|
||
|
Bögötén gond már "Az Elemért kérdezze, ő sokkal jobban meg tudja fogalmazni a keserveinket és az örömeinket - egyszóval a hitvallásunkat mint mi" - mondták egy rendezvényen, s a kistelepülés polgármesterére egy negyvenes, bajuszos fiatalemberre mutogattak. És tényleg: Patyi Elemér, a Vas megyei Bögöte polgármestere - ahogy mondani szokás - nem szívbajos, amikor az apró falvak gondjairól beszél. Tapasztalata pedig van bőven, hiszen a rendszerváltás óta a falu első embere és négy éve a Vas Megyei Önkormányzatokért Egyesület elnöke. Bögöte jellemzően aprófalvas település, 346 fő lakossal - kezdi a bemutatkozást. - A rendszerváltás előtt "szerep nélküli település" voltunk: vagyis minden, ami egy faluban fontos - infrastruktúra, közművelődés, oktatás - kimaradt az életünkből. Kilencvenben elindultunk az önállóság és a település felzárkóztatásának útján. A legégetőbb volt: infrastruktúrával utolérni a többieket. - Hogyan sikerült? Mivel akkor nem volt a közelünkben gázvezeték, egy nagyobb értékű beruházással kezdtük 1992-93-ban: a szennyvízcsatornával. A költségek 50 százalékát pályázaton nyertük, a másik felét a településnek kellett vállalnia. Nagy örömünkre a lakosság belátta, hogy saját érdeke, annak ellenére, hogy nekik is, az önkormányzatnak is hitelt kellett felvennie. Ez nem olyan egyszerű ám egy ilyen kis településen, mert sok helyen küzdenek azzal, hogy a lakosság nem fogékony az ilyesmire. A falu ma már teljes egészében élvezi a csatornázás előnyeit, önálló tisztítónk is van, és a hitelből már csak nagyon kevés van hátra. Ezzel egyidőben felszámoltuk a helyi szeméttelepet, megállapodást kötöttünk egy komoly céggel, így a szervezett szemétgyűjtés és - Ilyen könnyű táncba vinni a bögöteieket? Tényleg könnyű volt. Büszke is vagyok rá, hogy olyan település polgármestere lehetek, ahol a lakosság jól látja: csak úgy tud kitörni az elmaradottságból, ha nagy terheket vállal a jövő, a következő nemzedék érdekében. Még az idős nyugdíjasok is tudják, hogy nekik is kell fizetni a jövőért, amit majd gyermekeik unokáik fognak élvezni! Ezek után már többet tudunk foglalkozni a faluképpel, a kultúrával, az oktatással, könyvtárral, sporttal. - Mindezt mekkora költségvetésből teszik? Évi 18 millióból. Nincs önálló oktatási intézményünk, a költségvetésből finanszírozzuk a Hosszúperesztegre járó iskolásainkat, óvodásainkat. Sok-sok ígéret ellenére nem valósult meg az sem, hogy az állam viseli az alapfokú oktatás költségeit! Eddig egyetlen kormány sem volt hajlandó lépni, sőt, egyre jobban felénk tolják a finanszírozást. A szülőnek még valóban nem kell tandíjat fizetnie, de az alapfokú oktatás költségeinek 30 százalékát a helyi önkormányzatoknak kell kitermelniük. Ezért óhatatlanul meg kell adóztatnunk az embereket! Ami nem könnyű, hisz a lakosság 52 százaléka nyugdíjas. A más célra címkézett pénzek évek óta nem követik az inflációt! Ráadásul amelyik település igazgatásban is az önállóságot választotta, azt még azzal is büntetik, ha önhibáján kívül hátrányos helyzetbe kerül: nem pályázhat kiegészítő támogatásra. Azt sem méltányolja senki, hogy egy ilyen kistelepülés, mint a miénk, a saját erőnkből és a saját ötleteinkből, élőmunkával 1 forintból 10 forintot csinálunk! Sőt, szerintem