AZ ELLENZÉK SZEMÉLYES FELELŐSSÉGREVONÁST SÜRGET

Zárszámadás

Hiányzik az állami vagyonleltár

A demokratikus országokban az Országgyulések év végi - mondhatni - rutinfeladata a zárszámadás, azaz, a költségvetés végrehajtásáról szóló törvény elfogadása. Nem úgy hazánkban. A kormány a 2000. évi büdzsé zárszámadásában - az alulbecsült infláció miatt keletkezett - 250 milliárd forint többlet elosztására is javaslatot tett a parlamentnek. A tét nagy volt, azért is, mert nem lehetett tudni, meglesz-e a szükséges többsége a kormánynak az elfogadáshoz.
A törvényt végül kis többséggel sikerült elfogadtatni, ám az Állami Számvevőszék a téma kapcsán szigorúan elmarasztalta a kormányt. A törvényesség őrei főként azt kifogásolták, hogy a Fidesz vezette kormány nem tud elszámolni az állami vagyonnal. Az ellenzék pedig azért támadta őket, mert gyanították: a homály oka, hogy a hatalmon lévők ellenőrizetlenül akarnak elkölteni százmilliárd forintot.
A Varga Mihály (Fidesz) pénzügyminiszter által előterjesztett zárszámadásban egyébként a 250 milliárdos többletet a következő nagyobb tételekre javasolták elkölteni: 57 milliárd nyugdíjemelésre, 50 milliárd a köztisztviselői törvény bérjuttatásainak fedezetére, 48 milliárd a költségvetés általános tartalékára, 44 milliárd az ÁPV Rt. privatizációs tartalékának feltöltésére, 20 milliárd vállalkozásfejlesztésre, 14-14 milliárd a közszférában dolgozók bérkiegészítésére és a korengedményes nyugdíjakra, 5 milliárd pedig bérlakás-programra. Eddigi gyakorlatunktól eltérően rovatunk ezzel az egyetlen témával foglalkozik, úgy, hogy a vezérszónokok felszólalásaiból idézünk. Az októberi-novemberi ülésszakokon tárgyalt fontos törvényjavaslattal és vitájával, amely a kórház-privatizációról rendelkezik, decemberi, tematikus egészségügyi számunkban foglalkozunk.

DOMOKOS LÁSZLÓ, a Fidesz vezérszónoka: "a 2000. év Magyarország, a magyar gazdaság számára a legújabb kori történelem, a polgári átalakulás évtizedének egyik legkiemelkedőbb esztendeje volt. A dinamikus növekedés, a korábban kényesnek számított egyensúly további javulása mellett olyan feltételeket teremtett, amelyek az ország, a polgárok gyarapodását eddig nem látott módon segítették elő. (...) A Fidesz-Magyar Polgári Párt tehát a zárszámadás alapján úgy látja, hogy a 2000. évre kituzött célok maradéktalanul megvalósultak, az adófizetők forintjai a célok megvalósítása érdekében a lehető leghatékonyabb módon lettek elköltve. Továbbá úgy ítéljük meg, hogy a 2000. évben keletkezett többletbevételek elköltésének a kormány által megjelölt irányai is helyesek. A kormány azzal, hogy az Országgyulés jóváhagyását kéri a többletbevétel elköltésének kérdésében, lehetőséget teremt a konstruktív vitára minden képviselő számára. (...) Meggyőződésem, hogy azokat a családokat kell különösképpen támogatnunk, akik a vállukon viszik az ország gondjait, akik magukra vállalják a gyermeknevelés örömteli terheit. Ez úgy lehetséges, hogy a kormányzat elismerten deklarálja a gyermekneveléssel járó többletköltségek megjelenését a családban.
(...)javultak a kis- és középvállalkozások muködései feltételei is. Csökkent az állami jövedelemcentralizáció mértéke. A gazdaság szereplői egyre nagyobb lehetőséget kapnak céljaik megvalósítására. A 2000. évi költségvetés harmadik nagy célja, tisztelt Országgyulés, az otthonteremtés. Magyarországon eddig a polgárok túlnyomó többsége nem tudott önerőből lakáshoz jutni, házat építeni. Ezért határozta el a kormány, hogy új otthonteremtési támogatási rendszerrel egyrészt felélénkíti a lakáspiacot, másrészt pedig lehetőséget teremt a családok számára a saját otthonhoz jutásra. Ezen a téren kedvező folyamatok indultak el, míg 1999-ben 19 300 befejezett lakás épült, addig a múlt évben ez a szám meghaladta a 20 ezret. Ami talán jobban szemlélteti a folyamatot: a kiadott lakásépítési engedélyek száma 44 700, ami 46 százalékkal több az előző évinél, és kétszerese az 1998-ban kiadott engedélyeknek.
