STARTVONAL

Nincs önkormányzatváltó hangulat

A Marketing Centrum munkatársai 2002. július 4-9 között összesen 1000 személyes interjút készítettek 1000, véletlenszerűen kiválasztott fővárosi háztartásban. A kérdezőbiztosok úgynevezett véletlen sétás mintavételi eljárással választották ki a mintába kerülő háztartásokat, és kvóta szempontok figyelembevételével döntötték el, hogy az adott háztartás mely 18 évnél idősebb tagjának teszik fel a kérdéseket. Minden kerületben az ott élők számával arányosan készültek interjúk. A véletlen mintavételi eljárásból eredő kisebb mintatorzulásokat - a KSH 2001-es népszámlálási adatai felhasználva - több szempontos súlyozással korrigáltuk, így a felmérés a nemek, az életkori csoportok és az iskolai végzettség szerint kielégítően pontosan reprezentálja Budapest teljes felnőtt lakosságát. A közölt alapadatok becslési hibája általában kisebb, mint ą3 százalék.

A köztársasági elnök október 20-ára írta ki az önkormányzati választásokat. A politikai szereplők persze már ettől függetlenül is készülődtek a megmérettetésre. A szélesebb közvéleményt azonban még nem érte el az önkormányzati választási kampány szele. Az embereket egyelőre inkább az országos politikával kapcsolatos dolgok foglalkoztatják, nem pedig a helyi ügyek. A Marketing Centrum július 4. és július 9. között készített felmérése így arról ad képet: milyen eséllyel, és milyen politikai klímában indulnak a budapesti kampány főszereplői. Ez azért is érdekes, mert bármi is lesz az önkormányzati választások végeredménye, a befutó főpolgármester és annak pártja - többé-kevésbé jogosan - országosan is győztesnek fogja tekinteni és hirdetni magát.

A Marketing Centrum korábbi önkormányzati kutatásai azt mutatták, hogy saját településük politikai hírei valamivel jobban érdeklik a polgárokat, mint általában a politika. Budapesten pedig egy picivel jobban érdeklődnek saját kerületük politikai hírei iránt az emberek, mint a főváros politika hírei iránt. Most viszont egyáltalán nem találtunk ilyen különbségeket. Ez nyilván abból adódik, hogy az idei országgyűlési választási kampány intenzívebb volt, mint a korábbiak, és a választás után sem csillapodott a szembenálló politikai erők közötti küzdelem.
Ugyanakkor a helyi politika iránt nem növekedett az érdeklődés: a fővárosban továbbra is csak a polgárok kisebbik hányada érdeklődik nagyon (11%) vagy közepesen (30%), míg 31 százalékukat csak egy kicsit, 28 százalékukat pedig egyáltalán nem érdeklik a Budapest, illetve saját lakókerületük politikai hírei.

Ebben az is szerepet játszhat, hogy nincs önkormányzat leváltó közhangulat. Mindössze a polgárok 14 százaléka nagyon elégedetlen azzal, ahogy a fővárosban mennek a dolgok, és csak a tizedük azzal, ahogy a saját kerületében mennek. Ha az 1. ábrán bemutatott válaszokat 100 fokú skálára vetítjük, akkor fővárosi szinten 48 pont, kerületi szinten pedig 51 pont az általános elégedettségi mutatók átlaga. Ez kismértékű javulást jelent a korábbi években "mért" értékekhez képest. A dolgok állásával való elégedettség leginkább a válaszadók iskolai végzettségétől, illetve anyagi helyzetétől függ. Minél iskolázottabb, illetve módosabb valaki, annál nagyobb valószínűséggel elégedett, a legelégedetlenebbnek pedig a munkanélküliek bizonyultak.
Ugyanakkor az iskolai végzettséggel a fővárosi és a kerületi szint megítélése közötti különbség is növekedik (2. ábra). Ezen kívül azt találtuk, hogy a legfiatalabbak (a 18-29 évesek) és a legidősebbek (a 60 év fölöttiek) körében 6 ponttal alacsonyabb a fővárosi szintű mutató átlaga, mint a középkorúak körében. Kerületi szinten viszont nincs számottevő életkori különbség.

Az általános elégedettségi mutatók alakulása természetesen a válaszadók politikai orientációjával mutatja a legszorosabb összefüggést. Ez utóbbit a fővárosban jelenleg az jelzi a legjobban, hogy melyik főpolgármester-jelöltet támogatja valaki. Itt az a figyelemreméltó, hogy Schmitt Pál hívei körében jelentős különbség van a fővárosi mutató és a kerületi mutató között, míg a bizonytalanok, illetve Demszky Gábor és Gy. Németh Erzsébet támogatói körében nincs ilyen különbség. Ez nem azt jelenti, hogy azok támogatják az ellenzéki jelöltet, akik nagyon elégedetlenek, sokkal inkább arról van szó, hogy az ellenzék hívei hajlamosak másoknál kritikusabb szemmel nézni a főváros dolgait. Egybevág ezzel az is, hogy az átlagok azok körében a legalacsonyabbak, akik nem tudtak vagy nem akartak állást foglalni egyik esélyes jelölt mellett sem (3. ábra).

