Az Európai Unió kis- és középvállalkozási politikájáról és programjairól

A Határtalanul rovatunkban mostanáig olyan, csatlakozással kapcsolatos kérdésekről beszéltünk, amelyek elsősorban a települési önkormányzatokat érintik. De szólnunk kell azokról a szabályozásokról is, amelyek a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó közösségi politikát, és a rájuk vonatkozó közösségi szabályozást és a támogatáspolitikát érinti. Erre azért van szükség, mert az önkormányzatok gyakran kezdenek vállalkozásokba, emellett szoros kapcsolatban állnak a helyi vállalkozókkal.

A települési önkormányzatoknak érdekük, hogy minden lehetséges, rendelkezésre álló eszközzel támogassák a helyi vállalkozásokat, mivel azok jelentős mértékben hozzájárulnak a település fejlődéséhez, munkahelyet biztosítanak az ott élőknek, és adóbevételt jelentenek az önkormányzatnak. Az európai uniós csatlakozás jelentős változást hoz a vállalkozók életében is, főleg a kis- és középvállalkozásoknak jelent nehézséget a csatlakozással megjelenő versenyhelyzet. A vállalkozók elsősorban a kamaráktól kérnek segítséget, de gyakran fordulnak kérdéseikkel a települési önkormányzatokhoz is. Erre való tekintettel az önkormányzatok képviselőinek is pontos információkkal kell rendelkezniük a vállalkozásokra - a csatlakozást követően - vonatkozó szabályokról, tervezett intézkedésekről, és a támogatási lehetőségekről is.

Európai Unióban a vállalkozások többsége - 40 ezer kivételével - kis- és középvállalkozás. A működő 18 millió vállalkozás 52 százalékában nincs alkalmazott, 41 százaléka 1 és 9 fő között foglalkoztató mikro-vállalkozás. Az átlagos méretű "EU-típusú" vállalkozás 6 személyt alkalmaz. A teljes foglalkoztatás 66 százalékát a 250 személynél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató vállalkozások adják. Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban és Görögországban ez az arány valamivel magasabb. A kis- és középvállalkozások adják a forgalom 60 százalékát. A mikro-vállalkozásokhoz tartozik a kiskereskedelem, az idegenforgalom, a pénzügyi közvetítői tevékenység és az egyéb szolgáltatás. Kisvállalkozásnak számít a kiadói tevékenység és a felvett műsorok másolatainak készítése, a nagykereskedelem, a ruhaipar, a bőr- és a fa árucikkek gyártása. Középvállalkozás szintjén működik az élelmiszer-feldolgozó ipar, a számítógépgyártás, a közlekedés, a műanyagipar, a textilipar valamint a gépek és a berendezések gyártása. Az Unió területén évente mintegy kétmillió vállalkozás indul. Ezek közül kevesen képesek számottevő növekedésre, de az új munkahe-
lyek mégis ebből a körből kerülnek ki.

Az Európai Unióban széles körben elismert a kisvállalkozás társadalmi és gazdasági jelentősége. A közösségi kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika a nyolcvanas évek közepén alapvetően a belső piac kiteljesedése mellett indult fejlődésnek. Az Európai Bizottság megállapítása szerint a kis- és középvállalkozások döntő szerepet játszanak az új munkahelyek teremtésében és a gazdasági növekedésben. Az új üzleti elgondolások kidolgozására, a piaci rések feltárására, az innováció és az új technológiák előnyös felhasználására vonatkozó képességük biztosítja a jövőbeli versenyképességet. A közösségi szabályozás célja ezért a kisvállalkozások fejlődését elősegítő környezet megteremtése, javítva a versenyképességüket, ösztönözve európaivá és nemzetközivé válásukat. A bizottság kis- és középvállalkozói akcióinak, intézkedések területei:
- vállalkozói környezet fejlesztése,
- finanszírozás bővítése,
- kis- és középvállalkozások erősítése regionális szinten,
- kis- és középvállalkozások részvétele a kutatás-fejlesztésben,
- szaktanácsadás és képzés,
- kis- és középvállalkozások támogatása a nemzetközi együttműködésben, illetve a környezetvédelemben,
- speciális vállalkozói csoportok támogatása.

