Az MSZP önkormányzati programja

A helyi önkormányzatok a demokratikus jogállam alappillérei, s a központi hatalom helyi ellensúlyaként muködnek. Az önkormányzatiság mindenekelôtt a helyi közügyek autonóm, más állami szervektôl független intézését jelenti, s ezért az önkormányzatok tevékenységét kizárólag törvényhozási és bírói döntések befolyásolhatják. A magyar önkormányzatok széles felelôsségi körben látják el feladataikat, s ennek megfelelôen részesedésük jelentôs mind az állami tennivalókból, mind az államháztartás bevételeibôl és kiadásaiból.
Az önkormányzatok azonban nemcsak a hatalomgyakorlás helyi, autonóm intézményei, a helyi közügyek intézôi. Muködésük során ugyanis a helyi civil szervezôdésekre támaszkodnak, s ezért közvetítôként léphetnek fel a társadalom és az állam között.
- Az MSZP 10-15 éves, hosszú távú programjában központi helyet foglal el a regionális önkormányzatok létrehozása. A szocialisták e téren mindenek elôtt arra törekednek, hogy a kormányzati szervek helyett maguk a régiók döntsenek a térség- és területfejlesztés kérdéseirôl, a decentralizáció és partnerség elve alapján. Az újonnan létrejövô, közvetlenül választott regionális önkormányzatok a kormányzat, a minisztériumok és a dekoncentrált szervek fejlesztési feladatait vennék át, szakítva a mostani gyakorlattal, melyben a programok kidolgozása és a fejlesztési pénzeszközök elosztása a központi államapparátustól, s mindenekelôtt az FVM-tôl függ. A régiókban muködô önkormányzati szervek nemcsak a közvetlen területfejlesztési célt szolgáló, hanem a foglalkoztatás politikai és az agrártámogatási pénzeszközöket is kezelnék, egy olyan átfogó fejlesztési program alapján, mely a kormány Nemzeti Fejlesztési Tervére épülne, s egyben megfelelne az EU követelményeinek is. Ily módon - a jelenlegi helyzettôl eltérôen - a hazai területfejlesztési politika ismét az európai normákat követné.
- A szocialisták finanszírozási koncepciója a jelenleg tervezhetô növekedési pálya sajátosságaira, a párt hosszú távú gazdaságpolitikai céljaira és az ennek keretében megfogalmazott adópolitikai elképzelésekre épül. A GDP várható 4,5-5 százalékos növekedése mellett lehetôség nyílik az önkormányzati szféra gazdasági mozgásterének bôvülésére, ám ugrásszeru javulásra nem számíthatunk, hiszen a képzôdô többletforrások jelentôs részét lekötik a fenntartható fejlôdés feltételeit biztosító környezetvédelmi és infrastrukturális beruházások. Ugyanakkor az MSZP arra törekszik, hogy átfogó adóreformot valósítson meg, melynek alapján növekedhet a helyi és csökkenhet a központi adók szerepe. Elképzelhetônek tunik, hogy az SzJA mellett az ÁFA is megosztott bevétellé váljon, s így a helyi önkormányzatok hosszabb távon jelentôs, elôre jól kalkulálható forrásokkal számolhatnak.
A program másik meghatározó eleme a térségek közötti fejletségi különbségek mérséklése, olyan kiegyenlítô mechanizmusok kiépítése, melyek már középtávon érzékelhetô javulást eredményeznek a hátrányos helyzetu régiókban.

