TÚL A NEHEZÉN

Merész álmok helyett...

Amikor egy kis ország csatlakozik egy hatalmas gazdasági ereju unióhoz, rendkívül szuk a mozgástere, és nem ő diktálja a feltételeket. Itt nincs helyük a merész álmoknak, a megalapozatlan vízióknak, csak a kemény tényeknek, az őszinte párbeszédnek és a szigorú, menetrend szerinti felkészülésnek. A lakosságnak pedig olyan információkkal kell rendelkeznie, amely bemutatja az uniós csatlakozás előnyei mellett, annak hátrányait és a lakosságra való következményeit is.
Az Európai Tanács luxembourgi ülésén hozott (1997. december) döntéseknek megfelelően megnyílt egy többszintu európai integrációs folyamat. Ennek átfogó kerete maga a bővítési folyamat, szervezeti formája az Európai Konferencia informális fóruma, ahol az EU 15 tagállama, 12 tagjelölt ország és Törökország vesz részt. A brit elnökség alatt, 1998. március 31-én elindult az érdemi tárgyalások megkezdésének egyik alapfeltételét jelentő folyamat, a közösségi joganyag ("acquis") részletekbe menő átvilágítása. A csatlakozási tárgyalások korábbi eredményeiről a Határtalanul rovatban már beszámoltunk. Jelen cikkben a svéd elnökség alatt lezárt fejezetek eredményeit foglaljuk össze.

A TAPOGATÓZÁS UTÁNI
FESZÜLTSÉGEK

Az EU egy hosszúra nyúlt, "tapogatózó" szakasz után végre elszánta magát arra, hogy szembenézzen a tárgyalások igen kényes és húsbavágó kérdéseivel. A tizenötök által tavaly Nizzában elfogadott menetrend értelmében több, előzetesen a legnehezebbek közé sorolt témakörben kellett közös álláspontot kialakítaniuk, ami gyakran sokkal kínkeservesebb és bonyolultabb, mint a jövendőbeli tagokkal való megegyezés.

Az első nagy krízis akkor következett be, amikor a tagok hozzáláttak a személyek szabad áramlásáról szóló közös pozíció megvitatásához.

A feszültség oka, hogy az EU két állama, Németország és Ausztria határozott követelésére első ízben kívánnak élni a lehetőséggel, hogy ideiglenesen felfüggesszék a közösségi vívmányok alkalmazását az új tagok csatlakozását követően, s akár évekig távol tartsák saját piacaitól azok munkavállalóit. Az EU-ban íratlan szabály, hogy a tagországok tiszteletben tartják egymás "különösen fontos" érdekeit, különösen, ha azok nem ütköznek sajátjaikkal. Spanyolország is kész volt meghajolni a német és osztrák érvek súlya előtt, de a tagok közötti szolidaritásra hivatkozva benyújtotta a számlát: írásos garanciát kért arra, hogy ha majd eljön az ideje, a regionális politikával kapcsolatos spanyol aggodalmak is nyitott fülekre találnak. A bővítés után ugyanis a spanyol érvelés szerint alacsonyabb szintre süllyed a közösség átlagos GDP-je, s az egyébként továbbra is felzárkózási gondokkal küszködő spanyol régiók statisztikai szempontból így kedvezőbb helyzetbe kerülnek, s változatlan szabályok esetén elveszítenék a nagyvonalú támogatásokra való jogosultságukat. Spanyolország jelenleg a közösségi költségvetés harmadát kitevő Strukturális (és Kohéziós) Alapok legnagyobb haszonélvezője.