erre rá is játszik a mindenkori kormányzás! De a pedagógusokat, az iskolafenntartást fizetni kell, ott nem tudunk az ötletekkel mit kezdeni. Talán egyszer lesz Magyarországnak olyan kormánya, amely az alapfokú oktatást tényleg állami feladatnak tekinti, finanszírozását, no meg a szakmai irányítást is teljes mértékben fedezi. - Mezőgazdasággal foglalkoznak még? Csak részben. A termelőszövetkezet tíz év alatt lassan leépült. Az emberek inkább bérbe adják a földeket. Egyharmadát két-három agrárvállalkozás műveli, a többit a térségben lévő nagyvállalkozások. - Akkor miből élnek a helybeliek? - Jónéhányan családi vállalkozásba kezdtek. Lett pékség, benzinkút, épült panzió, étterem. Településünk szélén halad a 8-as (Budapest-Graz) főútvonal, az ország második legnagyobb forgalmú nemzetközi útja. Részben az átutazó idegenforgalom miatt, részben a közeli borgáta-mesteri gyógyfürdő és a közkedvelt horgászparadicsom: a Szajki tavak miatt szükség is volt ezekre a szolgáltatásokra. Mi csak leeső morzsákat kapunk e két üdülőhelyből, de azt is kihasználjuk. A tíz év alatt kialakult törzsközönség mellett évről évre jönnek új vendégek is. És ha ezek a vállalkozások kicsik is, de 30-50 helybélit foglalkoztatnak. Egy 340 lelkes faluban, ahol a munkaképes lakosság ennek fele, ez óriási szám. Nincs egyetlen munkanélküli sem! A lakosság nagyobbik része ipari parkokban dolgozik, amitől nem vagyunk elragadtatva. Egyrészt azért, mert az embereket kizsigerelik, és teljesen megváltozott úgy a magán-, mint a közéletük. Iszonyatos munkabeosztásban, éjszakai műszakban is dolgoznak, hét végén berendelik őket. Viszonylagosan - de csak viszonylagosan! - többet keresnek ugyan, de mennyi munkával?! És - bár helyből szállítják őket autóbusszal - napi másfél-két órát utaznak. Ezért is kellene Magyarországon is legalább 5-10 kilométeres körzetben munkahelyeket teremteni, hiszen az Európai Unió is a "lakhely közeli munkahelyek" megteremtését tartja fontosnak. - Van valamilyen tervük, kilátásuk ipartelepítésre? Próbálkozunk. Vannak nagyobb, ipari park beruházásra is alkalmas területeink. Többféle projektet ajánlottunk ki, folynak a tárgyalások. Nem könnyű, mert hiába teljes az infrastruktúránk, az igazán nagy cégek szívesebben települnek városok vonzáskörzetébe. De nem tettünk le erről a szándékunkról. Ráadásul nagyon sok a kalandor, a szélhámos tőke. Az ígéretek szerint már legalább tízféle gyárnak kellett volna megépülni, de semmi nem lett belőle. Inkább kivárjuk az igazi, tőkeerős magyar befektetőket. Tudunk kínálni a környékről megbízható, jó munkaerőt is. - A képviselőtestület mindig mindenben egyetért? - Az öt tagú testületben egy-két kivételtől eltekintve ma is azok a képviselők dolgoznak, akikkel tíz évvel ezelőtt egyezséget kötöttünk. Az indulásnál azonban volt egy kikötésem: csak akkor vállalom, ha mindenki megtartja magának a pártszimpátiáját, és a politikát az irodán, a testületen kívül hagyjuk. Örömmel mondhatom, a megállapodás tíz éve működik! Számomra intő példa azoknak a településeknek a sorsa, ahol a testületben napirenden vannak a marakodások, folyamatos a fluktuáció, macerálják a polgármestert. Az "eredmény" szinte mindenütt totális erkölcsi és pénzügyi csőd! - Önt hallgatva azt