OTTHONRÓL HAZA - VÍZUMMAL?

A "szentpétervári kompos"

Minden kétséget kizáróan az Európai Unió bővítésének a legérdekesebb, legellentmondásosabb problémaköre a "kalinyingrádi gordiuszi csomó". Arról van szó, hogy Kalinyingrád terület (megye) - egy enklávé, amely több mint egy félezer kilométerre van Belső-Oroszországtól - Litvánia és Lengyelország várható EU csatlakozásával egy varázsütésre az Európai Unió szívébe kerül. Ez az 15100 négyzetkilométernyi, tehát Magyarországnál mintegy hatszor kisebb Kalinyingrád terület korábban Kelet-Poroszország északi része volt.
Hogyan alakult ki egy olyan helyzet, hogy egy területet immáron két ország választ el a birodalom összefüggő területétől? Nos, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és USA vezetőinek 1945. július 17-e és augusztus 2-a között tartott potsdami konferenciáján szentesítették Kelet-Poroszország bekebelezését. Az időközben Kalinyingrád területnek elkeresztelt részt közigazgatásilag az OSZFSZK-hoz, vagyis az Orosz Föderatív Köztársasághoz - tehát nem a vele határos Litvániához - csatolták. Ennek most azért van jelentősége, mert 1991-ben a Szovjetunió az ún. szövetségi köztársaságai határai mentén bomlott fel. Így alakult ki a Belső-Oroszországtól több, mint félezer kilométerre fekvő enklávé területenkívülisége.
A második világháború után a helyi őslakosságot elűzték. A németeknek egykoron oly fontos birodalmi hadikikötő, Pillau 1946-tól már Baltyijszk névvel, Königsberg pedig Kalinyingrád néven - természetesen a hozzájuk tartozó légierővel, a kiképzési, partvédelmi, logisztikai egységekkel együtt - lett a szovjet balti flotta központi stratégiai támaszpontrendszere, háttérbe szorítva a leningrádi és még kevésbé jelentős rigai, klajpedai, tallini bázisokat. A lakosság létszáma 1959-ben - 610 ezer, 1970-ben - 732 ezer, s most majdnem ennek a duplája, 1,3 millió. A népesség növekedése a nyolcvanas évek közepéig nagymértékben a katonai-ipari komplexum fejlesztésével, később pedig az addig hermetikusan lezárt határok megnyitásával magyarázható.
A Szovjetunió összeomlása után Oroszország és természetesen az ominózus terület lakói és a szállítmányok, áruk szabadon közlekedhettek Litvánia (és persze Fehéroroszország) területén. Ha viszont a Kalinyingrádi terület az EU belsejébe kerül, akkor már ún. schengeni határok választják majd el Belső-Oroszországtól. Két megközelítés, két jogelv feszül tehát egymásnak: az emberek, áruk mozgását reglamentáló uniós schengeni csomag és az oroszországi állampolgárok arra vonatkozó joga, hogy országuk területén minden korlátozás nélkül szabadon közlekedhetnek. Oroszország alkotmányának 27. cikkelye kimondja: "Mindenki, aki törvényesen tartózkodik az Oroszországi Föderáció területén, jogosult szabadon közlekedni, megválasztani tartózkodásának helyét és lakóhelyét."
Igaz, Litvánia vezetői az oroszországi aggályokat csillapítandó rendszeresen nyilatkozgatják nemzetközi médiumoknak, hogy országuk az EU-csatlakozás után is vízummentes folyosót biztosít az enklávé lakóinak, úgymond "Litvániát kielégíti a mostani vízummentes közlekedési rend". Az ilyen nyilatkozatok a schengeni csomagot nem ismerő oroszországi olvasóknak, tévénézőknek szólnak. Hisz a szabadon átjárható belső és a nagyon szigorúan ellenőrzött külső határokról szóló schengeni rendelkezéseket immáron minden újonnan társuló ország számára kötelezővé tette Brüsszel. Az alapító tagoknak korábban egyébként még volt némi mozgásszabadságuk, választási lehetőségük. Viszont ha Litvánia belép, akkor a rajta áthaladó szállítások, utazások mikéntjéről nem Vilniusban, hanem Brüsszelben döntenek. Még pontosabban: ez az EU és Oroszország megegyezésétől függ, ami valószínűleg a novemberi koppenhágai EU-orosz csúcson jöhet létre.
A Lengyelország és Litvánia EU-csatlakozását követő időszakban az unió testébe ékelődött enklávénak azért is lesz egészen különleges helyzete, mert a közösség történelmében erre nincs precedens. Igaz, némileg hasonlít ez a néhai Nyugat-Berlin helyzetére. Hisz ott is volt területenkívüliség, tranzitfolyosó blokád, sőt világháborús veszéllyel fenyegető szembenállás, meg minden, ami évekig élezte a nemzetközi helyzetet. Majd egy nagyon rövid, viszonylag konszolidáltabb korszakot követően 1968. június 11-én az NDK Népi Kamarája rendeletet hozott, amellyel az NSZK-ból Nyugat-Berlinbe, tehát az oda- és visszavezető átmenőforgalomban bevezette az útlevél-, illetve vízumkötelességet.
Milyen megoldás várható a novemberi EU-orosz csúcson? Íme, egy csokor a most elképzelhető alternatívákból:
Szergej Markov orosz politológus: "A kalinyingrádi vízum- és utaztatási, szállítási rendszer problémája a "berlini példa" szerint lesz megoldva. A kedvezményes vízumrendszerek technológiája már rég kidolgozott és működik világszerte. Azonban a "berlini variáns" egyelőre elfogadhatatlan az Európai Unió számára."
Szergej Paszko, a Balti Köztársasági párt vezetője: "A döntő szó e kérdésben az Európai Unióé lesz, amely saját biztonságát minden rendelkezésére álló eszközzel garantálni fogja. Lesz majd részleges blokád, a vízumokat csak a polgárok szűk köre tudja majd megszerezni. Oroszországnak marad egy vízummentes út - kompjárat Szentpétervár felől."
Ennek a kerülőutas megoldásnak a nagy távolság az akadálya. A távolság a Kalinyingrádi terület és Belső-Oroszország között mintegy félezer kilométer. Ugyanez nagy északi kerülővel - tehát megkerülve Litvániát, Lettországot, Észtországot, majd Szentpétervárról le hajóval vissza délre - mintegy háromszor annyi. Ki fizeti a révészt? Ki állja a többszörösére duzzadó szállítási költségeket?
Várhatóan a "szentpétervári kompos alternatíva" és a "nyugat-berlini variáns" kereszteződéséből születő hibrid lesz majd a végeredmény.

Turányi József
(East-Press)