Az SZDSZ önkormányzati programja

Világos hatáskörmegosztást a kormány,
a régiók és a települések között

Az önkormányzati rendszer területi szintjei megértek a továbbépítésre. Most lehetôség van a területi közigazgatási szinteknek a valóságos szükségletekhez igazítására, valamint a szintek milyenségének meghatározására.Kiindulási alapul a közfeladatok tényleges, illetôleg célszeru ellátásának természetét kell alapul venni. Eszerint a közigazgatási intézményrendszer területi tagoltságát a reá háruló funkciók megosztása szabja meg. Az önkormányzás lehetôségét pedig akkor célszeru hozzáadni, ha azon a ponton társadalompolitikai mérlegelést igénylô döntések meghozatala iránti igény merül föl. Figyelemmel a jelenlegi területi fejlôdési folyamatokra, olyan felépítést képzelünk el, amelyben két szinten, települési és regionális szinten muködnek választott önkormányzati testületek. A középszintu területi önkormányzatok elsôdleges feladata a területfejlesztés összehangolása, ehhez azonban a megyei szint elégtelen: valódi területfejlesztés csak nagyobb egységekben képzelhetô el. A mai megyei önkormányzatok másik fô funkciója az intézményfenntartás. Ez azonban nem igényel önálló önkormányzati szintet, ezért azt javasoljuk, hogy a megyei önkormányzatok helyét a megyebeli települések önkormányzatainak társulása váltsa fel. A valódi megoldás természetesen az lenne, ha a jelenlegi törvényi keretek között hoznának létre a települési önkormányzatok társulásokat a ma a megyei önkormányzatok kezelésében levô intézmények fenntartására. Ezért is támogatjuk a kistérségi társulások fejlôdését, hiszen közösségi jellegük miatt képesek voltak a kistelepülések közötti együttmuködést elômozdítani, ezért feltétlenül meg kell ôrizni, sôt, forrásokkal kell megerôsíteni ôket a területi politika számára.

Közvetlenül választott regionális gyűlések

Nyugat-Európa államai közül a legsikeresebbek decentralizáltak, helyi és középszinten is lehetôséget nyújtanak a részvételi és képviseleti demokráciának, a régiók erôs ellenpólusai a kormányzati szintnek.A régiók alkotmányos státuszának meghatározásakor figyelemmel kívánunk lenni a Regionális Önkormányzatok Európai Chartájában foglalt követelményekre. A regionális szintu igazgatás felett közvetlenül választott képviseleti testületnek kell ellenôrzést gyakorolnia, amelyik törvényileg védett hatáskörökkel rendelkezik, saját bevételi forrásai pedig lehetôvé teszik az önálló politizálást. Ez nem jelenti azt, hogy nem tartjuk indokoltnak, hogy területi szinten államigazgatási egységek is muködjenek, hiszen mindenütt Európában és a világon egymás mellett, sôt, egymással együttmuködve létezik az önkormányzati és az államigazgatási szervezetek rendszere. Határozottan állást foglalunk a középszintu kormányzás önkormányzati dominanciája mellett. A területfejlesztés érdemben regionálisan gyakorolható, továbbá más, nagyobb mértéku területi integrációt igénylô feladatok ellátását is ezen a szinten célszeru megszervezni. A döntések társadalompolitikai jelentôsége és kihatása miatt választott testületeket kell felállítani, amelyek egyebek mellett a területfejlesztés regionális feladatait is átvennék. A regionális önkormányzatokat a jelenleg is létezô területfejlesztési régiók lakosságának kell megválasztania a jövôben. A régióban élô választópolgárok az általános önkormányzati választásokon közvetlen formában, a pártok és társadalmi szervezetek listáira szavazhatnának; az 5 százalékos küszöb ezen a szinten is érvényesülne. Az önkormányzat muködésében a régió társadalmi szervezôdéseinek, a vállalkozók és a munkavállalók képviselôinek a folyamatos és érdemi beleszólási szerepét önálló kamara vagy más testületi megoldás keretében biztosítani kell.