EREDMÉNYEK
A KÖRNYEZETVÉDELEMBEN

A svéd elnökség ideje alatt sikerült lezárni az egyik legterjedelmesebb - s a mintegy 2500 milliárd forintos felzárkózási költségek miatt nehezen finanszírozhatónak tartott - környezetvédelmi fejezetet. A fejezetben az eredeti kilenchez képest négy derogációs igényt - azaz halasztási kérelmet - hagytak jóvá.
Tavaly november óta 26 új magyar "zöldjogszabály" született (pl. a levegő- és víztisztaság-védelmi kormányrendeletek, hulladékgazdálkodási törvény). Ezek tekintetében azonban számos esetben végrehajtási rendeleteket kell alkotni, az átmeneti mentességek ugyanis csak bizonyos uniós előírások teljesítésére adnak haladékot, a közösségi jogszabályok hazai átültetésére nem. Olyannyira nem, hogy az Európai Bizottság a csatlakozási tárgyalások befejezését követően átfogó vizsgálata során ellenőrzi, teljesítettük-e az összes átvállalt jogharmonizációs határidőt.

Jelentős lemaradás esetén a Bizottság javasolhatja a csatlakozási szerződés aláírásának késleltetését.

Legalább ilyen fontos az adaptált jogszabályok tényleges végrehajtása is, hiszen a Bizottság azt igen szigorúan ellenőrzi és a belépés utáni kormányzati mulasztások kemény pénzbüntetéssel végződhetnek, mint ahogy Görögország esetében is történt.
A derogációs igények egyike a hulladékok égetését szabályozó közösségi irányelv 2005 júniusáig elhúzódó teljesítésekor a Bizottság azt mérlegelte, hogy a szigorítást az EU is csak tavaly vezette be. Az irányelvben foglalt követelményeknek egyébként a 14 hazai kórházi veszélyeshulladék-égető egyike sem felel meg. Az egyéb veszélyeshulladék-égetők közül pedig a győri, valamint a dorogi hulladékégető teljesíti a szigorú feltételeket, a többi húsz berendezést korszerusíteni kell, csakúgy, mint a fővárosi szemétégetőjét.
A másik, hasonló mentességi kérelem az amerikai érdekeltségu pécsi, a német tulajdonú nyíregyházai, a francia kézben lévő budapesti erőmu, valamint az ugyancsak francia többségu Mátravidéki Cukorgyárak Rt. és a holland érdekeltségu, dunaújvárosi Ema-Power Kft. kazánjaira vonatkozik, melyeknek 2004-ig kell az uniós szintre csökkenteni légszennyezésüket.
A további két mentességi kérelem a települési szennyvíztisztításra, valamint a csomagolási hulladékok hasznosítására vonatkozott.

A kétezernél nagyobb lélekszámú települések biológiai szennyvíz tisztítására vonatkozó uniós előírások betartása ugyanis több mint 800 milliárd forintba kerül, amit Magyarország csak 2015-ig (ezen belül a 15 ezer főnél nagyobb településeken 2010-ig) tart teljesíthetőnek.

Brüsszel azonban kérte, hogy az úgynevezett érzékeny területeken - pl. a Balaton, Velencei tó, Fertő tó körzetében - 2008-ig teljesítsük a településekre vonatkozó normát, a biológiai tisztítást. Ez a megoldás legfeljebb 40 milliárd forintos előrehozott kiadást jelent, ami vállalható volt.
Végül - a lakossági hulladék elkülönített gyujtésének kezdetlegessége miatt - a kormány csak 2005-re tartja teljesíthetőnek azt az előírást, hogy a keletkező csomagolási hulladéknak legalább a fele alapanyagként, illetve energiahordozóként hasznosuljon (újrahasznosítás). Ez idő alatt a hulladékhasznosító rendszerek kialakítására a kormányzati számítások szerint több mint 11 milliárd forintot kell fordítani.
A kormányzati becslések szerint mintegy 2500 milliárd forintra tehető az uniós szabályokhoz való maradéktalan felzárkózás. Ebből az 1997-ben elfogadott, 2002-ig szóló nemzeti környezetvédelmi program jogharmonizációra 30 milliárd, beruházásokra 443 milliárd, intézményfejlesztésre 31 milliárd forintot irányoz elő, amihez 11 milliárd forint PHARE és 35 milliárd ISPA-támogatással járul hozzá az unió.
Az azonban már most is látható, hogy az uniós csatlakozás érdekében megvalósuló fejlesztések nagy hatással lesznek a helyi önkormányzatok munkájára (a fejlesztések kivitelezői, megvalósítói, a közösségi előírások helyi szintu végrehajtói) és a lakosságot sem hagyják érintetlenül.