gondolom, Bögötén gond már egy szál se! Azért nem ilyen idilli a kép. Újabban a bűnözés fenyegeti a vidéki településeket. Azzal, ahogy Budapesten és a nagyvárosokban megindult egy kis nyomás a bűnözők ellen, a bűnözők vidéken, falvakban követik el a bűncselekményeket, az emberek félnek, rettegnek. - Egy 346 lelkes faluban elég nehéz egy idegennek eltűnni, hiszen mindenki ismer mindenkit. Az nem jelent semmit. Az átutazó bűnözés ellen nem tudunk mit tenni. Ugyanis voltak olyan kedvesek a politikus urak (törvényalkotóink), hogy legalizálták a házalásos árusítást és megengedték a koldulást. Ennek ürügyén rengeteg bűnöző fordul meg a faluban, s ha módja van, besurran, ha nincs, átadja az információt és jön a következő, aki már pontosan tudja, hova érdemes betörni. A polgárőr egyesületünk sem sokat tud tenni a veszélyes, fegyveres bűnözők ellen, hiszen se jogosítványaik, se fegyverük. A jelenlegi törvények pedig jobban védik a bűnözőket, mint azokat, akik az állam helyett vigyázzák a közbiztonságot, a nyugalmat, a rendet. Nekik a mindenkori kormány fél jogot adni, fél fegyvert adni, fél önvédelmi fegyvereket adni. A mezőőr kaphat fegyvert, a közterület felügyelőnek is több jogosítványa van, mint a polgárőrnek. A politikusok szerint csökkenteni kell a fegyverek számát. Hát csökkentsék! De az illegális fegyverekét, amelyekkel bűncselekményeket szoktak elkövetni! Meggyőződésem, hogy az a kormány hosszú ideig hivatalban marad, amelyik megszilárdítja a közbiztonságot, a közrendet, amelyik önkormányzat párti, település- és emberpárti, és partnerének tekinti a kistelepülési önkormányzatokat is. Korábban egy belügyminiszter széltében-hosszában arról beszélt, hogy a csődhelyzettel micsoda bűnös dolgokat követnek el az önkormányzatok. Na, de kérem, ha 3200 alulfinanszírozott önkormányzatból öt becsődöl, az nem is olyan rossz arány! Ez alatt hányszor szervezték át a minisztériumokat (a BM-et is), állami intézményeket, hatóságokat? És hányszor a kormányt? Azok is csődbe mentek? Ki felelős ezért? És mekkora pénzbe kerültek (-nek) ezek az átszervezések?! Mi volt az értelme?! De vannak más problémák is! Ma a kormány süket azokra az EU-intelmekre, melyek szerint a pénzek 70-80 százalékát vidéken kellene elosztani. Magyarországon ez pont fordítva történik. Márpedig én tartom annyira megbízhatóknak és hozzáértőknek a vidéki embereket, testületeket, politikusokat, szakembereket, legyen az közgazdász, pénzügyi szakember, hogy el tudják dönteni, mely célok finanszírozása a legfontosabb! Miért gondolják, hogy "elcukroznánk", amit nekünk adnak? Olyan törvények kellenének, amelyek megakadályoznák, hogy a pályázatok "pofára", a mindenkori kormányok (politikusok) kénye-kedvére dőljenek el, amelyek garantálják minden pályázó számára az állami támogatást. Szomorúnak és méltánytalannak tartom, hogy Vas megye aránytalanul keveset - a legkevesebbet - kap a megyék közül a területfejlesztési pénzekből. Ennek ellenére az elmúlt 4-5 év alatt a megye, a kistérségek, a polgármesterek békében elosztották a pénzt! Kilenc kistérség, 216 település tisztességesen osztozott azon a kevésen, kellően megvitatva, komolyan kiértékelve a beérkezett pályázatokat. És - bár keményen megvitatjuk, kinek mennyit és miért - el tudjuk úgy