 |
 |
Az új hulladékgazdálkodási törvény hatása
Vita a kötelezettség életbe lépésérôl
Az ÖN-KOR-KÉP az elmúlt tíz évben tudatosan törekedett arra, hogy az önkormányzatokban tevékenykedô helyi politikusok, a döntés elôkészítésben illetve a végrehajtásban dolgozó köztisztviselôk és szakemberek számára nélkülözhetetlen információforrássá váljon. Eddig elsôsorban az önkormányzatokat érintô jogszabályalkotási folyamatot követtük - szándékunk szerint - elfogulatlanul, ám kimondottan "önkormányzati" nézôpontból. Lapunk archivált számait böngészve az interneten, számos cikk, tanulmány, jogszabály-magyarázat olvasható, amelyek egy-egy "forró helyzetben" ragadtak meg fontos részleteket a településüzemeltetés különbözô területeirôl. Az alábbiakban a hulladékgazdálkodási törvény hatályba lépésével kapcsolatos kérdéseket elemzi a Köztisztasági Egyesülés igazgatója. Ez az írás nyitja meg állandó TELEPÜLÉSÜZEMELTETÉS címû rovatunkat, amelyben idôrôl-idôre a helyi közszolgáltatások szervezési, jogi, technikai, finanszírozási kérdéseivel foglalkozik. Téma lesz majd a kötelezô önkormányzati feladatot jelentô mûszaki közszolgáltatás éppúgy, mint az önként vállalt, vagy több szervezet együttmûködésével létrehozott, fenntartott, a település lakóinak életminôségét javító szolgáltatási kínálat. Rovatunk célja, hogy felkutassuk és közzétegyük az egyedi megoldásokat, és a gyakorlat visszajelzése alapján megtaláljuk az általánosítható, a településüzemeltetési rendszerekre jellemzô ismérveket. Munkánk során elsôsorban a különbözô szolgáltatások szakmai szövetségeinek szakértôire számítunk, de felkérünk gyakorló szakembereket is.
A január 1-jétôl hatályos hulladékgazdálkodási törvény változatlanul a szakmai érdeklôdés "listavezetôje". Köszönhetô ez annak, hogy új szabályozásával merôben más helyzetet teremtett, s annak, hogy ez egyelôre ugyancsak furcsán "csöpögtetve" jut az érdekeltek tudomására. Az óév hiába búcsúzott tôlünk két kormányrendelettel, nem csitította az addig sem békés kedélyeket. Mára, jó másfél hónappal késôbb, talán csak a bizonytalanságban vagyunk biztosak!
No de nézzük sorjában:
A Parlament december 19-én elfogadta a két évre szóló költségvetést, melyben az alábbi fejezet található:
A törvény tehát fejlesztésrôl rendelkezik, s nem üzemeltetésrôl. Vagyis, ez nem a korábbiakban tervezett, s a hulladékgazdálkodási törvényben most is rögzített normatív támogatás! Normatív állami hozzájárulásról a költségvetési törvényben, mint a települési igazgatási, kommunális és sportfeladatok ellátását rendezô tételt találunk, mely fedezetül kell hogy szolgáljon a behajthatatlan kintlévôségeknek is! A törvény szerint tehát 2001. január 31-ig olyan közleményt kellett volna megjelentetni, mely a fejlesztési célokat szolgálja.
A fejlesztésnek a felzárkóztatást kell szolgálnia.
Ez azt jelenti, hogy el kell érni a hulladékgazdálkodási törvényben megszabott határidôig - 2003. január 1-ig -, hogy az összes magyarországi településen kötelezô önkormányzati feladatként mûködjön a hulladékkezelési közszolgáltatás.
Ennek értelmében kirajzolódni látszik, hogy a szolgáltatás nélküli települések számára a gyûjtôedények - pályázat útján - történô biztosítása látszik a leghatékonyabb megoldásnak. Emellett természetesen gondolni kell a bezárásra ítélt hulladéklerakók helyett a regionális hulladékkezelô rendszerek kialakítását segítô fejlesztésekre is. De itt alaposan át kell gondolni a KAC fejezeti támogatásokkal való összhang megteremtését is.