A helyi önkormányzatoknak kell a helyi lakosokkal, vállalkozókkal elfogadtatni az uniós elvárásokat, célkituzéseket.

A környezetvédelem területén felmerülő globális problémák kiküszöbölése csak a helyi szinten elinduló mozgalmak, összefogás útján lehetséges. A helyi önkormányzatoknak meg kell erősíteniük kapcsolataikat az adott területen muködő civil szerveződésekkel, környezetvédelmi hatóságokkal, illetve az állampolgárokkal. Az információkhoz való hozzáférés, a döntések átláthatósága, valamint a nyilvánosság biztosítása a legjobb módszer arra, hogy a lakosság képes és hajlandó legyen részt vállalni a környezetvédelmi feladatok megoldásában. (A környezetvédelmi törvény egyébként előírja, hogy a helyi önkormányzatok kötelesek együttmuködni a környezet védelmében a természetes személyekkel és szervezeteikkel, a gazdálkodást végzős szervezetekkel, valamint más intézményekkel.) A helyi lakosokat ugyanis több tekintetében is érintik az uniós csatlakozás érdekében végrehajtandó fejlesztések:
ohosszú távon egészségesebb, tisztább környezethez jutnak,
okörnyezet-barát viselkedési formákat kell elsajátítaniuk (pl. szelektív hulladékgyujtés, illegális szemétlerakás, természetes vizek szennyezésének elkerülése), amelyet már az óvodai, iskolai nevelés során el kell kezdeni,
omagasabb közmudíjakat kell fizetni, ugyanis az uniós előírásoknak megfelelő szennyvíztisztítási, hulladékkezelési, stb. rendszerek fenntartási költségei magasak.

A KRITIKUS PONT:
A MUNKAERŐÁRAMLÁS

Magyarországnak sikerült elsőként és egyedüliként lezárni a személyek szabad áramlásának fejezetét, amely a csatlakozási tárgyalások kétségkívül egyik legkritikusabb pontja.
A munkaerő szabad áramlásnak tompítására az Unió két év kötelező korlátozási időt ír elő, amely - felülvizsgálat esetén - országonként három évvel meghosszabbítható. Kellően indokolt esetben még két évvel lehet megtoldani ezt a korlátozást. Elsősorban Németország és Ausztria kérésére döntött így az Európai Unió Tanácsa.
A magyar fél azonban azt a javaslatot építette be a közös tárgyalási dokumentumba, hogy a tagállamok először nyilatkozzanak arról, milyen nemzeti szabályozásokat kívánnak bevezetni a magyar állampolgárok munkavállalását illetően. A válasz igen pozitív volt: a soros elnök, Svédország máris jelezte, hogy kész megnyitni munkaerőpiacát. Magyarország feltételül szabta továbbá, hogy mi is alkalmazhassunk ezen időszakra hasonló korlátozást az EU-ból érkező munkaerő vonatkozásában. Az EU elfogadta ezeket a feltételeket azzal a kivétellel, hogy

Magyarország nem alkalmazhat nemzeti elbánást, azaz a munkaerőpiacot átfogóan szabályozó rendszert a velünk együtt belépő országok munkaerejével szemben, miközben az EU ezt egyértelmuen megteheti.