A mindenkori kormányok tevékenységének megítélése erősen meg szokta osztani a közvéleményt, az önkormányzatok tevékenységének megítélése viszont kevésbé. A parlamenti választások előtt két, illetve három hónappal készített országosan reprezentatív felmérések tanúsága szerint a megkérdezettek harmada nagyon elégedetlen volt a kormány tevékenységével, míg a fővárosi önkormányzat tevékenységével mindössze a budapestiek tizede nagyon elégedetlen, a kerületi önkormányzat tevékenységével pedig mindössze 8 százalékuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy a budapestiek maradéktalanul elégedettek lennének a fővárosi, illetve a kerületi önkormányzat tevékenységével, de azt igen, hogy nincs önkormányzatváltó közhangulat sem fővárosi, sem pedig kerületi szinten (4. ábra).

Az általános elégedettségi mutató szorosan együtt jár az önkormányzatok tevékenységének megítélésével, és a kerületi szintű mutatók is együtt változnak a fővárosi szintűekkel. Ez utóbbi együtt járások azok körében a legkevésbé szorosak, akik Schmitt Pált látnák szívesen a főpolgármesteri székben, hiszen a körükben számottevő eltérés van a fővárosi, illetve a kerületi önkormányzat tevékenységének megítélésében is. A fővárosi önkormányzat tevékenységéről egyébként azok véleménye a legrosszabb, akik a MIÉP vagy a Munkáspárt jelöltjét támogatják, ők azonban együttesen is nagyon kevesen vannak.

Összhangban azzal, hogy a fővárosban nincs önkormányzat leváltó közhangulat, a legtöbben továbbra is Demszky Gábort látnák a legszívesebben a főpolgármesteri székben. Az öszszes megkérdezett 37 százaléka nyilatkozott így. Schmitt Pált 19 százalékuk említette, Gy. Németh Erzsébetet 6 százalékuk, másokat pedig mindössze 1 százalékuk említett. Hasonló a helyzet a kerületi polgármesterek esetében is. A megkérdezettek 38 százaléka továbbra is a jelenlegi kerületi polgármestert látná a legszívesebben lakókerülete élén, és mindössze 23 százalékuk váltana. Ez persze csak egy fővárosi átlag, az egyes kerületek között jelentős különbségek vannak (5. és 6. ábra).
Jelenleg még nagyon magas azok aránya, akik nem foglaltak állást a következő főpolgármester, illetve kerületi polgármester személyéről. Az azonban kérdéses, hogy közülük hányan fognak majd elmenni voksolni október 20-án. Most úgy tűnik, hogy az önkormányzati választásokon lényegesen kevesebben fognak az urnákhoz járulni, mint ahányan a parlamenti választásokon voksoltak. Mindössze a budapesti választópolgárok harmada mondta azt, hogy biztosan elmenne szavazni, ha "jövő vasárnap" önkormányzati választásokat tar-tanának. Ezzel szemben a parlamenti választások előtt három hónappal a budapestiek kétharmada ígérte biztosra a részvételét egy "jövő vasárnapi" parlamenti választáson.

A mostani felmérés alapján nagyon nagy merészség lenne jóslásokba bocsátkozni, de az azért valószínűsíthető, hogy fővárosban 60% körül fog alakulni a részvételi arány. (A 34% "biztos" szavazó mellet, a megkérdezettek további 35 százaléka valószínűnek tartja, hogy elmenne szavazni.) A választási részvételüket biztosra, illetve valószínűre ígérő, és a főpolgármester személyéről már most dönteni tudó polgárok körében pedig jelenleg behozhatatlanul nagynak tűnik Demszky Gábor előnye: 55 százalékuk támogatná a jelenlegi főpolgármestert, míg Schmitt Pált mindössze a harmaduk, az MSZP jelöltjét pedig csak a tizedük. (Csurka István és a Munkáspárt jelöltje a maradék 2 százalékon osztozik.)

