A felmérésből kiderül, hogy az önkormányzatok 2001-ben összességében 13 százalékkal növekvő bevételekre számítanak. Átlag felett bővülnek a községek és a megyei jogú városok bevételei, miközben átlag alatti a növekedés városoknál és a kerületi önkormányzatoknál. Ez utóbbi esetben valószínűleg csak a reálérték megőrzésére futja a bevételekből. A központi költségvetés prioritásainak megfelelően az állami támogatás a községi önkormányzatoknál növekszik a legnagyobb ütemben (közel 17 százalékkal), a megyei jogú városoknál ez az arány közel 10, a városoknál 11 százalék, míg a kerületeknél erőteljes csökkenés várható. Ugyanakkor dinamikusan emelkedik az átengedett központi adó, leginkább (23 százalékkal) éppen a kerületeknél. A kevesebb saját forrás mellett, különösen a városok, lényegesen (130 százalékkal) több, magyar regionális pályázati pénz elnyerésében reménykednek. Igen jelentős várakozások fűződnek a Sapard programhoz is. Összesen közel 104 milliárd forint forrást remélnek az EU-tól, ami messze meghaladja a reális lehetőségeket.

A még csak a költségvetési koncepciókat tükröző részelképzelések szerint a személyi juttatások jellemzően 8-11 százalékkal bővülnek idén, kivéve a megyei jogú városokat, ahol mindössze 5 százalékos növekedést terveznek. A dologi kiadások növekedése messze elmarad a várható inflációtól a városoknál, míg a községeknél, a megyei jogú városoknál és a kerületeknél egyenesen, nominálisan is csökken az erre fordítható összeg.

A felhalmozási kiadások — a városok kivételével — igen nagy mértékben csökkennek. A felújításra költött összegek a tervek szerint a városokban és a kerületekben nőnek, a községekben stagnálnak, a megyei jogú városokban visszaesnek. Ugyanakkor a tényleges beruházási felhasználás a most jelzettnél jóval kedvezőbb is lehet, a később elnyerhető különböző fejlesztési pályázatok, támogatások révén. Összességében: inkább a pesszimizmus ténye és nem a mértéke a megalapozottan levonható következtetés.

A 2001-re vonatkozó infrastrukturális beruházásokra tervezett kiadásaik nagyságrendjüket tekintve megegyeznek a tavaly felmerült kiadási tételek nagyságrendjével. Ez tehát azt jelenti, hogy összességében a várakozások szerint reálértéken csökkennek 2001-ben az infrastrukturális beruházásokra fordított kiadások.

Felmérésünk alapján a községek és a városok esetében körülbelül húsz-húszezer fővel csökken a minimálbéren vagy az alatt foglalkoztatott önkormányzati és intézményi alkalmazottak száma. A megyei jogú önkormányzatok esetében ez a szám valahol hétezer fő körül alakulhat.

a 2000. decemberi felmérés alapján a községi önkormányzatok 24, a városi önkormányzatok 53 és a megyei jogú városok 75 százalékát érinti, míg a budapesti önkormányzatok nem válaszoltak kérdésre. A községek az összeg felhasználását tekintve legnagyobb mértékben (48 százalék) folyó működési finanszírozási gondjaikat kívánják enyhíteni a soron kívüli forrással. A városoknál meghatározó súlyt képvisel a beruházásra/felújításra szánt kompenzáció aránya.

A városok és a megyei jogú városok a gázközmű-vagyon kompenzációból származó többletbevételeik meghatározó hányadát beruházásra, felújításra illetve megtakarításra kívánják fordítani 2001-ben. A városok "egészségesebb" likviditási helyzetéről tanúskodik az az eredmény, hogy folyó működés finanszírozásra csak elenyésző hányadát szánják ezen külső forrásnak. A városok számottevő részét, a teljes összeg 18 százalékát kívánják adósságtörlesztésre fordítani.

Az önkormányzati szféra összesen 1604 milliárd forint bevételt ért el 2000-ben.

A legtöbb bevétel a költségvetési támogatásokból származott (354 milliárd forint), majd a helyi adók következtek 232,5 milliárd forinttal. A működési jellegű bevételek 195 milliárd forintja csak a harmadik legfontosabb forrást jelentette. Az átengedett központi adók 186,5 milliárd forintot tettek ki.