osztani, hogy biztosan azok kapják, amelyek valóban jogosultak a támogatásra. Ismerjük egymás gondjait, odafigyelünk egymásra, jóban, rosszban. Valahogy így kellene történnie "odafent" is, hiszen a politikus - eredeti jelentését tekintve - szolga, a közjó, a demokrácia szolgálója. A falvak, a kistelepülések lakói szeretnének végre olyan környezetben élni, békében és biztonságban, mint európai társaik. A politikus pedig eszköz ahhoz, hogy jobban éljünk. Amikor egy politikai csata, kampány véget ért, kezet kellene rázni a győztessel, és azt mondani: most te irányítasz, én meg segítelek és kontrollállak. De nem mindenáron akadályozni a másikat, megalázni, semmibe venni egymást! Ráadásul mindent átitat a politika, a gazdasági életünket is. Normális demokráciákban egy politikus nem aljasodik le addig, hogy nyakig merüljön mindenféle gazdasági machinációkba. Valódi demokráciákban már a hírbe hozatal is elég ahhoz, hogy egy politikus lemondjon. Hát, ha még van is valami a dologban... Nem így nálunk! Ha kétes ügyleteiket konkrétan a fejükre olvassák, lepereg róluk. A vidéki embernek ezt nem veszi be a gyomra. A helyi választásokra még elmegy, de ha nem kellene épp akkor helybéli emberekre, testületekre is szavazni, hiába nyitnák ki a szavazóhelyiségeket. A legutolsó önkormányzati választáson a bögötei lakosság 76 százaléka vett részt. Ha csak 30 százalék jelent volna meg, a magam részéről - még megválasztásom esetén is - levontam volna a tanulságot, és leléptem volna, mert nem fogadtak el. A vidéki (falusi) emberek nem a hatalomért, nem a pénzért csinálják. Például Bögötén, a képviselők tíz évig nem vettek fel tiszteletdíjat! Amikor közelednek a választások, jönnek a jelölt urak, ígérgetnek, kampányolnak, a saját, íróasztal mellett megfogalmazott programjukat akarják ránk eröltetni! Ők akarják kitalálni, hogy nekünk mi a jó! A Vas Megyei Önkormányzatokért Egyesület, hasonlóan más megyék egyesületeihez, elsősorban a kistelepülések gondjainak, problémáinak megoldását kívánja segíteni! Ma már a megyei politikai pártok is látják, hogy mi szakmai kérdéseket vetünk fel, és a munka az életről szól, nem a politikáról. Vas megye 216 polgármesteréből 110 tagja egyesületünknek, amelynek négy mandátuma van a megyei közgyűlésben. Szigorúan "szakmai" elvek alapján mondunk véleményt és szavazunk. A polgármestereknek van mit odavinniük a megyei testületi, bizottsági ülésekre, hisz gazdag élettapasztalatokkal rendelkeznek. Úgy gondolom, e civil szervezeteknek a jövőben Magyarországon mindenhol megnő a jelentőségük, egyre erősebbek lesznek és még több helyet szereznek maguknak a megyei testületekben. A vidéki embereknek elegük van a politikából. Elenyésző azoknak a száma, akik a rendszerváltás után az érzelmi (politikai) hovatartozásuk alapján kerültek egymással nézeteltérésbe, haragba. Az emberek falun bölcsebbek voltak annál, minthogy felzárkózzanak az ilyen politikusok mögé. Ezt abból is föl lehet mérni egyébként, hogy csak a lakosság fele megy el szavazni. A többiek meg azt mondják: teszem a dolgomat, és hátat fordítok a politikának. És ez a néma többség... Hegedűs Eszter Tartalomjegyzék * tizenegyedik évfolyam, 8. szám * 2001. augusztus Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn. |