 |
 |
Az önkormányzati rendszer
reformja elkerülhetetlen
Az ország legnagyobb létszámú önkormányzati érdekszövetsége, a TÖOSZ, március végén tartja szokásos, tavaszi közgyűlését. A szövetség írásos beszámolójából kiderül, hogy a települési önkormányzatoknak több mint a fele, 1635 település tagja a szervezetnek. Ez a szám azért is érdekes, mert évek óta folynak a találgatások arra vonatkozóan, hogy a hét közismert érdekszövetség közül melyik az a szervezet, amelyik a legtöbb település támogatását bírja.
A TÖOSZ nyilvánosságra hozott adataiból kiderül, hogy ennek a szervezetnek van a legtöbb tagja. A kimutatás szerint az érdekszövetség Csongrád megyében a legerősebb, itt a települések 81,67 százaléka tagja a szervezetnek, a többi megyében is átlagosan ötven százalék fölötti. A legkevesebb Baranya megyében van, ami érthető, hiszen az aprófalvak többsége már a kezdetektől a KÖSZ érdekképviseletére támaszkodik (a szövetség elnöke - az előzőhez hasonlóan - szintén Baranya megyei). Az adatokat tovább vizsgálva, az is megállapítható, hogy az ország összlakosságának majdnem negyven százaléka "tagja" a TÖOSZ-nak. Így hát igazán nem mindegy, hogy milyen érdekvédelmi tevékenységet folytat a szövetség az önkormányzatok és a lakosság érdekében.
A TÖOSZ a márciusi küldöttgyűlésén megtárgyalja az önkormányzati rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos szövetségi elvárásokat. Az erről szóló dokumentumot szerkesztőségünknek is megküldték. Mi most ennek a dokumentumnak rövidített, szerkesztett változatát közöljük.
A négyéves parlamenti ciklus befejeződésével, az új összetételű Országgyűlés és kormány közelgő megalakítására tekintettel szükséges összefoglalni és megfogalmazni az önkormányzati szféra elvárásait a meghatározó állami döntéshozó szervek számára.
A TÖOSZ-elvárások a küldöttgyűlés és az elnökség határozatain, a megyei tagozatok ülésein, szakmai megbeszéléseken és konferenciákon elhangzott felvetéseken, polgármesterek és önkormányzati vezetők által megfogalmazott észrevételeken, tudományos kutatásokon, valamint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) felmérésein és ajánlásain alapulnak.
Az elvárásoknál figyelembe vettük a közigazgatás-fejlesztési feladatokra vonatkozó 1052/1999. (V. 21.) és 1057/2001. (V. 21.) kormányhatározatokat és az Európai Unió elvárásait és a csatlakozással összefüggő feladatokat.
Az 1990 óta eltelt időszak tapasztalatai alapján megállapítható, hogy szükség van a magyar önkormányzati rendszer átfogó reformjára, tekintettel arra, hogy az önkormányzatok helyzete az évek múlásával fokozatosan és folyamatosan romlik, fokozódik a központi kormányzatnak való kiszolgáltatottságuk, csökken a települések autonómiája, növekszik a társadalom-irányítás központosító jellege. A jelenlegi megengedő, kijátszható puha szabályok helyett alkotmányi és törvényi garanciákra van szükség, amelyek egyértelműen biztosítják az önkormányzatok gazdasági önállóságát, a hatékony működés feltételeit és autonómiáját.
Elkerülhetetlen a központi hatalom és az önkormányzati szféra közötti hatalom-, munka-, feladat- és hatáskör megosztás átfogó felülvizsgálata, amelynél az európai unió meghatározó alapelveinek - szubszidiaritás, decentralizáció, partnerség - átfogóan, és együttesen kell érvényesülniük. Szükség van az állam és az önkormányzati szféra közötti, az önkormányzati választási ciklus egészére kiterjedő átfogó megállapodásra, melyben a leglényegesebb feladat és forrásmegosztási kérdések rögzítésre kerülnek. Nem folytatható az a gyakorlat, mely szerint az önkormányzatok az államtól úgy kapnak végrehajtandó feladatot, hogy annak feltételei nem biztosítottak. A növekvő önkormányzati hatáskör pénz nélkül csupán látszólagosan növeli az autonómiát.
Megengedhetetlen, hogy az önkormányzatok önhibájukon kívül mulasztásos törvénysértő állapotba kerüljenek.
