Kistérségi menedzserek nagy viharban

Így lehet egy jó kezdeményezést tönkretenni foglalta össze véleményét - természetesen szigorú inkognitót kérve - egy minisztériumi tisztségviselô, akit a kistérségi menedzserek körüli hónapok óta tartó huzavonáról faggattunk. Miközben a megbízottak döntô többsége már munkába állt, a parlament területfejlesztési bizottságának egyik munkacsoportja még mindig azt vizsgálja, hogyan is történt valójában a szakértôk kiválasztása.

Tavaly, a 2000. évi költségvetés vitája során az MDF-es Horváth Balázs és Ékes József javaslatára bekerült az idei büdzsébe egy félmilliárdos tétel, amellyel a kistérségi társulásokban folyó szakmai munkát kívánták támogatni. A két honatya eredeti elképzelése az volt, így teremtenek forrást arra, hogy az anyagiakban szûkölködô kistelepülések képesek legyenek folyamatosan fizetni a már korábban szerzôdtetett szakértôiket, illetve, ahol még nem alkalmaztak ilyet, azok is megtehessék.

Többen feltételeztek egy olyan, a háttérben meghúzódó motívumot is, hogy a képviselôk szerették volna ellensúlyozni a területfejlesztésben tapasztalható kisgazda hegemóniát. Bár Horváth Balázs akkor cáfolta ezt, tény azonban, hogy módosító indítványában mégis külön kérte, a pénz a MEH fejezetében jelenjen meg. Ugyancsak e rejtett konfliktusra utalhatott Bánk Attila, kisgazda-frakcióvezetô még február elején tett MTI nyilatkozata, mely így hangzott: "A Miniszterelnöki Hivatal ötletbörzéjén talált újabb elemnek tekinthetô, miszerint kistérség-fejlesztési szakemberekbôl álló hálózatot kívánnak létrehozni. Ennek az ötletnek ugyanaz lesz a sorsa, mint az eddigieknek." Vélhetôen ez a vita is szerepet játszhatott abban, hogy a vonatkozó kormányrendelet csak májusban készült el.

A kistérségi megbízottak jogi helyzetét akkor a következôkkel jellemezte Szegvári Péter, a MEH helyettes államtitkára:

Feladatuk, hogy szakmai tudásukkal szolgáltassanak a kistérségeknek, segítsék a már mûködô menedzse-
rek munkáját, közvetítsék a kormányzati szférából a fontos információkat és igyekezzenek minél több pénzügyi forrást felkutatni.

A legnagyobb önkormányzati szövetség, a TÖOSZ fôtitkára már akkor kifogásolta, hogy a menedzserekkel az állam szerzôdik, helyesebbnek tartotta volna, ha maguk a kistérségek lettek volna a munkáltatók. Zongor Gábor azt is sérelmezte, hogy elôzetesen nem kérték ki az önkormányzati szövetségek véleményét. Ekkor még nem is sejtette senki, hogy az igazi vihart a kistérségi megbízottak kiválasztása fogja okozni.

Augusztusig nem sok minden történt, ám ekkor elkezdtek szivárogni a hírek, miszerint a leendô menedzsereket pályáztatás nélkül, csupán a területfejlesztési intézményrendszerben érdekelt néhány szereplô véleményének kikérése alapján kívánják kiválasztani. Mint kiderült, az aggodalmak nem voltak alaptalanok. Mikes Éva, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára igen rövid határidôt adva felkérte a hét régió elnökét, hogy a megyei területfejlesztési tanácsok, illetve a kistérségi társulások véleményét összegezve juttassanak el egy listát a MEH-be a javasolt személyekrôl. Mint utóbb kiderült, akadt, ahol kikérték mindenki véleményét, akadt, ahol nem, annyi azonban biztos, hogy késôbb több megyében is megdöbbenve tapasztalták, egyetlen név sem került be a kiválasztottak körébe az ô javaslataik közül. Tetézte mindezt, hogy az ország több pontjáról érkeztek olyan jelzések, hogy

esetenként még diplomával sem, a nyelvvizsgáról már nem is beszélve. Olyan extrém esetek keringtek pletykaként, hogy buszvezetôt, diszkóst, gyeses anyukát, bolti eladót, mobiltelefon ügynököt találtak megfelelônek a szakértôi poszt elnyerésére.