December 19-én a kormány megtárgyalta és elfogadta a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának szakmai szabályairól, valamint a hulladékkezelési közszolgáltató kiválasztásáról és a közszolgáltatási szerzôdésrôl szóló rendeletét.
A "díjas" rendelet korábbiakban közölt változata tárcaközi egyeztetések során kissé "átalakult". Különösen a 6. § elôírásait ajánljuk szíves figyelmükbe!
Rendkívül fontos, hogy a rendelet hatálybalépését a 2. § (1) bekezdés fogalmazza meg! A megfogalmazás erôsen indirekt ugyan, de azt rögzíti, hogy az önkormányzat számára akkor válik kötelezettséggé a helyi rendelet megalkotása, amikor a törvény és a kapcsolódó rendeletek szerinti közszolgáltatást megszervezi, vagyis nem 2001. január 1-jén!
Ez kardinális kérdés! Fôleg akkor, amikor a közigazgatási hivatalok már most elkezdték "támadni" a helyi díjrendeleteket. Pedig erre a hulladékgazdálkodási törvény is megállapít egy átmeneti idôszakot, mikor arra utal, hogy a meglévô közszolgáltatási szerzôdések 2003. január 1-ig hatályosak maradhatnak!
Véleményünk szerint a leghatékonyabb megoldást az jelentené, ha a közigazgatási hivatalok vezetôi részére a Belügyminisztérium tartana egy tájékoztatást, melyben arra a kérdésre is kitérne, hogy mikor válik az önkormányzat számára kötelezôvé a rendeletalkotás.
Az eddigi tárgyalások alapján azt lehet mondani, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium osztja azt a véleményt, hogy az összes érintett kormányrendelet kihirdetése önmagában még nem jelenti a helyi rendeletek azonnali módosításának kötelezettségét. A Belügyminisztériumban is egyetértenek azon érveléssel, hogy az összes kormányrendelet kihirdetése csak az egyik alapfeltétel.
Figyelembe kell venni a helyi rendeletalkotás kialakult rendjét, valamint a hulladékgazdálkodási törvény azon elôírásait, miszerint: ahol eddig nem mûködött közszolgáltatás, ott a 2 ezer fôt meghaladó településeken 2002. január 1-ig, a 2 ezer fôt meg nem haladó településeken pedig 2003. január 1-ig kell megszervezni azt.
Vagyis, a helyi rendeleteket a jogszabályok megjelenése után, az érintett települések esetén legkésôbb 2002, illetve 2003-ig kell megalkotni.
A törvény értelmében az önkormányzatok kötelezô feladatává vált a hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezése. A kötelezô feladatok megállapításával eddig leginkább az önkormányzati törvényben találkoztunk. Habár eddig is tudtuk, hogy törvény megállapíthat kötelezést, eddig erre az önkormányzati törvényen kívül nemigen volt példa! A hulladékgazdálkodási törvény a települési önkormányzatokról szóló fejezetében fogalmazza meg a közszolgáltatással kapcsolatos kötelezettségeket és feladatokat, s ezen belül elsôként és kötelezô jelleggel a települési szilárd hulladék veszélyes összetevôinek elkülönített gyûjtését, és kezelését. E feladat a korábbi szabályozásokkal ellentétben még nem jelent meg helyi gyakorlatként, s errôl még akkor sem beszélhetünk, ha több, jól mûködô rendszert ismerünk már hazánkban. Ezek között megtalálható a házhoz menô begyûjtés, a hulladékudvari gyûjtés, vagy egy-egy hulladékfajta begyûjtésére kihelyezett edény alkalmazása.
Minden kétséget kizáróan egyik legfontosabb feladata lesz az elkövetkezendô idôszaknak a települési szilárd hulladék veszélyes alkotóinak kezelése. Ha szigorúan nézzük a törvényt, az ingatlantulajdonosok máris törvénysértô módon viselkednek ebben a vonatkozásban. De gyorsan hozzá kell tennünk, hogy elôbb a kezelés feltételeit kell megteremteni! Mégpedig minden településen!
Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv adatai szerint a háztartási szilárd hulladék veszélyes alkotóinak aránya 1-2 százalék, az összes mennyiségre vonatkoztatva. Ez évente - a legpesszimistább becslést alapul véve - mintegy 20 ezer m3! Erre a mennyiségre kell(ene) tervezni a gyûjtô, begyûjtô és ártalmatlanító kapacitást.
