Szeretném mondani persze, hogy ahhoz, hogy ez a fertőzés megszűnjön, a törvényeket végre kell hajtani. A XXV-ös, 2000-ből származó törvényünk elég világosan rendelkezik, csak éppen nem hajtják végre. Ilyen bizony az a környezetszennyezés is, amelyről a képviselőtársam beszélt, a politikai szennyezés, az a fajta politikai légkörszennyezés, aminek nap mint nap ki vagyunk téve, amikor is ha csak a törvényeket igyekeznének tisztességgel betartani, már akkor is jobb állapot lenne.... Furcsa helyzet van ma, és azt gondolom, hogy ez a politikai légszennyezésnek az egyik jól kitapintható állapota.... Való igaz, amit itt elmondott a felszólalásában a frakcióvezető úr: bizony kevés olyan veszélyes helyzet van, mint a folyamatos, új és új hazugság. Ez ráadásul azzal is jár - és ez köztudott -, hogy ha valaki folyamatosan és állandóan hazudik, ha véletlenül egyszer igazat mond, azt sem hiszik el neki, pedig azt már elmondta, hogy ő kivel kíván szövetséget kötni, elmondta, hogy milyen irányba kíván elmenni, csak még nem hiszi el neki a közvélemény. Azt gondolom, ma olyan helyzet van, ami után ezt majd el lehet hinni.

Meg vagyok róla győződve, hogy a tisztesség és a becsület azt kívánja, hogy a magyar közéletben, a magyar közéleti állapotban megtisztítsuk a levegőt, ahogyan mi igyekszünk megtisztítani a parlagfűtől ezt az országot.."

A múlt héten a szocialisták újabb ígéretéről bizonyosodott be, hogy nem több, mint választási fogás. Medgyessy Péter, a Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje bejelentette, hogy pártja kétkamarás és egyben kisebb parlamentet szeretne... Ebben a kérdésben, mármint a kisebb parlament kérdésében a polgárok között már régen konszenzus van, ideje lenne, hogy a parlamentben is kialakuljon ez az egyetértés. Örültem ezért Medgyessy Péter javaslatának, hiszen ha a Fidesz egy újabb, második parlament felállítását nem is támogatná, de abban igenis találkozik a véleményünk, hogy a mostani létszám csökkenthető, és a jelölt úr javaslata az eddigi szocialista álláspont komoly változását is jelenti egyben. ...A Medgyessy-javaslat hallatán feltámadt bennem az a remény, hogy a törvényhozás még az őszi ülésszakon módosítani tudná a szükséges törvényeket kétharmados többséggel, és az új parlament már kisebb létszámmal alakulhatna meg. Ezért kezdeményeztem a Fidesz részéről tárgyalást a Magyar Szocialista Párt frakciójával. Jött is gyorsan a válasz, hogy a Szocialista Párt minden érdemi kérdésről szívesen tárgyal. Aztán aludtak rá egyet, és másnap már elutasították a tárgyalási ajánlatot... ezzel annak az esélye is elesett, hogy valóban rövid úton elérjük: kisebb, hatékonyabb és takarékosabb Országgyűlése legyen Magyarországnak. Hiszen eddig erről a kérdésről hatpárti keretekben két évig folyt a tárgyalás eredménytelenül. A két nagy párt, tisztelt képviselőtársaim, ha megfelelően felelősen viselkedik, kimozdíthatta volna a holtpontról az ügyet - ha a szocialisták valóban komolyan gondolták volna azt, amit mondtak. De így egy újabb illúzióval kevesebb: nem gondolták komolyan, csak az derült ki, hogy elveszett hatalmuk visszaszerzéséért mi mindenre képesek. Sajnos, tisztelt képviselőtársaim, nem minden hazugság derül ki ilyen hamar - de azért érdemes a szemünket nyitva tartani."

