Kor-kep

AZ EGÉSZSÉGÜGYET A PRIVATIZÁCIÓ ELŐTT RENDBE KELLENE TENNI


Vészhelyzetben

Kórháztörvényként híresült el az a javaslat, amely az utóbbi évek talán legnagyobb ellenállását váltotta ki a parlamenti ellenzékben, a szakmában, de még a kormányoldalon sem aratott osztatlan sikert. Olyannyira, hogy ősz végén Mikola István egészségügyi miniszter menesztéséről, a fideszesek megingott bizalmáról szóltak a hírek. Azóta látszólag béke van. Ám a hosszú nevu, az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról címet viselő törvényjavaslathoz a kormánypárti képviselők csaknem száz módosító javaslatot nyújtottak be. Az ellenzék szerint ezzel kilencven százalékában átírták az eredeti előterjesztést. Az ellenzékiek ezzel szemben egyetlen indítványt sem adtak be, annyira rossznak, elhibázottnak találták az ágazat privatizációjáról rendelkező javaslatot, amelynek részletes vitáját az Országgyulés már lezárta.

A szocialisták és a szabad demokraták a kórháztörvény-javaslat vitájában felszólították az egészségügyi minisztert, hogy vonja vissza az előterjesztést. Kökény Mihály (MSZP) hozzászólásában silánynak nevezte a javaslatot. Hasonlóan összegezhető az SZDSZ véleménye is, ezért egyik párt sem nyújtott be módosító indítványt. A privatizációról rendelkező javaslat véleményük szerint nem a betegek, s nem az egészségügyben dolgozók érdekeit szolgálja, hanem kizárólag a kormánypártok klientúra-építését. Többen rámutattak arra is, hogy ígéretekkel nem lehet javítani az ágazat helyzetén, a nagy hordereju változtatásokhoz pénzre lenne szükség.
Az intézmények nem tudnak 2-3 évet várni a változásokra, ugyanis a zavaros és követhetetlen szakellátási feladatokhoz, felelősségekhez hasonlóan, áttekinthetetlen feladatvállalásokat és tulajdonviszonyokat határoz meg a törvényjavaslat - fogalmazott Kökény Mihály. A politikus úgy látta: a kormány koncepciótlan egészségpolitikája talán egy dologban következetes:

a beavatkozás egy irányba mutat, a klientúraépítés irányába.

Ugyan érzékelhető, hogy a Fideszhez közel álló körök privatizációs érdekei sokszor hatnak egymás ellen, de abban feltétlenül egyetértenek, hogy a hatalmas összegu közpénzek magánosítása kívánatos - mondta. Ebben a gondolkodásban valóban csak a látszat fontos, illetve az, hogy olyan megoldást találjanak, amelyek ugyan fenntartják az állampolgárok egészségéért, valamint az intézményekért való aggódás látszatát, de ez csak arra szolgál, hogy elfedjék a valós törekvéseket. Ennek legjobb bizonyítéka az - jelentette ki -, hogy sem az előző, sem a jelenlegi egészségügyi miniszter nem tartotta fontosnak, hogy a jogalkotásról szóló törvényben, illetőleg a Házszabályban előírt társadalmi-gazdasági hatástanulmányokat elkészíttesse, és az országgyulés számára bemutassa.
A szocialista képviselő úgy vélte: a miniszter expozéjában leleplezte a javaslat valódi funkcióját és célját, amikor a következőket mondta: "Eddig is történtek ugyanis kísérletek arra, hogy kórházakat részvénytársaságként, közhasznú társaságként, külső befektetők bevonásával üzemeltessenek. Ezek a kísérletek azonban rendre megbuktak a helyi politikai ellenálláson, mivel megfelelő törvényi szabályozás híján az újat akarókat sandasággal, felelőtlenséggel lehetett vádolni." Mikola István ugyanakkor többször nyomatékosan hangsúlyozta: a törvényjavaslat semmi olyat nem tartalmaz, amelyet ma a tulajdonosok, az önkormányzatok nem tehetnének meg. Az idézett mondatokból viszont számomra egyértelmuen kiderül - fuzte tovább a gondolatot a képviselő -, hogy a törvényjavaslat az "újat akarók" megsegítésére szolgál. Mert ön egy kalap alá veszi a kormány közeli vállalkozók lenyúlási törekvéseit és a tisztességes befektetők együttmuködési szándékait, és mondanom sem kell, hogy többnyire az előbbi kap zöld utat - fordult a minszterhez Kökény Mihály.
Feltette a kérdést:

miért nem kívánja az egészségügyi tárca az orvosokat, gyógyszerészeket, nővéreket, és más egészségügyi szakdolgozókat helyzetbe hozni,

ha már az egészségügyi intézmények privatizációjáról van szó. A válasz, azt gondolom, nagyon egyszeru - közölte. A miniszter úr ugyanis nem azt kapta feladatul, hogy a betegeknek és az egészségügy dolgozóinak jó megoldást hozzon ide a parlamentbe, hanem a már említett körök magánosítási törekvéseit kell kiszolgálnia. A szocialisták úgy gondolják, hogy a törvényjavaslatot a kormánynak vissza kellene vonnia. Ezzel egy időben pedig a pénzügyminiszternek kellene benyújtania a jövő évi egészségügyi költségvetés módosításáról szóló törvényjavaslatot. Szomorújátékhoz hasonlatosnak tartották, s kétségbeesett blöffsorozatnak minősítették azt, ahogy a miniszter a konszolidációhoz szükséges források meglétéről nyilatkozik. Az MSZP úgy látja: a sajtóban kiszivárogtatott hírek szerint az egészségügynek a kormányzati szándékok alapján is legközelebb 2003-ban, de inkább majd az azt követő években van esélye érzékelhető mértéku többletforrásra. Az ágazat talpraállítása érdekében a szocialisták pénzügyi csomagot nyújtottak be 150 milliárd forint értékben.
A szabad demokrata Béki Gabriella az egészségügy piacosítását, a szerkezeti átalakításokat sürgette, csak másként, mint ahogy a kormány elképzeléseiben szerepel. Az egészségügy problémáin, bajain úgy kellene segíteni, hogy elsősorban hozzányúlunk ehhez a monopolrendszerhez, és megpróbáljuk több-biztosítási rendszerbe terelni - mondta a képviselőnő.
Megalapozatlannak nevezte azokat a vádakat, amelyeket ezzel az elképzeléssel kapcsolatban hangoztatnak: hogy