(...) A magyar gazdaság versenyképessége javult, kiegyensúlyozottan és dinamikusan fejlődött. A külső egyensúlyt a beruházások és az export dinamikus bővülése jellemezte, ami jól tükrözi a hazai és külföldi gazdaság viszonyát. (...) A gazdaság belső egyensúlyát szemlélve elsősorban az áremelkedés ütemére kell fordítanunk figyelmünket. A pénzromlás mértéke eltért a tervezettől, amelynek külső okai eléggé közismertek, hiszen az agrárárak jelentősebb emelkedése a magas olajárra, a dollár erősödésére és az exportra vezethető vissza. De így is 10 százalék alatt maradt az áremelkedés üteme. A gazdasági növekedés 5,2 százalék volt, amely európai viszonylatban is kiemelkedő értéket mutat. (...) A bérek tartósan, kiegyensúlyozottan növekedtek.
(...)A folyó fizetési mérleg hiánya az 1999. évi 2 milliárd euróról 1,6 milliárd euróra csökkent. A bruttó nemzeti jövedelem arányában 1999-ben 4,4 százalék volt, míg ez 2000-ben már csak 3,3 százalék lett. Az államháztartás deficitje mellett a beruházások bővülése jórészt finanszírozható volt a hazai megtakarításokból. Nagyon fontos, hogy az ország megítélése 2000-ben valamennyi nemzetközi hitelminősítő besorolása szerint javult. (...)a 2001. évi költségvetési törvény kapcsán a több mint ezer előirányzatból mindössze harminc kerül módosításra, ami nem teszi átláthatatlanná és követhetetlenné a javaslatokat."

KELLER LÁSZLÓ, az MSZP vezérszónoka: "a mai vita nemcsak arról szól, hogyan használta fel a mára kisebbségbe került kormány az adófizetők pénzét, és hogyan gyarapította mindannyiunk közös vagyonát a megelőző évezred utolsó évében, amikor még - a miniszterelnök úr szavait a helyzetre értelmezve - a jövő nem kezdődött el.
A vita az elszámolás mellett arról is szól, hogyan legalizálja a kihelyezett kormányülések kormányfői ígéreteit az Országgyulés; megláthatjuk, kik azok, akiket költségvetési támogatásokkal is szeretne még a hátralévő időben maga mellé állítani a kormány; megvitathatjuk a kormány reformellenes intézkedéseit, és bízunk benne, hogy a figyelmes hallgató számára feltárul az is, hogyan törekszik a kormány a választásokig hátralévő időben az általa kiválasztott klientúrát helyzetbe hozni.
(...) A zárszámadásnak elkeresztelt törvényjavaslat ugyanis jelentős mértékben átszabja a hatályos költségvetési törvényt, ugyanakkor elszabotálja a 2002. évi költségvetés újragondolását a mára megváltozott körülmények ellenére. (...) a nyugdíjasok ebben az évben sem kapták vissza az 1998 végén Fidesz által elszedett milliárdjaikat; a családi pótlék már a második évben veszítette értékét, és még két évig fogja veszíteni, pedig nem kellett több gyermek után fizetni, mint akkor, amikor a rászorultsági elv érvényesítése együtt járt az értékmegőrzéssel is. Az infláció alultervezésével csak a kormány osztogatási lehetőségei bővültek, sokakat éppen ez az alultervezés hozott indokolatlanul nehéz helyzetbe.
Azokat is nehéz helyzetbe hozta az elmúlt évben a kormánytöbbség, akiknek az elmúlt évben a költségvetésből kellett gazdálkodniuk; akiknek az intézmény muködtetéséhez szükséges forrásukat már második éve nem sikerült egyetlen fillérrel sem nagyobbra tervezniük, hiszen a dologi kiadások előirányzata már második évben került nulla bázison megtervezésre. Ez igaz akkor is, ha a PM hozzánk eljuttatott anyaga egészen más megközelítést próbál bizonyítani, de a tervezésnél nagyon kedvezőtlen helyzetbe kerültek az intézmények.
(...) Az infláció, a gazdasági növekedés plusz a bér vásárolóereje, a muködőtőke-beáramlás, a külgazdasági pénzügyi egyensúly, a csökkenő költségvetési hiány, mindez együtt, egyszerre lehet kedvezőbb - hirdette a füzet. Sajnos, ez így, együtt, tisztelt Ház, nem valósult meg, sem együtt, sem egyszerre, mert a GDP-növekedés 5,2 százalékos mértéke valóban jelentős gazdasági növekedés, mégis messze elmarad a '98-as ígéretektől, és lássuk be őszintén, nem képes tartósan fennmaradni. (...) Azt el kell ismerni, hogy a külkereskedelem bővülése, a folyó fizetési mérleg hiánya, a hitelgarancia-rendszer kiszélesítése kedvező volt az elmúlt évben.
