• senki ne betegedjen meg azért, mert szegény

• senki ne szegényedjen el azért, mert beteg

• a hivatásukat áldozatosan végző egészségügyi dolgozók a szegénység veszélye miatt ne kényszerüljenek pályaelhagyásra

A FIDESZ-MPP kormány népegészségügyi programját hevesen támadja az ellenzék. A szabaddemokraták és a szocialisták élesen megfogalmazott kritikájukban nap-mint nap elmarasztalják a szakminisztérium munkáját, az egészségügy csődhelyzetéről beszélnek. A felerősödött kritika alapján úgy gondoljuk, érdemes megnézni, hogy mit gondol a legnagyobb ellenzéki párt az egészségügy jövőjéről, mi tenne másként nemzetünk egészségének megőrzése érdekében, ha ők lennének hatalmon. A szocialisták egészségügyi programjának terjedelme több mint ötven oldal, mi most csak az önkormányzatokat is érintő fejezetekből kiemelt részleteket ismertetjük.

Az 1990-es évtizedben tovább folytatódott a magyar egészségügy leszakadása a legfejlettebb, sőt a kevésbé fejlett nyugat-európai országok színvonalától, mind a népesség egészségi állapota, mind az egészségügyi rendszer erőforrásai tekintetében. Például a férfiak 40 éves korban várható élettartama 1990-ben 6,3 évvel, 1999-ben pedig 7,5 évvel maradt el az EU átlagától. Az egy főre jutó magyar egészségügyi közkiadások 1991-ben (vásárlóerő paritáson számolva) az EU átlagának 50 százalékát, 1998-ban pedig már csak a 40 százalékát érték el. Egyáltalán nem volt szükségszeru ez a leszakadás, ugyanis a hasonló fejlettségu rendszerváltó országok (Csehország és Lengyelország) csökkenteni tudták lemaradásukat az EU átlagától mind az egészségi állapot, mind az egészségügyi rendszer erőforrásainak vonatkozásában. Különösen nagy az egészségügyi kormányzat mulasztása, ha arra gondolunk, hogy 1998 után sem indult el az egészségügy konszolidációja, jóllehet, akkor ezt a gazdasági feltételek már lehetővé tették volna.
A pénzügyi források szukülése az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején inkább serkentő hatást gyakoroltak a reformok bevezetésére. Az 1990-es évek második felében azonban a forráshiány már a hatékonyság növelésére és a minőség javítására indított reformok fékező tényezőjévé változott. Különösen igaz ez az Orbán-kormány időszakára, ugyanis ebből a kabinetből a tényleges politikai akarat is hiányzott az egészségügy helyzetének javítására. Ennek következtében az egészségügy gyakorlatilag semmit nem kapott a gazdasági növekedés által megteremtett bővülő forrásokból. Túl a forráshiányon, az államigazgatáson belüli hatalmi harcok is akadályozták a reformokhoz szükséges megalapozott koncepciók és a megfelelő intézményi kapacitások kialakulását.
A jelenlegi makroszintu keretek az 1990-es évek elején alakultak ki az egészségügyi rendszerben: a lakosság csaknem teljes egészére kiterjedő kötelező biztosítás, kiegészítő önkéntes egészségbiztosítás lehetősége, vegyes tulajdoni viszonyok a szolgáltatásban, a finanszírozó és szolgáltató szerepek szétválasztása, szerződéses kapcsolatok kialakítása, és új módszerek az intézmények finanszírozásában. Ezek a változások összhangban álltak a nyugat-európai rendszerek és reformok általános tulajdonságaival. De a hasonló makro-keretek a legkevésbé sem jelentik azt, hogy a magyar egészségügyi rendszer tényleges muködése és folyamatai "eurokonformak" lennének. (Nemcsak a hálapénzrendszer miatt, hanem például a szolgáltatások minőségének és a betegek helyzetének számos más összetevője miatt sem.) A makro-struktúrában bekövetkezett változások elégtelennek bizonyultak arra, hogy orvosolják az egészségügyi rendszer muködésének alapvető problémáit, amelyek az ellátás költség-hatékonyságát és minőségét, az orvos-beteg kapcsolatot, az egészségügyi dolgozók bérhelyzetét (hálapénz), és a fogyasztói igények kielégítését érintik. Az Orbán-kormány időszaka nemcsak azért tekintendő vakvágánynak, mert elmulasztotta az egészségügy pénzügyi konszolidációját, hanem azért is, mert egyetlen lényeges változtatást sem kezdeményezett a fentiekben említett problémák enyhítése érdekében.

