Azután, hogy a VÁB-ok átadták a gázközművagyont, az önkormányzatoknak a következő alapvető opciói adódhattak volna:

• a gázvagyon megtartása és annak üzemeltetése önkormányzati tulajdonú közüzemi vállalkozások keretén belül,
• gázvagyon átadása üzemeltetésre a gázszolgálató társaságoknak bérleti illetve koncessziós díj fejében,
• gázvagyon eladása a gázszolgáltatóknak vagy másoknak,
• gázvagyon bevitele apportként a gázszolgáltató társaságokba, gázszolgáltatói részvényekért cserében.

Az alábbiakban a fenti lehetőségeket elemezzük.

Ezt a lehetőséget a gáztörvény mai és korábbi formája kizárta, mivel kizárólagos gázszolgáltatási jogot biztosít/biztosított a mai regionális gázszolgáltató társaságoknak (a törvény mai formája ezt a jogot településekre lebontva adja meg, a gáztörvény 1993. augusztus 3. előtti változata ezt megyékre kiterjedve biztosította).

Amennyiben a gáztörvényt úgy módosították volna, hogy lehetővé tegye a városi tulajdonú gázszolgáltatást, akkor is figyelembe kell venni, hogy az Ötv. szerint az önkormányzatok csak gázvagyont kaptak volna, de működtető vagyont, a működéshez szükséges forgótőkét, szakmai tudást nem.

Ezt a lehetőséget szintén a fent idézett, a gáztörvényben foglalt szolgáltatási jog kizárólagosságának biztosítása zárja ki.

...Általában, és Magyarországon különösen, ez a feltételezés nem állja meg a helyét. A vállalkozások többnyire előnyben részesítik a tulajdonlást a bérléssel szemben, mivel a tulajdon jogilag biztosabb pozíciót jelent.

Az önkormányzatoknak, miután a gázvagyont megkapták, lehetőségük lett volna ezt a gázvagyont apportként bevinni a gázszolgáltató társaságokba, ezért részvényeket kaphattak volna cserébe. Az apport ellenértéke alakulhatott volna különbözőképpen, gázszolgáltató társaságtól és az önkormányzatoktól függően. Számítások szerint az önkormányzatok gázvagyonának eszközértékét (amit az Interauditor Kft. állapított meg a társaságok átalakulásakor) viszonyították volna a társaság apport előtti saját tőke könyvértékének és a bevitt vagyon eszközértékének összegéhez (tehát az apport utáni, azaz a tényleges átalakuláskori saját tőke értékéhez). Az így megkapott arány lett volna az önkormányzatok részesedése a társaság alaptőkéjéből. A teljes önkormányzati részesedést ezután a bevitt eszközérték arányában felosztották volna az önkormányzatok között.

Véleményünk szerint az önkormányzati gázközművagyon leghatékonyabban a gázszolgáltatók kezelésében üzemeltethető, mivel szervesen kapcsolódik annak eszközeihez, szolgáltatásaihoz. Ebből következik, hogy a gázvagyonért legmagasabb árat a gázszolgáltatók lettek volna hajlandók fizetni. Ennek az árnak a levezetéséhez meg kell vizsgálni, mi lett volna az ésszerű piaci ár.

Úgy gondoljuk, hogy a gázvagyonról az átalakuláskor készült tételes vagyonértékelés ennek a célnak nem felel meg. A vagyonértékelést az Interauditor Kft. végezte el, ez a vagyonértékelés azonban teljes mértékben az ún. újraelőállítási költség-módszer segítségével készült. Az egyéb elfogadott módszerek (piaci összehasonlítás, hozamalapú értékelés) információk hiányában nem voltak alkalmazhatók.

Nagyban valószínűsíthető, hogy a gázvagyonért a gázszolgáltató által fizetett ár lényegesen eltért volna (valószínűleg elmaradt volna) az újraelőállítási módszerrel számított értéktől. Ennek elsosorban az az oka, hogy

Az önkormányzati gázvagyon piaci értéke véleményünk szerint úgy állapítható meg ha a gázszolgáltatáshoz szükséges vagyont egységes szerkezetben kezeljük (függetlenül attól, hogy az az önkormányzatok területén vagy azon kívül van, és nemcsak a vonalas építményeket, hanem egyéb, a gázszolgáltatáshoz szükséges eszközöket is figyelembe véve). A gázszolgáltatás remélt jövőbeli hasznát a teljes nettó gázvagyonra kivetítve kell elemezni, tehát gyakorlatilag a teljes saját tőkére vonatkozóan. Ez gyakorlatilag a gázszolgáltató üzleti értékelését jelenti és az üzleti érték vagyonarányos elosztása eredményeképpen vezethető le az önkormányzati gázvagyon piaci értéke.

A továbbiakban tehát azt fogjuk feltételezni, hogy az önkormányzatok a nekik átadott vagyont apportként bevitték a gázszolgáltató társaságokba, és ezért részvényeket kaptak. Amint azt a fentiekben bemutattuk, ez a forgatókönyv kedvezőbb az önkormányzatok részére, mint a többi forgatókönyv. A több lehetséges, egyformán megvalósítható forgatókönyv közül azért választjuk ki a legkedvezőbbet, mert azt feltételezzük, hogy az önkormányzatok racionális befektetőként vagyonuk maximalizására törekedtek volna.

Mivel levezettük, hogy az önkormányzati gázvagyon (Ötv. szerint) átváltása üzleti részesedésre az önkormányzatok szempontjából a legésszerűbb megoldásnak minősül, az önkormányzatokat ért kár leegyszerűsödik arra a kárra, ami abból származott, hogy az önkormányzatok nem gyakorolhatták részvényesi jogaikat. A részvényeseknek alapvetően a következő jogosítványai vannak:

– befolyásolhatja a vállalat gazdálkodását;

– jogosult osztalék felvételére részvényei arányában; és

– részvényeit harmadik fél részére értékesítheti."

A szakértők úgy gondolják, hogy az a lehetőség, hogy az önkormányzatok szerepet vállaltak volna a vállalat gazdálkodásából, nem reális feltételezés. Az önkormányzatoknak kiosztott részvények sorsa bizonyítja, hogy az önkormányzatok a vállalatok aktív irányítására még kísérletet sem tettek. Nem volt olyan tapasztalatuk, hogy a mindenkori menedzsmentnél jobban irányítsák a társaságokat. Ezért, véleményük szerint, önkormányzati kár két formában jelentkezett: az önkormányzatok nem értékesíthették részvényeiket és nem részesültek osztalékban.

---

Tartalomjegyzék * tizenegyedik évfolyam, 6-7. szám * 2001. június-július

---

Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.