(...) Az államháztartás hiánya 40 milliárd forinttal magasabb, mint a módosított előirányzat. (...) az oktatási és az egészségügyi szféra béreinek megduplázása vágyálom, álom, államtitkár úr; a mezőgazdaság új pályára állítása már egy másik kormány feladata lesz, (...) Tavaly is nőtt a polgárok adóterhelése, a köztehermérséklést megalapozó reformlépések elmaradtak, az önkormányzatok mozgástere szukült, a közintézmények muködési feltételei romlottak. (...) A legnagyobb összegu törvénysértést a kormány maga 2000 decemberében követte el, két vonatkozásban is. Költségvetési pénzeket, közel 80 milliárd forintot utaltak letéti számlára, amit kifejezetten tilt a törvény, és a törvénytelenül, az Országgyulés megkerülésével átutalt összeget tavalyi kiadásként számolták el, meghamisítva ezzel az államháztartás mérlegét. Miért jelent ez különösen nagy gondot? Szeretnék egy példát mondani. Miközben ezen törvénysértő lépés révén 15 milliárd forintot nyugdíjkiadásként számolt el a kormány, a nyugdíjasoknál ez az összeg nem úgy jelentkezett, mint 2000. évi bevétel, azaz nem növelte a 2001. év januári nyugdíjemelés alapösszegét. Törvénytelen volt, és becsapta a nyugdíjasokat.
Nem ez volt az egyetlen törvénytelen lépése a kormányzatnak, hiszen részletesen ír az Állami Számvevőszék az Országimázs Központ közpénzfelhasználásáról; botrányosan törvénytelen a Földmuvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közpénzfelhasználása, és meg kell nézni az ÁSZ-jelentést az ÁPV Rt. gazdálkodásáról: törvénytelen tartalékfelhasználás, törvénytelen kezességvállalás, törvénytelen hitelfelvétel; a Magyar Televízió székházának saját vagyonná tétele törvénytelenül. Tisztelt Ház! Soroljam még a törvénytelen lépéseket? A személyi felelősségre vonás pedig, úgy tunik, elmarad, ez is majd a következő kormány feladata lesz.
Még egy gondolatot, amikor törvénytelenségről beszélek: autópálya-építés. Egy sort nem ír a kormányzat arról, hogy mi történt a 2000. évben az autópálya-építéssel. (...) A zárszámadás a teljesíthetetlen ígéretek leleplezése is, Tisztelt Ház. Az adóterhelés mérséklése, az infláció mérséklése, a beruházások növekedése, a lakástámogatás mind-mind olyan ígéret, ami nem teljesült az elmúlt év során. Azt írja a füzet, hogy a költségvetésben a lakástámogatásokra előirányzott összeg 71,3 milliárd forintra emelkedett. Az igazi változás azonban az - írja ez a 150 milliós füzet -, hogy a kedvezmények kiszélesítése folytán ezt a támogatást a családok fel is tudják használni. Korábban sok rászoruló egyszeruen nem is gondolhatott önálló otthonra, így a támogatások 30 százaléka megmaradt. Tisztelt Ház! A 2000. évben a 71,3 milliárd forinttal szemben 49,8 milliárd forint került felhasználásra, éppen a 30 százalék megmaradt. Mi valósult meg ebből az ígéretből?
A zárszámadás egyidejuleg az elszalasztott lehetőségek bizonyítéka is. Jelentős maradványról ad számot a zárszámadás: a fejezeteknél több mint 200 milliárd forint megmaradt, különösen érdekes az, hogy a programfinanszírozásnál, amit jó előre lehet programozni, jelentős források megmaradtak, a cél-, címzett támogatásoknál jelentős előirányzat nem került felhasználásra.