Nem valószínu, hogy pl. a német korlátozások a lengyel munkaerőt tömegesen irányítanák át mondjuk a cseh vagy a magyar gazdaság felé.
Önkormányzati vonatkozásban három szemszögből kell vizsgálni a kérdést, a csatlakozást követő korlátozások megszunésével:
Arra tekintettel, hogy

az önkormányzatok is munkáltatók, kötelesek lesznek az EU-állampolgároknak egyenlő esélyt biztosítani az általuk meghirdetett állások betöltésénél.

Másrészt a helyi önkormányzatoknak, mint a közfeladatok és az államigazgatási feladatok ellátóinak, biztosítaniuk kell az európai állampolgároknak mind a közszolgáltatásokhoz (egészséges ivóvízellátás, közoktatás, egészségügyi és szociális ellátás, stb.), mind a közigazgatási szolgáltatásokhoz (építésügyi engedélyezési eljárás, népesség-nyilvántartás, anyakönyvezetés, stb.) való hozzájutást. Végül, a helyi önkormányzatoknak segítséget kell nyújtaniuk az uniós állampolgárok helyi közösségbe való beilleszkedéséhez. (A külföldiek beilleszkedésének elősegítését szolgálják azok az uniós ajánlások, amelyek a rasszizmus, idegengyulölet elleni harcra szólítják fel a tagállamokat.)
A helyi önkormányzatok az állami normatív hozzájárulásokat - a költségvetési törvény keretében meghatározott feltételrendszer alapján - főként az állandó lakosság száma alapján igényelhetik a központi költségvetésből. Mivel az "állandó lakosként" letelepedő európai állampolgárok számára a helyi önkormányzatnak biztosítani kell a közigazgatá-
si szolgáltatásokhoz való hozzájutást,

lehetővé kell tenni a normatív támogatás igénylését az európai állampolgárok után is.

A rendelkezésre álló adatok, információk szerint a Közösségen belül meghozott, a munkaerő mobilitását célzó intézkedések nem vezettek nagyobb munka-erőáramláshoz. A csatlakozást követően tehát nem kell attól tartani, hogy EU-állampolgárok nagy számban telepednének le Magyarországon, jelentős többletköltségekkel nem kell számolni.

A TERMŐFÖLD, MINT ÁRUFAJTA

A termőföld jogharmonizációs kérdésköre a tőke szabad mozgása címu fejezetben szerepel. Ez világosan jelzi a szabad tőkeáramlás, mint az acquis vívmányának és új jogi kategóriájának a közösségi értékrendjét: a csatlakozó állam termőföldje nem az államhatalom területi alkotóeleme, nem a nemzeti lét és az életminőség alapvető feltétele, hanem a tőke zavartalan áramlását biztosító sajátos árufajta, a piac által értékelt termelési tényező.
A csatlakozási tárgyalásokon június 12-én ideiglenesen lezárták ezt a fejezetet is.

Magyarország az Európai Unióba való felvételétől számított hét éven át jogosult fenntartani a külföldiek termőföldtulajdon szerzésére a földtörvény tilalmát.