kiszolgáltatnák a piac viszonyainak a betegeket,

a vevőket, felrúgnák a szolidaritás elvét az egészségügyi biztosításban. Olyan rendszerben gondolkodunk - erősítette meg ezzel szemben a szabaddemokata politikus -, ahol a közös kockázatviselés, kockázatvállalás továbbra is megmarad. Csakhogy azt a pénzt, amit biztosítás formájában a munkavállaló és a munkaadó az egészségügyi ellátás érdekében befizet, a közös kasszából fejkvóta jelleggel szétosztanák. A rendszer figyelembe venné a kliens fontos paramétereit, például az életkorát. Ezt követően valóban elkezdődhetne a gazdálkodás a biztosítási piacon - vélte. Több biztosítónak nagy előnye a jelenlegi monopolpiaccal szemben - tette hozzá végül -, az, hogy érdekelt a szolgáltatók munkájának ellenőrzésében.
A szocialista Schvarcz Tibor arra hívta fel a figyelmet, hogy közhasznú társasággá csak tiszta vagyoni helyzetben lévő szervezetek alakulhatnak. A kórházak viszont adósságterhek alatt nyögnek. Az új törvény megadja a lehetőséget arra, hogy a befektetők tóduljanak az egészségügybe. Megjelenik tehát a mazochista befektető, aki ebbe a leromlott, lerobbant állapotú egészségügybe hosszú távon, non-profit alapon kíván pénzt elhelyezni - vázolta nem kis iróniával a helyzet ellentmondásosságát a képviselő.
Hiányolta, hogy az előterjesztők azt az alapvető kérdést nem döntötték el:

teljesen privatizálni akarják-e az egészségügyet, vagy sem?

Ha szolidarisztikus, biztosítás alapú egészségügyet akarunk, ami mindenki számára hozzáférhető, és viszonylag nem magas költségekkel jár, akkor ez az eddig elmondottakkal ellentétben van - vélte. A törvényben arra, hogy a befektető, aki alvállalkozóként megjelenik, ne vigye ki a profitot, semmi garanciát nem látnak. Ezért arra sincs garancia, hogy ezáltal az egészségügyi ellátás nem lesz drágább.
Aggályosnak találta az egyetemi klinikák átalakulását is, mert az ott dolgozóknak lehetővé teszi, hogy vagyonhoz jussanak, részesei legyenek a megalakuló kht.-nak, míg a közkórházakban dolgozóknak ezt a lehetőséget nem adja meg.
A javaslat legnehezebben értelmezhető részének - és kétharmados törvénymódosítás nélkül kivitelezhetetlennek tartotta - az önkormányzati törzsvagyon kivitelét úgynevezett célvagyonba.
A hozzászólásokra reagálva az egészségügyi miniszter hangsúlyozta: a Ház falain kívül sokkal érzékelhetőbb és nagyobb az előterjesztés támogatottsága. Mikola István emlékeztetett arra is, hogy a javaslatba a Magyar Orvosi Kamara indítványainak nyolcvan százalékát beépítették. Szavai szerint a törvény elfogadása után az orvosoknak nem lesz kötelező a szabadfoglalkozású státust választani, ez csak egy lehetőség lesz számukra, ugyanúgy, mint a klinikáknak a közhasznú társasággá alakulása. Közölte továbbá: a tárcának semmi oka nincs arra, hogy az előterjesztést visszavonja.
A miniszter szerint a kormányt nem lenyúlási törekvések vezették ezzel a törvénytervezettel. A lenyúlási törekvések épp most vannak jelen az ágazatban - mondta. Azzal hogy kijelöljük a piaci mozgástereket, éppen a meglévő vadhajtásokat szeretnénk ha nem is visszaszorítani, de mederbe terelni - tette hozzá némi képzavarral élve. A politikus

ugyanazt a helyzetet látja ma az egészségügyben, mint tíz-tizenegy évvel ezelőtt a rendszerváltáskor a nemzetgazdaságban.

Akkor is az volt a kérdés, hogy a napról napra képződő generációs vagyonok, a privatizáció során fölhalmozott értékek hasznosulnak-e a nemzetgazdaságban, vagy pedig anarchiát szülnek és szétverik azt.
Cáfolta azt is, hogy a szakdolgozókat nem szeretnék helyzetbe hozni a privatizációnál.
A célvagyon kérdése számunkra evidencia - mondta az önkormányzatok gondjával kapcsolatban. Célvagyonná csak akkor lehet az ingatlant bejegyezni, ha az önkormányzat értékesítette. Véleménye szerint ez a szakasz jogilag egyértelmu, s nem érint kétharmados törvényrészt. Hozzászólása befejezéseként közölte: a konszolidációs program nem píárfogás, hanem e törvény végrehajtásának feltétele, amit hamarosan bizonyítani fognak. N.E.




Önkorkép
Tartalomjegyzék * tizenegyedik évfolyam, 12. szám * 2001. december
Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.