A rendszeres működés ellenére azonban nem alakult ki a szükséges egyetértés a pártok képviselői között a választójogi rendszer korszerűsítésére. A bizottság működését az Országgyűlés hat hónapban állapította meg, azonban a konszenzus kialakításának reménye érdekében a határidőt végül meghosszabbították. Ennek ellenére a bizottság működését egy jelentés és egy határozati javaslat benyújtásával 2000. december 31-én befejezettnek nyilvánította. A jelentést és az országgyűlési határozati javaslatot egyébként az Országgyűlés napirendjére is vette, azonban ezek tárgyalása még nem fejeződött be.

A választási rendszer reformja nemcsak a kisebb létszámú Országgyűlés összetételére vonatkozó szabályok módosítását veti fel, hanem hazánknak fel kell készülnie az európai uniós parlamenti választással kapcsolatos szabályok megalkotására, amely az alkotmány módosítását és a választójogi törvények módosítását igényli. E feladatunknak legkésőbb 2001. december 31-éig eleget kellene tennünk. Az Országgyűlés ugyancsak adós a kisebbségek parlamenti képviseletére vonatkozó szabályok megalkotásával is..."

Ha igaz a gyanú, hogy a Fidesz a Bánk bán modellt alkalmazta a Postabank túlkonszolidálásánál és az autópálya-építésnél is működik a 15 százalékos részesedés, akkor vannak, akik milliárdokhoz jutottak jogtalanul. Viszont így legalább érthetőbb, hogy miért vonták ki a közbeszerzési rendszerből az autópályaügyet, miért vállalták a lehetségesnél jóval költségesebb és lassabban készülő változatot.

És érthető az is, hogy miért kell titkolni a feltűnően drágán működő országimázs 4 milliárdjának számláit; nyilván a Magyar Televíziónál is csurran-cseppen az eltűnő milliárdokból, és a dán színművész és egy kaliforniai névtelen által alapított hirdetésszervező cég megbízásából is. A Bánk bán modell teszi érthetővé, hogy miért kellett kidobni az ablakon egy jól működő könyvtári elektronikus információs rendszert, amelynek országos előfizetése kevesebbe került volna, mint az augusztus 20-ai tűzijáték egyetlen perce, miközben sok száz millióért Fidesz közeli személyek által alapított cégre bízzák a tartalomszolgáltatás lebutított változatát.... Az említett és nem említett ügyek többsége nagyobb léptékű, mint a miniszterelnök édesapja vállalatainak bevételei lehetnek. Itt, a mindmáig tisztázatlan alapítási történetet nem számítva, hogy félreértés ne essék: a pénzmosási gyanú nem merül fel. Ha a miniszterelnök, a kormánypártok és a hozzájuk csatlakozott MIÉP egyetlen európai országot is tudnának mondani, ahol nem lesz parlamenti ügy, ha kiderül, hogy a kormány bármely tagjának közvetlen családtagja állami vállalatok beszállítója, akkor sem nevezhetnénk szokványosnak ezt az esetet. A jogtalan előnyszerzés ennél jelentéktelenebb esetében is vizsgálatot indítanak az európai országokban, de Indonéziában és a Fülöp-szigeteken is, hogy csak a közelmúlt példáit említsem. Az üzlet részleteiről itt ráadásul az érintettek részéről zavaros és egymásnak ellentmondó állítások hangzanak el. Sőt, ismert, hogy a kormány intézményeként működő Magyar Fejlesztési Bankon keresztül vezényelt autópálya-építés szállítója egy olyan személy cége, aki a miniszterelnökkel szoros kapcsolatban áll, és nyilvános adatok szerint a miniszterelnök édesapja hirtelen felindulásból ráruházta az egyik üzemét.

