folyamatosan és eredményesen konzultál a két gyűjtőszervezettel, a TÖOSZ-szal és a MÖSZ-szel is, így sikerült elérni, hogy a nemzetközi szintéren ma már összehangoltan jelenik meg a magyar önkormányzati érdekvédelem.
Láyer biztató jeleket lát a törvényelőkészítés folyamatában is. Úgy érzékeli, több minisztérium is nyitott azon javaslatukra, hogy szakértőik már a koncepciókészítés időszakában is részt vehessenek - legalább tanácskozási joggal - a kodifikációt előkészítő munkában.
BECZE LAJOS,
a még 1989 őszén alakult MAGYAR FALUSZÖVETSÉG elnöke az elmúlt tíz év legnagyobb eredményének azt tartja, hogy egyáltalán megszerveződött az önkormányzatok érdekvédelme.
Úgy látja, mára kialakult az egyes szövetségek munkastílusa, kiépült a stabil szakértői bázis, bár esetükben ez nem jelent fizetett alkalmazottakat, mert ezt csak a gazdagabbak engedhetik meg maguknak. A Faluszövetség ehelyett diplomás polgármestereit kéri fel egy-egy szakmai kérdés véleményezésére.
Becze nem tartja szerencsésnek, hogy ennyire széttagolt az érdekvédelem. Bár már nem hisz abban, hogy egyetlen szövetségbe tömörülnek majd valaha is, de talán nem is ez a legszerencsésebb megoldás. Ma úgy látja, legalább azt el kellene érni, hogy településtípusonként csak egy szervezet működjön.
A törvényelőkészítésben való részvétel legnagyobb akadályának azt tartja, hogy a minisztériumok nagyon kevés időt adnak a vélemények kialakítására, így az állásfoglalásuk gyakran csak formális aktus. A Faluszövetség elnöke kívánatosnak tartaná, ha időnként maguk is kezdeményeznék különböző törvények módosítását.
GÉMESI GYÖRGY,
a MAGYAR ÖNKORMÁNYZATOK SZÖVETSÉGÉ-nek elnöke önkritikusan állapítja meg, hogy a magunk mögött hagyott tíz évben nem volt elég hatékony az érdekvédelem, s ennek elsőszámú oka a szövetségek nem kielégítő együttműködésében keresendő. Emellett az önkormányzatok sem voltak elég aktívak, elég csak arra gondolni, hogy legalább ezer település ma sem tartozik egyetlen tömörüléshez sem, de a tagok aktivitása is hagy
kívánnivalót.
Mindezt bizonyos mértékben magyarázza, hogy az önkormányzati érdekvédelem előzmények nélkül alakult ki Magyarországon, természetes hát, hogy végső formáját csak hosszabb fejlődési folyamat során nyeri el.
Gémesi ígéretesnek látja a szövetségek nemrégiben életrehívott egyeztető fórumát, amelyben valamennyi tömörülés képviselteti magát.
Úgy látja, a törvényelőkészítés során a jelenleginél folyamatosabb konzultációra lenne szükség, ám meggyőződése, hogy ma már a szövetségek aktivitásától is függ, mennyire tudják befolyásolni a szaktárcáknál készülő törvénykoncepciókat. Azt azonban mindenkinek tudomásul kell vennie - szögezte le -, hogy a végső döntési kompetencia a parlament kezében van.
ZONGOR GÁBOR,
a TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉ-nek főtitkára nagyon nagy eredménynek tartja, hogy az önkormányzati érdekvédelem 1990 tájékán létrejött és ma is létezik. Ellenben komoly hiányosság, hogy még mindig nem sikerült olyan együttműködési rendszert kialakítani a szövetségek között, amely biztosítja, a legfontosabb kérdésekben időben alakítsanak ki közös álláspontot.
Zongor nem hiszi, hogy hatékony érdekvédelem kizárólag egységes szövetséggel alakítható ki. Ha az Önkormányzati Szövetségek Egyeztető Fórumát - amelyhez mind a hét szövetség csatlakozott - valamennyi résztvevő komolyabban venné, alkalmas kerete lehetne a közös vélemények kialakításának.
A főtitkár szerint a nemzetközi példák is azt mutatják, hogy lassan, hosszabb idő alatt alakul ki egy-egy terület érdekvédelmi struktúrája.
Ugyanezek a példák azonban arra is figyelmeztetnek, hogy a kormánynak fel kellene ismerni, közös érdek, hogy az önkormányzati szféra szempontjai szakmailag kiérlelt formában megjelenjenek a döntéshozás folyamatában.
Úgy véli, a jelenleginél lassabb törvénykezésre lenne szükség, a szövetségeknek időben kellene megkapniuk az előkészítő anyagokat.
Kívánatosnak tartaná, ha a törvényhozás parlamenti szakaszában, a módosító indítványok benyújtása után a szövetségek még egy alkalmat kapnának véleményük kifejtésére.