Az önkormányzatiság alkotmányos
garanciái

Az önkormányzati autonómiát övezô garanciák a gyakorlatban alig vagy egyáltalán nem érvényesültek. Jelenleg az Alkotmány 43. § (2) bekezdése alapján a helyi önkormányzatok nem fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz, s keresetet sem nyújthatnak be a bíróságokhoz.
Az Alkotmánybíróságról szóló törvény ugyanis sehol sem említi speciális indítványozóként a helyi önkormányzatokat, s olyan külön törvény sem született, mely számukra ilyen jogot biztosítana, ráadásul a sajátos önkormányzati alapjogi bíráskodás törvényi feltételei is hiányoznak. Ily módon ez az alkotmányos garancia tényleges tartalommal egyáltalán nem rendelkezik, csupán elvont deklaráció, mely az önkormányzatiság alkotmányos súlyát kívánja hangsúlyozni. Az alapjogok "feles" törvénnyel történô korlátozásának tilalma sem védi igazán a helyi autonómiát; az Alkotmánybíróság ugyanis több határozatában kimondta, hogy ezt az alaptörvényi rendelkezést csupán értelmezô szabálynak tekinti, amely a helyi önkormányzatokról szóló törvénnyel ellentétes, az alapjogokat ahhoz képest korlátozó "feles" törvényalkotás tilalmát mondja ki.
Ilyen körülmények között a szocialisták az alkotmányos garanciák körének kiszélesítését alapvetô jelentôségu feladatnak tekintik. Olyan alkotmánymódosítás javasolnak, mely az önkormányzatok számára az alapjogok sérelme címén közvetlen alkotmánybírósági védelmet biztosít, mégpedig nemcsak jogszabályokkal és az állami irányítás egyéb jogi eszközeivel, hanem az autonómiát korlátozó egyedi országgyulési és kormányhatározatokkal szemben is. Ez utóbbi esetekben az önkormányzatok alkotmányjogi panaszt nyújthatnak be, amely az eddigi szabályozástól eltérôen az egyedi döntésben megnyilvánuló alkotmányellenesség kiküszöbölésére is irányul. Ily módon az Alkotmánybíróság, legalább is az önkormányzati autonómia védelme terén, alapjogi bíráskodási fórummá válik, mely a kontrollt az alapjogok védelme oldaláról érvényesíti.
A szocialisták azt is szükségesnek tartják, hogy az önkormányzati alapjogokat a jövôben kizárólag kétharmados szavazataránnyal elfogadott törvénynyel korlátozhassák. Ennek érdekében összhangot kívánnak teremteni az Alkotmány és az önkormányzatokról szóló törvény rendelkezései között, átalakítva ez utóbbi szabályozását, amely a politikai autonómia kivételével az alapjogoknak a törvény keretei közötti gyakorlását írja elô. Ez a megoldás ugyanis lehetôséget biztosított arra, hogy a törvényhozás "feles" törvényekkel rendszeresen beavatkozzon az önkormányzati autonómiába, s egyben megnehezítette e jogszabályok alkotmányossági kontrollját.
A helyi képviselôtestületek feloszlatására vonatkozó szabályozás is jelentôs módosítást igényel. Jelenleg az Alkotmány és az önkormányzatokról szóló törvény értelmében e hatáskörrel az Országgyulés rendelkezik. A törvényhozás - a kormánynak az Alkotmánybíróság véleményének kikérése után elôterjesztett javaslatára - "feles" egyedi határozattal feloszlatja azt a képviselô-testületet, amelynek muködése az Alkotmánnyal ellentétes.
Az Országgyulés azonban, miként ezt a hódmezôvásárhelyi eset is bizonyítja, nem vizsgálja az önkormányzat muködésének alkotmányellenességét, hanem döntését a kormányzati többség érdekének megfelelôen alakítja ki. Ezért a szocialisták azt javasolják, hogy a feloszlatás joga ne a törvényhozást, hanem az Alkotmánybíróságot illesse meg, amely e szerepkörében, akárcsak a köztársasági elnök felelôsségre vonásakor, kvázi bíróságként jár el.