(...) A zárszámadás kiszélesíti a kormány protekcionista törekvéseit. Miközben az ÁPV Rt. bevételi előirányzata nem teljesül, most újabb jelentős forrásokat kap az ÁPV Rt., méghozzá úgy, hogy nem is indokolja; a Magyar Villamos Muvek 22 milliárdot, a Malév 10 milliárdot, tudjuk, hogy nehéz helyzetben van, de indokolás nélkül adja a 10 milliárdot. És folytatódik a millenniumi parképítés; sípályaépítés, (...) És van olyan is a zárszámadásban, ami még nem jelent meg, de tudjuk, hogy meg fog jelenni, hiszen nagyon érdekesen szerkesztették a zárszámadást. Miközben benyújtották az Országgyuléshez, aközben a sajtón keresztül üzengetnek, hogy még mi fog bekerülni a zárszámadásba: a Tokaj Kereskedőház 2,5 milliárdja. Lehet látni, hogy majd képviselők meg fognak jelenni módosító indítvánnyal. És akkor megkérdezem, és a többi szőlőfelvásárlás hol van? Miért éppen csak a Stumpf-birodalmat kell támogatni 2,5 milliárd forinttal? És a MOL-gázüzletág megszerzése, tisztelt Ház! Ezt is a sajtóból lehet tudni, és a bizottsági ülésen kitért rá az MFB elnök-vezérigazgatója is. Államtitkár úr, ha ez megvalósul a választások előtt, akkor ez a hatalommal való leggátlástalanabb visszaélés megvalósítása, ha ezt önök megteszik."

R. CSÚCS LÁSZLÓ, az FKGP vezérszónoka: "a feltárt és alkotó értékelést igénylő gondok közepette sem feledkezhetünk meg arról, hogy eredményes évünk volt a 2000. esztendő, és az eredmények elérésében a múlt évi költségvetés több ponton katalizátorként muködött. Tiszteletet parancsoló folyamatok bontakoztak ki vagy erősödtek meg a hazai gazdaságban. Csak zárójelben jegyzem meg, arról, hogy a vitathatatlan eredmények mellett mennyi az elmaradt haszon, azt talán csak a késlekedő reformok kapcsán lehet érdemben áttekinteni.
(...) A mezőgazdaság mélyrepülése, a termelés csökkenése súlyos tehertétel a nemzetgazdaságnak, a politikának, de legfőképpen a vidék Magyarországának. Ezen a területen a rendszerváltozás óta elkövetett hibás lépések és mulasztások sora látványossá vált. Mindez különösen irritálóvá vált a Torgyán vezette csapat elszabadulásával, hiszen a szakmai alkalmatlanság eddig még sosem látott összegu közpénz elherdálásával párosult. Elmaradtak a strukturális átalakítások, benne az életképes birtokviszonyok kialakítása. Jelen állapotában a mezőgazdaság, illetőleg az abból élők a uniós csatlakozás garantált vesztesei. (...) Ugyancsak figyelmeztető, hogy a háztartások megtakarítási rátája immár három éve csökken. Ezt a kedvezőtlen folyamatot csak részben magyarázza az elhalasztott fogyasztás pótlása. A megtakarítási hajlandóságot nyilván behatárolja az a körülmény is, hogy tavaly a reálkeresetek növekedése mindössze 1,5 százalék volt.
(...)Az első kérdés az lehet, hogy a közpénzek jó helyre kerülnek-e, felhasználásuk jó célt szolgál-e. A kisgazda frakció válasza: egyértelmu igen."

BAUER TAMÁS, az SZDSZ vezérszónoka: "Már tavaly és tavalyelőtt sem volt az ellenzéknek módja megszavazni a zárszámadási törvényt, nem azért, ami a zárszámadási részben volt, hanem azért, mert olyan törvénymódosításokat kapcsolt hozzá a Fidesz vezette kormány, amelyekkel az ellenzék nem tudott egyetérteni. Most azonban ennél többről van szó. Most arról van szó, hogy a zárszámadást meghamisították. Hiába tiltakozott ez ellen a Fidesz vezérszónoka, ez bizony így történt; ezt nem én mondom, hanem az Állami Számvevőszék mondja, amikor rámutat arra, hogy törvénytelen volt a kormánynak az az eljárása, nem volt törvényi felhatalmazása arra, hogy 2000. évi bevételekből 2001. évben finanszírozzon kiadásokat.
(...) miért hamisították meg az állami költségvetés 2000. évi és 2001. évi mérlegét? Miért követtek egy olyan eljárást, amellyel a GDP 0,5 százalékának megfelelő összeget átcsempésztek az egyik évről a másikra, és ennek következtében a 2000. évre 2,4 százalékról, ami a valóság, 2,9 százalékra emelték fel, GDP-ben kifejezve, az állami költségvetés hiányát? Miért tették ezt? Ahhoz, hogy ezt megértsük, érdemes nekünk is visszatérni a 2000. év elemzéséhez, mint ezt előttem már a többi vezérszónok is tette.