AZ ALAPELLÁTÁS FEJLESZTÉSE

Háziorvosi ellátás
Biztosítása a települési önkormányzatok felelősségi körébe tartozik, de 1995 óta a jogszabályok lehetővé teszik ellátási kötelezettségek magánszolgáltató részére történő átadását, feladat-átvállalási megállapodás keretében. Az újabb fordulat 2000-ben történt, amely azt is lehetővé tette, hogy a háziorvosok a muködtetési jog gyakorlásához a szükséges ingó és ingatlan vagyont is megszerezzék. Hatályos jogszabályaink azonban ennek elidegenítését nem teszik kötelezővé az önkormányzatok számára. Az átalakulási folyamat további szabályozása és támogatása érdekében az MSZP álláspontja, hogy az elidegenítés alapját a jövőben is csak az orvosok és az önkormányzat közös megállapodása képezze. Az egészségpolitika egyik kulcseleme ugyanis, hogy a települési önkormányzatok, mint a közösségi érdek képviselői, továbbra is felelősek maradjanak az ellátásért. Minden átalakítás, fejlesztés, vagyoni és finanszírozási változtatás középpontjába ezt a törekvést kell állítani, mivel a háziorvos csak így felelhet meg eredeti feladatának, vagyis a gyógyítás mellett párhuzamosan végzett megelőzésnek. A megelőzés alapvető módszere a gondozás, a betegbehívási rendszerek kiterjesztése, a panaszmentesek szurése, az életmód befolyásolása, és a háziorvos által összehangolt betegirányítás megvalósítása. Ezek feltételei: az irányított privatizáció, a körzetszám és a körzetenként ellátottak optimális számának meghatározása, továbbá a finanszírozás módszereinek állandó fejlesztése.

• A privatizáció vagyoni természetu is lehet, de csak hatékony állami segítséggel, és ott, ahol a feltételek is adottak, vagyis a tulajdonos és az alapellátó orvos szándéka megegyezik az érintett lakosság közös akaratával. A teljes magánosításra alkalmatlan ("piacképtelen") körzetekben biztosítani kell az orvos közalkalmazotti munkavégzésének hosszú távú fenntartását.
  

• Célszeru irányszámokat adni az egyes praxisokban optimálisan ellátható személy meghatározására. Felnőtt körzetekben 1300 fő, a gyermekellátásban 800 fő legyen az ajánlás. Így a következő kormányzati időszakban az MSZP 3-400 új háziorvosi és 2-300 gyermek-háziorvosi körzet létesítését támogatja, ügyelve az országos kiegyenlítésre és az esélyegyenlőség támogatására. A kényszeruségből túlzottan nagy körzeteket nem a degresszív finanszírozás eszközével kell kezelni, hanem a háziorvost segítő munkatársak számának kötelező emelésével.
  

• A finanszírozás eszközeivel kell megoldani azokat a gondokat, amelyek az újonnan alapított körzetek praxisaiban a bevétel csökkenése miatt jelentkeznek. Azt is biztosítani kell, hogy az új feladatok is megfelelő költségtérítéssel járjanak. Ez csak olyan osztott, kétcsatornás módszerrel lehetséges, amelyben a kártya-alapú elszámolás kiegészül bizonyos konkrét tevékenységek pontrendszerre épülő teljesítmény-finanszírozásával.
  