A költségvetési támogatások és az átengedett központi adók együttesen a községi önkormányzatok bevételeinek 50 százalékát tették ki, míg ugyanezen arány a városok és a megyei jogú városok esetében 35-36, a főváros esetében 18 százalékot ért el. Jól látható, hogy az önkormányzatok közötti központi jövedelem átrendeződés vesztese a főváros lett. Azt, hogy a helyzet nem lett rosszabb, annak köszönhető, hogy a helyi adók igen magas arányt (19 százalék) képviselnek a bevételekből.

A lakosság megoszlásához képest az intézményi bevételek igen alacsonyak a községekben, s rendkívül magasak a városokban. A helyi adókból a községek érthetően igen alacsony arányban részesednek, míg az ellenkező oldalon a főváros áll kimagasló, 39 százalékos aránnyal. Az átengedett központi adókból a községek részesülnek nagyobb arányban, a "vesztesek" közé a megyei jogú városok tartoznak. Az SZJA helyben maradó részénél is elmondható ugyanez, de itt már a "vesztesek" oldalára kerül a főváros is.

Az önkormányzatok (a városok kivételével) a helyi iparűzési adóból származó bevételeiket alulbecslik. Reálértéken csökkenő bevételekkel számolnak, ami nehezen elképzelhető.

Az átengedett központi adókból származó bevételek növekedési üteme a kerületeknél a legnagyobb (23 százalék), a községek és a megyei jogú városoknál 16-16 százalék, míg a városoknál mindössze 8 százalék. Ezt némileg módosítja a költségvetési támogatás növekedése, hiszen ez a községek esetében 18 százalék, városok esetében 12 százalék. Ennél a forrásnál a megyei jogú városok és a kerületek a vesztes térfélre kerültek, hiszen az előbbi reálértéken csökkenő, az utóbbi várhatóan nominálisan is visszaeső bevételeket ér el.

Az önkormányzatok befektetett pénzállománya 224 milliárd forint volt 2000 végén. Ennek 48 százaléka csapódott le a fővárosnál, 20 százaléka a megyei jogú városoknál, 16 százaléka a többi városnál, míg a maradék 16 százalék a községeknél képződött. Az eszközök jelentős része (47 százaléka) részvényben fialt, 24 százaléka került forintbetétbe. Az önkormányzati szféra befektetett pénzállománya a mérlegfőösszeg 14 százalékára rúg, ami különösen magas összegnek tekinthető. Budapesten az arány 22 százalék, a megyei jogú városokban 15 százalék, a városokban 8 százalék, míg a községekben 9 százalék. Ez azt jelenti, hogy a rendkívüli kiadásokra az önkormányzatoknál csak minimális fedezet van, ráadásul ez is meglehetősen egyenetlenül oszlik meg. Az önkormányzatok összesen közel 39 milliárd forint likviditási hitel felvételével számolnak.

Ebből 45 százalék jut a községi önkormányzatokra, 38 pedig a városi helyhatóságokra. További 14 százalék hitelt a megyei jogú városok terveznek felvenni, míg a főváros aránya mindössze 3 százalék. 2002-ben várhatóan 8 százalékkal növelik a felvenni kívánt likviditási hitelek állományát, ebből már 43-43 jut a községi és a városi helyi önkormányzatokra, míg 9,5 százalékkal a megyei jogú városok részesednek az új hitelekből. A főváros erőteljesen megjelenik majd ebben a hitelszegmensben, 4,5 százalékos súllyal. Ez arra utal, hogy az egyébként tehetősnek gondolt budapesti önkormányzatok helyzete romlik!

A szűkös saját és központi forrásokat az önkormányzatok pályázati pénzek elnyerésével is bővítették. A beszámolók szerint összesen 40 milliárd forint körüli összeghez jutottak ezen az ágon. Ebből 77 százalék a községek bevételeit gyarapította, 15 jutott a városokra, 4,5-et használhattak fel a budapesti önkormányzatok, s csak 3,5 százalék került a megyei jogú városokhoz. A legkevésbé a városoknak volt szükségük saját forrásokra a támogatások elnyeréséhez, majd a községek következnek. A legtöbb saját forrást a megyei jogú városoknak kellett összegyűjteniük a pályázati pénzekhez.

