|
"Most a higgadt
és megfontolt munka
ideje következett el. A tét a továbbiakban
nem a másik fél legyôzése..."
Megkezdte munkáját az új Országgyűlés.
Az újonnan megválasztott testület május 15-én tartotta alakuló ülését.
A leköszönô kormány tagjai közül jelen voltak: Orbán Viktor miniszterelnök,
Stumpf István, a Miniszterelnöki Hivatalt vezetô miniszter, Boros Imre
tárca nélküli miniszter, Dávid Ibolya igazságügy-miniszter, Demeter Ervin
tárca nélküli miniszter, Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter, Fónagy
János közlekedési és vízügyi miniszter, Benyhe István egészségügyi minisztériumi
államtitkár, Harrach Péter szociális és családügyi miniszter, Varga Mihály
pénzügyminiszter, Németh Zsolt külügyminisztériumi államtitkár, Glattfelder
Béla gazdasági minisztériumi államtitkár, Pintér Sándor belügyminiszter,
Pálinkás József oktatási miniszter, Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális
örökség minisztere, Szabó János honvédelmi miniszter, Vonza András földmuvelésügyi
és vidékfejlesztési miniszter, Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter.
Az alakuló ülés kezdetekor Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke köszöntôjében
nyugalomra, megbékélésre, közös gondolkodásra szólította fel a képviselôket.
Hangsúlyozta, hogy a választási kampánynak vége, ezért legyen vége a durva
hangnemnek is. Most a munka következik, a haza szolgálatában...
Az alábbiakban a köztársasági elnök rövidített, szerkesztett ünnepi beszédét,
majd az alakuló ülés eseménysorának sorrendjében: Ficzere Lajos (OVB elnök),
Pintér Sándor belügyminiszter, Szili Katalin, az Országyűlés elnöke, Orbán
Viktor, a leköszönô miniszterelnök és Medgyessy Péter, - akkor még leendô
- miniszterelnök elhangzott, rövidített, szerkesztett beszédét közöljük.
MÁDLFERENC: "...Tisztelt Ház! A 2002. évi képviselô-választás
során, mint tudjuk, a választópolgárok minden korábbinál nagyobb részvételükkel
fejezték ki akaratukat. Ez, nem vitás, 12 éves demokráciánk érettségét,
erejét, a felelôs egyéni és társadalmi gondolkodás kialakulását jelenti.
A nagyvilág elôtt is büszkék lehetünk arra, hogy új demokráciánk legfôbb
intézményeit a társadalom magáénak vallja, és élettel képes megtölteni.
Elismerés illeti ezért az állampolgárokat, szavazópolgárainkat. Elismerés
és köszönet illet továbbá mindenkit, aki törvényes és hivatali tiszténél
fogva vagy önkéntesen részt vett, közremuködött a választások lebonyolításában.
Hölgyeim és Uraim! A választás eredményeképpen az Országgyűlés
eddig nem tapasztalt erôegyensúlyban kezd munkához. A szavazók akaratából,
mint tudjuk, közel azonos létszámban van jelen a Házban a kormánypárti
és az ellenzéki oldal. Ezért különösen fontos tudniuk, hogy bár önök más-más
felfogást, pártos eszmét, választói réteget képviselnek, ezekbôl a padsorokból
azonban a nemzet egészét kell látniuk. A nemzetét, amelynek tagjai - ahogy
ez a versengô demokráciákban természetes - sokféleképpen gondolkoznak
ugyan, de akiknek a célja egy: a nemzet, az ország gyarapodása és benne
az egyes emberek sorsának jobbítása. Önök ezzel az ígérettel és ennek
a választói bizalomnak köszönhetôen nyerték el képviselôi megbízatásukat.
Tisztelt Országgyűlés! Most a higgadt és megfontolt munka ideje
következett el. A tét a továbbiakban nem a másik fél legyôzése. A tét
és a feladat a közös utak építése a választópolgárok akaratában megnyilatkozó
fôbb nemzeti célok megvalósításához. Immár nem okszeru és nem engedhetô
meg, hogy az elkövetkezendô idôszakot is a kampány - sokszor durva - hangneme
jellemezze. Köztársasági elnökként errôl a helyrôl is felkérek mindenkit,
a pártokat, a társadalom legkülönfélébb szervezôdéseit, a sajtót, hogy
a köz javát érintô szándékkal, a közérdeket szolgáló tettekkel, a valóságot
mindig tiszteletben tartó beszédmóddal segítsék békés vizekre terelni
a közélet hajóját...