Mi is jellemzi ezt a 2000. évet, amelyről a mai vita szól? (...) Ebben az évben, a gazdasági növekedésnek ebben a csúcsévében, a kormány elmulasztotta kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket ez a csúcsév felkínált. Elmulasztotta azt a lehetőséget, hogy teljesítse azt az ígéretét, hogy csökkenti az adókat, holott egy ilyen év, amikor ilyen dinamikusan növekednek a bevételek, többek között a költségvetés bevételei is, erre olyan lehetőséget adott volna, ami később már kevésbé áll rendelkezésre. (...) Végül még egy apróság: nem tette meg azt, hogy a jövedelmek elosztásában a központ és az önkormányzatok között az önkormányzatok javára tegyen módosítást, amit pedig ez a dús, gazdag év lehetővé tett volna; ellenkezőleg: ebben az évben is fokozta a jövedelmeknek a központi költségvetés javára történő centralizációját és az önkormányzatok rovására történő centralizációját.
A következő kérdés az, hogy igaza van-e a Fidesz vezérszónokának, Domokos képviselő úrnak abban, hogy a növekedéssel együtt továbbra is javult az egyensúly. Azt hiszem, hogy a Fidesz vezérszónoka ebben téved. Hadd utaljak csak két nagyon fontos egyensúlyi mutatójára a magyar gazdaságnak: 2000 volt az első év a Bokros-csomag óta, amikor a fizetési mérleg hiányát nem fedezte a tőkebehozatal. Tehát egy nagyon kedvezőtlen fordulat állt be a magyar gazdaság külső egyensúlyában, más szóval megindult a külső adósság emelkedése, ötévi csökkenés után.
A másik az, hogy ebben az évben állt meg az infláció csökkenésének szintén öt éve, 1995 óta tartó folyamata.
(...) A kormány tudta, hogy az első két és fél év viszonylag óvatos költségvetési politikáját a választásokat megelőző másfél évben egy expanzív költségvetési politikával fogja felváltani, más szóval: a magyar gazdaságpolitikának azt a hosszú évek óta tartó exportorientált irányzatát egy belsőpiac-orientált növekedéssel igyekszik majd felváltani, és ehhez fogja a belföldi költségvetési kiadásokat az utolsó másfél évben gyorsan, a gazdaság helyzete által megengedettnél gyorsabban növelni. Ahhoz, hogy ezt a statisztikai mutatókon kevésbé lehessen látni, és ahhoz, hogy ezt pénzzel megalapozza, ehhez kellett neki a 2000. évi költségvetésből 2001-re átcsempészni a mérlegek meghamisításával azt a bizonyos közel 100 milliárd forintot.
(...) Talán emlékeznek rá, egy évvel ezelőtt, szintén a zárszámadásban módosította a kormánytöbbség az államháztartási törvényt, és akkor szüntették meg a kormánynak azt a kötelezettségét, hogy a választásokat megelőzően jelentést kell tennie az Országgyulésnek és a nyilvánosságnak arról, hogy milyen kezességekkel, milyen pénzügyi kötelezettségekkel adja át a kormány a következő kormánynak a gazdaságot. Ezt a kötelezettséget, ami az államháztartási törvényben benne volt, a Fidesz-kormány törölte; nem akarja megmondani, hogy ezek a megnövelt kezességvállalások a különböző állami akciókban, az autópálya-építéstől mindenféle más vállalkozásokig, milyen hiteltörlesztési terhet hagynak a következő kormányokra és a magyar gazdaságra. És amikor a költségvetési bizottságban kérdeztük erről az illetékest, nem volt hajlandó az Országgyulés költségvetési bizottságában válaszolni arra, hogy például az autópálya-építés, amit ugyebár hitelből finanszíroznak, mekkora terhet jelent majd a következő évekre. Azt kell mondanom, hogy ez a második botrány ebben a törvényjavaslatban.
A harmadik botrány pedig az, hogy 2002-ről a törvényjavaslat nem mond semmit. A kormány a választásokig a 2002. évre vonatkozó, kétéves költségvetésben szereplő számokat nem kívánja módosítani, miközben mindenki tudja, hogy ezekből a számokból már semmi sem érvényes, mert két évre vetítve a többletinfláció, mondjuk, 5 százalékkal értékel le minden, a kétéves költségvetés második événél szereplő előirányzatot, tehát ebből semmi sem igaz. Avégett, hogy elértékteleníthesse a legtöbb előirányzatot, és az így kapott, azt a furcsa dolgot kell önöknek mondanom, hogy körülbelül egy Bokros-csomagnyi megtakarítást, amit a kormány 2002-ben kivesz a gazdaságból ezzel a többletinflációval, az általa kiszemelt területekre csoportosít át a választások előtt, hogy ezt mindenféle parlamenti felhatalmazás és ellenőrzés nélkül csinálhassa, ehhez nem nyújt be új költségvetést 2002-re, holott a jelenlegi 2002-re nem érvényes. Persze, hogy mindezt megtehesse, ehhez újra módosítja az államháztartási törvényt.
(...) Ha marad a jelenlegi kormány, akkor lényegében megszunik a költségvetés, megszunik a kormány parlamenti ellenőrzése, nő a centralizáció és növekednek az adók."