Ha a kormánypártok tényleg hiszik, hogy nincs Orbán-bánya ügy, a demokratikus normákat követve akkor is engedniük kellene a parlamenti kisebbséget megillető jogok gyakorlását, vizsgálóbizottság felállítását, nem is beszélve arról, hogy az általuk pusztán alantas politikai vádaskodásnak nevezett ellenzéki állítások cáfolatára ennél jobb alkalom nem is kínálkozna. Ha viszont a kormánypártok bármilyen technikával is megakadályozzák ma az ellenzék által javasolt vizsgálóbizottságok létrejöttét, annak csak egy indoka lehet: tartanak a vizsgálat következményeitől. Elemelkedve némileg a konkrét javaslattól: ma itt az dől el, hogy ennek a kormánynak a működési ideje alatt lehet-e valamit javítani a demokratikus intézmények megtépázott tekintélyén. Az előzmények és az itt elhangzottak alapján kevés erre az esély. Marad a másik remény: ez az Orbán-kormány utolsó nyara. A demokratikus intézmények reparálása másokra vár."

Az autópályára vonatkozó javaslatban egyesül a három fő külpolitikai célkitűzésünk mindegyik eleme, hiszen a határokat átívelő nemzeti integrációnak valóban rendkívül fontos öszszetevője a gazdasági dimenzió.

Magyarország számára nem csupán az anyaország építése, hanem az egész térség, Közép-Európa építése is prioritást élvez; számtalan infrastrukturális program indulhatott el az elmúlt években, és nem kell külön ecsetelni, hogy miért fontos az autópálya felépítése az összeurópai infrastrukturális rendszer kiépítése szempontjából is. De mint ahogy Magyarországon az autópálya-építés közvetlen hatásain túlmenően a másodlagos gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő hatásai sem hagyhatóak figyelmen kívül, ennek a javaslatnak az esetében is elmondható ugyanez..."

Az ellenzék alkotmányos szerepe érvényesülésének nélkülözhetetlen eszköze az interpelláció és a kérdés. Demokratikus jogállamban nem fordulhat elő, hogy ezt a kormányoldal sajátítja ki magának, hogy kormánypárti képviselők szólítanak meg kormánytagokat csak azért, hogy lehetőséget adjanak a kormány indokolatlan felmagasztalására és az előző kormány, az ellenzék gyalázására.

A közpénzek felhasználásának meghatározására szolgál az évenkénti költségvetési vita. Normálisan működő demokráciában fel sem merül, hogy erre csak két-három évenként kerüljön sor. Fel sem merül, hogy a kormány a parlament felhatalmazása nélkül, azaz sajátjaként, kénye-kedve szerint költse el az adófizetők pénzét magáncélokra, pártcélokra, kampánycélokra, azaz szavazatvásárlásra. Ha egy miniszterelnök ilyennel állna elő, rögtön be is nyújthatná a lemondását.

A parlament kormányt ellenőrző szerepének nélkülözhetetlen eszköze a vizsgálóbizottságok létrehozása és akadálytalan működésük biztosítása. Takargatnivaló visszaélésre, törvénysértésre utal, ha egy kormány - parlamenti többségével visszaélve - megakadályozza a gyanús ügyek parlamenti kivizsgálását. A kormány és különösen a miniszterelnök érdeke, hogy amennyiben bármilyen ügyben a gyanú árnyéka vetődik rá, vizsgálat tisztázza a felelősségét. Aki ennek a követelését hecckampánynak, pártpolitikai indíttatású támadásnak minősíti, az nem érti a demokratikus hatalomgyakorlás lényegét. Ezért is, és azért is, mert több mint három év múlt el már a választások óta, érdemes, sőt szükséges emlékeztetni a kormányt, hogy mire is kapott felhatalmazást a választóktól, és mi az, amire nem terjed ki a megbízatása.