Az Európai Bizottság annak érdekében, hogy általános keretet teremtsen a kis- és középvállalkozások fejlesztését szolgáló intézkedések, programok számára, 1996-ban egységes fogalmi meghatározást ajánlott. Az általános, valamennyi szektorra kiterjedő meghatározás szerint a kis- és középvállalkozás esetében:
- az alkalmazottak száma 250-nél kevesebb legyen,
- az éves forgalom nem haladhatja meg a 40 mil-
lió eurót, vagy a mérlegfőösszeg a 27 millió eurót,
- meg kell felelni a függetlenségi kritériumoknak, azaz legfeljebb 25 százalékig lehet olyan tulajdonosa a cégnek, amely nem tartozik a kis- és középvállalkozások körébe.
Az ajánlás a szektoron belül egyértelműsíti a kisvállalkozások (50 főnél kevesebb alkalmazott, és legfeljebb 7 millió euró forgalom, vagy 5 millió euró mérleg főösszeg; és függetlenség) és a mikorvállalkozások (legfeljebb 9 alkalmazott) meghatározását. Előírja a definíció alkalmazási területeit is, pl. kötelező felső korlátként alkalmazni a Bizottság által irányított összes kis- és középvállalkozói program esetében.

Az Európai Unió vállalkozásfejlesztési politikája a kis- és középvállalkozások fejlődését elősegítő környezet megteremtését célozza. Az EU kis- és középvállalkozói programja keretében az alábbi fő területeket támogatja:
- Az adminisztrációs és jogszabályi környezet fejlesztése és egyszerűsítése: A program keretében a kisvállalkozás alapítását és fejlesztését gátló terhek csökkentéséhez járul hozzá a Közösség.
- A vállalkozások pénzügyi helyzetének fejlesztése: A hitelfinanszírozáshoz való hozzáférés javítása ill. megkönnyítése érdekében indokolt a kölcsönös kezességen alapuló hitel- és garanciatársaságok fejlesztése. Az EU szerint fokozott figyelmet kell fordítani a fizetési késedelemmel járó problémák csökkentésére, s ennek keretében ösztönözi az integrált számítógépes szoftverek kifejlesztését a kis- és középvállalkozások készpénzáramlási és gazdálkodási feladatainak segítésére.
- Információszolgáltatás fejlesztése a vállalkozók stratégiáinak európaivá és nemzetközivé tétele érdekében. Fejleszteni kell az információs hálózatokat, javítani a szolgáltatások minőségét különösen a nemzetközi piacra lépés, a környezetvédelem és a közös valuta bevezetésének területein. Információs kampányok, Európai Üzleti Hetek megrendezése pl. segíti az információhoz való hozzáférést.
- A kis- és középvállalkozások versenyképességének erősítése, a kutatási, innovációs és képzési lehetőségekhez való hozzáférés javítása. Erre főképpen azért van szükség, mert a kisvállalkozók főleg alvállalkozói funkciót töltenek be. Ahhoz azonban, hogy az alvállalkozó a fővállalkozó igényeinek eleget tudjon tenni, a beszállítónak a saját munkája tekintetében saját műszaki fejlesztési kapacitással kell rendelkeznie, beleértve a szükséges, korszerű eszközöket.
- A vállalkozói szellem, a vállalkozói kultúra és az egyes vállalkozói célcsoportok fejlesztése. Ezen a területen az EU-ban megtervezik a legdinamikusabb európai vállalatvezetők tapasztalatcseréjét. Segítik továbbá a közműipari kisvállalkozásokat abban, hogy beilleszkedjenek az egységes piacba, kiaknázzák az egységes piac új lehetőségeit a szabványosítás, a környezetvédelem és a minőséggazdálkodás területén.
A fentiekben ismertetett közösségi politika érvényesítése ajánlásokkal történik (A közösségi jogszabályokban az ajánlás nem kötelező a tagállamokra nézve. Ennek ellenére a tagállamok igyekeznek azokat betartani, hiszen az Unió fejlődése során az ajánlások később kötelező érvényű szabályokká válhatnak. Érdemes tehát az ajánlásokhoz való igazodást megkezdeni, hogy később a témára vonatkozó közösségi jogszabály átvétele ne jelentsen nehézséget.)
A fentiek közük az egyik legkiemeltebb terület a kis- és középvállalkozások pénzügyi terheit érinti. Erre vonatkozóan a bizottság több ajánlást is kidolgozott a tagállamok számára. Az egyik az egyéni vállalkozók és a jogi személyiség nélküli társaságok adózására vonatkozó bizottsági ajánlás. Ezen társaságok adóztatásának módja általában a személyi jövedelemadózás alá esik az Európai Unió országaiban, amely a többi társaság társasági adójához képest progresszív jellegű, emiatt hátráltatja a kisvállalkozások nyereség visszaforgatásának lehetőségeit, és ezért a befektetési képességük korlátozott.
