"Tisztába tenni"
az országot

Magyarországon évente mintegy 4,5 millió tonna lakossági hulladék keletkezik, ami körülbelül húszmillió köbméternek felel meg. Súlyra és térfogatra nézve egyaránt hihetetlen mennyiség. És ennek egy része szervezett gyűjtés, szállítás, biztonságos lerakás híján árokpartra, erdőszélre és még kit tudja hová kerül. Nem kell különösebb képzelőerő ahhoz, hogy belássuk, mekkora feladat "tisztába tenni" az országot. Égető szükség volt a hulladékgazdálkodási törvényre, mely egyebek közt kötelező közszolgáltatásként szabta meg a települési hulladékkezelést.

Amit viszont nem szabott meg, illetve a keret jellegű törvényt kiegészítő, különböző erősségű rendeletekre hagyott: a végrehajtás, s annak anyagi háttere. Ezért és sok egyébért is sok támadás érte a magas szintű jogszabályt, ami kétségtelenül meglévő hézagai, kibúvói ellenére, azért mégis működik. Ezt a működőképességet egyebek mellett többféle pályázat tartja életben, például a Phare projektek fejlesztésre fordítható része, a megyei területfejlesztési alapokból hulladékos teendőkre, vagy a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat hasonló gondok megoldására fordítható része.

Törvény tehát van, pályázatok, sőt sikeres pályázatok is vannak, a helyzet mégsem olyan rózsás, mint hinnénk. A pályázatok benyújtásához ugyanis a kért támogatásnak, illetve a vállalt feladatnak megfelelő önrész is kell. Mondhatnánk úgy is, hogy a saját erő a döntő, enélkül reménytelen minden próbálkozás. Pedig a vissza nem térítendő támogatás aránya nem csekély, gyűjtőedényre 50 százalék, szállító járműre 60, gyűjtőszigetre 70 százalék. Sőt, a bíráló bizottság döntése alapján még többlettámogatásra is van/lenne lehetőség, ez a kedvezmény azonban kizárólag az elmaradott, valamint a tiszai árvíz által sújtott településeknek van fenntartva.

De hát a súlyos anyagi gondokkal küzdő, netán csődhelyzetbe került önkormányzatoknak honnan is lenne/lehetne pénzük a pályázati feltételekben megszabott ötven-negyven-harminc százalék saját forrás felmutatására? Ők csak abban reménykedhetnek, amit Majsai Sándor, a Belügyminisztérium Településüzemeltetési Irodájának megbízott vezetője mondott, hogy jövőre is lesz pályázat, addigra - okos gazdálkodással - összegyűjthetik a benyújtáshoz szükséges önrészt.

Az mindenesetre elgondolkoztató, hogy a negyvennégy 2000 fölötti lakost számláló önkormányzat közül csak tizenkilenc pályázott, holott számukra a szervezett hulladékgyűjtés úgyszólván kötelező. Alig hihető, hogy csupán hanyagságból nem pályáztak...

Az irodavezető szerint a következő fordulóra még benyújthatják kérelmüket. Azért pedig, hogy eleget tegyenek a számukra előírt jogszabályi feltételeknek, levelet írtak mind a huszonöt késlekedő polgármesternek, és kérték a közigazgatási hivatalok vezetőinek segítségét is.

Pályázni azonban még a megfelelő önrész birtokában sem könnyű és nem is egyszerű. Az önkormányzati testület döntése és a lakosság egyetértése is szükséges. Azt is igazolni kell, hogy - a támogatás segítségével - szervezetten gyűjtik, szabályos időközökben szállítják és az előírásoknak megfelelően rakják le a hulladékot. A cél ugyanis nem az, hogy minden település határában legyen "saját" lerakó, hanem az, hogy az összegyűlt hulladékot lehetőleg tömörítve, arra alkalmas konténerekben tárolják és rendszeresen szállítsák a gyűjtőszigetekre, átrakó állomásokra, komposztáló telepekre. Ez utóbbi már másfajta, válogatott hulladékot feltételez, a kiírás ösztönzi ezek létesítését.

A pályázó önkormányzatoknak a felsoroltak mellett még sok egyébre is ügyelniük kell. Mindenekelőtt helyi rendeletet kell alkotniuk a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátásáról. Igazolniuk kell azt is, hogy a hulladékot megfelelő műszaki védelemmel ellátott lerakóra kívánják szállítani, és csatolniuk kell az üzemeltetővel minimum hat évre megkötött előszerződést. Az egyik legfontosabb azonban a hulladékkezelés lakossági díjának megállapítása. Népszerűtlen feladat ez, amelyen hajótörést szenvedhet akár a legjobb törekvés is. Mert a díjak biztosan emelkedni fognak s az önkormányzat akkor dönt helyesen, ha mértékkel, s a hulladék mennyiségének arányában emel. Ez utóbbi egyébként feltétele is a sikeres pályázatnak.

Az első fordulót mindenesetre sikeresnek ítéli Majsai Sándor, hiszen - mint mondja - újabb 160 ezer embert érint a szervezett hulladékszállítás. Mintegy 200 ezer tonna, vagyis körülbelül egymillió köbméter hulladék nem csúfítja falvaink, községeink határát, az országutak és vasutak mentét, erdőszéleket, vizek partját. Határozottan állítja: csökkenni fog az illegális hulladéklerakók száma.