• A költséghatékony gyógyszerfelírási szokások ösztönzése érdekében célszeru az egyes praxisok gyógyszerkeretének bevezetése, amelynek meghatározása az ellátandó népesség életkora, és megbetegedési viszonyai alapján végzett súlyozással lehetséges. A kiemelt gyógyszerköltségu esetek (pl. cukorbetegség) külön kasszából, a háziorvos keretének terhelése nélkül kerülnének elszámolásra.
  Mindezek gazdasági feltételeit illetően, a jelenleg évente egy praxisra fordított mintegy 5 millió forinttal számolva, a körzetek számának növelése 8 milliárd forint körüli muködési többletköltséget jelentene, a hasonló nagyságrendu amortizációs igény mellett. Az ügyeleti rendszer korszerusítésének legcélszerubb útja a központilag finanszírozott területi ügyeleti szolgálat létrehozása. Ennek során megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az aprófalvas települések készenléti ellátására, amelyhez az érintett önkormányzatoknak is nagyobb támogatást kell nyújtaniuk.

Házi gyermekorvosi ellátás
A gyermek- és serdülőkorúak egészségi állapota és magatartása a felnőtté válás után messzemenően befolyásolja az egész felnőtt népesség egészségi állapotát, testi-lelki teherbírását, illetve munka- és termelőképességét. Ennek következtében az ifjúság egészségének és életmódjának javítása érdekében végzett erőfeszítések és pénzbefektetések egyben a jövőbe vetett hit zálogát is jelentik.
Az egészséges magatartás gyermekkori szocializációja során kialakuló, és a serdülőkor végére már gyakran erősen rögzült szokások az egészségi állapotot rövid- és hosszú távon is jelentősen befolyásolják. Hatályos jogszabályaink megfelelő keretet adnak a gyermek- és ifjúsági korosztály egészségvédelmére és gyógyító ellátására. Az ellátó szolgálatok (háziorvosi és házi gyermekorvosi, védőnői és iskola-egészségügyi hálózatok) elvileg mindenki számára biztosítják az egyenlő hozzáférést, a szomatikus és pszichés fejlődés, valamint az egészségi állapot rendszeres ellenőrzését, még akkor is, ha a gyermek kedvezőtlen környezetben vagy gondatlan szülők mellett nő fel.
Ha a fenti szolgálatok személyi és tárgyi feltételrendszerét, és az ezekkel szorosan összefüggő ellátás minőségét vesszük szemügyre, sajnos kevésbé lehetünk elégedettek. A hiányosságok elsősorban a prevención belül is kiemelt védőnői és iskola-egészségügyi szolgálatokra vonatkoznak. Ezen szolgálatok személyi és tárgyi feltételeinek súlyos hiányosságai, alacsony szintu társadalmi-anyagi megbecsültsége, és az itt végzett munka leértékelődéséből származó ellátási minőségromlás kétségessé teszi, hogy az Orbán-kormány egészségpolitikája - a kinyilatkoztatásokon túlmenően - valóban fontosnak tartja-e az ifjúság egészségének javítását.

• A házi gyermekorvosi szolgálat, mint jól muködő hazai gyakorlat része, mindenképpen fejlesztést igényel. Azokon a településeken, ahol házi gyermekorvosi praxis muködik, a 14 éven aluliakat mindenképpen, a 18 éven aluliakat pedig lehetőleg itt kell ellátni (kivétel a munkába állás, és a házasságkötés). Megoldandó feladat az orvosok munkájának hatékonyabb segítése és ellenőrzése.
  

• A vegyes praxisú háziorvosi szolgálat jelenleg a gyermekek kb. 25 százalékának ellátását végzi. Kisebb településeken továbbra is fenn kell tartani ezt a formát, mert az alacsony gyermekszám nem teszi lehetővé az önálló gyermekorvosi praxis fenntartását. A feladat itt a gyermekorvosi háttér folyamatos biztosítása (felügyelet, mozgó szakorvosi szolgálat, gyermek-szakrendelés elérhetősége).
  