Ennek kiküszöbölésére, az üzleti feltételek javítása, a nagyobb adósemlegesség érdekében az ajánlás felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak választási jogot a társasági adó fizetésére vonatkozóan, vagy korlátozzák a visz-
szaforgatott nyereségre kivetett adót a személyi jövedelemadózásban, valamint tegyenek intézkedéseket arra vonatkozóan, hogy az adószabályok ne kerüljenek alkalmazásra a vállalkozások jogi formájának megváltozása miatt. A Bizottság egy másik ajánlása szerint a kisvállalkozások fennmaradása érdekében a vállalkozás - beleértve az egyéni vállalkozásokat is - öröklés vagy ajándékozás útján történő megszerzését, átalakulását a vagyonszerzési adókban és a cégbejegyzési díjakban indokolt preferálni.
Az Európai Bizottság időről időre rámutatott, hogy a vállalkozások megbukásának kockázata Európában elfogadhatatlanul nagy, az újonnan létrejött vállalkozások 50 százaléka nem éli túl az első öt évet. A késedelmes fizetés döntő tényező a vállalkozások halandóságában. A kis- és középvállalkozások szenvednek a legtöbbet attól, hogy a vevőik nem fizetnek időben, hiszen sérülékeny a készpénzforgalmuk, gyakran ugyanazon korlátozott számú szállítóra támaszkodnak, az általuk kiszolgált nagy cégekkel szemben pedig gyengék. E cégeket különösen sújtják a késedelmes fizetések pénzügyi költségei, a cash flow szükségleteket ugyanis viszonylag magas kamatterhekkel járó, rövid távú bankhitelekkel vagy számlatúllépéssel kell kielégíteniük. Az adósságbehajtás adminisztrációs költségei is aránytalanul sújtják őket, ugyanis nem rendelkeznek szakosított személyzettel a kintlévőségek kezeléséhez. Erre való tekintettel a fizetési határidőkre vonatkozó bizottsági ajánlás olyan jogi és gyakorlati lépések megtételére ösztönzi a tagállamokat, amelyek a kereskedelmi ügyletekben a szerződéses fizetési határidők betartását biztosítják. A késedelmes fizetések esetében, a kis- és középvállalkozások likvidátási helyzetére gyakorolt negatív hatások mérséklése, a csődhelyzetek elkerülése érdekében a legelőnyösebb fizetési határidő alkalmazását kérik a forgalmi adóra vonatkozó rendelkezésekben. Javasolják, hogy a késedelmes fizetéshez kapcsolódó ÁFA-kötelezettség a kisvállalkozások esetében a pénzügyi teljesítéshez igazodjon.
A késedelmes fizetések leküzdéséről szóló irányelv pedig a következőket javasolja:
- Írásbeli szerződés hiányában, illetve ha a szerződés erről nem rendelkezik, a számla keltétől számított 21 nap a fizetési határidő.
- A késedelmes fizetések utáni minimális törvényes kamatlábat az európai piaci kamatlábakat követő referencia kamatláb + egy 8 százalékpontos résben javasolja meghatározni. Ez utóbbi a késedelmes fizetők elrettentését szolgálja.
- Gyorsabb eljárások bevezetése bírói beavatkozás nélkül (hacsak nem vitatják az adósságot), amelyekben kevés a formalitás, és csekély költséget vonnak maguk után. A 20 000 eurós küszöb alatti adósságok esetében pedig a hitelező egyszerűsített jogi úton hajthassa be az adósságot, függetlenül attól, hogy vitatott-e vagy sem.
A kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatos közösségi nyilatkozatok egyre inkább hangsúlyozzák, hogy csökkenteni szükséges a kormányok által a kisvállalkozókra rótt adminisztrációs terheket. A vállalkozások üzleti környezetének fejlesztéséről és egyszerűsítéséről szóló 1997. árpilis 22-i bizottsági ajánlás szerint a kormányok és a vállalkozói szervezetek együttműködése szükséges a jogi-, pénzügyi szabályozás felülvizsgálata és egyszerűsítése érdekében. A vállalkozás indításának egyszerűsége érdekében célszerű az "egyablakos" ügyintézés, az egységes adatlap és azonosító rendszer bevezetése. A működés első éveiben indokolt az adó- és adminisztrációs terhek mérséklése. Az ajánlásban a Közösség egyik alapelve a "think small first" (először a kicsikre kell gondolni) is megjelenik, mely szerint folyamatosan értékelni kell, hogy a szabályozás milyen hatást gyakorolt a vállalkozásokra, különösen a kisvállalkozásokra, s ehhez konzultálni kell a vállalkozási közösségekkel, továbbá ahol lehet, a kis- és középvállalkozások számára előnyös kivételeket, egyszerűsített eljárásokat kell bevezetni.