Területfejlesztési feladatok
a decentralizált régióknál

Alapvetôen elhibázottnak tartjuk a területfejlesztésrôl szóló törvény 1999. évi módosítását, annak ellenére, hogy a meghirdetett cél a régiók megerôsítése volt. A regionális területfejlesztési tanácsok összetételének megváltoztatása két szempontból is ellentmond az európai trendeknek és az uniós elvárásoknak. Egyrészt a tanácsokban a kormányzati képviselôk számbeli fölénye akadályozza, hogy a régiók saját érdekeiket érvényesíthessék, s a helyi kezdeményezéseket felkarolják; másrészt a gazdasági kamarai képviselôk kizárása a partnerség elvének semmibevételét jelenti, s ezzel a gazdasági szektor területfejlesztésbe való bekapcsolása került veszélybe.A területfejlesztés decentralizált, helyi erôforrásokra épülô, innovatív modellje, amely a legsikeresebbnek bizonyult Nyugat-Európában, centralizált és kizárólag közhatalmi szereplôket bevonó régiókkal aligha valósítható meg. A decentralizáció érdekében nemcsak a területfejlesztésrôl szóló törvény módosítására van szükség, hanem sokkal szélesebb ívu reformra. Mivel a regionális önkormányzat látja el a területfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat, megyei szinten meg kell szüntetni a területfejlesztési tanácsokat. A régió feladatköre a területfejlesztést illetôen kettôs. Egyrészt szerepet vállal (a központi szint mellett) a hátrányos helyzetu térségek felzárkóztatásában, másfelôl a helyi gazdaságfejlesztés ösztönzésével részt vesz a kedvezô fejlôdési lehetôségek kiaknázásában, és lehetôség szerint az eredmények hatásainak térbeli szétterítésében. Mindezen szerepkörök régiós szintre telepítésének az az indoka, hogy a tapasztalatok szerint hazánk méretei mellett a megyei lépték ehhez túlságosan szuk. Másfelôl, az Európai Unió strukturális és kohéziós politikája fogadása szempontjából a nálunk régiónak ismert nagyságrend megfelelôbb egység, amelynek közigazgatási és politikai intézményrendszerrel való felruházása, ha nem is kötelezô, de elônyös lehet. A régióra hárulnak még az ezen mérethatárok mellett optimálisan ellátható további területi funkciók, amilyenek a környezetvédelem önkormányzati döntést igénylô feladatai. Ilyen a szennyvízelhelyezés és -kezelés, a háztartási hulladék ártalommentes elhelyezésérôl való gondoskodás, mindazokban az esetekben, amikor a települések maguk vagy önkéntes társulásaik keretében a feladat ellátására nem képesek. A régiók szerepet kaphatnak továbbá az autópályákon kívüli országos közutak fejlesztésében, valamint a helyközi tömegközlekedés szervezésében. A regionális politikának a jövôben lényegesen nagyobb figyelmet kellene fordítania a városokra, a városhálózatra, s különösen a regionális decentrumok megerôsítésére. Ezeken múlik ugyanis döntô mértékben egy-egy régió alkalmazkodó, illetve megújulási képessége, sôt, a vidéki térségek felzárkózásának esélye is. A régiók megerôsítése, a regionális politika decentralizálása szorosan összefügg a forráselosztás reformjával. Az Európai Unióban a támogatások megszerzéséhez nem csak a rászorultságot, hanem a támogatásra való alkalmasságot, érdemességet is bizonyítani kell. Ennek értékelésére, a támogatásra benyújtott programok minôségén túl, a saját források mértéke szolgál. A magyar régiók regionális politikai abszorpciós képessége csak egy nagyon jelentôs forrás-decentralizációval, és az önkormányzati finanszírozás reformjával biztosítható. A területfejlesztési régiók megerôsítésére szükség van intézményi-szervezeti szempontból is. Maguk a területfejlesztési tanácsok pusztán döntéshozásra alkalmasak, a döntéselkészítés, a programok kidolgozása, a végrehajtás menedzsmentje, kiértékelése, a kapcsolatépítés jelentôs professzionális szakemberállományt igényel. A területfejlesztési törvény módosításával elôírt költségvetési szervezeti forma nem alkalmas a rugalmas területfejlesztési menedzsmentre.