Technikai jellegű és kisebb jelentőségű módosítások helyett átfogó felülvizsgálatra van szükség, melynél a meghatározó vezérelv a szolgáltató jellegű önkormányzat feltételrendszerének a kialakítása. A valódi önkormányzatok stabil gazdasági alapokon, a törvényi keretek között szabadon szervezik kötelező közszolgáltatási feladataik ellátását és alakítják fejlesztési programjaikat. Az állampolgárok megfelelő közszolgáltatásokkal való ellátásának színvonalát valamennyi önkormányzat területén biztosítani kell. Az önkormányzás működőképességének megvalósíthatósága képezheti az alapját a strukturális változtatásoknak. Szükség van az önkormányzatok pénzügyi rendszerének újra szabályozására.
A helyi önkormányzatok és különösen a községek, de a kisebb városok sem rendelkeznek a gazdálkodásukat megalapozó és fejlesztési céljaikat biztosító jelentős vállalkozói vagyonnal, valamint a vagyongazdálkodáshoz szükséges ismeretekkel. Az önkormányzatok a privatizáció kapcsán önkormányzati tulajdonba került vagyon jelentős részét már felhasználták, részben felélték, így fejlesztési forrással nem rendelkeznek.
Az önkormányzatok egyre növekvő része a rájuk háruló infrastrukturális beruházások megvalósításának anyagi feltételeit képtelen előállítani. A megkívánt önrész hiánya következtében a települések - és jellemzően a kistelepülések - reálisan nem képesek ezekben a jelentős költségigényű beruházásokban részt venni. Fennáll az önkormányzati szféra ketté-szakadásának veszélye! Az önkormányzatok teljesítő képességének hiánya miatt a környezetvédelmi jellegű törvények teljeskörű végrehajtása nem biztosítható. Ugyanakkor az önkormányzatok gyakorta kiszolgáltatottakká válnak a megvalósításra vállalkozó gazdálkodó szervezeteknek.
A jelenlegi jogi szabályozás alapján a települési önkormányzatok a helyi kommunális közszolgáltatások tekintetében többféle szerepet töltenek be, az önkormányzati rendeleti szabályozástól kezdve, a helyi árképzés kialakításán keresztül, a szolgáltatást nyújtó vállalkozás közös fenntartására vonatkozó társulási szabályokon át a tényleges vállalkozói szerződés megkötéséig. Az eltérő jellegű szerepek következtében az önkormányzati érdekek csorbulhatnak.
Az önkormányzatok nem rendelkeznek a helyi települési stratégiai tervezés módszertanával, a közösségi vélemények integrálási megoldásaival. Ennek következtében a rendezési tervek gyakorta külső szakértő cégek megállapításaira és nem a helyi közösségi célkitűzésekre épülnek. A rendezési terv készítésének anyagi feltételeihez az államnak normatív úton hozzá kellene járulnia. A törvényekben meghatározott különféle színtű tervek hiánya miatt, mind a települési, mind a kistérségi, mind a megyei és regionális hatású fejlesztési döntések megalapozottsága kérdéses. Meg kell teremteni a tervezés és tervszerű munkavégzés feltételét.
Az önkormányzatok megismerték a pályázati rendszert és a külső források megszerzéséért vívott harcot, ugyanakkor elfogadhatatlan az a fajta kormányzati támogatási rendszer, amely az egyes települések polgármestereinek, vagy képviselő-testületeinek politikai hovatartozása alapján biztosít forrást, vagy utasít el megalapozott kérelmeket. Ez a sajátos diszkriminatív gyakorlat jelentős mértékben csökkentette az önkormányzatoknak a versenysemlegességbe, a jogállamiságba és a függetlenségbe vetett hitét. Sajnálatos módon a pályázati rendszer elterjedésével tovább fokozódott a centralizáció, a döntések nyilvánossága nem bővült.
A központi pályázati rendszer átfogó felülvizsgálatára van szükség, indokolt az egyes alapok közötti összhang megteremtése. Az 1996-ban megkezdett területfejlesztési decentralizáció az elmúlt években megtorpant. A területfejlesztés intézményrendszerében az önkormányzatok szerepe indokolatlanul csökkent.