Feladatok és hatáskörök

Az önkormányzati feladatok és hatáskörök felülvizsgálatának és újratelepítésének célja: az állam központi túlhatalmának korlátozása, a regionális fejlesztéspolitika jogi feltételeinek megteremtése, valamint az egész állami intézményrendszer hatékonyságának növelése áll. Ennek megfelelôen a feladat- és hatáskör rendezés a decentralizáció elvét érvényesíti, vagyis elsôdlegesen nem az önkormányzati rendszeren belüli funkciók átrendezésére, hanem a központi kormányzati feladatok egy részének regionális szintu telepítésére irányul.
A regionális önkormányzatok feladatai tehát nem a települések csökkentésébôl erednek, hanem alapvetôen egyes minisztériumok és más központi államigazgatási szervek hatáskörét veszik át. Emellett a megyei területfejlesztési tanácsok valamennyi funkciója, valamint a regionális fejlesztési tanácsok egyes hatáskörei is a választott regionális önkormányzatokhoz kerülnek, amelyek ily módon egyesítik az eddig szétválasztott önkormányzati és területfejlesztési feladatokat.
Területfejlesztési feladat- és hatáskörükben a regionális önkormányzatok átfogó térségi koncepciókat és fejlesztési programokat dolgoznak ki, pénzügyi terveket készítenek e programok megvalósítása érdekében, döntenek pénzeszközeik pályázati rendszerben történô felhasználásáról és a fejlesztések megvalósításáról, a régióhatárokon túlterjedô feladatok ellátása során pedig megállapodásokat köthetnek. A régiók közvetlen kapcsolatot tartanak az EU megfelelô intézményeivel, felhasználják az Uniótól átvett támogatásokat, s meghatározó szerepet játszanak a határmenti együttmuködésben.
A központi államigazgatási szervek helyett a régiók döntenek az eddig központi költségvetési fejezeti szinten kezelt fejlesztési programok jelentôs részérôl. A gazdaságfejlesztés és befektetés ösztönzés terén - megosztott bevételük, vagy normatív hozzájárulásuk terhére - adókedvezményeket és támogatásokat nyújtanak a területükön muködô kis és középvállalkozásoknak, kezelik a foglalkoztatáspolitikai és agrártámogatási pénzeszközöket. Emellett feladatkörükbe kerül a hulladékfejlesztés és -kezelés fejlesztése, elôsegítve az integráltabb környezetkímélô, környezetgazdasági szempontból megfelelô megoldásokat, a vízbázisok védelme, a szennyvíztisztítás fejlesztése, valamint az autópályák és fôközlekedési utak kivételével az állami közutak fenntartása és fejlesztése. Meghatározó szerepet töltenek be a regionális önkormányzatok a környezet és természetvédelemben, a muemlékvédelemben, valamint az idegenforgalmi politikában is, beleértve a gyógy-, konferencia és a falusi turizmust.
A regionalizmus az egészségügy, az ezzel összefüggô stratégiai tervezés és koordinácíó terén is érvényesül. A jelenlegi megyei kórházak fenntartását a választott regionális önkormányzatok veszik át, ami lehetôvé teszi a magasabb szintu szakellátás biztosítását és a gépek, berendezések hatékonyabb muködtetését. Az önkormányzatok mellett regionális egészségügyi tanácsok jönnek létre, amelyek egészségfejlesztési alapokat kezelnek, elsôdlegesen az egészségügyi kockázatok csökkentése érdekében.
A megyékben a jelenlegi önkormányzatok helyett intézményfenntartó társulások működnek. A különféle középszintu intézmények fenntartása ugyanis nem igényel választott testületet, hiszen e feladat nem sajátos megyei funkció. A mostani megyei intézmények túlnyomó többségét a települések is muködtethetnék, ha megfelelô anyagi és szakmai feltételekkel rendelkeznének. A társulásokba minden kistérségi önkormányzat egy-egy képviselôt delegál, biztosítva, hogy tevékenységükben a települési önkormányzatok és integrációs szervezôdéseik érdekei érvényesüljenek.
A települési önkormányzatok feladat- és hatáskörének átfogó rendezése során a települések feladat-ellátási képessége, teherbíró képessége meghatározó szerepet játszik. Széles felelôsségű funkciórendszerük változatlanul fennmarad, kötelezô feladataik tartalma azonban hosszabb távon - a fenti elv alapján - szakmai felülvizsgálatot igényel. A szocialisták álláspontja szerint az alapfokú oktatási, szociális és egészségügyi feladatok hosszútávon is a települési önkormányzatok feladatkörébe tartoznak. Ugyanakkor továbbra is ösztönözzük az önkormányzati társulások létrehozását és tevékenységük kiszélesítését, ennek érdekében a jelenleginél hatékonyabb pénzügyi és jogi szabályozó rendszert alakítunk ki.
A választott regionális önkormányzatok létrejötte következtében a kistérségi társulások az eddigieknél is nagyobb szerephez jutnak. Meghatározó funkciót töltenek be a települési önkormányzatok közötti kapcsolatok szervezésében, ellátják térségük területfejlesztési- és rendezési feladatait, s szorosan együttmuködnek a megyékkel, illetve a régiókkal. Tevékenységük a települések közös érdekein alapul, ennek megfelelôen választott testületekkel továbbra sem rendelkeznek. Tevékenységük fejlesztése ugyanakkor megfelelô szervezeti feltételeket és pénzforrásokat követel, ez utóbbiakhoz a választott regionális önkormányzatokhoz benyújtott pályázatok utján juthat.