Önkormányzat pénz nélkül?

Alapvetô fontosságúnak tartjuk, hogy a helyben képzôdött források aránya meghatározóvá váljon. A kiegyenlítési mechanizmusokat is ehhez a logikához kell kötni: egy számított kiadási szinthez képest léphetnek be a korrekciók. Megosztott vagy saját bevételi forrásokkal - feladatai arányában - minden önkormányzati szintnek rendelkeznie kell. A költségvetési hozzájárulások tekintetében az aránylagos csökkentésen túl, a megmaradó részében jelentôs decentralizációt kell végrehajtani. Az egyedi mérlegelés korlátozottságának további fenntartása mellett, a regionális önkormányzat kaphat a döntéshozatalban szabályozói szerepet. Azon helyi szolgáltatások muködtetésébôl adódó térségi hatásokat, amelyek vonzatai a regionális mértéket nem lépik túl, úgy lehet hatékonyabban kezelni, ha a régió - feladataihoz kötôdôen - kiegészítô támogatási lehetôséggel rendelkezik.

Hatékony és kiegyenlítô finanszírozás

Az önkormányzati finanszírozás rendszere hosszabb távon csak akkor lesz muködôképes, ha a különbözô forrásképzôdési mechanizmusok egyensúlyban vannak. A saját bevételre épülô, hatékonysági szempontokat érvényesítô technikákkal együtt kell a hátrányos helyzetu, lemaradó települések számára nyújtott támogatások rendszerét kiépíteni. A hatékonyság és a kiegyenlítés együttes céljaiból az következik, hogy minél szélesebb bevételi bázisra kell alapozni a helyi pénzügyeket. A helyi forrásokra erôteljesebben építô megoldásoktól a hatékonysági célok teljesülését lehet elvárni, a kiegyenlítést más eszközökkel kell biztosítani.

A saját bevételi források szélesítése

Az önkormányzatok saját bevételi forrásainak növelésére számos megoldás képzelhetô el. Legfontosabb az adók alkotmányereju törvényben rögzített megosztása, a helyi adók arányának növelése. Ebben a mederben lehet szerepe a helyi fejlesztéseket finanszírozó ingatlanadónak, vagy a regionális fejlesztésekhez (is) igénybe vehetô iparuzési adónak. Az önkormányzatok finanszírozásánál alapelvünk, hogy egységesen kell kezelni a településeket. Azaz, a diszkrecionális, politikai alapon megszületô központi döntések körét vissza kell szorítani.