FONT SÁNDOR, az MDF vezérszónoka: "az eddigi három kormány közül ez a kormány reagál leggyorsabban mind nemzetgazdasági, mind külgazdasági történésekre, és az a keret, amelyet szabtunk különböző törvényeken keresztül, úgy néz ki, hogy szuk egy dinamikus kormányzati elvi felfogáshoz. (...) a költségvetési többlet és a tényszeru sok szomorú árvíz olyan magatartásformára késztette a kormányt, amelyben most joggal, ha a törvény leírt betujét pontosan nézzük, kritika illetheti a kormányt. De kérdezem én: vajon ugyan ha azt nézzük, hogy úgymond, jogellenesen cselekedett, emögött nincs-e társadalmi jóváhagyás? Én úgy érzem, hogy van mögötte, hiszen a többletbevétellel, akár az árvízi kérdéssel teljes nyilvánossággal foglalkozott a kormány, és jelezte, hogy mi a szándéka, a továbbiakban mit fog tenni.
(...) A kormányzati szférában széles köru a pénzügyi és gazdálkodási fegyelmezetlenség, ha ezt veszem alapul. A pénzügyi bizottság mint szakbizottság vitájában is többször elhangzott az a régóta várt kérés, hogy a teljes vagyongazdálkodást egyszer, ha megláthatnánk. Sajnos, tudomásul kell vennünk, be kell látnunk, nem sikerült ezt megtenni ennek a kormánynak sem.(...) ha lesz beleszólásunk a következő kormányzati időszakba, ezt a jogos kifogást, amit az ÁSZ folyamatosan megtett, nemcsak a mi kormányunknak, az előttünk levő kormányoknak is, ezt bizony pótolni kell.
A gondos tervezés követelményét nem szolgálja, hogy a kormány az általános tartalék terhére több olyan kiadást számolt el, melyek a 2000. évi költségvetésben előre tervezhető kiadási jogcímek lehettek volna. A 2000. évi költségvetés a kormányzati rendkívüli kiadásokra 15,1 milliárd forintot hagyott jóvá. Ezt az 1999. évi zárszámadási törvény 112,4 milliárd forintra növelte. A tényleges teljesítés azonban 181,14 milliárd forint lett. Az ez éven belül igen nagy összegu, nem feltétlenül parlamenti konszenzust feltételező kiadásnövekmény nagymértékben növelte a kormányzati szabadságfokot.
Az állami vagyon nyilvántartása, a vagyongazdálkodás minősíthetősége megoldást sürget. Számos vagyonelem hiányzik a kimutatásból, köztük olyan vagyonelemek is, melyek elégséges audit nélkül a százszázalékos állami tulajdonlású társaságok vagyonában szerepelnek. Ezek elvonása és az egységes állami vagyonhasznosításba való integrálása szükséges lenne a későbbiekben.
A központi költségvetés adóssága a GDP százalékában a '99. évi 60 százalékról ugyan a 2000. évben 56 százalékra csökkent, de az adósságállomány 226 milliárd forintra növekedett. Annak ellenére, hogy az adósságtörlesztés az előirányzattól elmaradt, így is a 2000. évi költségvetés kiadási főösszegének 24,4 százalékát tette az ki. A terhek csökkentésére a kinövési technológia nem tunik elégségesnek.
A költségvetés teljesítésének biztonságát rontja, hogy a tb-alapok bevételi és kiadási előirányzatai évek óta alultervezettek és az alapok muködőképességének fenntartásában a központi költségvetés szerepe növekvő.
Az ÁSZ-nak nem volt módja a törvénymódosítási javaslatok egy részét véleményezni, mivel azok késve érkeztek meg, így jelentésük nem lehetett teljes köru.
A 3. számú melléklet a helyi önkormányzatokat megillető normatív hozzájárulások és normatív módon elosztott, kötött felhasználású támogatások tábla belső arányai elgondolkodtatóak. Mindenki nézze meg, ott milyen számok szerepelnek és mire mennyit szoktunk vagy kellene költeni.
A 266. oldalon látható a központi költségvetés kiadásainak '99. évi tény-, 2000. évi módosított előirányzatának és teljesítésének adatsora. Érdemlegesen csak a központi költségvetési szervek kiadásai emelkedtek. A többi tétel vagy már nominálértéken is csökkent '99-hez képest, vagy az inflációval korrigált érték mutat csökkenést.
