Bögötén gond már
egy szál se?

Azt sem méltányolja senki, hogy egy ilyen kistelepülés, mint a miénk, a saját erőnkből és a saját ötleteinkből, élőmunkával 1 forintból 10 forintot csinálunk! Sőt, szerintem erre rá is játszik a mindenkori kormányzás! De a pedagógusokat, az iskolafenntartást fizetni kell, ott nem tudunk az ötletekkel mit kezdeni. Talán egyszer lesz Magyarországnak olyan kormánya, amely az alapfokú oktatást tényleg állami feladatnak tekinti, finanszírozását, no meg a szakmai irányítást is teljes mértékben fedezi.

- Jónéhányan családi vállalkozásba kezdtek. Lett pékség, benzinkút, épült panzió, étterem. Településünk szélén halad a 8-as (Budapest-Graz) főútvonal, az ország második legnagyobb forgalmú nemzetközi útja. Részben az átutazó idegenforgalom miatt, részben a közeli borgáta-mesteri gyógyfürdő és a közkedvelt horgászparadicsom: a Szajki tavak miatt szükség is volt ezekre a szolgáltatásokra. Mi csak leeső morzsákat kapunk e két üdülőhelyből, de azt is kihasználjuk. A tíz év alatt kialakult törzsközönség mellett évről évre jönnek új vendégek is. És ha ezek a vállalkozások kicsik is, de 30-50 helybélit foglalkoztatnak. Egy 340 lelkes faluban, ahol a munkaképes lakosság ennek fele, ez óriási szám. Nincs egyetlen munkanélküli sem! A lakosság nagyobbik része ipari parkokban dolgozik, amitől nem vagyunk elragadtatva. Egyrészt azért, mert az embereket kizsigerelik, és teljesen megváltozott úgy a magán-, mint a közéletük. Iszonyatos munkabeosztásban, éjszakai műszakban is dolgoznak, hét végén berendelik őket. Viszonylagosan - de csak viszonylagosan! - többet keresnek ugyan, de mennyi munkával?! És - bár helyből szállítják őket autóbusszal - napi másfél-két órát utaznak. Ezért is kellene Magyarországon is legalább 5-10 kilométeres körzetben munkahelyeket teremteni, hiszen az Európai Unió is a "lakhely közeli munkahelyek" megteremtését tartja fontosnak.

- Az öt tagú testületben egy-két kivételtől eltekintve ma is azok a képviselők dolgoznak, akikkel tíz évvel ezelőtt egyezséget kötöttünk. Az indulásnál azonban volt egy kikötésem: csak akkor vállalom, ha mindenki megtartja magának a pártszimpátiáját, és a politikát az irodán, a testületen kívül hagyjuk. Örömmel mondhatom, a megállapodás tíz éve működik! Számomra intő példa azoknak a településeknek a sorsa, ahol a testületben napirenden vannak a marakodások, folyamatos a fluktuáció, macerálják a polgármestert. Az "eredmény" szinte mindenütt totális erkölcsi és pénzügyi csőd!

A politikusok szerint csökkenteni kell a fegyverek számát. Hát csökkentsék! De az illegális fegyverekét, amelyekkel bűncselekményeket szoktak elkövetni! Meggyőződésem, hogy az a kormány hosszú ideig hivatalban marad, amelyik megszilárdítja a közbiztonságot, a közrendet, amelyik önkormányzat párti, település- és emberpárti, és partnerének tekinti a kistelepülési önkormányzatokat is. Korábban egy belügyminiszter széltében-hosszában arról beszélt, hogy a csődhelyzettel micsoda bűnös dolgokat követnek el az önkormányzatok. Na, de kérem, ha 3200 alulfinanszírozott önkormányzatból öt becsődöl, az nem is olyan rossz arány! Ez alatt hányszor szervezték át a minisztériumokat (a BM-et is), állami intézményeket, hatóságokat? És hányszor a kormányt? Azok is csődbe mentek? Ki felelős ezért? És mekkora pénzbe kerültek (-nek) ezek az átszervezések?! Mi volt az értelme?!

De vannak más problémák is! Ma a kormány süket azokra az EU-intelmekre, melyek szerint a pénzek 70-80 százalékát vidéken kellene elosztani. Magyarországon ez pont fordítva történik. Márpedig én tartom annyira megbízhatóknak és hozzáértőknek a vidéki embereket, testületeket, politikusokat, szakembereket, legyen az közgazdász, pénzügyi szakember, hogy el tudják dönteni, mely célok finanszírozása a legfontosabb! Miért gondolják, hogy "elcukroznánk", amit nekünk adnak?