A pályázati források mellett az ingatlanok értékesítése, esetleg bérbeadása hozhat némi plusz bevételt az önkormányzatok számlájára. 2000-ben összességében 55 milliárd forint bevétel származott az ingatlanok értékesítéséből, javarészt az építési telkek eladásából, illetve a lakóingatlanok magánosításából.

Az ingatlanvagyon feléléséből a községek vették ki legnagyobb arányban a részüket (27 százalék), de nem sokkal maradnak le a többiek sem (23-26). Mindez 3,5 százalékkal járult hozzá a bevételekhez országosan úgy, hogy a községeknél ez az arány 3,8 százalék, a városoknál 3,1, a megyei jogú városoknál 4,3, a fővárosi kerületeknél pedig mindössze 2,6 százalék volt.

A következőkben a legfontosabb kiadási tételeket vesszük szemügyre. A bevételi előrejelzések körülhatárolták az önkormányzatok mozgásterét, s azt is láthattuk, hogy egy részük nem képes az alapfeladatok ellátására sem. Ezért ezen önkormányzatok számára az egyedül járható út csak a szigorú költséggazdálkodás maradt, hiszen az eladósodást csak kevesek engedhetik meg maguknak.

A kiadások közül a legnagyobb tétel a személyi juttatások köre. Ez a teljes önkormányzati költségvetési főösszeg közel 27 százaléka, s valójában igen kevéssé alakítható. A községek esetében 28 százalék a megfelelő arány, ami a városoknál és a megyei jogú városoknál 32-33 százalékra nő, illetve a budapesti önkormányzatoknál összességében 18 százalékra csökken. Ez utóbbi az eltérő önkormányzati feladatokkal van összefüggésben. A dologi kiadások rövidtávon szintén nehezen változtatható tétele a költségvetésnek. Ezek a kiadások országosan a költségvetési főöszszeg közel 25 százalékát teszik ki. Az átlagnál kissé alacsonyabb arányt a községeknél láthatunk (22), a többi településen ez 25-26 százalék. Jelentős súlyt képviselnek még a felhalmozási kiadások is (16 százalék), igaz ennek 17 százaléka felújításokra megy el. Arányaiban a legtöbbet a községek áldozzák a felhalmozásra (19,5 százalék), míg a legkevesebbet a városok (13). A megyei jogú városok 15, a fővárosi önkormányzatok 18 százalékot fordítanak bevételeikből felhalmozásra.

A pénzügyi befektetések kiadásai (elsősorban hiteltörlesztés) egyre fontosabbá válnak, a költségvetési főösszeg 7 százalékát költötték 2000-ben erre az önkormányzatok. A legnagyobb terhet ez a városoknak jelenti (12 százalék), majd a fővárosi önkormányzatok (8) és a községek következnek (6). A megyei jogú városok alig költenek erre (0,5 százalék).

A fővárosi költségvetésekben a személyi juttatások és a társadalmi, szociálpolitikai juttatások háttérbe szorulnak a dologi és a felhalmozási kiadások javára, de a pénzügyi befektetések ráfordításai is meghaladják az átlagot. A megyei jogú városoknál a személyi jellegű kiadások az átlagnál jóval nagyobb súlyt képviselnek, ami a gyakorlatilag nem létező pénzügyi befektetési kiadásoknak köszönhető. A községek főleg a dologi kiadásokon takarékoskodnak, ugyanakkor a társadalmi és szociálpolitikai juttatások messze átlag feletti súllyal képviseltetik magukat. Ez utóbbi annak következménye, hogy a tartós munkanélküliek, valamint az idősebb, alacsony jövedelmű népesség átlagon felüli arányban koncentrálódik ezekre a településekre, így ezek olyan többletkiadásokat generálnak, amely mellett nehéz fejlesztéseket végrehajtani.3

A 2001-es kiadási előirányzatok meglehetősen pesszimisták. A személyi juttatások jellemzően 8-11 százalékkal bővülnek, kivéve a megyei jogú városokat, ahol mindössze 5 százalékos növekedést terveznek. A dologi kiadások növekedése messze elmarad a várható inflációtól a városoknál, míg a községeknél, a megyei jogú városoknál és a kerületeknél egyenesen nominálisan is csökken az erre fordítható összeg. A kamatkiadások csökkennek a községeknél és a megyei jogú városoknál, de a városokban és a kerületekben igen dinamikusan emelkednek. Valószínűleg a korábbi beruházási hitelek törlesztése vált esedékessé. A felhalmozási kiadások — a városok kivételével — a decemberi gazdálkodási fázis szerint még igen nagy mértékben csökkennek. A felújításra költött összegek a tervek szerint a városokban és a kerületekben nőnek, a községekben stagnálnak, a megyei jogú városokban visszaesnek. Ugyanakkor a tényleges felhasználás a jelzettnél jóval kedvezőbb is lehet, egyrészt a később elnyerhető fejlesztési pályázatok, támogatások révén, másrészt a tavalyi pénzmaradványok felhasználása révén. Összességében: inkább a pesszimizmus ténye és nem a mértéke a megalapozottan levonható következtetés.