Figyelemre méltó az adósságszolgálat, a helyi önkormányzatok támogatásának és támogatási célcsoport-ráfordításainak alakulása. Az egészségügy eredeti előirányzataihoz képest is csökkenő, az inflációs rátától is elmaradó ráfordításokat mutat az előző évhez képest. Ez a kormányzati súlypontképzésekkel szemben aggályokat vet fel. Hasonlóképpen aggályos a 2002. évi költségvetési évre történő terhelések bevállalása a 2000. évi zárszámadási törvényjavaslatban."

DR. LENTNER CSABA, a MIÉP vezérszónoka: "A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének zárszámadása tükörképe a magyar piacgazdaság elmúlt 13 évének. Tükörképe ez a költségvetési zárszámadás a kétarcú magyar nemzetgazdaságnak, és tükörképe a kétarcú magyar nemzetgazdasági szektorra ráépülő megosztott magyar társadalomnak is. (...) legfontosabb üzenet értéke az, hogy megértek a körülmények a változásokra. Megértek, mert a magyar gazdaságnak van egy látványosan fejlődő oldala, s a magyar gazdaságban ugyanakkor vannak válságágazatok. Márpedig, ha a gazdasági életünk, iparunk és mezőgazdaságunk megosztott, fejlődő és fejlődésre képtelen területek vannak, akkor a magyar társadalom, attól függetlenül, hogy az ország melyik régiójáról van szó, úgyszintén megosztott. Társadalmi rétegek, társadalmi kasztok alakulnak ki, és nőttön nőnek a jövedelemkülönbözőségek. (...) Ez a 2000. évi zárszámadás jelképezi azt a kiszolgáltatottságot, azt a külföldi tőkére való ráutaltságot is, amely egyre nehezebb teherként nyomódik rá a magyar gazdaságpolitikára és a magyar társadalompolitikára.
Az a körülmény, hogy a költségvetés kiadási főösszegének 19,7 százalékát emésztik fel a belső államadósság kamatai, az a körülmény, hogy a belső államadósságra kifizetett 797 milliárd forintot a személyi jövedelemadóból egy év alatt az állampolgároktól beszedett pénztömeg nem éri el, azaz 100 milliárd forintos különbözőség van, elképesztő aránytalanságokra, s a költségvetésben, ebből fakadóan a társadalomra nézve jelentős megosztottságot és belső feszültséget jelentenek.
Az államadósság kamattörlesztésén túl további nyomasztó körülmény a tőkeadósság törlesztése. Az, aki hiteleket vett fel, kötvényeket bocsátott ki, adósságot vállalt. Az adóssággal nemcsak a kamatok járnak, hanem a tőkét is törleszteni kell. A tőkeadósság törlesztése a 2000. évben 997 milliárd forintot tett ki, ám képviselőtársaim, ez az összeg csak a hosszú lejáratú államkötvénypapírok értéke, az összes, tehát a rövid lejáratú papírokkal megnövelt érték már 3023 milliárd forintot tett ki.
Az a pénzügyi kiszolgáltatottság, az a pénzügyi adósságteher, amely erre a zárszámadásra is rányomódik, olyan helyzetet teremt, amely a magyar gazdaságpolitikának, a magyar pénzügyi politikának az önálló kibontakozási mozgásterét beszukíti.
(...) a társadalmi megosztottságunk mellett tetten érhető az önkormányzatok vagyonfelélése, az a vagyonfelélés, amely a 2000. évben is folytatódott. 1999-ben 21,9 milliárd forint értékben jelentkeztek az államháztartási mérlegekben önkormányzati vagyon értékesítéséből privatizációs bevételek. Amikor a 2000. évet megtervezte a kormány, illetve elfogadta a 2000. év költségvetését, önkormányzati vagyoneladásból 8 milliárd forintos tervvel számolt. Ám a 2000. évi zárszámadásban, azaz a tényleges adatokban 37,1 milliárd forintos önkormányzati vagyonértékesítési bevétellel találkozunk. Ez annyit jelent, hogy több mint ötszörösére megemelkedett az önkormányzati vagyon értékesítési tömege. (...) a kormányzat belekényszerítette abba az önkormányzatokat, hogy a decentralizált privatizációs rendszer keretei között önkormányzati vagyontárgyakat értékesítsen, és így a befolyó kényszerprivatizációs bevételből muködési kiadásokat finanszírozzon.
(...) A kormány 1992 óta, inkább mondhatnám úgy, hogy a kormányok 1992 óta nem tesznek eleget az államháztartási törvény azon rendelkezésének, amely az államháztartás alrendszereire vonatkozóan a vagyonnyilvántartás részletes szabályainak kidolgozását írta elő. Egységes szemléletu vagyonnyilvántartás és vagyonellenőrzés az államháztartás alrendszereiben ezért nem is jelenhetett meg. Ilyen körülmények között az állami vagyon privatizációja, az önkormányzati vagyon privatizációja a nyilvántartások hiánya miatt ellenőrizetlen formában, a számonkérhetőség legkisebb esélye mellett zajlik.