A csatlakozás időpontjától azonban meg kell szüntetnie ezt a védett természeti területek tulajdonjogánál, amit ettől kezdve a külföldi magánszemély és jogi személy is megszerezhet. Emiatt a hazai földpolitikának mielőbb fel kell gyorsítania a természetvédelmi területek állami felvásárlását.
A derogáció megadása ellenében Magyarország kettős jogi kötelezettséget vállat. Egyrészt, hét év elteltével el kell törölni a gazdasági társaságok és a szövetkezetek földtulajdon szerzési tilalmát, mert többé nem lehet különbséget tenni a természetes és jogi személyek szerzőképessége között. Másrészt - kivételt nyújtva a külföldiek átmeneti szerzési tilalma alól - uniós tagsága kezdetétől biztosítania kell a nálunk letelepedő uniós állampolgár földtulajdonszerzését. Ennek feltétele, hogy a jogszerző önfoglalkoztató földmuves legyen, legálisan és folyamatosan három éve Magyarországon tartózkodjék, és ezalatt földmuveléssel foglalkozzon. A külföldi magángazda letelepedésének időtartamát 2001. január 1-jétől kell számítani, így tulajdonszerzési igénye 2004. január 1-jével beállhat.
A földhaszonbérletnél csatlakozásunktól fogva nem tehető különbség a természetes és a jogi személyek törvényi feltételei között. Ez abból következik, hogy az EU a liberális földbérleti piac megnyitásához ragaszkodik. Ezért uniós tagként a jogi személy földhaszonbérlőt a székhely, a cégprofil, a térmérték és a szerződés időtartama megkötésével nem korlátozhatjuk, mert e magatartás lehetőségét az Európai Közösséget létrehozó Szerződés (EK-Szerződés) 56. cikke és a Nizzai Szerződéssel megalkotott új cikke kizárja.
Jogharmonizációs kötelezettségünk legsúlyosabb hátránya kétségkívül a bel- és külföldi jogi személyek földtulajdon-szerzési képességének hét év utáni általános hatályú elismerése. Ne feledjük, hogy míg az EU tizenöt tagállamának egyike sem ismeri a bérmunkást kizsákmányoló nagybirtokrendszert, a mi földalapunk több mint felét a bérmunkára épülő nagyüzemek ötszáztól tízezer hektár fölé növő túlsúlya uralja.

Ha tőkeerejükkel a bel- és külföldi nagyüzemek hét-tíz év múlva földtulajdonnal is megszilárdított elsajátítási monopóliumhoz juthatnak, úgy az az uniós csatlakozással a volt állami, szocialista nagyüzemek nyugati felvásárlását hozza eredményül.

Lényeges azonban, hogy a csatlakozási tárgyalás során Magyarországnak Brüsszellel szemben ma is fennáll az a közösségi jogszabályon alapuló joga, hogy uniós tagsága esetén is megtagadja a gazdálkodó jogi személyektől a földtulajdont, mégpedig anélkül, hogy ezzel jogharmonizációs kötelezettséget sértene. Az EK-Szerződés tőkeáramlás megzavarásának tilalmáról szóló 56. cikkét értelmezve ugyanis a tárgyaláson maga a Bizottság hívta fel a tagjelöltek figyelmét arra, hogy szuk kivételként jogszerunek fogadható el a szabad tőkemozgás korlátozása. A Bizottság értelmezése szerint a kivételt megalapozó "a közérdeket érvényesítő elvárások" nem alapulhatnak gazdasági okon. Eszerint van szakmai megoldás, amely meggyőző érvekkel alátámasztja azt a társadalmi modernizációs igényt, hogy mezőgazdaságunk birtokszerkezete zárja ki a bérmunkára alapozott nagybirtok uralmát.

ADÓZÁS: ÁFAKULCS-EMELÉSEK

Az adózásról szóló fejezet lezárása úgy volt lehetséges, hogy Magyarország elfogadta azt a követelményt, hogy egyetlen termék vagy szolgáltatás sem tartozhat a 0 százalékos körbe. Ez az intézkedés a lakosság egészét érinti, hiszen minden áfakulcs-emelés (legyen szó a 0 százalék megszüntetéséről, vagy az alacsonyabb áfa magasabb szintre emeléséről az EU harmonizáció jegyében) azonnal megjelenik az árakban és az infláció ütemében.
Az önkormányzatokat is érintő adópolitika terén az EU távlati célja, hogy minden állampolgár - kamatjövedelmei után is - fizessen adót, és a tagállamok között jöjjön létre az erre vonatkozó információcsere. A kérdés érzékeny voltát mutatja, hogy már ekkor több állam jelezte: a kamatadó kulcsa legkevesebb 20-25 százalék lesz, és az információcserét az irányelv elfogadása után már öt évvel bevezetik.