Fejlesztések magántôkebevonással

Az eddigi helyi beruházások elsôdleges forrását képezô önkormányzati vagyonértékesítés lehetôsége mára erôteljesen lecsökkent. Ebben a helyzetben az eddig gyakorolt támogatási rendszer még akkor sem lenne alkalmazható, ha nagyságrendekkel több pénz állna rendelkezésre. A címzett- és céltámogatások többször módosított szabályai ugyanis nem ösztönzik a hatékony beruházási magatartás kialakulását, mivel az önkormányzatokat az "olcsó" forrásokkal támogatott fejlesztési célok felé terelik, nem ösztönzik a hosszú távra tervezô, költségtudatos önkormányzati fejlesztési politika létrejöttét. Ezen túl hátráltatják az elaprózott településhálózatban a racionális üzemméretek kialakulását, fokozzák az önkormányzatoknak a központi költségvetéstôl való függôségét. Általános nemzetközi tendencia a köz- és a magánszektor új típusú fejlesztési és szolgáltatási együttmuködésének erôsödése. A helyi önkormányzat - mint tulajdonos és mint szabályozó hatóság - kedvezô tárgyalási pozíciót tud kialakítani a pénzügyi befektetôkkel és szakmai szolgáltató szervezetekkel szemben. A piaci kapcsolatok ösztönzése és szabályszeruvé tétele érdekében elsôsorban a versenyeztetés és szerzôdéskötés rendjét kell továbbfejleszteni. Ennek önkormányzati gazdálkodást érintô egyik részkérdése a helyi szolgáltatási díjpolitika rendszerének korszerusítése. Ez magában foglalja a költségszámítási módszerek kidolgozását, a szabályozott díjképzés rendszerét, a fogyasztóvédelem érvényesítését, és a szociális hatások kezelését. A piaci szervezetek alkalmazása miatt szükség van a szolgáltatási teljesítménymérés és összehasonlítás módszereinek alkalmazására, ami megbízható és széles körben hozzáférhetô információs rendszer kiépítését is megköveteli.

Minôségi váltás: a közösségi rendôrség

A rendészetet (és nem a rendvédelmet) viszsza kell helyezni a civil közigazgatásba, a közrend és a közbiztonság kormányzati felelôsségét meg kell osztani a települési önkormányzatokkal. A helyi közbiztonság ügyét a települési önkormányzatok kötelezô feladatává kell tenni, amelyhez normatív támogatást kapnak a központi költségvetésbôl. Tisztában vagyunk azzal, hogy a rendôrség tisztán önkormányzati alapokon történô átszervezése ma már nem vihetô keresztül. Azonban a mai centralizált, zárt alakzatként muködtetett rendôri szervezetet alá kell vetni a társadalom - leginkább a helyi társadalom - kontrolljának.

Önkormányzatok: gazdálkodási szabadság

Az önkormányzatok számára

• az állami támogatások rendszerét állandóbbá kell tenni,
  
• meg kell teremteni az állam és az önkormányzatok közötti forrásmegosztás alkotmányos alapjait. Az önkormányzatok gazdálkodási szabadságát nem kizárólag a helyi adókból származó bevételek növelése garantálhatja, hanem
  
• az állami adóbevételek megosztása,
  
• az állami támogatások pántlikázásának jelentôs csökkentése,
  
• a gazdálkodás kényszerpályáinak felszámolása.
  

Ösztönzô, sôt, akár megszorító szabályok szükségesek viszont ahhoz, hogy az önkormányzatok forrásaikat ne kizárólag muködésre fordítsák. Azzal ugyanis csak az elkerülhetetlen intézményi-szolgáltatási reformlépéseket halogatnák. Az önkormányzatok fejlesztési forrásait nem szabad kizárólag központi, célhoz kötött támogatásokból biztosítani, mert ez nem hatékony, uniformizált fejlesztéspolitikát eredményez. Célszeru lesz az önkormányzati "fejlesztési alap" forrását, állami támogatását normákban rendezni, hogy ezzel a hosszabb távú fejlesztési stratégiák, programok végrehajthatóságát biztosítsuk.

A regionális politika kiemelt céljai

A regionális politika területén a következô feladatok összegezhetôk:

• Az ország regionális politikai támogatásokkal szembeni abszorpciós képességének növelése, ami a jelenlegi forráselosztás ágazatok közötti és szintek közötti arányainak a megváltoztatását igényli.
  

• A forrás- és hatalomdecentralizáció súlyponti kedvezményezettjei a régiók lehetnek abban az esetben, ha jelentôsen megnöveljük adminisztratív kapacitásukat, társadalmi ellenôrzöttségüket, döntési mechanizmusuk partnerségi elemeit.
  

• Figyelembe véve az unió versenypolitikai elvárásait, segíteni kell a fejletlen régiók gazdasági felzárkózását marketing tevékenységgel, a munkaerô kínálat minôségének javításával, a mobilitási esélyek növelésével (induló lakás), illetve mindenekelôtt az infrastruktúra színvonalának növelésével.
  

