|
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG JELENTÉSE MAGYARORSZÁG CSATLAKOZÁSI
FELKÉSZÜLÉSÉRŐL
Van mit javítani
Az Európai Bizottság vállalta, hogy 1998-tól kezdődően
évenkénti rendszerességgel jelentést készít az Európai Tanács részére
az egyes tagjelölt országoknak a tagságra való felkészülésben elért eredményeiről.
A sorban a jelenlegi, november 13-án nyilvánosságra hozott jelentés a
negyedik. Most azt vizsgálták, hogy az előző évi jelentésben jelzett reformokat
végrehajtották-e, és milyen új intézkedések történtek.
A PHARE, SAPARD és ISPA előcsatlakozási alapok felhasználásáról
szólva a jelentés megállapítja: a PHARE 2000-ben a csatlakozást támogató
programmá vált, amely a majdani Strukturális Alapok felhasználásához nyújt
segítséget. Az eredmények alapján a PHARE kezelését 2002-től teljes mértékben
lehet decentralizálni, át lehet térni a több évre kiterjedő programozásra.
Végül növelni lehet az intézményfejlesztésre, az acquis, továbbá a gazdasági
és szociális kohézió erősítésére szolgáló beruházások arányát.
Az előcsatlakozási alapok közül a SAPARD kapta a legerőteljesebb bírálatot.
Bizottság által 2000 októberében elfogadott magyar SAPARD-program végrehajtásában
történt ugyan előrelépés, ám a Nemzeti Akkreditációs Ügynökség felállítása
továbbra is késik, akadályozva a program beindítását.
Az ISPA-program első éves teljesítéséről szólva a jelentés méltatja a
Magyarország rendelkezésére álló teljes pénzügyi keret lekötését, a beadott
projektek elfogadható minőségét. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra,
hogy szükséges a projektek minőségének további javítása, az érintett minisztériumokon
belüli és a minisztériumok közötti koordináció további javítása.
A DEMOKRÁCIA
ÉS A JOGÁLLAMISÁG
ÉRVÉNYESÜLÉSÉRŐL SZÓLVA
méltatja a parlament muködését, a törvényhozás eredményeit,
különösen a jogharmonizáció területén. Elismeréssel nyilatkozik arról
a politikai konszenzusról, amelyet 2000. szeptemberében a politikai pártok
az ország csatlakozási felkészülésére vonatkozóan alakítottak ki. Nehezményezi
viszont, hogy továbbra sem szunt meg az az alkotmányellenes állapot, amelyben
a kisebbségeknek nincs képviselete a Magyar Országgyulésben.
A jelentés elismeréssel szól a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényről,
amely biztosítja a köztisztviselők függetlenségét és előmenetelét.
Problémákat lát ugyanakkor a helyi közigazgatás szintjén, elsősorban az
önkormányzatok pénzügyi helyzetében. Javasolja, hogy a folytatódó decentralizációra
való tekintettel olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek növelik az önkormányzatok
új, pótlólag jelentkező feladatainak ellátásához szükséges forrásokat.
Az igazságszolgáltatással foglalkozó fejezet elismeréssel szól a bíróságok
jól kialakított rendszeréről, a háromszintu bíráskodásról, méltatja az
Országos Igazságügyi Tanács szerepét, a teljes létszámmal muködő Alkotmánybíróság
tevékenységét, a bírók alkotmányban garantált függetlenségét.
A KORRUPCIÓ ELLENI HARC
területén a jelentés méltatja a kormány által elfogadott
hosszú távú antikorrupciós stratégiát, amely a korrupció lehetőségének
csökkentésére irányuló törvénymódosításokat és egy új lobbi-törvény tervezetet
tartalmaz. Pozitívumként említi a magas beosztású köztisztviselők összeférhetetlenségének
szabályozását, az országgyulési képviselők vagyonbevallási kötelezettségét,
a rendőrségnél bevezetett korrupcióellenes intézkedéseket. Konstatálja,
hogy Magyarország 2000. novemberében ratifikálta az Európa Tanács Korrupcióellenes
Büntetőjogi Konvencióját, hogy az ország tagja az Európa Tanács korrupcióellenes
államcsoportjának s részt vesz az OECD kereskedelmi megvesztegetéseket
figyelő munkacsoportjának munkájában, ugyanakkor nem írta alá az Európa
Tanács Korrupcióellenes Polgárjogi Konvencióját. Fenntartja azt a megállapítását,
hogy a fenti fejlemények ellenére Magyarországon folytatódik a korrupció,
ami aláássa az állampolgároknak a demokratikus intézményekbe vetett bizalmát.
