Két évvel ezelőtt az országos területfejlesztési koncepcióval összhangban hét tervezési-statisztikai régiót jelöltek ki. Az eltelt rövid időszak azonban nem tette lehetővé, hogy a regionális fejlesztési tanácsok olyan mélységig dolgozzák ki fejlesztési programjaikat, illetve azok finanszírozási tervét, amelyek lehetővé tennék támogatási rendszerünk alapvető, ennek megfelelő módosítását. Ezért a programfinanszírozás fokozatos, de az uniós csatlakozásig megvalósuló bevezetését javasolnánk — vezette be a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat vitáját Boros Imre, tárca nélküli miniszter.

A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi törvény a területfejlesztési célelőirányzatok legalább 50 százalékának decentralizálását írja elő. A rendelkezésre álló forrásból a megyei területfejlesztési tanácsok a szabályozásnak megfelelően 50 százalékot kapnak. A fennmaradó 50 százalék a területfejlesztés központi célkitűzéseinek megvalósítását szolgálja. A területfejlesztési célelőirányzatból nyújtott támogatások közel kétharmada a munkahelyteremtéshez, munkahelymegtartáshoz, valamint a vállalkozóvá válást elősegítő ipari parkok, inkubátorházak létesítéséhez kapcsolódott.

A területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatásból eddig elsősorban az EU-csatlakozás szempontjából is jelentős szennyvízkezelő-beruházások kapták a legnagyobb mértékű támogatást. Az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményei és a gyakorlati tapasztalatok viszont azt jelzik, hogy az elért eredmények még csak kezdeti lépésnek tekintendők, és szükséges a területfejlesztés támogatási rendszerének további reformja — indokolt a miniszter. A területfejlesztési célelőirányzat nagyobb arányú decentralizálásával tovább növekszik a térségi intézmények pénzügyi eszközrendszere.

A kormány célja továbbra is a meglévő fejlődésbeli különbségek mérséklése, az elmaradott térségek további leszakadásának megakadályozása.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy növelni kell a decentralizált kereteket. Ezért a területfejlesztési célelőirányzatból a szubszidiaritás elvének erősítése érdekében a javaslat a területfejlesztési célelőirányzat 65 százalékának decentralizálását írja elő az eddigi 50-nel szemben. A megyei területfejlesztési tanácsok ily módon 30 százalékot, a regionális fejlesztési tanácsok 35 százalékot kapnának. A központi keret 50 százalékról 35 százalékra csökkenne. A megyei területfejlesztési tanácsok esetében a felosztás alapját képező számítási módon nem javasolnak változtatást. Így a megyék közötti elosztási arányok csak a megyék fejlődésében bekövetkező változások alapján módosulhatnak — mondta a miniszter.

A regionális fejlesztési tanácsok esetében a területfejlesztési célelőirányzatból rendelkezésre álló forrás olyan felosztását javasolják, amely differenciált támogatásokat tesz lehetővé. Tekintettel arra, hogy az EU támogatási elvei szerint jelenleg az ország egész területe az egyes számú támogatási célterületbe — objective one — sorolható be, ezért az elmaradott térségek támogatási feltételei korlátozás nélkül az ország egészére érvényesek. A regionális szinten felosztásra kerülő forrásokból ezért minden régió, így a közép-magyarországi is, részesedik. A felosztás alapján az ország legfejletlenebb és legfejlettebb régióiban élő, egy főre jutó támogatás 2:1 arányra vezet, megyei szinten ez 3:1 arányban marad. A támogatási célok esetében a területfejlesztési célelőirányzatnál új támogatási formaként javasolják a humánerőforrást, beleértve az oktatást, a szakipari képzést, a munkanélküliek regisztrációját, valamint az egészségi állapot megőrzését biztosító feltételek támogatását. A területi kiegyenlítést szolgáló, fejlesztési célú támogatásból továbbra is csak önkormányzati fejlesztéseket lehetne támogatni. Az eddig támogatott termelői infrastrukturális beruházások mellett azonban lehetőség nyílik az intézményi beruházások, valamint a települési rendezési tervek előkészítésének támogatására is. A célkitűzéseknek minden esetben környezetbarát módon kell megvalósulniuk.

Az előterjesztő szerint átláthatóbb és ellenőrizhetőbb lesz. Az eddig négy kedvezményezett térségtípusból három maradna meg. Azt javasolják, hogy a tartós munkanélküliséggel sújtottságot ne vegyék figyelembe. Az elmaradottság az ipari vagy mezőgazdasági szerkezetátalakítás következménye, ezért az elhagyás nem érinti a kedvezményezett térségi körbe való bekerülést — indokolta a miniszter. Ennek megfelelően csak a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott, az ipari szerkezetátalakítási és vidékfejlesztési térségtípusok megtartását ajánlják.

Az alkalmazott mutatószámok 28-ról 18-ra csökkentése mellett egy új, a földrajzi elhelyezkedésből adódó eltérő mutató alkalmazását is javasolják. Ez azt jelzi, hogy egy térség településeiből a legközelebbi térségközpont, a megyeszékhely vagy megyei jogú város hány perc alatt érhető el közúton. Ez az Unióban is alkalmazott mutató a kormány szerint megfelelő jelzőszám a közigazgatási, oktatási, egészségügyi intézmények és a szolgáltatások elérhetőségére. Az ipari szerkezetátalakítási térségek besorolásán, miután bevált és harmonizál az EU-szabályokkal, nem kívánnak változtatni.

és az egy főre jutó személyi jövedelemadó alapja az országos átlag alatt marad. A támogatási források szétaprózódásának megakadályozása érdekében a kedvezményezett térségek lakónépességének felső határát a javaslat az ország lakónépességének egyharmadában határozza meg.