• A védőnői szolgálatban elkerülendő, hogy a klasszikus anya-, csecsemő-, és gyermekvédelmi feladatok háttérbe szoruljanak az egyéb szociális ellátásokkal szemben. A védőnő munkája - az orvosokkal együtt alkotott korábbi egységes közalkalmazotti munkaszervezet felbomlása miatt - sajnos nincs kellő összhangban a csecsemők és kisgyermekek gyermekorvosi ellátásával. Mindenképpen javítani kell az alapellátó orvos és a védőnő munkakapcsolatát.

Fogászati alapellátás
Szakmai tekintetben a közfinanszírozott rendelők regionális különbségein keresztül lehet a legszemléletesebben rávilágítani a fogorvosi ellátóhálózat eltérő fejlettségére, és az ellátandó területek lefedettségére. A területi ellátási kötelezettségről szóló jogszabály értelmében minden 3600 főre muködtethető egy vegyes (felnőtt-gyermek) főállású praxis. A valóságban számos tényező befolyásolja a praxisok által lefedett lélekszámot: a kialakult helyi szokások, a közfinanszírozott rendelők és a magánrendelők aránya, a megye gazdasági teljesítménye, a települési önkormányzatok anyagi felelősségvállalásának mértéke, az adott megye települési szerkezete (aprófalvak, kiterjedt tanyavilág stb.), továbbá az is igen lényeges tényező, hogy a megyében található-e orvosegyetem. Az országos átlag 1999-ben praxisonként 4357 fő volt. Szélső értékeket figyelembe véve, a legjobban és a legrosszabbul ellátott megye között másfélszeres a különbség az egy praxisra jutó népesség számában.
A közfinanszírozott fogászati ügyeletek terén jellemző adat, hogy több megyében egyetlen ügyeleti praxis sem muködik. Jelenleg a fogorvosi alapbiztosítási csomag erősen kompromisszumos helyzetet tükröz. A lakosság kevesli a térítésmentes szolgáltatásokat, a fogorvosi praxisok viszont - csakis az elégtelen finanszírozás miatt - a szolgáltatási kört túlságosan szélesnek tartják. Ezért fogorvosi szakmai és népegészségügyi szempontból is elengedhetetlen a támogatás megváltoztatása.
A korábbi állapotokhoz képest az OEP a finanszírozási összeget 1995-ben ugyan jelentősen csökkentette, de azt mindenképpen ki kell emelni, hogy ez nem érintette a megelőzésben elsőrendu fontosságú gyermekfogászati ellátás ingyenességét (kivéve a fogszabályozó készülékek fogtechnikai munkadíját). A 18 éven aluliak 1996-tól kezdve kétszeri szurővizsgálatra jogosultak térítésmentesen, de a vizsgálat sajnos nem hozzáférhető minden érintett számára.
A fogászati alapellátás legfontosabb megoldásra váró feladata a területi különbségek kiegyenlítése és a finanszírozás átfogó újraszabályozása.

AZ ALAPELLÁTÁS KOMPLEX
FEJLESZTÉSE

Az alapellátás definitív munkáját csak az ellátás további lépcsőinek segítségével tudja jól végezni.
Az egészségügyi technika, az orvostudomány fejlődése által ösztönzött trend alapján a kórházi ellátás eltolódik az egynapos ellátás, és az ambuláns ellátás felé.
Ennek következtében a kívánatos szakmai fejlődési irányok és a jelenlegi magyar egészségügy intézményi formái, ösztönzési rendszerei között számos feszültség keletkezett.
A kívánatos szakmai fejlődési irányok érdekében szükséges legfontosabb intézkedések:

• komplex alapellátási szolgálatok kialakításának ösztönzése,
  

• az irányított betegellátási modell további kiterjesztése,
  

• a kórházak muködési formájának átalakítása költségvetési intézményből az önkormányzatok tulajdonában lévő közhasznú társasággá,
  

• az amortizáció beépítése a szolgáltatási díjakba.