AZ EMBERI JOGOK
ÉRVÉNYESÜLÉSE
tekintetében a jelentés leszögezi, hogy azokat Magyarországon
tiszteletben tartják. Ugyanakkor megjegyzi, hogy Magyarországon nincs
egységes diszkrimináció-ellenes törvény. Elismeréssel szólnak az ombudsman
tevékenységéről, a hozzá beérkező panaszok számának növekedéséről.
Az állampolgári és politikai jogok tiszteletben tartásáról szóló fejezet
megállapítja, hogy a menekültek helyzete jelentősen javult. Változatlanul
súlyosak viszont a problémák az embercsempészet, a rendőrök viselkedése
és a méltatlan börtönviszonyok vonatkozásában. Különösen elmarasztalja
a jelentés a rendőröknek a romákkal szemben tanúsított indokolatlan atrocitását,
és a külföldiekkel szemben elkövetett kellemetlenkedéseit. Az ombudsmanhoz
ezzel kapcsolatban beérkezett panaszok száma nőtt, ugyanakkor csupán az
esetek 30 százaléka került bíróságra. A börtönök kapacitásuk fölött 58
százalékkal üzemelnek, tekintve, hogy a létesítményeket hosszú időn keresztül
elhanyagolták. A létesítmények alacsony színvonala miatt a börtönlakók
életkörülményei nem megfelelők. A menekültek száma jelentősen (32 százalékkal)
csökkent 2000-ben. A menekülttáborok színvonala eléri a minimumot, az
illegális határátlépők őrizetben tartása a tavalyi 18 hónapról az idén
12 hónapra csökkent.
A jelentés elismeri a sajtószabadság létezését. Megállapítja, hogy az
írott sajtó 80 százaléka, a rádió- és TV-állomások 70 százaléka magánkézben
van. Kockázatosnak ítéli viszont a közszolgálati televízió pénzügyi helyzetét.
Rámutat a csonka kuratóriumokra és arra a körülményre, hogy a parlamentben
nem sikerült biztosítani a 2/3-os többséget egy új médiatörvény elfogadásához.
A vallásszabadság biztosított, a civil szektor erősödik. A kisebbségek
jogainak tiszteletben tartását vizsgálva az Európai Bizottság jelentésében
szinte az egész erre vonatkozó fejezetet a roma-kérdésnek szenteli. Úgy
véli, hogy míg a Magyarországon elismert 12 más kisebbség jól integrálódik
a magyar társadalomba, addig a roma kisebbség helyzete Magyarországon
továbbra is nehéz. Életkörülményeik, várható átlagos életkoruk, iskolázottságuk
jóval az országos átlag alatt van. Diszkriminálják őket az oktatásban,
a foglalkoztatásban, az igazságszolgáltatásban és a közhivatalokban. A
jelentés különösen a roma gyerekek kisegítő iskolákba helyezését tartja
diszkriminatívnak.
A GAZDASÁGI FEJEZETBEN
A KÖVETKEZŐ FONTOSABB
MEGÁLLAPÍTÁSOKAT TESZIK:
- A magyar gazdaság 2000-ben 5,2 százalékos növekedést ért
el, 2001. első hat hónapjában pedig 4,2 százalékosat. A növekedést okozó
tényezők szerkezete is változóban van, növekszik a fogyasztás aránya.
Noha az export növekedési üteme valamelyest (a 2000. évi 21,8 százalékról
14,7 százalékra) visszaesett, az továbbra is jelentős.