Az államszámviteli rendnek a megalkotására vonatkozó ÁSZ-javaslatot frakciónk támogatja, de döbbenettel figyeljük az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-nél zajló megsemmisítési folyamatokat, mind az irattározott anyagban, mind pedig az ügyletekkel foglalkozó munkatársak újakkal való lecserélésében.
(...) az infláció szánt szándékkal való alultervezéséből fakadóan a magyar költségvetésben jelentős többlet keletkezett a 2000. év után is, illetve ennek a kihatásai, elszámolásai a 2001. évre is átnyúlnak. Azzal a tétellel, hogy az államháztartási rendszerben 75 milliárd forintot letéti számlára helyeztek, államháztartási törvényt sértettek, sőt a legalapvetőbb számviteli előírási szabályok is megsértésre kerültek. Erre csak veszélyhelyzetben van a kormánynak lehetősége. A kormánypárti képviselők elmondása alapján visszaemlékezve, a 2000. évben önök veszélyhelyzetről soha nem beszéltek, ugyanakkor ezt a szabálytalan elszámolást mégis megtették.
(...) Az inflációt alultervező kormány választásokra készülő taktikáját vélem itt felfedezni, amikor egy jelentős pénztöbbletből később elégedetlenkedő társadalmi csoportok, rosszul jövedelmező ágazatok problémáit érzékelve a kormány "Gentleman Henry"-alapon tudja azt megtenni, hogy különböző társadalmi rétegeknek és válságágazatoknak a szabálytalanul elszámolt pénzekből pótlólagosan forrásokat biztosít. Ám meggyőződésünk a MIÉP részéről - és itt egyenleget szeretnék vonni a 2000. évi zárszámadásnak ezen sarkalatos pontjánál -, mi azt mondjuk, hogy ha jó célokra ment a pénz a mesterségesen képzett tartalékokból, nem emelünk szót, államtitkár úr, azonban az a körülmény, hogy az egyes tételek hova kerültek elszámolásra, meg kell mondanom, frakciónk ezen tételek vonatkozásában még a végleges álláspontját, helyesebben: a végleges meggyőződését nem tudta kialakítani.
Amikor a Magyar Igazság és Élet Pártja részéről a 2000. évi költségvetést kritizáljuk, jobbára a tartalmi elemek miatt emelünk szót. Tartalmi hibák pedig a 2000. évi zárszámadásból visszatükröződően is voltak, hiszen az adósságszolgálat terhe nyomasztó, a privatizáció felülvizsgálatának elmaradása ugyancsak aggályokat keletkeztet, az igazságos, arány szerinti közteherviselés írott szlogen maradt, a mezőgazdasági ügyek megoldatlanok, a kisvállalkozások helyzete Magyarországon katasztrofális, az új pénzügypolitika kialakításának körvonalai, a muködő tőke honosításának megkezdése mindvégig elmaradt, a közszolgálati médiumokban, főleg a Magyar Televízióban tapasztalható pénzügyi helyzet katasztrofális. A 2000. évi zárszámadás ezen aggasztó pénzügyi folyamatoknak a hu lenyomata.
(...) Ha annyira jól menne a magyar gazdaság, ha a magyar gazdaság és az integrálódási pontunk célkituzése, az Európai Unió annyira segítene bennünket, akkor a társadalmi helyzetünkben, az életlehetőségekben a különbözőségek nem volnának ennyire számottevőek, nem lennének ennyire jelentősek. Mintegy félmillióra tehető a 2000. évben ismertté vált buncselekmények száma. Ez egyébként némi csökkenést jelent a korábbi évekhez képest, ám bonyolultabb, elkövetési értékeikben jelentősebb összegu buncselekmények kerülnek előtérbe - magyarul, a bunözési statisztikák összességében romlottak. Több százezerre tehető Magyarországon a kábítószer- és alkoholbetegek száma. Magyarországon nőttek az álláshelyi kiszolgáltatottságok, egyáltalán a megélhetés lehetőségei.
(...) A mezőgazdasági ágazat helyzete egyre válságosabb, ebből fakadóan az agráriumból jövedelmet, megélhetést remélő családoké is. Az okok az elhibázott agrárpolitikában és az élelmiszeripar elhibázott privatizációjában kereshetők meg. A tőzsde forgalma, az értékpapírpiac, a BUX-index dollárárakon számolva több mint 20 százalékkal csökkent, ez Közép-Európában egyedülálló. A magyar vállalatok teljesítményei leértékelődtek a hazai és a nemzetközi tőkepiacokon egyaránt."

Németh Era