A komplex alapellátási szolgálat lehetséges öszszetevői:

Egészségmegőrzés: anya- és csecsemővédelem, óvoda és iskola-egészségügy, betegségek megelőzése, környezet-egészségügy, egészséges életmód tanácsadás, speciális helyzetu (különösen veszélyeztetett) csoportok egészségvédelme.
Rehabilitáció: mozgásszervi rehabilitáció, foglalkozási rehabilitáció, logopédia
Elmeegészségügy: krízis intervenció, szurés, rehabilitáció, a helyi közösség tájékoztatása, a lakhatás feltételeinek javítása.
A beteg otthonában nyújtott szolgáltatások: otthoni szakápolás, rehabilitáció, fájdalomcsillapítás, házi segítségnyújtás, étkeztetés.
Ápolás: nappali intézmények, átmeneti otthonok, egészségügyi ellátást nyújtó lakóotthonok, ápolási otthonok, hospice.
Az ápolást végző családok segítése: tanácsadás, átmeneti szállások.

Ezeknek az intézményeknek a "filozófiája" is alapvetően különbözik a kórházi ellátástól: az egyén életének természetes színterein történik az ellátás, nem szakad ki a természetes közösségi kapcsolatokból, továbbá segítséget kap az önálló életvitelhez. A komplex egészségügyi-szociális alapellátás nem egyszeruen a háziorvosi feladatok kibővítését jelenti, hanem multidiszciplináris teamek kialakítását és együttmuködését. Az alapellátási csoportok szorosan együttmuködnek a szociális intézményekkel.
Ki kell alakítani a komplex alapellátási szolgálathoz a megfelelő finanszírozási formát, és kísérleti formában el kell indítani tevékenységüket (hasonlóan az irányított betegellátási kísérlethez). A komplex alapellátási szolgálat alapját jelenthetik a jelenleg is meglévő egyesített egészségügyi szolgálatok és a szociális alapellátás egyes intézményei.

TULAJDONVISZONYOK

A jogszabályi feltételek megteremtésével az egészségügyben 1989-től nyílt lehetőség magánvállalkozói tevékenység folytatására. Az 1997. évi egészségügyi törvény szektor-semlegesen szabályozta az egészségügyi intézmények muködési feltételeit, és az egészségügyi tevékenység folytatását.
A fejlett országokban a tulajdonviszonyok változatos képet mutatnak. Egyes országokban vegyes tulajdonviszonyok alakultak ki, a skandináv országokban az önkormányzati tulajdon került túlsúlyba, néhány más országban a nonprofit tulajdoni forma a legjellemzőbb. Nincs azonban olyan európai ország, ahol a kórházak esetében a profitérdekeltségu magántulajdon került volna domináns helyzetbe.
Az 1990-es évtized változásai nyomán az egészségügyben vegyes muködési és tulajdoni viszonyok jöttek létre. Ezen belül a magánszektor rendkívül heterogén képet mutat. Ide tartoznak az egészségbiztosítás által finanszírozott háziorvosok, a kizárólag betegek által fizetett díjból fenntartott, egy-két (nem főállású) orvost foglalkoztató magánklinikák, a magángazdaság munkáltatói által finanszírozott üzem-egészségügyi szolgáltatások, az önkormányzati kórházak megrendeléseiből élő diagnosztikai laboratóriumok, és a kórházak kiegészítő szolgáltatásai (mosoda, takarítás, karbantartás stb). Új megoldásként jelentkezett az 1990-es évek végén az egyre inkább terjedő hiányszakmák (anaesthesia, reumatológia, patológia, stb.) munkaerőgondjainak enyhítése. A kórházak a korábban közalkalmazottként dolgozó orvosokat vállalkozási formában szerződtették, ami a "fizetésrendezés"-nek igencsak sajátos megoldása. Az alapellátásban 2000-től megtörtént a muködtetési jog privatizálása. Muvese ellátásban, CT, MRI diagnosztikában, házi ápolásban, betegszállításban meghatározó vagy igen jelentős az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral szerződéses viszonyban álló magánszektor aránya. Heves vitákat váltott ki az a gyakorlat, amelynek keretében az önkormányzati kórházak gazdasági szempontból legkedvezőbb részeit privatizálták. Ezeken a területeken a privatizáció jelentős fejlesztési forrásokat hozott a rendszerbe, a másik oldalon viszont a szolgáltatások finanszírozása a többi területnél kedvezőbb képet mutatott.