Regionális önkormányzat

Az MSZP önkormányzati programjában központi helyet foglal el a regionális önkormányzatok létrehozása. Magyarországon a régiók eredetileg statisztikai egységként jöttek létre, a '90-es évek második felétôl elôtérbe került az a felfogás, hogy a területfejlesztést elsôsorban a regionális beosztásra kell alapozni. Ennek jegyében két, törvényben meghatározott regionális fejlesztési tanács alakult (a Budapesti és a Balatoni Regionális Fejlesztési Tanács), s az alulról jövô kezdeményezések nyomán öt újabb RFT szerzôdött, átlépve a tervezési - statisztikai szempontból egymás mellé rendelt megyék határait. E változások azonban nem érintették az önkormányzati rendszer felépítését és muködését, s csupán azok funkcióit érintették anynyiban, hogy a megyék bizonyos fokú pozícióvesztésével jártak együtt. Ezért a hazai reformkoncepciókban a megyék megerôsítésének és a regionális önkormányzatiság megszervezésének hívei szükségszeruen szembe kerültek egymással.
Az elôbbiek a megyei feladat- és hatáskörök nagymérvu bôvítését szorgalmazták, s reformértéku lépésként legfeljebb a "nagy megye" rendszer kiépítését tekintették. Alapvetô érvük az volt, hogy a regionális önkormányzatok létrejötte tovább növeli a centralizációt, még inkább eltávolítja a középszintu döntési centrumokat a településektôl. Álláspontjukat az is alátámasztotta, hogy ekkor még nem volt világos: a regionalizmus az önkormányzati rendszeren belüli feladat és hatáskör átcsoportosítást módosítja-e, vagy pedig a központi kormányzat decentralizálásának alapvetô eszközét jelenti.
A szocialisták a regionális önkormányzatok létrehozásával egyértelmuen a központi kormányzati hatalom decentralizálását kívánják elérni. Arra törekednek, hogy a minisztériumok helyett maguk a régiók döntsenek a térség és területfejlesztés, az oktatás, az egészségügy és a környezetvédelem kérdéseinek jelentôs részérôl a decentralizáció és a partnerség elve alapján. Az újonnan létrejövô, közvetlenül választott regionális önkormányzatok tehát kormányzati és minisztériumi feladatokat vennének át. A régiók átfogó kormányzati szerepüknek megfelelôen nemcsak a közvetlen területfejlesztési célú, hanem a foglalkoztatáspolitikai és agrártámogatási pénzeszközöket is kezelnék egy olyan program alapján, amely a Kormány Nemzeti Fejlesztési Tervére épül.
A szocialisták a regionális decentralizációt a következô parlamenti ciklus alatt kívánják megvalósítani. Terveink szerint a 2002-ben megválasztott Országgyulés 2004-ig dönt a regionális önkormányzatok létrehozásához szükséges Alkotmány törvény módosításáról, illetve új törvények megalkotásáról. A regionális önkormányzatok a 2006-os önkormányzati választások során alakulnak meg, képviselôik pártlistákon nyerik el megbízatásukat.
Megszűnik az elmúlt évszázad túlzottan Budapest centrikus korszaka, s a fôváros mellett a regionális központok is meghatározó jelentôségu centrumokká válnak. Feloldódik a fôváros és a vidék közötti hagyományos, s nemegyszer mesterségesen terjesztett ellentét, miközben az EU-csatlakozással Budapest is új fejlôdési lehetôségekhez jut.