A törvény másik jelentôs korlátozása a lerakóra szállított hulladékok biológiailag lebontható szervesanyag tartalmának fokozatos csökkentésére vonatkozó elôírás. Ez az elsô idôszakban még akkor sem jelent teljesíthetetlen szervezési gondot, ha nincsenek meg a hasznosítás (komposztálás) feltételei, hiszen elegendô "pusztán" a településen képzôdô zöldterületi és zöldfelületi hulladékok elkülönített tárolása, s késôbbi komposztálása. Ehhez természetesen a helyes és megfelelô komposztálási technológia kiválasztása és a rendszer mûködtetése tartozik, melynek a tervezési idôszak végére, 2014. július 1-ig hozzávetôlegesen 4 millió m3 komposztálható hulladékot kell feldolgoznia. Itt természetesen gondoskodni kell majd a komposzt hasznosításáról is.
Szólni kell továbbá a hulladékká vált csomagolóanyagok hasznosításáról, ami 2005-ig szab határt az összes mennyiség felének hasznosításra úgy, hogy a hasznosított hulladék felének anyagában kell hasznosulnia.
Ennek a technológiája és technikája már régóta a birtokunkban van, hiszen eredményesnek mondható kísérletek után több hazai rendszer mûködik a csomagolási hulladékok lakossági begyûjtése, hasznosításra történô elôkészítése, hasznosítása vonatkozásában. A gondot a teljes körû, országos méretû kiterjesztés jelenti. A gyûjtôszigetek, hulladékudvarok, válogató mûvek rendszere a gyakorlatban vizsgázott. Ezek felhasználásával készül a telepítés és mûködtetés feltételeit szabályozó kormányrendelet, mely azt a célt szolgálja, hogy jogi, szakmai keretet biztosítson a csomagolási hulladékok hasznosítási feltételinek.
Ha számba vesszük, hogy jelenleg a programgazdai rendszer az összes csomagolási hulladék 32 százalékát hasznosítja, s ez a mennyiség csaknem lefedi a koncentráltan keletkezô mennyiségi hányadot, akkor láthatjuk, hogy a kötelezô penzumként elôírt és fennmaradó 18 százalékot, mintegy évi 120 ezer tonna hulladékot a gyûjtôszigetek, és hulladékudvarok rendszerének kell "kitermelniük", a válogatómûveknek elôkezelniük, és hasznosításra átadniuk. Ennek a mennyiségnek kell hasznosulnia!
Talán itt álljunk is meg, és gondoljuk végig, hogy a fentiekben vázolt apró rendszerelemek, mint a hulladékgazdálkodás részelemei egy további pontban találkoznak, s ez a költség.
Sokszor és sokat hallottunk már a hulladékgazdálkodás környezetvédelmi megkerülhetetlenségérôl, - vita sem fér hozzá - de igen keveset a költségoldalról!
Ideje kimondani, hogy a hulladékgazdálkodás ugyanolyan mértékben környezetvédelmi, mint közgazdasági kategória!
Furcsa kettôsség figyelhetô meg a "társadalmi tudatban", mikor a környezetvédelmi kérdések hangsúlyozása mellett figyelmen kívül hagyjuk annak forrásoldalát! Minden bántás nélkül, ebben a zöldszervezetek és a civil szervezetek járnak különösen élen, de önkritikusan be kell látnunk, hogy fôleg a mi hibánkból! Keveset foglalkoztunk ezzel az oldallal, ritkán szemléltettük tevékenységünk költségérzékenységét, a környezetvédelmi fejlesztések költségoldalát. De ebben benne van az a furcsa helyzet is, hogy az önkormányzatok, mint a helyi közszolgáltatás megszervezésére kötelezettek, egy rendkívül fontos, közérdekû feladat ellátását nyereségérdekelt gazdasági társaságok útján, hol piaci, hol nem piaci, esetleg kézi vezérléses módszerekkel igyekeznek megoldani, miközben a közszolgáltatási díj megállapítása helyi politikai ügy!
N. Gy.
