Jó példák a Szociális Alap nyújtotta
támogatásokra Franciaországból

Az iskolarendszerből kiszorult fiatalokkal való foglalkozás volt az egyik vezérmotívuma az Európai Szociális Alap franciaországi felhasználását meghatározó, 1994-1999 között érvényes koncepciónak. E törekvés jegyében többek között a fiatalok pályaválasztását, elhelyezkedését megkönnyíteni hivatott tájékoztató irodák létrehozását, a hagyományos szakképzések korszerűsítését, az elméleti és gyakorlati képzés változásán alapuló, Franciaországban újszerűnek számító szakképzések megindítását finanszírozták.
Az ESZA az újszerű képzési koncepció, az úgynevezett "második esély iskolája modell" franciaországi meghonosítását is lehetővé tette. A koncepció abból indul ki, hogy az iskolarendszerből megfelelő végzettség nélkül kikerülők esetében többnyire csak a hagyományos iskolai megoldásokkal szakító, személyre szabott "utókezelés" lehet eredményes. Kitüntetett szerepe van az integráció gondolatának. Ez a szempont többek között abban ölthet testet, hogy az oktatási intézményben nemcsak a tanításra, hanem a diákok egészségi állapotának javítására is gondot fordítanak.
Az integrációs elv abban is kifejeződésre juthat, hogy az iskolákban jelen lehetnek a munkáltatók. Így pl. Marseille-ben olyan területileg is elkülönülő, már-már önálló falut alkotó iskolát hoztak létre, amely bizonyos fokig vállalatszerűen működik, lehetővé téve azt, hogy a fiatalok igazi munkáltatókkal kerüljenek kapcsolatba. Az iskolák működtetésébe bevonnak egyes, az ifjúság körében közkedveltnek számító énekest, sztárokat, sportolókat. A második esély iskolái már létrehozták a maguk nemzetközi hálózatát, mely megkönynyítheti a tapasztalatok átadását.

A Toulonban kidolgozott terv a területi tankerületi szervek, különféle helyhatóságok együttműködése nyomán született meg és a település iskolahálózatának újjászervezését tette lehetővé. A tervezett iskolafelújítások során arra törekedtek, hogy a korábbiaknál kisebb létszámú, barátságosabb intézményeket hozzanak létre. Ezek sikeresebben mozdíthatják elő a hátrányos helyzetű fiatalok beilleszkedését.

A francia alprogram 50 százalékát az ESZA, 50 százalékát pedig az oktatási minisztérium állta. A munka melletti képzés korszerűsítésével kapcsolatos terv viszony részleges önfinanszírozáson alapult, azaz a szakképző intézmények társulásai akkor jutottak hozzá az uniós támogatásokhoz, ha találtak olyan partnereket, pl. munkáltatói szervezeteket, amelyek hajlandóak voltak fedezni a költségek másik felét. Így az oktatási intézmények rá voltak kényszerítve arra, hogy közvetlen kapcsolatban álljanak a munkáltatókkal. Így igényeiknek és elvárásaiknak megfelelő képzési programokat készítettek elő.