Üvegmúlt

A D-209-es, azaz Medgyessy Péter miniszterelnök titkosszolgálati múltjának ügye határozta meg alapvetően a parlament nyári rendkívüli ülésszakának témáit. Miután a kormányfő a Magyar Nemzetben nyilvánosságra hozott dokumentum nyomán elismerte, hogy dolgozott a kémelhárításnak, az ellenzék kezdeményezésére múltját kivizsgáló bizottságot hoztak létre, és négypárti egyezkedés után a közéleti szereplők múltjának feltárását célzó, új átvilágítási törvényjavaslatokat nyújtottak be.
Az SZDSZ elnöke több hozzászólásában hívta fel a figyelmet arra, hogy egyedül pártja szorgalmazta a korábbi ciklusokban is ilyen jogszabály elfogadását. Hangsúlyozta azt is, hogy a Fidesz soha nem akarta a titkos iratok nyilvánosságát, kutathatóságát, ami most a parlament előtt fekvő törvényjavaslattal lehető-vé válna. Az SZDSZ az elmúlt 12 évben kormányzati szerepet vállalók esetleges titkosszolgálati kapcsolatait vizsgáló bizottság felállítását is kezdeményezte.
Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos több ponton is kifogásokat fogalmazott meg az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról, valamint a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozataláról szóló törvényjavaslatokkal kapcsolatban. Az információs önrendelkezési jog nem terjeszthető ki a mások adataival való rendelkezésre, ezért megfontolásra ajánlotta, hogy a törvény csak akkor tegye lehetővé a másról megismert személyes adatok nyilvánosságra hozatalát, ha ahhoz az érintettnek joga, jogos érdeke fűződik. Felvetette, hogy a törvényjavaslat olyanok személyes adatait is hozzáférhetővé, illetve nyilvánossá kívánja tenni, akik a politikai közéletben egyáltalán nem vesznek részt, így adataik kezelését a politikai zsarolás kizárásának törvényhozói szándéka nem indokolhatja.
Jelezte továbbá: a korábbi rendszer kémelhárítással, hírszerzéssel foglalkozó, illetve a szervezett bűnözéssel szemben fellépő szervezeti egységei tevékenységének jellege nem szükségszerűen ellentétes a jogállamisággal. Így a velük kapcsolatban állók esetében egyedül a tevékenységük tényleges tartalmának vizsgálata alapján lehet tevékenységüket a jogállamisággal ellentétesnek minősíteni.
Péterfalvi Attila álláspontja szerint a politikai zsarolás megelőzése csak olyan adatok nyilvánosságra hozatalát követelheti meg, amelyek alkalmasak a zsarolásra, például a közhatalmat gyakorló, vagy politikai közéletben részt vevő személyek korábbi, a jogállamisággal ellentétes tevékenységére vonatkoznak.