Ôrizzék meg az önöket választók, a képviselt ügyek, önmaguk és alkotmányos
intézményeink méltóságát...
A parlament az egymástól különbözô nézetek és érdekek megütközésének,
a kölcsönös meggyôzésnek természetes színtere. Ebben nélkülözhetetlen
a becsületes szándékú, okfejtôen érvelô, mértékletes hangvételu vita.
De legyen alapelv a mindezekre vonatkozó tisztesség! Ne feledjük, hogy
a tisztesség közösségi erény... Ez minden képviselôtôl felelôsségteljes
munkát, világos és tiszta beszédet igényel. "Csak a törvény a tiszta
beszéd" - emlékezzünk József Attila szavaira. Ezt a törvényekrôl
szóló beszédekrôl, amik itt elhangzanak, is el kell tudnunk mondani...
Tizenkét éves demokráciánkban elôször a demokratikus intézményeket alakítottuk
ki és erôsítettük meg. Ez a demokrácia iránt elkötelezett pártok közös
munkája és sikere volt. Ezután hozzáláttunk az átalakulás nehezebb gazdasági
kérdéseinek megoldásához. A társadalom egészétôl ez is komoly áldozatvállalást
igényelt.
Aztán az elmúlt években végre lehetôvé vált, hogy megteremtsük a gyarapodás
feltételeit is. A különbözô generációk számára ma
már megvan az esély arra, hogy biztosabban tervezhessék a maguk és családjuk
jövôjét...
Ami azonban nincs befejezve, az önök, mindannyiuk feladata, hogy ezen
az úton együtt haladjanak tovább. Az kell ehhez, hogy az állampolgároknak
tett ígéreteikhez híven támogassák a sorsáért felelôsséget vállaló, anyagi
és szellemi elôbbre jutásáért cselekvô ember értékteremtô erôfeszítéseit,
hogy biztos mederben tudhassa életét, és hozzájáruljon a nemzet gyarapodásához....
Az elôbb mondott nagyságrendu gondjaink, dolgaink mellett ehhez most még
kettôt említenék. Az egyik: az elmúlt tizenkét évben közös üggyé vált
az az elhatározása a nemzetnek, valamennyiünknek, a nemzet nagy többségének,
hogy független országunk részese legyen az euro-atlanti közösségnek. Tagjai
lettünk a hazánk számára felbecsülhetetlen biztonságot jelentô NATO-nak.
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk folyamata utolsó szakaszához érkezett,
s ez közös felelôsséget ró mindannyiunkra. Okkal mondják neves írástudóink
is, hogy "Odatartozásunk - Európáról van szó, az Európai Unióról
- lesz a harmadik évezred legnagyobb nemzeti sorskérdése a magyarságnak".
Persze nemcsak az fontos, hogy mi mit várunk az Uniótól, hanem az is,
hogy mit adunk, mit kapnak tôlünk az európai nemzetek. A magyar tudomány,
a magyar kultúra érté-
kei mindig gazdagították, erôsítették Európa és a világ kultúráját...
A másik nagy közös ügy a határainkon kívül élô magyarok sorsa. Velük történelmünkben,
kultúránkban, nyelvünkben azonosak vagyunk. Az ô sorsuk a miénk is. Ezért
európai csatlakozásunk folyamatában az ô helyzetüket is erôfeszítéseink
részévé kellett és kell tennünk. A magyar alkotmány 6. §-a rögzíti ezt
a kötelezettséget országunknak. Így fogalmaz: "A Magyar Köztársaság
felelôsséget érez a határain túl élô magyarok sorsáért."
Tisztelt Országgyűlés! ...Engedjék meg az államfônek, hogy a választókkal
együtt támogató és kritikus figyelemmel kísérje a parlament és a kormány
munkáját a jobb holnapokért. Jó esély van erre; jó esély van ezekre...
Hölgyeim és Uraim! A mondottak nevében fordulok most a leköszönô,
illetve a majd hivatalba lépô kormányfôhöz, kormányhoz és parlamenthez.
Szeretném megköszönni a leköszönô parlament, valamint a kormány és Orbán
Viktor miniszterelnök úr négyéves munkáját. Úgy vélem, a viták ellenére
is elmondható, hogy a most mögöttünk hagyott ciklusban folytatták azt
az építkezést, ami az eddigi kormányok törekvéseit jellemezte. Az eredmények
ismertek és elismertek itthon, a határainkon túl és a világban egyaránt.
