SZOCIÁLIS BIZTONSÁG AZ UNIÓBAN

Határtalan jogok

A szociálpolitika szó hallatán Magyarországon a legtöbb embernek a segélyezés jut eszébe, míg tőlünk Nyugatra elsősorban a szociális biztonság fenntartásának módját értik e fogalom alatt. Így az sem meglepő, hogy a közösségi jogban - ellentétben a magyar joggal - a szociális dimenzió elsősorban a munkával kapcsolatos egyes szabályok harmonizációját, a szociális biztonsági rendszerek koordinációját és közelítését jelentik.
E területen azért is nehéz lesz a csatlakozás - különösen helyi önkormányzati szinten -, mert a szubszidiaritás elvének elfogadásával az Unióban végleg megerősítették: a szociális és foglalkoztatási ügyekben nem lehet uniformizálni. Ennek megfelelően a kezdeményezés és a végrehajtás elsődlegesen a tagállamok felelőssége, a Közösségnek e tekintetben korlátozott a hatásköre. Ugyanakkor, a hatáskörükbe tartozó ügyekben is csak akkor járhatnak el, ha a kitűzött célok közösségi intézkedéssel hatékonyabban elérhetőek, mint a tagállamok szintjén. Mindez eddig megakadályozta egy aktív közös foglalkoztatási és szociális politika létrejöttét.

Bár az integráció előrehaladása, az alapszerződések fejlődése jelentős előrelépést jelentett a szociális politika területén is, a Közösség szociális vonatkozású joganyaga napjainkban döntően az alábbi főbb területekre koncentrálódik:

• munkahelyi egészség- és biztonságvédelem,
  
• munkajog, szociális párbeszéd,
  
• egyenlő esélyek bizto-sítása a nők és férfiak részére,
  
• a munkavállalók védelme és szociális párbeszéd,
  
• foglalkoztatáspolitika, munkanélküliség, Szociális Alap,
  
• népegészségügy, közegészségügy,
  
• a szociális biztonság.

Az uniós tagállamok szociális védelmi rendszereit nem egységesítették. Maguk a tagállamok határoznak az ellátások formájáról, mennyiségéről, színvonaláról, feltételeiről, valamint
finanszírozási módjáról. Ezért a szociális biztonság színvonalának tagállamok közötti különbségei akadályozhatják a gazdasági integrációt.
Az Európai Gazdasági Közösség létrehozását (1957) követően a tagok hamar felismerték, hogy a szabad munkaerőmozgást gátolja, ha a Közösségen belül vándorló munkavállalók és családtagjaik szociális ellátásait nem biztosítják, illetőleg, egyik tagállamban megszerzett jogaikat nem vihetik magukkal egy másik tagállamba. E probléma kiküszöbölése érdekében már számos jogszabályt alkottak.

De a tagállamok szociális biztonsági rendszereit nem uniformi-zálták, hanem összehangolták.

Ennek nyomán a Közösség olyan eszközöket alkalmaz, amelyekkel két vagy több tagállam szociális biztonsági rendszerei között olyan kapcsolat hozható létre, amely megalapozza a tagállamok egyikéből a másikba átköltöző és ott munkát végző személynek az ellátásra való jogosultságának megállapítását és az ellátások biztosítását. A szociális biztonsági koordináció megvalósítása azzal jár, hogy az Európai Gazdasági Térség (EGT) területén mozgó közösségi munkavállalók, önfoglalkoztatók, diákok, nyugdíjasok, magukat önerőből eltartó személyek és családtagjaik jogosulttá válnak bizonyos szociális biztonsági ellátásokra.
Az Unió kétoldalú szerződéseket kötött Norvégiával, Lichtensteinnel és Izlanddal, amelyek értelmében a személyek szabad áramlása ezeknek az országoknak a területén is megvalósulhat.
A témában számos közösségi jogszabály határoz meg speciális elveket, amelyek eligazításul szolgálnak a tagállamoknak a szociális biztonsági rendszerek összehangolásához. Az egyik legfontosabb alapelv, hogy a munkavállalóra csak egy ország jogrendszere vonatkozik, főszabályként a munkavállalás helyének joga, függetlenül attól, hogy melyik tagállamban lakik. Így akadályozzák meg az ellátások közötti átfedéseket. Az EGT államainak polgárait bármely tagállamban egyenlő bánásmódban kell részesíteni az adott ország állampolgáraival.
A szociális biztonságot hivatott elősegíteni a szerzett jogok védelmének elve, amely szerint az egyik tagállamban szerzett jogokat a polgár magával viheti a másik tagállamba, s a különböző tagállamokban szerzett jogosultsági időszakokat össze kell adni. Magyarországon jelenleg a juttatások többsége az itt élő magyar állampolgároknak, a bevándorolási és letelepedési engedéllyel rendelkező külföldieknek és a magyar hatóságok által menekültként elismert személyeknek jár.