A csatlakozás jelentős mértékben érinti a vállalkozások adózási kötelezettségeit, amely szinte minden pénzügyi vonalon megjelenik, amely közül csak a legfontosabbakat emeljük ki:
a) A vámokhoz, importhoz kapcsolódó fizetési kötelezettségek
Magyarország a csatlakozással belép az Unió egységes vámrendszerébe, ami azt jelenti, hogy a mind a tagországokkal, mind pedig az Unión kívüli országokkal egységes vámokat kell alkalmazni. Így a csatlakozással jelentősen leegyszerűsödik a vámeljárás. Ugyanakkor a tagság az államháztartás számára bevételkiesést okoz, a hazai vállalkozók olcsóbban tudják az EU-tagországokban értékesíteni termékeiket, mivel men-tesülnek a korábbi évek "be-viteli terheitől". Ugyanak-
kor a Magyarországra az EU-tagállamokból behozott áruk is olcsóbbá válhatnak, így a hazai vállalkozásoknak számolniuk kell a versenyhelyzet erősödésével.
b) Általános forgalmi adó
Az államhatárt átlépő termékforgalom esetén a közvetett adózásnak elvileg kétféle módszere alkalmazható. Az egyik módszer a rendeltetési hely szerinti adózásra épül, a másik módszer az eredet országa szerinti adóztatási elvet érvényesíti. Így alapvetően a választott technológia dönti el, hogy mely országban jelennek meg az áfa bevételek, illetve mely országot terheli az exporttermék előállítása során felmerült áfa visszatérítési kötelezettség.
A hazai áfa rendszer alapelveit tekintve EU-konform, ám a csatlakozás időpontjától kezdődően lényegesen módosulni fog az adóelszámolás folyamata. A hatályos szabályozás szerint az exportügyletekre ma 0 százalékos az áfa-kulcs, vagyis az exportálók a külpiacra szánt termékek előállítása során felmerült
áfa költségeiket visszaigényelhetik. Az EU-ba belépő termék átesik a vámeljáráson, s a vámérték alapján esedékes forgalmiadó-kötelezettséget az értékesítés címzettje fizeti meg. Amennyiben fogyasztási cikkről van szó, a termék végső felhasználóhoz kerül, vagyis "végleges" a fizetési kötelezettség. Ameny-
nyiben viszont alapanyagról vagy félkész termékről van szó, s az áru tovább feldolgozásra kerül, akkor az import során megfizetett áfa-tartalom visszaigényelhető.
Ez a bonyolult folyamat megköveteli az EU-tagállamokban regisztrált adóalanyok áfa azonosítójának egységesítését, a folyamatos kereskedelmi tevékenységet végzőknek az adóalanyi bejelentkezést, s a folyamat logikájából következően az adóalanyok áfa elszámolási kötelezettségeinek nemzetközi szabályok szerinti teljesítését.
Sokakat foglalkoztató kérdés, hogy miként alakulnak az áfa-kulcsok a csatlakozást követően. Ezzel kapcsolatosan szükséges azt tudni, hogy az EU-ban erre vonatkozó közösségi jogi szabály nincs, csak azt rögzíti a Közösség, hogy az általános adókulcsoknak minimum 15 százaléknak kell lennie, s az esetleges kedvezményes kulcsok sem lehetnek alacsonyabbak 5 százaléknál. A hazai áfa-kulcsok mérséklése a költségvetés helyzetétől függ, a döntés azonban sokáig nem halogatható, hiszen a hazai termékek piacképessége múlhat a kulcsok alakulásán.
c) A társaságok adóztatása
Közismert, hogy a társasági adók befolyásolják a vállalkozási kedvet, a befektetések kockázatát, az üzleti megtakarítások nagyságát és ezen keresztül a befektetési alapokat. Az EU filozófiája szerint a jövedelemadók a nemzeti gazdaságpolitika eszközei, így az EU jelen viszonyai között nincs helye az egységesítő törekvéseknek. A társasági adó feltételeiben komoly eltérések vannak az egyes tagországok között (a minimális adókulcs 20 százalék, a legmagasabb 52 százalék). A hazai 18 százalékos adókulcs lényegesen különbözik az EU tagországok 32 százalékos átlagától. A fejlett tagországok már többször kezdeményezték az adókulcsokban lévő különbségek szűkítését, az adóalapok egységes meghatározását, de ez idáig a Közösség még csak ajánlást sem tett a területre.