A parlamenti bizottságok kormánypárti, többségi véleményeinek tolmácsolói természetesen dicsérték és támogatták az előterjesztést. Véleményük szerint az 1997-es határozathoz képest ezzel egy lépést tesznek a programtervezés megvalósulása felé. Logikusnak tartották, hogy töröljék a tartós munkanélküliséggel jellemezhető térségek körét, mivel ilyen jellegű térségtípus nincs az Unióban. Alapvetően egyetértettek azzal a megközelítéssel is, hogy a területfejlesztési célelőirányzat felhasználásánál még nagyobb figyelmet kell kapjon a munkahelyteremtés és a munkahelyek megőrzése, a gazdaságfejlesztést elősegítő programok támogatása. A területfejlesztési bizottság ezen túl indítványozta: készüljön egy olyan határozati javaslat, amely az összes fejlesztési alap működését összehangolja. Ezen túl fontosnak vélték a kistérségek GDP-számításával kapcsolatos probléma megoldását.

Az ellenzéki előadók az előterjesztést általá-nos vitára alkalmatlannak ítélték.

Kifogásolták, hogy a javaslat nem határoz meg koordinációs feladatokat a területfejlesztési pénzeszközök elosztásánál és felhasználásánál. Emellett a költségvetésnek csak egy igen kicsi szeletét érinti. Nem foglalkozik a címzett és céltámogatásokkal, az egyes ágazatok által területfejlesztési célokra fordítható pénzeszközeinek decentralizálásával, illetve azok felhasználási elveivel. Jelenleg ugyanis szerintük e tekintetben teljes a káosz. Példaként hangzott el a szennyvízprogram finanszírozása, ahol négy minisztérium is támogathatja a külön-külön pályázatot benyújtó önkormányzatokat. Azzal a kifogásukkal, hogy a számítások és a hatásvizsgálatok bemutatása nélkül nem lehet döntést hozni, néhány kormánypárti is egyetértett. Helyesnek ítélték volna azt a szándékot, hogy a központi célelőirányzat decentralizációja az eddigi 50 százalékról 65 százalékra növekedjen. Ám szerintük olyan sajátos helyzet alakult ki, hogy a javaslat egyrészt decentralizál, másrészt viszont centralizál. Hiszen a megyei területfejlesztési tanácsoktól von el 20 százalékot, és ebből biztosítja a 35 százalék egy részét a regionális fejlesztési tanácsoknál. Ennek látszólag még örülni is lehetne — fogalmazott az egyik kisebbségi bizottsági előadó –, ha nem tudnánk, hogy a regionális fejlesztési tanácsok összetétele hogyan néz ki. Ezekben a tanácsokban ugyanis a kormány képviselői vannak jelentős többségben. Tehát gyakorlatilag nemhogy decentralizációról lenne szó, hanem sokkal inkább központosításról.

Sajnálatosnak tartották, hogy a "decentralizálásnál" figyelmen kívül hagyták a megítélésük szerint egyre jobban működő kistérségeket. Nem halasztható, hogy a már meglévő és létező kistérségi fejlesztési programok végrehajtására a központi célelőirányzatból a statisztikai kistérségek is részesüljenek — hangoztatták.

A gazdaságilag legfejlettebb megyéken belül is léteznek olyan kistérségek, amelyek hátrányos helyzetűnek minősülnek. Ezért érthetetlen, hogy ha egy kistérség hátrányos helyzetű besorolást kap, akkor a felzárkóztatására biztosított pénzeszközök decentralizálásánál mi köze van ehhez a megye GDP-jének — mutattak rá egy másik problémára. Miért nem lehet a statisztikai kistérségek GDP-jét meghatározni, miért van ellentmondás a két minisztérium között, hiszen a Gazdasági Minisztérium részéről olyan tájékoztatást kaptunk, hogy nincs akadálya a kistérségek GDP-je kiszámításának? — tette föl a kérdést az egyik kisebbségi előadó. Hiába firtatták, hogy azt a komplex mutatót, amely a javaslatban szerepel, milyen módon számítják ki, s a 18 mutató közül melyik milyen súllyal esik a latba, amikor besorolják a térségeket.

A legélesebb kritikát a szo-cialista Baráth Etele fogalmazta meg:

a kormányzat ezen a téren több mint súlyos késedelemben van

– jelentette ki. Döbbenetesnek nevezte, hogy milyen előterjesztést kaptak kézhez — a 30/1997-es országgyűlési határozatot, majdnem szövegváltoztatás nélkül. Felhívta a figyelmet az Európai Unió 2000-es ország-jelentésére, amely szerint "nem megfelelő a
helyzetfeltáró, folyamatértékelő elemzés és az azokra épülő javaslatok kapcsolódása. A kormányzati szinten kidolgozásra került hosszú távú elképzelések között nincs meg a kellő összhang. Bár született döntés a regionális politika koordinációjára, az nem éri el a szükséges szintet. Nem született döntés az ágazati és regionális programok stratégiai összehangolása érdekében."

Nem ismerünk semmilyen adatot arról, hogy mi történt az elmúlt időszakban — hangoztatta. És akkor négy évvel később ugyanabban a szövegben feladatokat adunk ki határidő és felelősök megállapítása nélkül!

Tessék a folyamatokat elemezni! Lehet, hogy tévedek — folyatta –, de az országos statisztikai hivatal jelentése szerint az elmúlt két évben jelentősen nőttek az országon belül a kistérségi fejlettségi különbségek. Ez azt jelenti, hogy ilyen pénzt nem is szabad szétosztani, ha nem tudja befolyásolni pozitív irányban a fejlődési folyamatokat.

---

Tartalomjegyzék * tizenegyedik évfolyam, 3-4. szám * 2001. március-április

---

Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.