Arra kapott felhatalmazást, hogy demokratikus módon kormányozzon; nem arra, hogy despotaként uralkodjon. Arra kapott felhatalmazást, hogy kezdeményezze a törvények megalkotását; nem arra, hogy a törvények fölé helyezze önmagát. Arra kapott felhatalmazást, hogy az országot, és nem arra, hogy saját klientúráját építse. Arra kapott felhatalmazást, hogy a gazdaság eredményeit az ország, az emberek javára fordítsa; nem arra, hogy egy szűk réteget tegyen hivalkodóan gazdaggá. Arra kapott felhatalmazást, hogy a parlament évenkénti jóváhagyásával az ország, az emberek javára használja fel az adófizetők pénzét; nem arra, hogy azt magán- vagy pártpolitikai célokra fordítsa. És hogy eloszlassak egy félreértést: a kormány és a miniszterelnök arra kapott felhatalmazást, hogy elsősorban a tízmillió magyar állampolgár, a Magyar Köztársaság kormánya és miniszterelnöke legyen, ne csak a rá szavazó kétmillióé, és ne is az egész Kárpát-medencéé.

Arra kapott felhatalmazást a kormány, hogy az ország megítélését javítsa a világban, és nem arra, hogy a saját képét fesse a valóságosnál sokkal szebbre, idehaza.

És végül: egy demokratikus ország miniszterelnöke mindig arra kap felhatalmazást, hogy egyfajta alázattal szolgálja az ország, a nemzet javát. Nem arra, amit az elmúlt héten az Észak-Magyarország című Borsod megyei lapban láthattunk, hogy vidéki látogatásán uralkodói pózban fogadja egy alattvalónak tekintett választópolgár kézcsókját."

A kormány arra kapott felhatalmazást, hogy folyamatosan végezze a munkáját, mindazoknak az embereknek az érdekében, akik választópolgárként - tekintet nélkül arra, hogy kire adták a szavazatukat három és fél évvel ezelőtt - a bizalmukat ebbe a parlamentbe helyezték. Felhatalmazást kapott ez a kormány arra, hogy elvégezze mindazt a munkát, amelyet önök nem végeztek el.

Felhatalmazást kaptunk arra - és engedje meg, hogy öntől eltérően konkrétumokat is mondjak -, hogy az önök által ’94 végén bezárásra ítélt, de politikai okokból be nem zárt bányákat bezárjuk úgy, hogy az ott élő hétezer embernek továbbra is biztos megélhetést nyújtsunk. Felhatalmazást kaptunk arra, hogy annak a 800 ezer kis- és középvállalkozónak a helyét, akinek önök csak ígérgették a jogszabályi, törvényi rendezést és státust, a magyar gazdaságban és a magyar társadalomban - törvényt alkotva - biztossá tegyük.

Felhatalmazást kaptunk arra, hogy az elmúlt tíz évben épült, összesen 150 kilométer autópálya helyett már az első három évben 60 kilométert építsünk, és öt év alatt..., öt év alatt mintegy 700 kilométert építsünk. Ezt a munkát mi lényegesen rövidebb idő alatt el tudtuk volna végezni, ha önök olyan terveket hagytak volna ránk, amely tervek szükségesek ahhoz, hogy valaki egy autópálya-építést eredményesen folytasson.

Felhatalmazást kapott ez a kormány arra, hogy valamennyi magyar állampolgár mindennapjait, iskoláztatását, szociális ellátását javítsa. S felhatalmazást kapott arra, hogy a határokon kitekintve, állampolgárságra való tekintet nélkül, minden magyar születésű vagy magát magyarnak valló sorsára odafigyeljünk.

Minderre kaptunk felhatalmazását, és mi ennek a felhatalmazásnak eleget téve tesszük azt, amit teszünk - biztos, hogy nem hiba nélkül, hiszen nem vagyunk tökéletesek; ezt csak önök közül gondolja magáról néhány képviselőtársam. Mi nem vagyunk azok, bizonyára hibáztunk, hibázunk, de azon vagyunk, hogy ezt a munkát a lehető legkevesebb hibával és a legszélesebb köz javára végezzük el."

Szerkesztette: Csiky Ildikó