|
||
|
Póznadíj és egyezkedés Az Alkotmánybíróság 3/2000. (II.25.) számú határozatával megsemmisítette a villamos-energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény 26. § (7) bekezdését, amely "díjmentesen" tette lehetővé azt, hogy a közterületeken közcélú villamos-műveket létesítsenek és üzemeltessenek. A következmények nyomán a TÖOSZ küldöttgyűlése kinyilvánította azon szándékát, hogy ha az önkormányzatok igénylik, a szervezet ellátja érdekeik képviseletét pózna-díj ügyben. A "díjmentesség" megszüntetésével a jövőben olyan alkupozíció alakulhat ki, amelyben a szerződő felek maguk alakíthatják ki szerződéses kapcsolataik lényeges elemeit. Ezek közé azonban a díjfizetés is hozzátartozik, melynek mértékét, a mellérendelt pozícióban álló felek kölcsönösen határozzák meg. A mellérendeltség elvének tiszteletben tartásából adódóan és a törvénysértés elkerülése érdekében az önkormányzatok nem szabályozhatják rendeletben ezt a kérdést. A közcélú villamos-műveknek a közterületen való üzemeltetésével kapcsolatos használati díjat, vagy egyéb ellentételezést az önkormányzat csak, mint polgárjogi jogalany, szerződéssel érvényesítheti. Az Alkotmánybíróság határozata alapján létrejött új jogi helyzet lényegében az önkormányzatok tulajdonosi jogosítványainak visszaállítását jelenti, és mivel az eddigi ingyenesség megszüntetése az önkormányzatok érdekében áll, célszerű, ha kezdeményezik a tárgyalásokat az áramszolgáltatóval. A megállapodásnál azonban figyelembe kell venni azt is, hogy amennyiben a tulajdonossal nem jön létre konszenzus, úgy a vezetékjog, illetve a használati jog megállapítását a szolgáltató a hatóságtól kérheti, a kártalanítási összeg megállapítására pedig a bíróság jogosult. Márciusban megszületett az első részítélet a "póznadíj" ügyében. A Győri Városi Bíróság jogosnak ítélte a kemenesmihályfai önkormányzat keresetét, amit azért nyújtottak be, hogy az ÉDÁSZ fizessen a községnek úgynevezett póznadíjat a közterületen lévő villanyoszlopok után. A precedens értékű ítélettel eldőlt az a jogértelmezési vita, amely arra irányult, hogy milyen létesítményi körre terjedhet ki az önkormányzatok igénye. A bíróság elutasította az áramszolgáltató érvelését, melynek következtében az alkotmánybírósági határozat kihirdetését megelőzően telepített oszlopokra is lehet díjat megállapítani. De csak 2000. február 25-tól kérhető az ellentételezés. A konkrét ügyben tehát a bíróság jogosnak ítélte az önkormányzat igényét, ugyanakkor elkülönítette a per anyagi részét, ezzel külön eljárásban kell foglalkozni. Ugyanakkor az áramszolgáltatók közölték, hogy az önkormányzati igényérvényesítések következtében jelentős áremelésre lesz szükség. Megítélésünk szerint az önkormányzati tulajdon használatával összefüggő jogos ellentételezések nem eredményezhetnek áramáremelést. Annak érdekében, hogy ismerjük a tényleges önkormányzati szándékokat, azok felmérése szükséges. Az áramszolgáltató szervezetek szövetségével a közeljövőben megkezdődnek az egyeztető tárgyalások, hogy lehetőleg perek sokasága nélkül legyen mód valamennyi településen hosszútávra szóló korrekt mindkét fél és a lakosság érdekét is szolgáló megállapodásra. A nagyfokú érdeklődésre tekintettel a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének küldöttgyűlése 2001. március 27-ei ülésén kinyilvánította abbéli szándékát, hogy igény esetén készséggel ellátja az önkormányzatok képviseletét a póznadíj érvényesítését. Jelentkezni lehet: TÖOSZ, 1067 Budapest, Eötvös u. 10., E-mail: toosztit@mail.matav.hu, Telefon- és fax számok: Tartalomjegyzék * tizenegyedik évfolyam, 3-4. szám * 2001. március-április Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn. |