A területi közigazgatás hoszszútávra szóló rendbetételének ügyében az elmúlt időszakban nem történt érdemi elmozdulás. Nem dőlt el továbbra sem a megyék, a régiók és a kistérségek szerepe. A megyei területfejlesztési tanácsok elkülönült szervezetének fenntartása a megyei önkormányzatok mellett indokolatlan, és sérti az önkormányzatiság elvét is. A megyei önkormányzati választási rendszerének átalakítását a kistérségi és települési érdekek megjelenítésének erősítésével szükséges elvégezni.
Az önkormányzatok számára az állam által folyósított normatíva belső tartalma és a tényleges finanszírozási szükséglet valóságos összetétele továbbra sincs összhangban. A mai rendszer a közszolgáltatási minimum konkrét meghatározásával vagy adós, vagy nincs tekintettel az önkormányzatok tényleges teherbíró képességére. Gyakori az önkormányzati törvény és más törvények összhangjának hiánya. A jelenlegi jogi szabályozás és költségvetési támogatás alapján az eltérő helyzetben lévő intézmények finanszírozásának ügye nem rendezhető. A kötelező közszolgáltatások színvonalának kényszerű csökkenése, illetve eltérő színtű ellátása folyamatosan leértékeli az önkormányzati szférát.
Az önkormányzatok közötti társulások ügyében - társulási hajlandóságához képest - nem sikerült jelentős áttörést elérni. A kényszertársulások gondolata helyett a feladat ellátásra koncentráló együttműködések pénzügyi, szervezési és módszertani támogatására lenne szükség. Szükséges egyértelműen szabályozni a társulás önálló jogi szerepét és a társulást alkotó önkormányzatoktól elkülönülő pénzügyi helyzetét.
A 2000. évi jelentős törvénymódosítás ellenére nem sikerült megnyugtatóan szabályozni a polgármesterek jogállásának és anyagi megbecsülésének kérdését. Indokolatlan feszültség alakult ki abból, hogy a jegyző bére a települések jelentős részében meghaladja a polgármester javadalmazását. A választott első számú tisztségviselő elismerését anyagilag is szükséges megfelelően megjeleníteni. Nem tekinthető rendezettnek a polgármesterek korengedményes nyugalmazásának kérdése. Különösen veszélyeztetett helyzetben vannak a legalább három ciklust leszolgáló településvezetők. Át kellene gondolni a feladatok és hatáskörök újraelosztásánál a felelősség kérdését, amely jelenleg csaknem kizárólag a polgármestert terheli. Rögzíteni kell a képviselő-testület felelősségét is.
Az önkormányzati hivatalok tevékenysége részlegesen átalakult. A klasszikus közigazgatási jogszolgáltatáson túlmenően egyre erőteljesebb az igény a menedzser típusú közigazgatásra a települések részéről is. A jegyzők tevékenységének szakmai védelmét törvény útján kell biztosítani és nem a megyei közigazgatási hivatalok eseti beavatkozása révén. A települési önkormányzatok informatikai eszközökkel és programokkal történő differenciált ellátásának megszervezésével jelentősen javítható az önkormányzati döntések megalapozása éppúgy, mint a korszerű közigazgatás színvonala.
Az önkormányzatokat is érintő jelentős jogszabályi változásoknál visszatérő indok az Európai Unióra való hivatkozás, mint a változtatást kikényszerítő külső ok. Ugyanakkor a csatlakozásból adódó gyakorlati kérdésekre adandó válaszok gyakran elmaradnak. Nem elegendő csupán az uniós norma átvétele, hanem szükséges gyakorlati alkalmazásának elsajátítása is, melyben meghatározó szerepe van a jegyzőknek, körjegyzőknek és önkormányzati hivatali alkalmazottaknak.
-A TÖOSZ kéri, hogy a kormány nyújtson segítséget az Önkormányzatok Háza program és létesítmény megvalósításához.
A TÖOSZ a jövőben is érdekelt a kormányzattal és a törvényhozókkal való párbeszédben a korszerű, hatékony és demokratikus társadalomirányítási rendszer kialakítása érdekében, ugyanakkor fellép az önkormányzati autonómiát veszélyeztető állami, hatalmi intézkedések ellen.
Budapest, 2002. március 6.
Dr. Zongor Gábor főtitkár
Tartalomjegyzék * tizenkettedik évfolyam, 3. szám * 2002. március
Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.