A vidékfejlesztés elsôdlegesen a mezôgazdasági jellegû, hátrányos helyzetben lévô térségek társadalmi-gazdasági felzárkóztatására irányul, és mint ilyen alapvetôen a területfejlesztés emberközpontú céljait szolgálja.

A megye az ország társadalmi-gazdasági fejlôdésének alapvetô, történelmileg kialakult területi egysége, az alulról jövô, települési és kistérségi kezdeményezések és a felülrôl jövô, állami fejlesztések egyeztetésének és kiegyensúlyozásának meghatározó színtere.

A régió az ország olyan tervezési-statisztikai egysége, ami egyik oldalról a térségek, a megyék és rajtuk keresztül a kistérségek, a másik oldalról pedig a nemzetközi - ezen belül különösen az európai közösségi - fejlesztési célok és eszközök menedzselésének színtere. A kiegyensúlyozott fejlôdés érdekében mind a megyei, mind pedig a regionális, (kis)térségi szintre szükség van.

A formális együttmûködés mellett szükséges az informális együttmûködés különbözô lehetôségeinek érvényesítése is. Az érdekegyeztetést minden szinten a nyilvánosság bevonásával kell lefolytatni.

A különbözô területi szintek, illetve a szinteken belüli érdekegyeztetés középpontjába az embert kell állítani. Ennek megfelelôen az érdekegyeztetési folyamatokba a legalsó, személyes és kisközösségi szinteket is be kell vonni. A legalsó szinten mûködô falugondnoki intézmény bevált, a hálózatot az összes hátrányos helyzetben lévô kistelepülésre ki kell terjeszteni.

A fejlesztési kezdeményezések hatékony területi integrálása, valamint a környezeti minôség biztosítása érdekében ki kell építeni a teljes fôépítészi - és ezen belül a kistérségi fôépítészi - rendszert. Létre kell hozni a fôépítészek szakmai továbbképzési intézményét.

A kormányzat alapvetô területfejlesztési céljainak megvalósításához elengedhetetlenül szükség van megfelelô szakemberekre, az urbanisztikai jellegû szakirányú képzés megerôsítését és továbbfejlesztését mind egyetemi, mind fôiskolai szinten támogatni kell.