Hölgyeim és Uraim! Még a mai ülésen - alkotmányos jogaim és kötelességem
jegyében, a parlamentbe jutott pártok kormányalakítási lehetôségeit és
esélyeit is figyelembe véve -, ezen az ülésen javaslatot teszek az Országgyűlésnek,
hogy Medgyessy Pétert, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták
Szövetségének közös miniszterelnök-jelöltjét válassza majd meg a Magyar
Köztársaság miniszterelnökének. Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt
úr politikai céljaiban az ország nyilvánossága elôtt, személyes beszélgetéseinkben
is elkötelezte magát az elmúlt évek eredményeinek folytatása mellett.
Bízunk abban, hogy az új kormány, az új parlament is a nemzet közös céljait
követi, az ezekhez vezetô közös utakat építi, és az elmúlt évek hozamait
jó gazdaként gyümölcsözteti tovább. Kívánunk ehhez sok sikert!
"A VÁLASZTÓPOLGÁROK
AKARATÁT KIFEJEZVE..."
Az Országos Választási Bizottság
elnöke az Országgyűlés elôtt beszámolt az országgyűlési képviselôk választásáról.
Dr. Ficzere Lajos, az írásban benyújtott jelentés szóbeli kiegészítéseként
- röviden ismertette a választások lebonyolításának tapasztalatait. Az
OVB elnöke emlékeztette az országgyűlést és a közvéleményt, hogy az Országos
Választási Bizottság Országgyűlés által választott 5 tagja mellé az országos
listát állító jelölô szervezetek további 8 tagot delegáltak. Így a testület
a választások végleges eredményének közzétételéig 13 taggal muködött.
"Az országgyűlési választások sikeres és eredményes lebonyolítása
érdekében, a választásokkal kapcsolatos jogszabályok egységes értelmezése
és az egységes joggyakorlat kialakítása céljából a bizottság 19 állásfoglalást
adott ki.
...A korábbi országgyűlési választásokkal összehasonlítva jóval több, összességében
mintegy félezer panasz és kifogás érkezett a testülethez. A benyújtott
panaszok és kifogások többségét elsôsorban az ajánlószelvényekkel, a kiélezett
választási kampány során a kampánycselekmények minôsítésével, valamint
a kampánycsend megsértésével kapcsolatos beadványok képezték.
Kifogás, illetve panasz érkezett a töredék szavazatok számítási módjával
kapcsolatban, valamint a szavazatok újraszámlálása elrendelésének kezdeményezése
tárgyában is. A bizottság a benyújtott panaszokat minden esetben megvizsgálta,
és hatásköri jogosítványainak keretei között azokat elbírálta.
A testület konkrét ügyekben összesen 123 határozatot hozott, amelyekkel
szemben 59 kifogást nyújtottak be a Legfelsôbb Bírósághoz. A benyújtott
kifogásokat a Legfelsôbb Bíróság elutasította, amely azt jelzi, hogy az
OVB döntései kivétel nélkül kiállták a legfôbb bírói testület törvényességi
kontrollját.
Tisztelt Országgyűlés! Egyidejűleg fel kell hívnom a figyelmet
arra is, hogy az Országos Választási Bizottság az egyes konkrét ügyek
elbírálása során nem egy esetben szembesült azzal, hogy a hatályos választási
eljárási törvény alapján - hatáskörének terjedelmére és kereteire tekintettel
- vagy nem hozhatott érdemi döntést, vagy például az elektronikus musorszolgáltatók
tevékenységét érintô ügyekben az Országos Rádió és Televízió Testülethez
kényszerült beadványokat áttenni.
A szavazatok újraszámlálását kérô beadványoknak az Országos Választási
Bizottság hatásköri jogosítvány hiányában nem tehetett eleget. Az említett
és más beadványok elbírálásával kapcsolatosan az Országos Választási Bizottság
- a területi választási bizottságok elnökeivel a közelmúltban lefolytatott
konzultáció, valamint a választási eljárási törvény alkalmazásának tapasztalatai
alapján - a törvényi szabályozás módosítását és korszerusítését célzó
javaslatokat szándékozik megfogalmazni...