Finanszírozás

A sokszor és nem alaptalanul sokat bírált önkormányzati finanszírozási modell érdemi átalakítása a 2002-2006-os idôszak egyik fontos feladata lesz. A mai bonyolult, kiszámíthatatlan és sok szempontból igazságtalan rendszer átalakítása az önkormányzatok muködô képességének biztosítása miatt csak fokozatosan történhet. A cél az, hogy amikorra a létrejövô regionális önkormányzatok megkezdik muködésüket - várhatóan 2006-ban - a finanszírozási rendszer átalakítása is befejezôdjön. Így már 2003-tól jelentôs átalakítást kell végrehajtani. Az átalakításnak olyannak kell lenni, amely kiküszöböli a jelenlegi két fô problémát:
Biztosítani kell a feladatok végrehajtásához szükséges forrásokat és kiszámíthatóvá kell tenni a rendszert.
Az elmúlt években "elszenvedett" önkormányzati veszteségek részbeni pótlása érdekében mintegy 50 milliárd forint (bázisba beépülô) kompenzációra van szükség. Ezen túlmenôen a felhalmozási (különösen a privatizációs) bevételek kifutása miatt 2003 évtôl további 50 milliárd forint fejlesztési forrás biztosítása szükséges. Ez az összeg lehetôséget teremt a beruházási arányok megtartására és szerény növelésére, valamint az amortizáció rendszerbe történô beillesztésének megkezdésére, elsô lépésben az egészségügyi gépek, muszerek esetében.
Ezt a mintegy 100 milliárd forintot nem egyedi osztogatásra alkalmas állami támogatásként, hanem a településeket alanyi jogon megilletô, központilag elôírt feladattal nem terhelt, szabad felhasználású átengedett bevétel formájában biztosítjuk.
A 2003-tól bevezetendô változtatásnak a lényege, hogy az önkormányzatoknak az úgynevezett központi költségvetési kapcsolatokból származó bevétele döntô mértékben (mintegy 85-90 százalékban) a központilag beszedett adók önkormányzati szektor egészével történô megosztásából garantáltan fog rendelkezésre állni. Az SzJA mellett az ÁFA-ból ( és esetleg a társasági adóból) is részesednek az önkormányzatok. A központi költségvetésben állami támogatásként eddig szereplô (adómegosztástól független) normatív állami hozzájárulások megszűnnek.
Az új megoldásnak a legnagyobb elônye, hogy törvényben, akár 2/3-os törvényben garantálható az elôbbiekben felsorolt adók megosztási aránya. Ezzel kiszámíthatóvá válik az önkormányzatok saját bevételein túli forrásaik nagysága is.
Az SzJA megosztásban visszaállítjuk az 50 százalékos részesedést, míg az ÁFA-ból mintegy 33 százalék (vagy 38) illeti meg az önkormányzatokat. Az SzJA-n belül jelentôsen megnöveljük ( legalább megduplázzuk) a Fidesz által drasztikusan lecsökkentett szabad rendelkezésu, úgynevezett helyben maradó részt. Ez a megoldás biztosítja, hogy az önkormányzatok bevétele a központi költségvetési bevételekkel arányosan változzon.
A szabad források ilyen mértéku növekedése természetesen növeli a települések közötti jövedelem különbségeket, ezért még nagyobb figyelmet fordítunk ezek mérséklésére. Ez azonban nem jelenthet teljes kiegyenlítést, és nem csökkentheti a magasabb jövedelemmel rendelkezôk érdekeltségét a helyi források feltárásában és realizálásában.
Fenti átalakítás után jelentôsen csökken (30-ról 10 százalék alá) az állami támogatás, mely továbbra is a mindenkori költségvetési törvénytôl, azaz a mindenkori kormány(többség)tôl függ. Ezen támogatások speciális feladatokhoz kapcsolódnak (szociális támogatások, színház, tuzoltóság, ÖNHIKI, stb., illetve fejlesztési célt szolgálnak. Ezek továbbra is központi támogatások maradnak, a mérlegelést is igénylôk azonban a döntést tekintve a régiókhoz kerülnek decentralizálásra. A regionális önkormányzatok 2006. évi létrejöttéig e decentralizált jogokat (fejlesztési támogatások, ÖNHIKI stb. esetén) a regionális fejlesztési tanácsok látják el.
A feladat és hatáskörök átrendezéséhez illesztjük az önkormányzatok egymás közötti forrásmegosztását. Jelentôsen csökkentjük a normatívák számát, megszüntetjük azokat a felesleges pénzügyi áttételeket, ahol az önkormányzatnak nincs érdemi befolyása az ügyekre, ahol csak "a postás szerepét" tölti be.
Biztosítjuk az önkormányzatok helyi adókat megilletô meglévô autonómiáját, megszüntetjük a gépjármuadó megosztását, az száz százalékban az adót beszedô önkormányzatot illeti meg.