Olyan törvények kellenének, amelyek megakadályoznák, hogy a pályázatok "pofára", a mindenkori kormányok (politikusok) kénye-kedvére dőljenek el, amelyek garantálják minden pályázó számára az állami támogatást.

Szomorúnak és méltánytalannak tartom, hogy Vas megye aránytalanul keveset - a legkevesebbet - kap a megyék közül a területfejlesztési pénzekből. Ennek ellenére az elmúlt 4-5 év alatt a megye, a kistérségek, a polgármesterek békében elosztották a pénzt! Kilenc kistérség, 216 település tisztességesen osztozott azon a kevésen, kellően megvitatva, komolyan kiértékelve a beérkezett pályázatokat. És - bár keményen megvitatjuk, kinek mennyit és miért - el tudjuk úgy osztani, hogy biztosan azok kapják, amelyek valóban jogosultak a támogatásra. Ismerjük egymás gondjait, odafigyelünk egymásra, jóban, rosszban. Valahogy így kellene történnie "odafent" is, hiszen a politikus - eredeti jelentését tekintve - szolga, a közjó, a demokrácia szolgálója.

A falvak, a kistelepülések lakói szeretnének végre olyan környezetben élni, békében és biztonságban, mint európai társaik. A politikus pedig eszköz ahhoz, hogy jobban éljünk. Amikor egy politikai csata, kampány véget ért, kezet kellene rázni a győztessel, és azt mondani: most te irányítasz, én meg segítelek és kontrollállak. De nem mindenáron akadályozni a másikat, megalázni, semmibe venni egymást! Ráadásul mindent átitat a politika, a gazdasági életünket is. Normális demokráciákban egy politikus nem aljasodik le addig, hogy nyakig merüljön mindenféle gazdasági machinációkba. Valódi demokráciákban már a hírbe hozatal is elég ahhoz, hogy egy politikus lemondjon. Hát, ha még van is valami a dologban... Nem így nálunk! Ha kétes ügyleteiket konkrétan a fejükre olvassák, lepereg róluk. A vidéki embernek ezt nem veszi be a gyomra. A helyi választásokra még elmegy, de ha nem kellene épp akkor helybéli emberekre, testületekre is szavazni, hiába nyitnák ki a szavazóhelyiségeket. A legutolsó önkormányzati választáson a bögötei lakosság 76 százaléka vett részt. Ha csak 30 százalék jelent volna meg, a magam részéről - még megválasztásom esetén is - levontam volna a tanulságot, és leléptem volna, mert nem fogadtak el. A vidéki (falusi) emberek nem a hatalomért, nem a pénzért csinálják. Például Bögötén, a képviselők tíz évig nem vettek fel tiszteletdíjat!

Amikor közelednek a választások, jönnek a jelölt urak, ígérgetnek, kampányolnak, a saját, íróasztal mellett megfogalmazott programjukat akarják ránk eröltetni! Ők akarják kitalálni, hogy nekünk mi a jó! A Vas Megyei Önkormányzatokért Egyesület, hasonlóan más megyék egyesületeihez, elsősorban a kistelepülések gondjainak, problémáinak megoldását kívánja segíteni!

Ma már a megyei politikai pártok is látják, hogy mi szakmai kérdéseket vetünk fel, és a munka az életről szól, nem a politikáról. Vas megye 216 polgármesteréből 110 tagja egyesületünknek, amelynek négy mandátuma van a megyei közgyűlésben. Szigorúan "szakmai" elvek alapján mondunk véleményt és szavazunk. A polgármestereknek van mit odavinniük a megyei testületi, bizottsági ülésekre, hisz gazdag élettapasztalatokkal rendelkeznek. Úgy gondolom, e civil szervezeteknek a jövőben Magyarországon mindenhol megnő a jelentőségük, egyre erősebbek lesznek és még több helyet szereznek maguknak a megyei testületekben.

A vidéki embereknek elegük van a politikából. Elenyésző azoknak a száma, akik a rendszerváltás után az érzelmi (politikai) hovatartozásuk alapján kerültek egymással nézeteltérésbe, haragba. Az emberek falun bölcsebbek voltak annál, minthogy felzárkózzanak az ilyen politikusok mögé. Ezt abból is föl lehet mérni egyébként, hogy csak a lakosság fele megy el szavazni. A többiek meg azt mondják: teszem a dolgomat, és hátat fordítok a politikának. És ez a néma többség...