A jogszabályi változtatást igénylô kérdések között különösen figyelmet
érdemelhet az ajánlószelvényekkel, a kampánytevékenységgel, annak idôtartamával,
a kampánycsend intézményével - ide értve esetleges megszüntetését -, valamint
az igazolással történô szavazással összefüggô hatályos rendelkezések felülvizsgálata,
módosítása. Továbbá megfogalmazódik a választási alapelvek, így különösen
az esélyegyenlôség elve, a választások tisztaságának megóvása, a jóhiszemu
és rendeltetésszeru joggyakorlás, valamint a választási eljárás egyes
szakaszaira vonatkozó rendelkezések közötti összhang maihoz képest szélesebb
biztosításának igénye, azzal, hogy az alapelveknek a választásban érintettek,
a választási bizottságok maradéktalanul szerezzenek érvényt.
E körben merült fel az Országos Választási Bizottság hatásköri jogosítványainak
esetleges újragondolása, különös tekintettel az OVB részére a választási
folyamat egészének ellenôrzését biztosító lehetôség rögzítésére, valamint
a bizottság által elfogadott állásfoglalások jogi természetének egyértelmu
meghatározására.
Az Országos Választási Bizottság a választási jogszabályok módosítására
vonatkozó javaslatait a szakmai konzultációk, a nemzetközi választási
megfigyelôk ajánlásai, az Európai Unióhoz való csatlakozásunkból, különösen
a helyhatósági-önkormányzati és európai parlamenti választásokra vonatkozó
közösségi jogi szabályokból adódó követelmények számbavétele alapján és
nem utolsósorban a választópolgárok beadványaiban megfogalmazott kritikai
észrevételekre és javaslatokra figyelemmel kívánja összefoglalni és szíves
egyetértésük esetén az Ország-gyűlésnek átnyújtani...
Végezetül szeretném megerôsíteni, hogy a 2002. évi országgyűlési képviselô-választások
- bár a korábbiakhoz képest feszültebb légkörben - alapvetôen, egészében
véve az alkotmányos és a törvényes rendelkezéseknek megfelelôen kerültek
lebonyolításra. A választások hivatalosan közzétett végeredménye - a választópolgárok
akaratát kifejezve - biztosítja a megválasztott képviselôk legitimitását..."
MEGALAKULT
AZ ORSZÁGGYŰLÉS
"Én, ............. a Magyar
Köztársaság Országgyűlésének képviselôje esküszöm, hogy képviselôi tisztségem
ellátása során hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hu
leszek; az alkotmányt és a jogszabályokat megtartom, a tudomásomra jutott
titkot megôrzöm; munkám során választóim akaratához és megbízatásomhoz
híven, lelkiismeretesen járok el, és minden igyekezetemmel azon leszek,
hogy a Magyar Köztársaság fejlôdését elômozdítsam, népének boldogulását
elôsegítsem. (A képviselôk nagy része hozzáteszi:) Isten engem úgy segéljen!
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem,
hogy a harmadik évezred elsô Országgyűlése megalakult"
ORBÁN VIKTOR leköszönô miniszterelnök:
"Jó napot kívánok, tisztelt hölgyeim és uraim! Köszönöm a szót, tisztelt
elnök asszony. Engedjék meg, hogy a polgári kormány nevében köszöntsem
az újonnan megválasztott Országgyűlés tagjait, tisztségviselôit; elnök
asszonynak külön is gratulálok. A parlament minden képviselôjének, tisztségviselôjének
és a következô kormánynak pedig sikeres munkát kívánok.
Tisztelt Képviselôtársaim! Az elôdök azt az alkotmányos szokást
honosították meg - a jegyzôkönyvek tanúsága szerint is -, hogy az alakuló
parlamenti ülésen röviden összegezték azokat a gondolatokat, amelyeket
összegzésre méltónak éreztek. Ahogy átlapoztam az elôttem szólók beszédeinek
írott változatát, azt láttam, hogy leginkább az eredményeket összegezték.
Engedjék meg, hogy én most az eredmények kimerítô és teljes felsorolását
ne végezzem el; nem volt még olyan régen a választási kampány, így nyilván
a tényekkel mindenki tisztában lehet.