A GAZDÁLKODÁSI FORMÁK

Az egészségpolitika alapvető kérdése, hogy a települési önkormányzatok tulajdonában lévő egészségügyi infrastruktúra tartósan köztulajdonban maradjon-e, vagy célként a privatizációt kellene kituzni. A kérdést az önkormányzatok jövőbeli szerepe alapján kell megválaszolni. Mivel az alapvető egészségpolitikai célok érdekében feltétlenül szükséges az önkormányzatok ellátási felelősségének hosszú távú fenntartása, a település közösségi infrastruktúrájának szerves része marad az egészségügy infrastruktúrája. Az önkormányzati tulajdon fenntartása azonban nem jelenti feltétlenül az egészségügyi intézmények költségvetési szervként történő muködtetését. Hatályos jogszabályaink is lehetővé teszik az önkormányzatok számára, hogy a tulajdonukban lévő kórházat (rendelőintézetet) bármilyen gazdasági formában muködő intézménnyé alakítsák.
A tulajdonviszonyokra vonatkozó koncepció kialakításakor igen lényeges elválasztani egymástól a privatizációt és a piaci ösztönzőket. Fő célunk a hatékonyság és a minőség növelése. A verseny, a piaci ösztönzők és a privatizáció ebben a folyamatban csak eszközként jöhetnek számításba (más lehetséges eszközök mellett). Így különböztetjük meg egymástól a versenyt (piaci ösztönzőket) és a tulajdonviszonyok átalakítását. A verseny ösztönzi az innovációkat, a hatékonyság és a minőség javítását. Az MSZP terveiben a fő hangsúlyt a piaci ösztönzőkre helyezi, ezek ugyanis egyaránt alkalmazhatók mind a közületi szektorban, mind a vegyes-tulajdonú szolgáltatásban.
A háziorvosi rendszerben célszeru a jelenlegi gyakorlat fenntartása, amely az önkormányzat és a háziorvos megegyezésére bízza a rendelő tulajdoni helyzetének alakulását. Az elmúlt évtizedben az önkormányzatok jelentős része valódi tulajdonosként viselkedett, és jelentős beruházásokat végeztek a háziorvosi rendelőkben. Elidegenítésre vonatkozó döntés meghozatalakor az önkormányzatnak a lakosság érdekeit kell szem előtt tartania. Ilyen alapon számos esetben nem célszeru a közösségi infrastruktúra szukítése.
Kórházak és szakorvosi rendelők esetében nem a tulajdon privatizálása hanem a hatékonyabb gazdálkodási forma kialakítása szükséges. Ilyen szempontok szerint az MSZP indokoltnak tartja az önkormányzat tulajdonában álló, költségvetési intézményként muködő kórházak gazdasági társasággá, közhasznú társasággá alakítását. A döntésnél kritikus elemként kell kezelni a fejlesztési források biztosítását, mivel a központi kormányzat, és a helyi önkormányzatok költségvetésében nincs elegendő forrás az egészségügyi technológia korszerusítésére (high-tech fejlesztésekre). Ezért szükséges egy speciális hitelkonstrukció kialakítása állami garanciával és kamattámogatással.