Több ellenzéki párt is jelezte, hogy a kiválasztott személyek esetében akad egy markáns közös pont, mégpedig a Fideszhez való kötôdés. Egyesek már odáig mentek el, hogy a legnagyobb koalíciós párt a szakértôi hálózat álcája mögött kormánypénzen fizetett választási kampánystábot épít ki.

Mikes Éva valamennyi vádpontra megkísérelt magyarázatot adni. Eszerint azért nem egyeztettek az önkormányzati szférával a kistérségi megbízottak kinevezésérôl, mert munkájuk nem ehhez, hanem a területfejlesztési intézményi hálózathoz köti majd ôket. Ráadásul a 150 statisztikai kistérség, amelyek egy-egy megbízott tevékenységi területét adják, egyáltalán nem esik egybe a 300 körüli kistérségi társulással.

Mivel a kormányrendeletben szó sincs pályáztatásról, ezért döntöttek úgy, a jelöltek kiválasztásával a hét stasztikai-tervezési régió elnökét bízzák meg, kérve, hogy minél szélesebb körben egyeztessenek a javasolt személyekrôl. Az, hogy a megyei közgyûlési, illetve a régióelnökök között sok a Fidesz-MPP politikusa, ez megkerülhetetlen adottság érvelt akkoriban az államtitkár asszony. Nekik viszont elemi érdekük, hogy olyan embereket válasszanak ki, akikkel képesek együtt dolgozni - mondta. Mikes Éva államtitkárasszony azt is természetesnek tartotta, hogy ha a régiómegbízottakra fordított pénzt a Miniszterelnöki Hivatal kezeli és a felelôsség is az övék, akkor azokban a körzetekben, ahol több embert jelöltek, ôk választják ki a legmegfelelôbb személyt.

A politikai kötôdéssel kapcsolatos vádakra kijelentette:

A beérkezett javaslatok szakmai adatokat és életrajzokat tartalmaztak, ô nem vizsgálta, hogy ki kinek a felesége.

Mivel a kedélyek nem nyugodtak le, a parlament területfejlesztési bizottságának ellenôrzési albizottsága ez év októberében vizsgálatot kezdett. Elsô ülésükön meghallgatták Mikes Éva államtitkárt, aki védelmébe vette azt a kiválasztási gyakorlatot is, amely nem tartotta kizárólagos szempontnak a diploma meglétét. Az október közepi állapotok szerint a 144 addig szerzôdtetett megbízott közül 112 rendelkezett felsôfokú végzettséggel. Mikes szerint a területfejlesztôi szakmába korábban is sokan bekerültek nem szakirányú képesítéssel úgy, hogy a munka során szereztek rutint.

Egyébként a területfejlesztési diplomák is igen eltérô színvonalat mutatnak tette hozzá. A bizottság elnöke, a szocialista Pusztai Gyula viszont úgy vélte, óriási lehetôséget szalasztott el a kormány, amikor

Elmondta, hogy az évente képzett legalább ezer területfejlesztési szakember közül többen is állás nélkül vannak, s mivel nem volt nyílt pályázat, ôk még esélyt sem kap.

Szóba került a megbízottak díjazása is. Mikes szerint nem sok az a bruttó 230 ezer forint havonta, amibôl a mûködés költségeit is fedezni kell. A bizottság ellenzéki tagjai viszont úgy vélték, ez az összeg igenis nagy feszültséget fog okozni az eddig alkalmazott, rosszul fizetett kistérségi szakértôk körében.

Az ellenôrzô bizottság következô ülésén a megyei területfejlesztési hivatalok képviselôit és néhány szakértôt hallgattak meg. A legmarkánsabb véleményt Fekete Éva, a Kistérségi Fejlesztôk Országos Szervezetének elnöke fogalmazta meg, aki szerint a kistérségi társulásokat vagy magasan képzett szakembereket foglalkoztató állami fejlesztési ügynökségek létrehozásával kellett volna támogatni, vagy helyben már bizonyított, energikus, nagy tapasztalatú emberek alkalmazásához nyújthattak volna segítséget. A jelenlegi konstrukció azonban egyik feltételnek sem felel meg.

Az albizottság végül arra az álláspontra jutott, hogy még november folyamán jelentést készít, amelyben az új intézmény korrekciójának lehetséges módozatait is felvázolja. Mindez egybecseng Mikes Évának azzal az érvelésével, hogy a megbízottak szerzôdése december 31-ig szól, így az addig végzett munkájukat értékelô kistérségi vélemények alapján bôven lesz lehetôség az alkalmatlan személyek kiszûrésére és az új intézmény mûködésének finomítására is.