Engedjék meg, hogy csak példaképpen elmondjam önöknek: 1998-ban a munkanélküliség
Magyarországon 7,8 százalék volt, ma 5,7 százalék; az államháztartás hiánya
6,3 százalék volt, ma 3,3 százalék; az átlagkereset négy évvel ezelôtt
67 ezer forint volt, ma 117 ezer forint; a minimálbér négy évvel ezelôtt
19 500 forint volt, ma 50 ezer. Volt tandíj, általános és kötelezô tandíj,
amit eltöröltünk; nem volt diákhitel, amit létrehoztunk. Nem volt gyermekek
után járó adókedvezmény, és nem volt gyed sem; ma ezek ismét léteznek.
Négy évvel ezelôtt a felsôoktatási intézményekbe mindösszesen 279 ezer
diák járt, ma 349 ezer. A továbbtanulni akaró cigány fiatalok közül 805-en
kaphattak ösztöndíjat, ma - négy év elteltével - 12 588-an. Négy évvel
ezelôtt a nemzeti összterméknek 0,7 százalékát fordítottuk kutatásra és
fejlesztésre. Ma a nemzeti össztermék 1,42 százalékát fordítjuk erre.
Négy évvel ezelôtt gyakorlatilag nem épültek szociális bérlakások, most
pedig lassan elérjük a tízezres számot. Talán arra is emlékeznek még,
hogy a lakás hitelkamatok négy évvel ezelôtt 25 százalék fölött jártak,
most pedig 3-5 százalék között találhatók. De az eredményeknél, engedjék
meg, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy fontosabbnak érezzem azt - és ezt
szeretném röviden összegezni -, miért éppen ezeket a döntéseket hozta
meg a polgári kormány, milyen mélyebb megfontolások, magasabb szempontok
és összefüggések irányították lépéseinket.
Tisztelt Elnök Asszony! A polgári kormány mindig azt a kérdést
tette fel magának és a nemzetnek is: mit kell tennünk annak érdekében,
hogy a Kárpát-medencében élô magyarok életlehetôsége táguljon, életminôsége
emelkedjék? Mit kell tennie a mindenkori kormánynak, hogy szabadság és
jólét köszönthessen be a Kárpát-medencébe?
Nos, tisztelt képviselôtársaim, a kormány az elmúlt négy év során arra
a meggyôzôdésre jutott, hogy...
Nem akarom eltitkolni, a helyzet négy évvel ezelôtt is súlyos volt, és
most is az. A kormány nem elégedett meg a vészharangok kongatásával, négy
éven keresztül azt kerestük, milyen lelki és anyagi erôket tudunk mozgósítani
a bátrabb családalapítás és bátrabb gyermekvállalás érdekében.
Négy évvel ezelôtt általános volt hazánkban, hogy a fiatalok eggyel kevesebb
gyermeket mertek vállalni, mint amennyit szerettek volna. A helyzet valamelyest
javult, de még mindig nehéz. A polgári kormány mindent megtett, hogy a
családalapítás többé hazánkban ne gazdasági kérdés, hanem az élet magasabb
értelmét szolgáló döntés lehessen. A polgári kormány kimondta, és ezt
az irányvonalat követte, hogy a gyermek érték, érték a család, de érték
az állam számára is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Minden európai társadalom jövôjét meghatározó
kérdés, mit kezd azzal a ténnyel, az életnek azzal a természetes tényével,
hogy tehetség és szorgalom egyfelôl és a vagyon másfelôl nem azonos arányban
osztattak szét. Mi azt valljuk, és ezt az irányt követtük, úgy igazságos
és hasznos, ha a szegényebb családba született gyermekek is megtalálják
a lehetôségét, hogy tehetségüknek és szorgalmuknak megfelelô pályát futhassanak
be életük során. Ezért azon dolgoztunk, hogy a tanulás lehetôsége a szorgalomhoz
és a képességhez, ne a tehetôsséghez, a vagyoni helyzethez kötôdjék. Ezért
szüntettük meg a tandíjat, és vezettük be - engedjék meg, hogy így fogalmazzak
- az Európában egyedülállóan sikeres diákhitel rendszert...
1997 decemberében, az elôzô kormány utolsó teljes évének utolsó hónapjában
az infláció mértéke 18,8 százalék volt; 2001 decemberében, a mostani kormány
utolsó teljes évének utolsó hónapjában pedig 6,8 százalék, 12 százalékos
csökkenést tudtunk elérni négy esztendô alatt.
