VÁLASZTÁSI (KÉPTELEN) ANZIKSZ

Szép új-régi
világ...

Valószínű, hogy sokan ismerik "a királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz" szállóigévé vált mondást, amit annak illusztrálására használnak, ha valaki olyan helyzetbe kerül (vagy olyan helyzetbe hozták), hogy bármit is dönt, annak személyes életére való visszahatása attól függ, hova is tesszük a vesszőt.
Első variáció: a királynőt megölni nem kell, félnetek jó lesz. Második variáció: A királynőt megölni nem kell félnetek, jó lesz. (Kérem a tisztelt Olvasót, gondolkodjék néhány másodpercig a kétféle választási alternatíva között...)
Nos, eme variációk motoszkálnak bennem, miközben az áprilisi parlamenti, és - ennek fényében (vagy árnyékában) - az októberi helyhatósági választásokra gondolok, s próbálom megjósolni, milyen helyzetbe is kerül(het)nek a polgárok a szavazófülke zárt falai közötti vasárnapi csendben. Mert mi lesz akkor, ha annak tesznek eleget, hogy a "választásokon győztes pártra szavazni nem kell, félnetek jó lesz", avagy annak, hogy a "választásokon győztes pártra szavazni nem kell félnetek, jó lesz". A győztes itt a parlamenti választásokra vonatkozik, azt a bizonyos vesszőt pedig helyezze ki-ki oda, ahova jónak látja, s töprengjen egy kicsit. Megéri...
Mint ahogy jómagam hónapok óta meditálok azokon az egyes politikusi szájakból mind erőteljesebben hangoztatott (ki)nyilatkoztatásokon, amelyek lényege úgy foglalható össze: ha a - majdani - helyi választásokon ránk (a parlamenti győztesekre) szavaztok (mármint egy település választópolgárainak közössége), akkor mindent kaptok (...halat, vadat s, mi szem-szájnak ingere), akkor nálatok nem a kerítés lesz csak kolbászból, de a (nem létező) szennyvízcsatornában is zamatos tejfolyam hömpölyög, s a dögkutatok szörnyűséges bűzét jácint illatú felhők lengik majd körül. S ha netán hidat akartok építeni, de nincs folyótok, hát azt is odatérítjük, egy szava(zato)tokba kerül.
S hogy a lényeget ne feledjem: biztos siker a pályázatokon, biztos siker a fejlesztési célokhoz szükséges támogatások elnyeréséhez, biztos siker, hogy az az út arra megy (vagy nem megy), ahová szeretnétek, hogy a korábban félbemaradt beruházásokat majd támogatjuk, hogy elintézzük, miként juthattok plusz forrásokhoz, nem csak ti (ti.: önkormányzatok), de a helyi civil szervezetek is (ha bennünket szeretnek). Hogy ha erre tévelyeg valami tőke, hát az titeket fog majd gazdagítani, hogy a ti vállalkozóitok megkapják majd a hiteleket... mondom, mindent kaptok csak egy dolgot ígérjetek meg, hogy a mi oldalunkon álltok majd.
S ha nem? Persze, ezt is megtehetitek, hiszen nálunk a választások szabadok, a polgár arra adja a voksát, akire akarja - szabad belátása, az általa vallott értékek szerint. Megtehetitek, de gondoljátok meg polgárok, jól gondoljátok meg, mert a királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz. Aztán persze magatokra vessetek, úgy kell nektek, ha a vesszőt (az X-et) rossz helyre teszitek: mi megmondtuk előre.
Hogy is van ez? Hogy is van ez abban a demokráciában, melynek alapjait immár jóval több, mint 4000 napja raktuk le, hogy is van ez abban a köztársaságban, melynek alkotmánya a jogállamiság építését tűzte ki egyik legfontosabb céljának. (A másikról, a szociális piacgazdaságról az én olvasatomban [mármint a szociális jelzőről] nem hiszem, hogy érdemes lenne beszélni.) Miféle jogállam az, ahol egy kampányban felelős (!) országló politikusaink ilyeneket harsognak a fülünkbe? Hogy egyeztethető ez össze a jogállam legalapvetőbb zsinórmértékével, a normativitással, a kiszámíthatósággal, az egyenlőség általános érvényű garanciális eszközeivel, a diszkrimináció tilalmával, a tiszta, korrupciómentes közpolitikai világ kialakításának igényével, s hogyan az önkormányzatiság, a helyi autonómia eszmerendszerével?
Mert ez is korrupció, még ha pénzek nem is cserélnek gazdát. Vagy zsarolás - a legdurvább fajtából való? Hogy a kettő közül az egyik vagy egyszerre mindkettő, ahhoz (legalábbis részemről) nem férhet kétség, s ahhoz sem, hogy ez egy újfajta kapitalista-pártpaternalista rendszer előképét vetíti elénk. De lehet, hogy tévedek. És azoknak van igazuk, akik ezt nyíltan hangoztatják, mert tapasztalatból (köztük sajátjukból) indulnak ki, s csak azt mondják, ami a valóság. Mert a normák, a demokratikus értékek csak a jog betűjében léteznek, s tényleg rajtuk múlik majd, mert tényleg ők tudják elintézni, mert tényleg az és úgy lesz, ahogy azt ők mondják, s akarják.
Mert nem az a szép, ha a helyi létező (?) hatalom - egyebek mellett - kontrollja is a központinak a maga sajátosságai, törvényei szerint, hanem az, ha úgy egymásba simulnak, ha színeik, virágjaik, gyümölcseik, szimbólumaik harmonizálnak, s még jobb, ha azonos egyenruhába bújnak az önkormányzati meg a parlamenti képviselők, ha az ország házában ugyanazt és ugyanúgy mondják (s ugyanúgy döntenek), mint a kisvárosi önkormányzat képviselő-testületében, hogy ugyanakkor és ugyanúgy csapják össze tenyerüket vagy éppen pfujolnak, hogy már szinte szólni se kell, s lent azonnal végrehajtják, mit fönt (állami vagy pártberkekben) kigondolnak - szép új világ... Szép új-régi világ, mert mintha már lett volna ilyen, tán nem is oly régen, amikor azt énekeltük, hogy "a múltat végképp eltöröljük".
Most csak április jön (viharokkal teli), s messze van az október. De kedves polgártársak, szavazzatok arra, most is, akkor is, akire..., s tegyetek azért, hogy azt a vesszőt oda tehessétek, ahova ti akarjátok. Egyikőtök ide, másikótok oda, én meg amoda. S hogy hova, az legyen a mi titkunk - áprilisban is, októberben is. Nem feledve, hogy: a, királynőt, megölni, nem, kell, félnetek, jó, lesz.

Csefkó Ferenc

Önkorkép
Tartalomjegyzék * tizenkettedik évfolyam, 3. szám * 2002. március
Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja fenn.