Ezek az adatok - és a korábbi önkormányzati választások eredményei - azt mutatják, hogy a pártok országos támogatottsága alapján szinte semmit sem lehet mondani az önkormányzati választási esélyekről, és a jelöltek esélyeit még a pártok helyi támogatottsága alapján sem lehet megbecsülni. Elsősorban azért, mert a polgárok lényegesen kisebb jelentőséget tulajdonítanak a pártszempontoknak az önkormányzati, mint az országos szintű politikában. Ez egyben azt jelenti, hogy fokozott jelentősége van a jelöltek személyes tulajdonságainak, jellemzőinek. Ezek közül a megbízhatóságot, a szavahihetőséget, a megvesztegethetetlenséget és a hozzáértést tartja a legfontosabbaknak a közvélemény.
Ha megvizsgáljuk az 1. táblán bemutatott válaszok együtt járásait, akkor azt látjuk, hogy a kérdőíven szereplő 19 jelöltválasztási szempont négy főszempont köré szerveződik a polgárok fejében. (Az 1. táblán e főszempontok szerint rendezve ismertetjük az adatokat. A faktor-súlyok az jelzik, hogy az adott választási szempont mekkora jelentőséggel bír a főszempont változó alakításában. A faktorok az eredeti változókból képzett új változók, melyek főátlaga 0.
A faktorok pozitív értékei azt jelzik, hogy a főszempont az átlagosnál fontosabb a válaszadó számára, a nega-tív értékek pedig ennek ellenkezőjét.)
Az első főszempont a megbízhatóság. Ez abban a tekintetben is elsődleges, hogy az összes ide kötődő szempontot nagyon fontosnak érzi a válaszadók döntő többsége. A faktor érdekessége az, hogy ide került a kerülethez való kötődés is. Ez azt jelenti, hogy a választók csak azokban a jelöltekben bíznak, akik erős szálakkal kötődnek a lakóhelyükhöz. Ez persze az önkormányzati képviselőjelöltek közötti választás esetében teljesen érthető. Ugyanakkor, a választókerületben élés külön faktorba került, tehát ez egy más természetű elvárás. Az első faktor átlaga egyedül azok körében negatív, akiknek nincs kedvenc főpolgármester jelöltjük. Ez azt jelenti, hogy a politikai állásfoglalást kerülő polgárok az átlagosnál kisebb jelentőséget tulajdonítanak a jelöltek megbízhatóságának, becsületességének. Nyilván azért, mert hajlamosak minden politikus megbízhatóságát, becsületességét megkérdőjelezni.
A második fő választási szempontot "rátermettségnek" neveztük el. Az ehhez kötődő elemek a megbízhatósághoz képest másodlagos fontosságúak a választók számára. Legalábbis tudatosított szinten. Ugyanakkor mindenki megbízhatóbbnak szokta érezni az elegáns, jó beszédkészségű, intelligens embereket, mint a kevésbé szerencsés adottságokkal rendelkezőket. A faktor átlaga a 18-29 évesek, a diplomások, valamint a vagyoni helyzet szerinti felső 25 százalékhoz tartozók körében a legmagasabb, míg az érettségi nélküliek, illetve a legszegényebbek körében negatív.
A harmadik fő választási szempont a pártállás, a jelöltek politikai irányultsága. Természetesen ez a szempont is másodlagos fontosságú a megbízhatósághoz képest. A faktor legnagyobb érdekessége az, hogy egyedül Demszky Gábor híveinek a körében negatív az értéke. Ez azt jelenti, hogy a főpolgármester elsősorban annak köszönheti pártját messze felülmúló népszerűségét, hogy támogatói még az átlagosnál is kisebb jelentőséget tulajdonítanak a jelöltek pártállásának.
Végül a negyedik fő választási szempont a jelöltek erkölcsössége. A vallásosság, illetve a rendezett családi élet kötődik nagy súllyal a faktorhoz, de kisebb súllyal ide került az a szempont is, hogy a jelölt lakjon a választókerületben. A faktor átlagai a külső kerületekben általában pozitívak, a belső kerületekben pedig negatívak. A főszempontot a XVIII. kerületben élők érzik a legfontosabbnak, és a VI. kerületben élők a legkevésbé fontosnak. Ezen kívül az idősebb válaszadók is nagyobb jelentőséget tulajdonítanak ennek a főszempontnak, mint a fiatalabbak.
A jelöltek pártállásának - mint láttuk - másodlagos jelentőséget tulajdonítanak a budapestiek. Ugyanakkor a pártjelölteknek mégis csak több esélyük van a fővárosban, mint a párttámogatás nélkül induló függetleneknek. Több hasonlóan alkalmas jelölt közül a megkérdezettek 39 százaléka inkább egy pártjelöltre szavazna, és mindössze 18 százalékuk egy párttámogatás nélkül induló függetlenre. A párttámogatás azok számára, akik Gy. Németh Erzsébetet látnák szívesen a főpolgármesteri székben különösen fontos. Ez viszont azt jelzi, hogy Demszky Gábor kevéssé ismert szocialista kihívója, ez idáig csak azoknak az igazán elkötelezett MSZP szavazóknak a támogatását tudta elnyerni, akik számára a jelöltek pártállása az elsődleges.
Az MSZP főpolgármester- jelöltjének helyzetét az is nehezíti, hogy a budapestiek 54 százaléka két hasonlóan alkalmas jelölt közül szívesebben szavazna egy férfira, és mindössze 18 százalékuk preferálja a női jelöltet. (A hiányzó 28 százalék kitérő választ adott.) Még a budapesti nők körében is azok vannak többen (45% vs 28%), akik inkább férfi jelöltre voksolnának, és csak azok körében vannak többségben a női jelöltet preferálók (53% vs 37%), akiknek Gy. Németh Erzsébet a kedvenc főpolgármester-jelöltjük.

Marián Béla