ENDRE SÁNDOR,
A MEGYEI ÖNKORMÁNYZATOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉ-nek elnöke úgy látja, az 1990-ben létrejött szövetségek aktív szerepet játszottak az önkormányzati rendszer végleges formájának, működési feltételeinek kialakításában. Munkájuk elismerésének tekinthető, hogy 1994-ben úgy határozott az Országgyűlés, az önkormányzatokat érintő kérdésekben nem csak eseti jelleggel, hanem minden alkalommal kikéri véleményüket.
Endre Sándor elismeri, hogy vannak olyan érdekképviseleti kérdések, ahol lehetséges és szükséges az egységes fellépés, ugyanakkor szövetségük a kezdetektől fogva hangsúlyozta, a megyék sajátos problémarendszere időnként szükségessé teszi a települési érdekszövetségektől eltérő álláspont kialakítsát. Ez egyébként megfelel az európai gyakorlatnak is.
Szövetségük rendkívül aktív, csak az elmúlt esztendőben közel 200 alkalommal tettek észrevételt a különböző jogszabály-tervezetekhez. Fontosnak tartaná, ha több idő állna rendelkezésre a jogszabályok véleményezésekor, így még alaposabb álláspontot alakíthatnának ki.
CSABAI LÁSZLÓNÉ,
A MEGYEI JOGÚ VÁROSOK SZÖVETSÉGÉ-nek társelnöke jónak tartja, hogy az évtized elején településtípusonként alakultak ki a szövetségek, mára azonban minimum háromra kellett volna már csökkennie a szervezetek számának. Abban már nem bízik, hogy egyetlen szövetségben egyesülhetnének, két pólus kialakulására azonban még lát esélyt. Az egyik tömörülés magját a TÖOSZ adhatná, amely jellemzően a kistelepüléseket szervezte meg, míg a másik csoportosulást a városok alkotnák.
Nem elaprózottan jóval könnyebb lenne egy szakértői hálózat fenntartása és egy hatékony lobbiszervezet kiépítése is. Ugyanakkor a nemzetközi fórumokon való megjelenés is a szorosabb együttműködésre sarkallja a szövetségeket.
Csabainé az érdekvédelem kudarcának érzi, hogy 1992 óta folyamatosan csökken az önkormányzati szféra részesedése a nemzeti össztermékből.
A törvényelőkészítést csak akkor lesznek képesek hatékonyan befolyásolni, ha már a koncepciókészítés időszakában lehetőséget kapnak véleményük kifejtésére - szögezte le.
MAGYAR LEVENTE,
a KISVÁROSI ÖNKORMÁNYZATOK ORSZÁGOS ÉRDEKSZÖVETSÉGÉ-nek elnöke szerint többször is változott a viszony az elmúlt tíz évben a kormányok és az önkormányzatok között. A kezdetektől 1992-ig az éles szembenállás volt a jellemző, majd innentől egyre inkább kikérték a véleményüket. Megítélése szerint az előző ciklusban kifejezetten harmonikus volt a viszony. A jelenlegi kormány viszont demonstratívan felmondta az érdekegyeztetést, teljesen formálissá silányította, így ma gyakorlatilag nincs esély a döntések befolyásolására.
Magyar Levente nagy kudarcnak tartja, hogy nem sikerült az 1996-ban létrehozott Önkormányzati Szövetségek Tanácsát működőképes fórummá alakítani. Ebben alapvető szerepet játszott a vétójog intézménye, ami szinte kizárta a konszenzusos döntések lehetőségét. Úgy véli az egyes önkormányzati típusoknak kellene egyesülniük, s mellettük kialakítani a területi önkormányzatok - a megyék, a kistérségek és a régiók - képviseletét.
Fontosnak tartja megszívlelni azt a tapasztalatot, hogy politikai alapon nem lehet önkormányzati érdekvédelmet szervezni.
Úgy véli, mindaddig hiábavaló a törvényelőkészítésbe való bekapcsolódás, amíg a kialkudott álláspontok nem jelennek meg a jogszabályok végső változataiban.
NÁDOR RUDOLFNÉ,
a KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZATOK SZÖVETSÉGÉ-nek elnöke úgy látja, a hátunk mögött hagyott tíz év során folyamatosan erősödött az érdekvédelem.
Ennek azonban súlyos akadálya volt, hogy a hét szövetség nem egyesült egyetlen erős szervezetbe. Ma már maga sem törekszik erre, de úgy látja, legalább három pólusúvá kell szűkülnie az együttműködésnek, hogy az alapvető kérdésekben - mint amilyen például a költségvetés, az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika - egységes álláspontot alakíthassanak ki.
Kulcskérdésnek tartja az információáramlás javítását, legyen szó akár a szövetségek közötti kapcsolatról, akár a kormányzati szférával való együttműködésről.
Bízik benne, hogy az öt szövetséget tömörítő Magyar Önkormányzati Szövetségek Társulása fokozatosan vonzóvá válik a kimaradt két szervezet számára, és hosszabb távon ők is csatlakoznak.
Nádorné szerint szervezetük demokratikus működését is akadályozza, hogy a szövetségek olyan későn kapják meg a törvénytervezeteket, ami lehetetlenné teszi a saját tisztségviselőikkel való egyeztetést.
L. László János
Tartalomjegyzék * tizedik évfolyam, 9. szám * 2000. szeptember
Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.