AMI JÖN: A PÉNZÜGYEK

Az a tény, hogy a svéd elnökség alatt Magyarországgal lezárt nyolc fejezet között hat a "kemény maghoz" tartozik mindenképpen értékelendő. Ezek a szabadságról, vagyis az egységes belső piachoz való csatlakozásról szólnak (áruk, szolgáltatások, munkaerő és tőke szabad áramlása), továbbá a környezetvédelemről és az adózásról. Természetesen a további fejeztek sem lesznek könnyebbek, hiszen a pénzügyi, a pénzügyi vonzattal is bíró kérdések valójában még most kerülnek terítékre.
Valószínu, hogy a fent bemutatott nehéz fejezetek egyikében sem lehetett volna nagyobb engedményeket kicsikarni. Ha a kötött kompromisszumok egy vagy akár több évvel korábbi magyar tagságot eredményeznek, mint amit a tárgyalások elhúzása ígért volna, úgy az eredményekkel elégedettek lehetünk. Feltéve persze, hogy a korábbi tagságból fakadó előnyökkel az ország gyorsan tud élni.
Csak a tárgyalások végén fog azonban kiderülni, hogy követtünk-e el stratégiai baklövést abban a vonatkozásban, hogy a kritikus fejezeteket úgy zártunk le, hogy ezekből egy-egy igen súlyos kérdést nem emeltünk ki, és nem mondtuk azt, hogy ezeket majd a tárgyalások utolsó szakaszában fogjuk rendezni. A korábban csatlakozott országok általában ezt a gyakorlatot követték. Igaz, elméletileg valamennyi lezárt fejezet bármikor újranyitható. Az azonban alapvetően kérdéses, hogy egy kis alkuerővel rendelkező ország, mint Magyarország vállalhatja-e azt a kockázatot, amikor ilyen jó ütemben haladnak a csatlakozási tárgyalások.

2006-BAN JÖNNE AZ EURÓ

A magyar európai uniós tagság Járai Zsigmond szerint 2004-re tehető, és 2006-ban várhatóan már bevezethető lesz az euró. A Magyar Nemzeti Bank elnöke novemberben, a Trilaterális Bizottság Európai Tagozatának budapesti ülésén azt mondta: Magyarország nagyon bizakodó országgá vált, és igazi gazdasági csodát vitt végbe az elmúlt években.

A Magyar Nemzeti Bank elnöke az elmúlt évek sikereiből kiemelte, hogy eddig több mint 22 milliárd dollár muködő tőke érkezett az országba, és a magyar export 20 százalékkal nőtt. Az európai uniós tagsággal kapcsolatban kijelentette: a csatlakozás 2004-re tehető, és 2006-ban várhatóan már bevezethető lesz Magyarországon is az euró. Ennek előnyeiről szólva elmondta, hogy stabil fizetőeszköze lesz az országnak, amely jó hatással lesz a gazdaságra is, és az EU-csatlakozással nő majd az export és a GDP is.
Járai Zsigmond egyedüli gondnak az inflációt nevezte, amely magasabb, mint az uniós átlag, de folyamatosan csökken. Az év végére 7-7,5 százalékra, jövő év végére pedig 4,5 százalékra becsülte az éves inflációt. A 2004-es inflációs célkituzés 2 százalék - hangsúlyozta. Matolcsy György gazdasági miniszter azt hangoztatta, hogy Magyarország álma utolérni az Európai Uniót, amire most sok esély van. Ám hozzátette, hogy a megjelenő gazdasági recesszió lassíthatja hazánkat az Unió utolérésében.
A miniszter sikereink közül kiemelte, hogy az elmúlt tíz év alatt 700 ezer kis- és közepes vállalkozás jött létre, az export 70 százaléka tavaly az Európai Unióba irányult és Budapest Európa egyik leggyorsabban fejlődő városa lett. Egyedüli gondként a magyar gazdasággal kapcsolatban a költségvetés deficitjét nevezte meg.