Még a kerítést is ellopták

Szigetszentmiklóson nem jó erdő mellett lakni

Szigetszentmiklóst egy pillanatra szárnyára vette, ha nem is a világhír, de a magyar sajtó. Megkondultak a vészharangok, a felszámolás alatt álló és részben még mindig állami tulajdonú Csepel Autógyár veszélyeshulladék-lerakójáról származó víz- és talajszennyeződésről, bezárandó kutakról szólva. A híresztelések, szerencsére, túlzóak voltak. A helyszínen az ÁNTSZ által elvégzett vízminta-vizsgálatok, illetve a környezetvédelmi felügyelőség talajminta elemzése nem mutatott ki szennyezést. A lakosság védelmében a kárelhárítás megindult és folyamatos a kárbecslés, amelynek egyelőre nem tudni még a pontos összegét. Mint azt Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter elmondta, a közvetlen vészhelyzet megakadályozása hat-tízmillió forintból megoldható, míg a telepen tárolt I. osztályú veszélyes hulladékok biztonságos kezelésére, illetve eltávolítására mintegy 200-250 milliót kell fordítani. A tárca a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat (KAC) keret terhére megelőlegezi a legsürgetőbb teendők összegét a felelősök kilétének felderítéséig.

Még nem tudni és jó ideig nem is lehet majd, hogy kik bontották, hogy -- finoman szólva -- kik tulajdonították el a Csepel Autógyár hulladéklerakójának kettős kerítését, szabaddá téve az utat a
nem egészen jó szándékú (színes)fémgyűjtők előtt, akik a kerítés mellett szabad prédának tekintették az ott tárolt, veszélyes hulladék tartalmú hordókat is. A nem egészen új keletű történet ettől lett több vonásában is időszerű. A telepen tárolt, egyesek szerint kilenc-, mások szerint tizenegyezer hordó közül jó néhánynak a fedelét lelopták, a bennük lévő anyagot pedig egyszerűen kiöntötték a betonra. Történt pedig mindez Szigetszentmiklós családi házas övezetétől százötven méterre, egy 40-50 hektáros, állami tulajdonban lévő erdős területen.

Nem vette észre senki? Nem. Nem őrizte a telepet senki? Nem. Pedig kellett volna, ha... Ha mindazok, akiket illet, csak egy kissé komolyabban vették volna a visszaélések, a veszélyeztetés kialakulásának lehetőségét. Ám úgy tetszik, ezzel nem számolt senki.

A privatizáció során az egykor volt, nagyhírű Csepel Autógyár kettévált a nevét megőrző állami vállalatra és a Rába Csepel Autógyár Kft.-re. Ma mindkettő felszámolás alatt áll. A procedúra 1992-ben kezdődött, már akkor is egy sor problémával, melyek közül az egyik az autógyár lerakóján évtizedek óta engedéllyel tárolt hulladék volt.

A bonyodalmak a felszámolással éleződtek ki. Nagy valószínűséggel ekkor szállították a kft. lerakójára a gyár I., II., III. osztályú veszélyes hulladékát, tegyük hozzá, az akkori jogszabályoknak megfelelően. Új helyzet állt elő, amikor a felszámoló Budapest Holding 1996-ban bejelentette: elfogyott a pénze és tovább már nem tudja a telep őrzését biztosítani. Válaszul a környezetvédelmi hatóság kötelezést adott ki mind az ellenőrzés, mind a ’80-as években létesített megfigyelő kutak további szivattyúzására. Hogy a felszámolónak, mely az ez év márciusában újólag kiadott, azóta azonban jogerős döntést megfellebbezte, a kárelhárítás költségeit pedig 350 millió forintra (a szaktárca becslésénél mintegy százmillióval többre) teszi, lesz-e pénze minderre, nem kérdezte senki. Ekkortájt kezdődött el a hulladékokkal való visszaélések sorozata is.

Öt év egy végrehajthatatlan kötelezéssel. Fél évtized egy megfelelő biztonság és ellenőrzés nélküli telepen, ahol még az erdős felszín is a jogsértőnek kedvez. Ennyi idő alatt miért nem tűnt fel ez senkinek? Mert a károkozó, mint annyi más esetben, arra számít, hogy kiléte nem derül ki, vagy esetleg jó (állami) pénzért őt magát bízzák meg a szennyezés felszámolásával? Vagy netán azért, mert egy leromlott állami területet bagóért meg lehet szerezni? Messzire vezető, talán a konkrét esetnél is érdekesebb kérdések ezek...

Egy pillanatig félő volt, hogy kitör a pánik. A szigetszentmiklósi polgármesteri hivatalban szakadatlanul csöngött a telefon. Iható-e a víz, lehet-e fürdeni a városi strandfürdő úszómedencéjében? Igaz-e, hogy a fővárost is fenyegeti vízszennyezés? Mások a parcellázások során befektetett pénzüket követelték vissza mondván, hogy őket becsapták, mert -- lásd a Tisza példáját -- itt is van ciánszennyezés, és így tovább. A kedélyeket csak közvetlen tájékoztatással lehetett lecsillapítani. Hangszórós kocsi járta a várost hirdetve, hogy a víz iható, a telep közelében lakókhoz még szórólapokat is eljuttattak. Az önkormányzat ezenkívül feljelentést is tett ismeretlen tettes ellen környezeti kár okozásáért. Fodor Antalné polgármester szerint egy ilyen eset visszavetheti az éppen hogy megindult vidékfejlesztést, épp ezért fokozott figyelemmel kísérik a fejleményeket.

Mindeközben a környezetvédelmi felügyelőség hozzáfogott a halaszthatatlan munkákhoz. Felszedik a betonra kiömlesztett hulladékot,a teret kitakarítják. Az újból összegyűjtött szennyező anyagokat valószínűleg a kft. telephelyére szállítják. Intézkedtek 186 tonna I. osztályú veszélyes hulladék elszállításáról, a területen maradt prizmákat pedig fóliával borítják be. Gondoskodni kell azonban a telep őrzéséről és bekerítéséről, enélkül hiábavalónak bizonyulhat minden mégoly gyors, korszerű és körültekintő intézkedés. Mert a most kirobbant botrány, abban biztosak lehetünk, csak ideig-óráig fogja távol tartani a károkozókat.