Tisztelt Elnök Asszony! A kormány tudatában volt annak, hogy az árak megfékezése
érdekében szembe kell szállnia, és a szegények számára elfogadható megállapodásra
kell szorítania a nagytôke képviselôit, gyakran a nemzetközi nagytôke
képviselôit is. Ezeket a csatákat a kormány megvívta. Úgy érzem, többségében
- ha nem is mindig, de többségében - sikeresen vívta meg. Nem csak azért
vívta meg sikeresen, mert féken tartotta a gázárakat, féken tartotta a
gyógyszerárakat, és ha az egész országban nem is, de annak nagy részén
sikeresen letörte az autópálya-díjakat. Azért nevezhetjük a kísérletünket
sikeresnek, mert mindezt úgy tettük, hogy közben a Magyarországra érkezô
külföldi beruházások mértékét jelentôs arányban növelni tudtuk.
Milyen szerepet kell játszania a mindenkori államnak itt, a XXI. század
küszöbén a magyar gazdaságban? Kell-e támogatnia a mindenkori kormánynak
a magyar vállalkozókat? Kell-e a kormánynak is szerepet vállalnia abban,
hogy tizenkét, a magyar vállalkozók számára sovány esztendô után ôk lehessenek
ismét a fôvállalkozók saját hazájuk újjáépítésében? Ezzel a kérdéssel
is szembesült a kormány négy évvel ezelôtt.
A kormány azt az álláspontot foglalta el, hogy a magyar vállalkozókat
támogatni kell. Ugyanis ma már nem az a tét, hogy Magyarország tagja lesz-e
az Európai Uniónak, ez ma már csak karnyújtásnyi távolságra van. Ma már
a gazdaságpolitika tétje az, hogy hol lesz a helyünk az Európai Unión
belül, hol lesz a helyünk az Európai Unióhoz tartozó államok sorában...
Minden, hozzánk hasonló méretu államnak az Európai Unión belül van legalább
fél tucat nemzetközi - ahogy szokás mondani: multinacionális - vállalata,
amely nemzeti kézben van, ha nem is világméretekben, de régiós méretekben
nemzetközi befolyással bíró cégnek számítanak.
Minden, hozzánk hasonló állam rendelkezik erôs kis- és középvállalkozókkal,
rendelkezik jegyzett, a világban magasan jegyzett vállalatirányító réteggel,
és rendelkezik vállalkozói gazdasági érdekképviseletekkel. Az elmúlt négy
évben azért dolgoztunk, hogy Magyarország is ilyen ország lehessen. Ezt
neveztük gazdasági patriotizmusnak...
Mi azt mondtuk, hogy elônyben kell részesíteni a magyar vállalkozókat.
Ezt elvi meggyôzôdésbôl tettük, és elviseltük folyamatosan és éveken keresztül
a legméltatlanabb támadásokat és a legbántóbb gyanúsítgatásokat is. Valóban
úgy történt Magyarországon, hogy az útépítéseknél, a hídépítéseknél, a
gátépítéseknél, a vasútfejlesztéseknél a magyar vállalkozók támogatásának
gazdaságpolitikai irányát követtük, és nem is akarom eltitkolni, ha lett
volna még idônk, más területeket is szívesen bevontunk volna ebbe a körbe...
A mezôgazdaság területén a kormány megállapodott az Európai Unióval arról,
hogy a csatlakozást követôen még 7 évig, tehát még 9-10 esztendeig külföldiek
Magyarországon termôföldet nem vásárolhatnak. Majd a megállapodás után
megalkottuk a Nemzeti Földalapról szóló törvényt, majd megteremtettük
a gazdák elôvásárlásáról és elôhaszonbérletérôl szóló törvényt is. Szeretném
fölhívni mindannyiuk figyelmét, hogy ez egy teljes kör. Ennek a körnek
bármely ponton való megbontása óhatatlanul magával hozhatja a külföldiek
földvásárlását Magyarországon, magával hozhatja azt a veszélyt, hogy a
magyar gazdák lába alól kihúzzák a termôföldet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyarokat és a magyar nemzetet gyakran
érték és érik méltatlan támadások itthon és külföldön, amellyel szemben
bizony még a kormányoknak is kötelessége védekezni. Így volt ez az elmúlt
négy esztendôben is, gyakorta nacionalistának, antiszemitának, idegengyulölônek
és fasisztának bélyegezték, bélyegzik a magyarokat. Az elmúlt négy évben
a polgári kormány, ha kellett, kiállt és megvédte a közös becsületünket.
Bebizonyítottuk az elmúlt négy évben: Magyarország olyan ország, ahol
születése miatt senki sem szenvedhet hátrányt, de nem is élvezhet elônyt.