- A munkanélküliség 6 százalék alá süllyedt, de nagyok a regionális különbségek
és a szép számot beárnyékolja a tartósan munkanélküliek 44,2 százalékos
aránya. Ez a szegmens szakképzetlen munkaerőt takar, így kevés az esélye
arra, hogy aktív munkaerővé váljék.
- Az infláció továbbra is viszonylag magas. Az utóbbi évek gyors csökkenése
után 2000-ben a trend megtört. A hatóságok 2001. tavaszán hozott antiinflációs
intézkedései következtében az infláció ismét csökkenni kezdett, és szeptemberben
a fogyasztói árindex már csak 8 százalékos növekedést mutatott.
- A monetáris politika laza volt 2000-ben, de az utóbbi időben szigorodott.
Az árfolyampolitika lényegesen rugalmasabbá vált a tőkemozgásokat tovább
liberalizálták. A központi bank képes aktívabb monetáris politika folytatására.
A valuta jelentősen felértékelődött. Ez segít ugyan az infláció leszorításában,
de rövidtávon negatív hatással lehet az export jövedelmezőségére és a
folyó fizetési mérlegre.
- 2000-ben és 2001-ben megállt az államháztartási hiány csökkenésének
folyamata. Magyarország 2001. áprilisában az államháztartás nyilvántartásában
áttért az EU-konform ESA95 rendszerre, ami biztosítja, hogy az adatok
összehasonlíthatóak legyenek a tagországokéival. Ugyanakkor az a tendencia,
hogy forrásokat vigyenek ki a költségvetés ellenőrzése alól, aggodalomra
ad okot az állami pénzek kezelésének kiszámíthatóságát és átláthatóságát
illetően. E tekintetben az állami Postabank szerepét szigorúan ellenőrizni
kell.
- A helyi önkormányzatok túlságosan liberális rendszere nehezíti a pénzügyi
fegyelmet. A nagyobb önkormányzati egységekre történő áttérés lassúsága,
a saját források és a hatékony ellenőrzési rendszer hiánya továbbra is
torzítja az állami költségvetés számait.
- A magyar adórendszer első sorban a fogyasztási adóra és a TB-hozzájárulásokra
épül, míg az SZJA az adóbevételeknek csupán 1/3-át teszi ki.
- Az 1997-ben bevezetett három-pilléres nyugdíjrendszer végrehajtása nem
haladt előre. A kormány késleltető beavatkozása kockára teheti a rendszer
hosszabb távú megvalósíthatóságát és a jövőben megnövelheti az állami
költségvetés kiadásait.
- Ígéretes kezdet után az egészségügyi reform is megtorpant. Pillanatnyilag
nincs átfogó reformtervezet.
- A MÁV adósságának elengedése jó indítás a vállalat szerkezetátalakításához,
ám további erőfeszítések szükségesek.
- A folyó fizetési mérleg hiánya a GDP 3,3 százalékában konszolidálódott
2002-ben. Míg az áruforgalom mérlege romlott, a folyó fizetési mérleget
javították a szolgáltatásokból (turizmus) származó magasabb bevételek.
- A privatizációs folyamat a végéhez közeledik. A MALÉV privatizációja
továbbra is halasztódik, a Postabankot pedig újra stratégiai vállalatnak
minősítették, tehát továbbra is állami ellenőrzés alatt marad.
- A magánszektor jól fejlődik, a gazdasági teljesítmény 80 százalékát
adja. A regisztrált vállalatok száma 2000-ben 5,7 százalékkal nőtt. Javul
a csődtörvény alkalmazása. Fejlődik a termőföld-piac, de további javulásra
van szükség.
- Magas fokú a jogbiztonság, a pénzügyi szektor valamennyi ága dinamikusan
fejlődik. A bankok nagy többsége magánkézben van, 2000-ben dinamikusan
csökkent a kétes kintlévőségek mértéke. Ám változatlanul kevés hitelt
helyeznek ki a háztartásokhoz és a kis- és közepes vállalatokhoz. A tőkepiacok
megnyitását követően létrejövő nagyobb versenyben azonban fokozottabb
óvatosságra kell törekedni.
Tartalomjegyzék
* tizenegyedik évfolyam, 12. szám * 2001. december
Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja
fenn.
|