A vonalas infrastruktúra, különösen a közlekedés fejlesztésében erôteljesebben kell érvényesíteni a regionális politikai szempontokat.
Felülvizsgálandó az országos közlekedésfejlesztési koncepció a hazai regionális, interregionális, illetve az Európai Közlekedési Folyosók (TEN) szükségleteinek következetesebb figyelembevétele érdekében.
A jövôben egyértelmuen ketté kell választani a méltányosság és egyenlôség elvét követô önkormányzati pénzügyi kiegyenlítô mechanizmusokat és forrásokat a regionális politika finanszírozásától. Ez utóbbi források kedvezményezettjei nagyon gyakran nem is az önkormányzatok, hanem a gazdaság szereplôi. Az elôbbinél a normativitás, az utóbbinál a diszkrecionalitás-hatékonyság elvei érvényesülnek dominánsabban. A regionális fejlettségbeli különbségek csökkentésének módozatai között a jövôben felértékelôdnek a szolgáltatásokat, az innovációt, technológiai transzfert nyújtó intézmények hálózatai. Ezek regionális kiépülése, a pénzintézeti rendszer további decentralizációja mellett, kormányzati eszközökkel segítendô feladat. A hatékonyság, versenyképesség, innováció szempontjai mellett természetesen a vidéki agrártérségek segítése továbbra is fontos politikai cél, amely egyrészt az unió agrár- és vidékfejlesztési forrásaiból finanszírozható, másrészt hazai területfejlesztési forrásokból. A vidéki térségek foglalkoztatási, szociális problémái nem oldhatóak meg az agrártermelés konzerválásával. Az integrált vidékfejlesztés célja a diverzifikált gazdaságszerkezet kialakítása, helyenként az agrárterv csökkentése.Túl kell lépni a "fenntarthatóság" frázisszeru hangoztatásán. A környezetpolitikai gondolkodás aligha választható el a regionális politikától. A környezeti értékek megôrzése és "fenntartható" kiaknázása fontos cél, illetve eszköz a regionális fejlesztésekben, nem indokolt tehát az irányítás és a források szervezeti elválasztása.

Partnerségi viszonyt alakítunk ki

A területfejlesztés intézményrendszerében jelentôsen növelni kell a kormányzati szintu koordináció hatékonyságát, az ágazatok regionális politikai érzékenységét, a régiók érdekérvényesítési esélyeit. Tényleges érdekegyeztetési fórummá kell átalakítani az Országos Területfejlesztési Tanácsot. Regionális szinten viszsza kell állítani a partnerséget a közjogi és gazdasági, valamint civil szereplôk között, csökkenteni kell a kormányzat képviseleti arányát. Megfontolandó a brit modell szerinti regionális gyulések megszervezése, amelyek delegációs elven jöhetnének létre, és a civil társadalom, a munkaadók, munkáltatók és az önkormányzatok szélesebb köru részvételére adnának lehetôséget. E gyulések biztosíthatnák a regionális szintu területfejlesztési politika nyilvánosságát, a partnerségi kapcsolatok kiszélesítését. Megteremtjük a programozás, addicionalitás uniós elveihez való alkalmazkodás feltételeit a finanszírozási rendszerben. Erre fog szolgálni

• a fejlesztési források több évre történô tervezése,
  
• a kormányzat és a régiók közötti tervszerzôdések rendszere,
  
• a regionális fejlesztési tanácsok számára kiszámítható módon allokált forrásrendszer kialakítása.
  

Elôre kiszámítható módon (alkotmányereju, kétharmados törvényekben) kell garanciát adni arra, hogy a helyi térségi források nôjenek, legyen forrásdecentralizáció. Ehhez garantáljuk az adókból való részesedés rögzítését és a helyi adók arányának növelését