Úgy érzem, sikerült megmutatnunk az egész világnak és saját magunknak
is, hogy a magyarok nem nacionalisták, nem antiszemiták, nem idegengyulölôk,
egyszeruen csak élni szeretnének Európában; igaz magyarként szeretnének
élni Európában.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Összegzésképpen talán megengedik nekem azt
a gondolatot, hogy ha vetünk egy pillantást a nemzet állapotára, akkor
azt mondhatjuk, hogy a nemzet ma erôsebb,egységesebb,
szabadabb és bizakodóbb, mint bármikor volt a mögöttünk hagyott 40 esztendô
során...
DR. MEDGYESSY PÉTER miniszterelnök-jelölt:
"Tisztelt Elnök Asszony!
Tisztelt Ház!
Engedjék meg, hogy formabontó módon, mielôtt a köztársasági elnök úrnak
megköszönném a szavait, szeretnék gratulálni a parlament új elnökének.
Szeretnék gratulálni abból az alkalomból, hogy ilyen nagy arányban választották
meg, ilyen nagy bizalmat kapott. Hadd mondjam el azt is, igen nagy dolognak
tartom azt, hogy talán a magyar történelemben elôször nô tölti be ezt
a tisztséget.
Tisztelt Köztársasági Elnök
Úr!
Köszönöm önnek a megtisztelô felkérést és választóimnak a bizalmat. Megfogadom,
hogy nemcsak azok miniszterelnöke leszek, akik rám szavaztak. 10 millió
magyar állampolgár miniszterelnökeként fogok dolgozni, aki 15 millió magyar
iránt érez felelôsséget. Számomra e tisztség nem a szereplés, hanem a
roppant felelôsség pódiuma lesz. Nem erôbôl akarok politizálni, hanem
megértôen és következetesen. Nem tetszetôs rögtönzésekre törekszem, nem
szónoki fordulatokra a cselekvés helyett, hanem kitartó, elmélyült, igényes
munkára. Értékpárti, szegénységpárti, becsületpárti vagyok. Szorgalom-
és értelmiségpárti. Magyarpárti. Csöndesen, szorgosan és a teljesítményekben.
Nem babérokra pályázom. Nem a fél, hanem az egész ország érdeke vezérel.
Azért vállaltam e megbízatást, hogy megnyugvást teremtsek végre ebben
az országban, békét minden becsületes embernek, hogy a fortély, az ügyeskedés
ne érjen többet a tudásnál, a tisztességnél, a türelemnél, a munkánál
és a szellemi erônél, az erkölcsnél. Tiszta, nyugodt, kiszámítható Magyarországot
szeretnék. Tiszta, barátságos szomszédi viszonyokat, melyben nemzeti érdekeink
éppúgy érvényesülnek, mint erôs nemzeti karakterünk. Maradéktalanul, méltósággal,
másokat sohasem sértve. De nem tagadtam soha, hogy a szomszédságban a
legfontosabbak nekem, nekem is és úgy gondolom, nekünk is a véreink. Ez
természetes. Értékrendembôl a világ közeli és távoli magyarjainak csak
elônyük lehet, hátrányuk soha.
Nem azt akarom, hogy a következô négy év rólam szóljon. Szóljon tízmillió
magyar emberrôl, tízmillió fontos emberrôl! Nem hiú ábránd, hogy a magyar
politikai életben megjelenhet a tárgyilagosság és a lovagiasság. Szeretném,
ha Európában is errôl lennénk híresek. Európaiságunk magyar legyen és
becsületes, megbízható, pontos, barátságos, a világ, Európa és mindenekelôtt
a magyarság érdekeirôl soha meg nem feledkezô!
Köszönöm, elnök úr, a megtisztelô felkérést. Köszönöm a figyelmüket, tisztelt
Ház, és bár úgy gondolom, a következô napokban, amikor az új kormány programját
bemutatom, alkalmam lesz arra, hogy szóljak a mai kormányról, a mai kormány
teljesítményérôl, engedjék meg, hogy azt megelôlegezve egy mondattal annyit
mondjak, hogy köszönjük azt a munkát, amit a mostani kormány, a távozó
kormány végzett."
Tartalomjegyzék * tizenkettedik
évfolyam, 4-5. szám * 2002. április - május
Ezt az oldalt a Hungary.Network tartja
fenn.
|