A csaknem hat évvel ezelőtt hatályba lépett vízgazdálkodásról szóló törvény több ponton megérett a változtatásra. Az árvíz és a belvíz során szerzett tapasztalatokat, az Unió tavaly decemberben megjelent vízügyi politikai irányelveit rövidesen beépítik a szabályozásba. Ez a javaslat ez év második felében kerül az Országgyűlés elé – ígérte Manninger Jenő, közlekedési és vízügyi minisztériumi államtitkár. Az április végén tárgyalt törvénymódosítás tervezetében szereplő változtatásokat a csatlakozási tárgyalások előrehaladása tette indokolttá. A javaslat újabb kötelezettséget ró az önkormányzatokra, forrás nélkül. A vitából kiderült: a megoldással nemcsak az ellenzék, a kormánypártiak is elégedetlenek.

Ahhoz, hogy az uniós környezetvédelmi fejezet tárgyalásai még ebben a félévben lezárulhassanak, a főbb szabályokat is az EU-normákhoz kell igazítani. Teljesítenünk kell azt, hogy a 2 ezer, úgynevezett lakos-egyenérték feletti településeken a szennyvizek elvezetése és megfelelő tisztítása megoldott legyen. A tárgyalásokon azt az engedményt kértük, hogy ezeknek a követelményeknek 15 év alatt kelljen megfelelnünk. Felelősként a kormány az önkormányzatokat jelölte meg. Vagyis, a jogszabály – meghatározott önkormányzati körben – kötelező feladatként írná elő a szennyvizek gyűjtését, elvezetését, tisztítását, valamint ártalommentes elhelyezését. A módosítás nyomán 15 év alatt érjük el, hogy az országban a 2 ezer lakos feletti települések a követelményeknek megfelelő közműves szennyvízelvezető rendszerrel rendelkezzenek. A 2 ezer lakos alatti kistelepülések esetében pedig a vízbázisvédelemre vonatkozó jogszabályok által meghatározott, valamint a környezetvédelmi szempontból érzékeny területeken lenne kötelező feladat a szennyvizek összegyűjtése és ártalommentes elhelyezése. E fejlesztések, amelyek részét képezik a 15 éves nemzeti programnak, összesen 810 milliárd forintba kerülnek. Az államtitkár közlése szerint ez az összeg évenkénti bontásban megfelel a költségvetésben jelenleg is ilyen célra, különböző címen rendelkezésre álló kereteknek. A jövőbeni költségvetési finanszírozás az ISPA-forrásokat is igénybe véve garantálja a program ütemes megvalósítását – mondta. A törvénymódosításnak a kötelező önkormányzati feladat előírására vonatkozó rendelkezése csak 2003. január 1-jén lépne hatályba.

A kormány több pontban felhatalmazást kért a jogharmonizációhoz és a végrehajtáshoz szükséges jogszabályok megalkotására.

Ezek közül különösen fontosnak tartják a szennyvíz-elvezetési agglomerációk lehatárolását és jegyzékének elkészítését. A meglévő agglomerációk átrendezését nem tervezik. Azt azonban szükségesnek ítéljük, hogy a jegyzék igazodjon a gyakorlati élet változásaihoz. Erre a kétévenkénti felülvizsgálat lehetőséget ad – mondta az államtitkár. A szennyvíz-elvezetési agglomerációval és a lakos-egyenérték törvényjavaslattal új fogalmak kerülnek bevezetésre. Ez azért is fontos, mert az ISPA-támogatások ezek alapján adhatóak.

Többségi és a kisebbségi oldalról egyaránt féltették az önkormányzatokat. Többen is kiemelték a kistelepülések gondjait, amelyeknek a jelenlegi viszonyok mellett nem sok esélyük van a szennyvíztisztítás megoldására. A hozzászólók szerint

számba kell venni azokat a megoldásokat, amelyek nem teljes szennyvízrendszerekben gondolkodnak, hanem egyedi megoldásokban.

A gazdasági bizottság kisebbségi véleményét ismertető Farkas Imre hangsúlyozta: a magas költségekre tekintettel itt három szereplőnek van komoly feladata – a kormánynak, az önkormányzatoknak és a lakosságnak. Ebben az esetben viszont nem segít az, ha a szennyvíz összegyűjtését és tisztítását kötelező önkormányzati feladattá tesszük. A gond az, hogy ehhez nem kapnak kellő, vagy pedig semmilyen állami forrást. A beruházás költsége és az üzemeltetési díj is irreálisan magas, amit a lakosság nem tud vállalni. Miért kellene ezt a kötelezettséget az önkormányzatoknak a törvény elfogadása után fizetni, ha az állam tíz év alatt sem tudja biztosítani majd a forrásokat? – hangzott el a kérdés. A kötelezettségeket tekintve egyébként is vannak már riasztó példák az önkormányzatok számára. A kormány azonban részben becsületes volt – mondta a képviselő –, mert ebben az esetben semmiféle támogatást nem ígért. A kisebbségi véleményt megformálók sötét lónak látják az agglomerációs besorolást is.

A környezetvédelmi bizottság többségi előadója, Házas József arra hívta fel a figyelmet, hogy az ivóvízbázisok védelme, a szennyvízelvezetés jelenlegi helyzete szükségessé tenné a törvény átfogóbb módosítását. A bizottság szükségesnek látná olyan térképek, adatbázisok elkészítését a vízgyűjtő területekről, amelyek tartalmaznák a veszélyforrásokat is a jelzett régiókban.

Kifogásolták az érzékeny vízbázisok szűk körét, konkrétan megnevezve még a szigetközi és a karsztvidékek vízbázisait is. Kormánypárti és ellenzéki oldalon is úgy gondolkodnak, hogy az ivóvízvédelem nem önkormányzati, hanem állami feladat. Általános gondként fogalmazódott meg, hogy a vízgazdálkodás három tárcához tartozik, miközben az egész vízgazdálkodást egységesen kellene kezelni. Ezért végül 7 igen szavazat és 7 tartózkodás mellett nem tartották általános vitára alkalmasnak benyújtott törvényjavaslatot.

N.E.

---

Tartalomjegyzék * tizenegyedik évfolyam, 5-6. szám * 2001. május-június

---

Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.