A REGIONÁLIS SZINT
KIALAKÍTÁSA

A strukturális problémák (felesleges, párhuzamos kapacitások) rendezése egy-egy térség intézményeinek együttes szemléletét, értékelő munkáját igényelné. Jelenleg azonban nincs olyan szereplője a magyar egészségügyi rendszernek, amelynek az lenne a feladata, hogy egy-egy térség egészségügyi ellátásának fejlesztését tervezze és koordinálja. Minden szinten hiányoznak az együttmuködés intézményi keretei és mechanizmusai, nincs érdemi együttmuködés az ellátás szintjei (pl. az alapellátás és a kórházi ellátás), az intézmények (pl. egy térség kórházai) és a szakemberek (pl. orvosok és szociális munkások) között. Ez egyértelmuen akadályozza az "optimális betegutak" kialakítását, ami a megelőzéstől a rehabilitációig lehetővé tenné a folyamatos, összehangolt és hatékony ellátását biztosító szemlélet és gyakorlat kialakítását.
A következő kormányzati periódusban, a közigazgatás reformjával egyeztetve, illetve tekintettel az EU csatlakozásra, ki kell alakítani az egészségügy regionális szintjét.
A regionalizáció azt jelenti, hogy az egészségügy muködésében a helyi szint és az országos szint között meghatározó szerephez jutnak az úgynevezett mezo-egységek, vagyis a régiók, kb. 1-2 millió fős lakossággal. Ez a változtatás részben decentralizációval jár, de egyben centralizációt is jelent. A régiók kialakítása egyébként vissza-visszatérő elképzelés a magyar egészségügyben. Az 1990-es években kormányzati (minisztériumi) dokumentumokban három konkrét elképzelés is megfogalmazódott: (1) regionális biztosítók kialakítása, (2) regionális egészségügyi tanácsok létrehozása, valamint 1997-98-ban (világbanki hitelből megvalósuló projekt egyik elemenként) (3) regionális modernizációs program végrehajtása.
A regionalizáció általános törekvése, hogy összekapcsolja a hagyományos "ágazati hierarchiát" a "térségi megközelítéssel". Ma már a hagyományos ágazati hierarchia nem eléggé hatékony az államigazgatás korszerusítéséhez, különös tekintettel az alacsonyabb szinten történő felelősségvállalásra és a szukös állami források hatékony felhasználására. Az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában is fontos az egészségügy számára, hogy összhangba kerüljön az általános területfejlesztéssel. Más ágazatokban már megkezdődött a regionális együttmuködés, ugyanis az EU forrásokért a 19 magyar megye helyett 5 vagy 7 régió sokkal nagyobb eséllyel indulhat. Az önkormányzati rendszer térbeli integrációjának formái és eszközei is most formálódnak. Nem lehet közömbös az egészségügy általános fejlődése (és fejlesztési forrásai) szempontjából, hogy aktív részesévé tud-e válni ennek a folyamatnak.
A regionális szint alapvető funkciója a regionális multiszektoriális egészségpolitika folytatása, a stratégiai tervezés és a fejlesztések koordinációja. Ehhez intézményi keret és megfelelő pénzalap is szükséges, létre kell tehát hozni a regionális egészségügyi tanácsokat (1995-ben már szerepeltek a törvényalkotás programjában).
A Regionális Egészségügyi Tanács feladatai:

• elemzi az adott régió egészségügyi ellátás iránti szükségleteit és a rendelkezésre álló ellátó hálózatot, évente jelentést készít a régió egészségügyi ellátásának helyzetéről,
  

• az Országos Egészségügyi Tanács állásfoglalásainak figyelembevételével állást foglal, véleményez, és javaslatokat tesz a régió sajátosságainak megfelelő prioritásokra, fejlesztési irányokra,
  

• megállapodásokat kezdeményezhet az érintett önkormányzatok és intézmények között, a régió intézményi struktúrája átalakításának (felesleg megszüntetése, hiány pótlása) konkrét teendőire vonatkozóan,
  

• konszenzust teremt a régió kórházai, egészségügyi intézményei és szolgálatai, illetve azok tulajdonosai között, a szakmai feladatok ellátása és azok finanszírozása érdekében,
  

• közremuködik és közvetít az egészségügyi ellátásban jelentkező válsághelyzetek megoldásában,
  

• véleményezi a régió egészségügyi intézményeinek és szolgálatainak központi fejlesztési forrásokra vonatkozó igényeit, javaslatot tesz a régiónak juttatott központi fejlesztési források elosztására,
  

• véleményezési joga van az OEP és az intézmények közötti szerződésekre és a fejlesztések befogadására.

Szerk.: Cs. I.

---

Tartalomjegyzék * tizenegyedik évfolyam, 12. szám * 2001. december

---

Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.