A kormány és az önkormányzatok
együttmuködése az érdekegyeztetés
és az EU-s felkészülés terén

A szocialisták az önkormányzati érdekérvényesítés jelentôs mértékű erôsítésére törekednek. A jelenlegi szabályozást módosítva érdemi jogosítványokkal kívánják felruházni az önkormányzati érdekképviseleti szervezeteket. Álláspontjuk szerint az önkormányzatokat érintô törvények tervezetét - beleértve az állami költségvetés önkormányzatokat érintô rendelkezéseit - a kormány csak ezen érdekképviseletek írásbeli véleményével együttesen terjesztheti az Országgyulés elé. Az érdekképviseletekkel való egyeztetés folyamatát külön törvény szabályozza.
Jelentôs lemaradást tapasztalhatunk a helyi önkormányzatok Európai Uniós felkészülésében. A központi hatalom nemcsak a parlamentet, hanem az önkormányzatokat is kizárta a csatlakozási tárgyalásokból, s annak érdekében sem tett lépéseket, hogy a képviselôtestületek és a polgármesterek megismerhessék a majdani EU-tagságból fakadó elônyöket és követelményeket. Hiányoznak a megfelelô felkészülést támogató pénzügyi források, s így az egyes települési és megyei önkormányzatok esetlegesen, korábbi személyes és intézményes kapcsolataikra támaszkodva szereznek ismereteket a csatlakozással összefüggô új feladatokról. A szocialisták alapvetô jelentôségu kérdésnek tartják, hogy a helyi önkormányzatokat is bevonják a most folyó tárgyalásokba, s egyben biztosítsák számukra a felkészüléshez szükséges pénzügyi és politikai feltételeket. Hazánk az csatlakozásból származó számos elônyt elveszíthet, ha e téren nem történik gyökeres változás.

A területi államigazgatás reformja

Az MSZP álláspontja szerint a regionalizmus elve a területi államigazgatás szférájában is érvényesül. Ezért az 1995. végén megkezdôdött, ám az úgynevezett polgári kormány hatalomra jutásakor megtorpant átfogó közigazgatási reformot ezen elv figyelembevételével kívánja folytatni.
A cél az, hogy hosszabb távon regionális kormányhivatalok jöjjenek létre, melyek a jelenlegi dekoncentrált szervek túlnyomó többségét magukban foglalják. A változások elsô lépéseként a már regionális szinten muködô, s egymással összefüggô feladatköröket ellátó szervezetek összevonására nyílik lehetôség. Ezt követôen a megyei szinten muködô közigazgatási hivatalok helyébe, a fokozatosság és muködôképesség szempontjának szem elôtt tartásával regionális kormányhivatalok lépnek, melyek szélesköru koordinációs és ellenôrzési jogosítványokkal rendelkeznek. Végezetül, a regionális szinten korábban összevont államigazgatási szervek is beépülnek a kormányhivatalba. Önálló dekoncentrált szervként csak azok maradnak fenn, amelyek speciális államigazgatási feladatokat látnak el, vagy a rendvédelmi szervek körébe tartoznak. E reform nyomán regionális szinten sajátosan tagolt intézményrendszer alakul ki, hiszen a módosított önkormányzatok mellett kormányhivatalok is muködnek.
Egy egységes regionális kormányhivatal megteremtése jelentôs mértékben hozzájárulhat az államigazgatási funkció dekoncentrációjához, s ez által számos rutinfeladat alól mentesítheti a minisztériumokat és más központi államigazgatási szerveket. Ez jelentôs mértékben hozzájárul a minisztériumok koncepcionális, elvi irányító szerepének erôsítésekor és a stratégia és összkormányzati szempontok érvényesítéséhez.