1999-hez képest az önkormányzatok a 2000. év végén összességében mintegy 6,6 százalékkal kisebb hitelállománnyal rendelkeztek. A csökkenést a kerületi önkormányzatok és döntően a fővárosi önkormányzat hitelállományának drasztikus csökkenése okozza. Ez azt jelenti, hogy az összes többi településkategóriához tartozó önkormányzat 2000-ben nagyobb mértékben élt a külső finanszírozás ezen eszközével.

Említésre méltó a községi önkormányzatok hitelállományának különösen nagy arányú növekedése. A városi önkormányzatok hitelfelvételi politikájában a lejárati struktúrát tekintve állt be változás, és az ez idáig
jellemzően rövid lejáratú
kötelezettség struktúrájukat, a hosszú lejáratú hitelek váltják fel.

Összességében az önkormányzatok 2000-ben csaknem 200 milliárd forintot fordítottak gáz, víz- és szennyvíz-vezeték, illetve út- és hídépítésre.

A 2001. évre vonatkozó infrastrukturális beruházásokra tervezett kiadásai nagyságrendjüket tekintve megegyeznek a 2000-ben felmerült kiadási tételek nagyságrendjével. Ez azt jelenti, hogy összességében a várakozások szerint reálértéken csökkennek 2001-ben az infrastrukturális beruházásokra fordított kiadások. A községek mintegy 16 százalékkal tervezik visszafogni gáz-, víz- és szennyvízvezetékre szánt kiadásaikat, míg a megyei jogú városok esetében ezen kiadási tétel megkétszereződését figyelhetjük meg. Összességében megállapítható, hogy továbbra is a gáz-, víz- és szennyvíz-vezeték kiépítését tekintik a legfontosabb beruházási feladatnak.

A korábbiakhoz képest az önkormányzatok részéről elmozdulás érzékelhető a beruházási hitelek esetében, mivel a likviditási hiteleknél nagyobb arányban kívánnak az önkormányzatok beruházási/fejlesztési hitelt felvenni 2001-ben és 2002-ben.

A korábbi felmérésünkhöz képest változott a helyzet és a korábban optimista községek meglehetősen borúlátóak a 2001. évre becsült fogyasztói árindex alakulását tekintve. Emellett azonban a városok, és a budapesti kerületek is pesszimistábbak mind a GKI Rt. által prognosztizált 2001-es fogyasztói áremelkedésnél, mind pedig korábbi, az infláció alakulására vonatkozó várakozásaik tekintetében.
A fővárosi önkormányzat 2001-re a fogyasztói árindex 8,5 százalékos emelkedését jelezte, ami egybeesik a GKI Rt. által publikált prognózissal.

A 2000 nyarán végzett felméréshez képest az önkormányzatok alapvetően jobbnak látják saját megyéjükről és az országról alkotott helyzetképüket, azonban továbbra is inkább kedvezőtlennek ítélik saját önkormányzatuk helyzetét. A megyei jogú önkormányzatokat jellemzi a legnagyobb bizalom az ország fejlődési perspektíváit tekintve, némileg borúsabb — de továbbra is optimista — a saját megyéjükről alkotott képük, saját helyzetüket tekintetében azonban továbbra sem látják a kifelé vezető utat.

Hasonlóan foglaltak állást a községek és városok. Említésre méltó azonban, hogy a városok látják a leginkább kedvezőtlennek az ország helyzetét. A budapesti önkormányzatok az ország jövőjét pozitívan ítélik meg, azonban mind Budapest, mind saját helyzetük tekintetében a változatlanságra számítanak.

---

Tartalomjegyzék * tizenegyedik évfolyam, 3-4. szám * 2001. március-április

---

Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.