A csatlakozást követően az ellátásokat a jogszerűen és életvitelszerűen itt tartózkodó és állandó lakóhellyel rendelkező EGT állampolgárokra, a bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldiekre, valamint a menekültekre kell kiterjeszteni.

Szociális ellátórendszerünkben - az uniós fogalmak szerint - különbséget kell tenni a szociális biztonsági ellátások és a szociális támogatások között, mivel eltérő szabályozás vonatkozik a két támogatástípusra. A szociális biztonsági ellátások megkülönböztető jegyei lehetnek pl. hogy ki a finanszírozó, a jogosultságot objektív ismérvek alapozzák-e meg, öregségi, illetve betegségi kockázatok alapján állapítható-e meg, stb.
A közösségi jog értelmében a szociális támogatás olyan segély jellegű ellátás, amely egyéni méltányossági mérlegelés alapján, az egyén szükségleteit, rászorultságát figyelembe véve jár. A szociális támogatás címzettje nem egy csoport, hanem egy személy.
Hangsúlyozni kell, hogy a közösségi rendeletekben testet öltő európai közösségi jogi szabályozás koordinációt jelent. A rendeletek egyrészt arra biztosítanak lehetőséget, hogy a hatályuk alá tartozó személyek a szociális biztonsági ellátásokat megkaphassák, mégpedig a tagállam saját állampolgáraival azonos feltételek mellett. Másrészt garantálják, hogy az egyik tagállamban megszerzett jogosultság nem vész el azáltal, hogy az illető az egyik EGT államból a másikba távozik. Ebben az esetben szükségessé válik az ellátásoknak a jogosult után küldése.
Az előzetes egyeztetések alapján a csatlakozást követően Magyarország területén állandó lakóhellyel rendelkező, életvitelszerűen itt tartózkodó EGT állampolgárok és családtagjaik az alábbi szociális biztonsági ellátásokra szereznek automatikusan jogosultságot: az összes biztosítási alapú ellátásokra, családi pótlékra, iskoláztatási támogatásra, gyermekgondozási segélyre, gyermeknevelési támogatásra, ápolási díjra, időskorúak járadékára és fogyatékossági támogatásra. Ezek közül a biztosítási alapú ellátások mindaddig "exportálandók", amíg a munkavállaló másik tagállamban nem vállal munkát. A nevelési és gyermekgondozási támogatások szintén "exportálandók", az ápolási díj, az időskorúak járadéka, valamint a fogyatékossági támogatás viszont csak a Magyarország területén állandó lakóhellyel rendelkező, életvitelszerűen itt tartózkodó EGT állampolgárnak jár.
Más a helyzet szociális támogatások esetében. Ezekre csak a Magyarországon munkát vállaló EGT állampolgárok, illetve családtagjaik lesznek jogosultak, természetesen csak a magyar jogszabályok által meghatározott feltételek teljesítése esetén. Ezen támogatások nem exportálhatók.

Az önkormányzati rendelet megalkotásánál a legfontosabb változás tehát a rendeletek hatálya tekintetében lesz.

Minden helyi önkormányzatnak ismernie kell a fentiekben bemutatott közösségi szabályozást, annak érdekében, hogy megtudja: különböző szociális ellátások esetén mikor kell az ellátásokat kiterjeszteni az EGT állampolgárokra, illetőleg azok családtagjaira. A helyi önkormányzatok feladata, kötelessége lesz az, hogy biztosítsák: az EGT állampolgárok - a magyar lakosokkal azonos feltételekkel és elbírálás mellett - juthassanak hozzá az őket megillető szociális juttatásokhoz.
Az egyik legnagyobb problémát a nyelvtudás hiánya jelenti az önkormányzatoknál. Az eljárás során ugyanis biztosítani kell az anyanyelv használatát. A helyi önkormányzatoknak ezért tolmácsokat kell alkalmazniuk. Erre időben fel kell készülni. Valószínűleg azonban elvétve fordul majd elő, hogy egy portugál, görög, vagy akár dán munkavállaló folyamodik segélyért, ezért ebben az esetben nem indokolt állandó tolmács foglalkoztatása. Az önkormányzati rendeletekben ugyanakkor fel kell tüntetni, hogy amennyiben az ügyfél Magyarországon élő EGT polgár, indokolt a tolmács használata, s annak költségét a helyi önkormányzat viseli. Ez minden önkormányzat előtt folyamatban levő eljárásra igaz.
További problémát jelenthet az ügyfél anyagi, vagyoni helyzetének ellenőrzése. Hiszen a származási helyen (illetve más tagállamban) lévő ingatlanok, ingók értékének felbecslése szinte lehetetlen feladatnak tűnik.

O.M.