TANÁCSOK A FŐÉPÍTÉSZSÉG ELVISELÉSÉHEZ

Néhány tanács (ajánlás-féle), amit talán célszerű megfontolni az értékteremtés, az érdekegyeztetés, nemkülönben a közjó szolgálata közben. Aki magára ismer, vagy úgy gondolja, hogy ez velem is megeshetne, az ne csodálkozzon, a legjobb úton halad afelé, hogy kiváló (vagyis magánakvaló, bizalmatlan, kesernyés, önsorsrontó, mégis szeretnivaló főépítész legyen.

Íme...

Főépítésznek lenni alapvetően verbális szerep. Soha ne törekedj "hatalomra" (ha adódna, akkor is hárítsd el, de vedd természetesnek, ha ez a kísértés soha sem fog megkörnyékezni). Ez még akkor is igaz, ha a szó elszáll1, mert ugyan lehet, hogy nem marad utánad NAGY MŰ, de akikhez beszéltél és akik megértettek, azokba beépülsz és átöröklődsz, mint a gének.

A jó és a rossz között az ízlés szab határt. Konok következetességgel tarts ki az általad jónak tartott álláspont mellett, és ne omolj össze, ha nem neked lesz igazad. (Úgyis neked lesz igazad!)

Tárgyalásaid, egyeztetéseid során soha ne akard azt, hogy neked legyen igazad, de mindent tegyél meg annak érdekében, hogy az történjen, amit te jónak tartasz. Ezt mások is el fogják fogadni még akkor is, ha valójában fel sem fogják. Próbáld ki, be fog jönni.

Ha valaki azt mondja, hogy részeg vagy, kérd ki magadnak. Ha hárman mondják, menj haza és aludd ki magad. Ez akkor is hasznos, ha mellesleg tényleg nem voltál részeg, mert egyrészt hazamenni és aludni jó, másrészt másnap kialudt fejjel még mindig viselkedhetsz úgy, hogy ők hárman fognak elgondolkodni a dolgon. (Vagy nem, de akkor úgyis mindegy.)

Mindenki másképp csinálja. Még ha nehéz is, bírd ki, hogy nem - vagy csak a legszükségesebb mértékig - "tervezel bele" más munkájába. Lehet ugyanis, hogy nincs igazad (mellesleg töretlenül hinned kell igazadban), illetve tudnod kell felülemelkedni saját igazságérzeteden. Ha ezt jókor és a megfelelő partnerrel teszed, bőségesen kamatozni fog és te is sokat tanulsz belőle.

Tiszteld és követeld meg a minőséget, elsősorban azonban te gondolkodj és dolgozz minőségi módon. Nem mintha a példamutatás és a következetes igényesség minden esetben ragadós példa len- ne, de legalább te nyugodt leszel.

Mindig az első gondolat a legjobb, az alternatívák alternatíváinak változatai általában csak árnyalják, de igazolják azt. Mindazonáltal légy nyitott és befogadó, a választott hangszert a zenélés során is hangold ha kell, de ne válts se instrumentumot, se műfajt.

Csak magadnak és saját igényességednek akarj megfelelni. Nem baj, ha - véletlenül - azt és úgy mondod, amit és ahogy a főnököd elvár(ja), de azonnal hagyd abba a főépítészséget (és bármi mást), ha azon kapod magad, hogy vezetőddel folytatott véleménycseréd abban merül ki, hogy bemész hozzá a saját véleményeddel és kijössz tőle az övével. Ez nem érdekegyeztetés, ez seggnyalás.

Ne akadályozd meg a hülyeséget, tégy úgy, hogy magától elmúljon. Ha túlzott energiát fordítasz a hülye ötletek megfúrására, vagy nem fog sikerülni (és akkor nap, mint nap felidegesítheted magad, ahányszor magvalósulva csak látod), vagy ha mégis, akkor előbb-utóbb elterjed rólad, hogy te egy notórius "megfúró" (jobbik esetben Lucifer, a tagadás ősi szelleme) vagy, holott nélküled is nagy esély lett volna a javaslat elpárolgására.

Tudd, hogy mennyit érsz és mire vagy képes. Ha ez megvan, akkor viselkedj úgy, mint aki egy kicsivel többet ér és többre képes. Ha sokkal magasabbra lépsz (vagy szólsz), indokolatlanul és védhetetlenül azt a látszatot kelted, hogy fölötte állsz a fölötted levőnek (ez különösen akkor veszélyes, ha amúgy igaz, illetve ha nem te vagy fölötte, hanem ő van alattad), ha viszont megnyilvánulásaidban a szükséges és elismert szint alattinak mutatkozol, nem szerénynek és visszahúzódónak, hanem lábtörlőnek fognak tekinteni és használni.

Senkit se ajánlj és senkiért se vállalj garanciát. Lehet, hogy épp ez lesz az első eset, hogy akit pártfogoltál, alul-teljesít (vagy túl drága, és akkor nem mosod le magadról, hogy te vagy a többletár), illetve nem lesz kész időben. (Én egyszer mérettem le látványosan újra azt a parizert, amit az eladó csak úgy odavetett a mérlegre. Megvolt!)

Az (érdek)egyeztetés többnyire sokszereplős játék, melyben nem szégyen veszteni, sőt az sem biztos, hogy akinek - az adott helyzetben - nem lett igaza, annak nincs igaza. Ezt mások is tudják és sohasem fognak lenézni, ha azt tapasztalják, hogy akkor éppen nem úgy történtek a dolgok, ahogy te szeretted volna, ám ha eleve feladod3 (mondván: úgysem tudom keresztülvinni), akkor - joggal - gyengének fognak tartani.

Érezd meg, mikor kell kiszállni. Amint azt tapasztalod, hogy egy település-politikai kérdés vitája során a felek a "település"-t zárójelbe teszik, azonnal legyen valami halaszthatatlanul fontos dolgod (máshol). Biztos lehetsz benne, hogy nem fognak marasztalni.

"Sírni csak azért szabad, amiért meghalni is érdemes" (József Attila)
Tudnod kell különbséget tenni a nagy és fontos, valamint a kicsi és lényegtelen ügyek között. Csak azért érvelj szenvedélyesen és kérlelhetetlenül, ami életbevágóan fontos, vagy annak tartod, ám a kicsi és lényegtelennek tűnő ügyekben sem engedheted meg magadnak, hogy a gyeplőt a lovak közé vesd.

Mondd ki! Az, hogy az (érdek)egyeztetésben résztvevő felek - rajtad kívül, illetve a te álláspontoddal szemben - mindenben egyetértenek, vagy "kialkudnak" egy számukra elfogadható, de a te álláspontodat sértő megoldást, nem elegendő ok arra, hogy magadba fojtsd a szót. Soha ne szívd vissza, örülj, hogy kinn van, ettől kezdve ugyanis a döntés már nem a te felelősséged, de te nyugodt lelkiismerettel nézhetsz a tükörbe.

Nagy művész, de asztalnál éhen halna! - mondta a prímás Menuhinra. Érezd meg, hogy mikor van csak elméletben igazad, de ha józan mérlegelésre szorulnál és tiéd lenne a döntés felelőssége, te is figyelmen kívül hagynád a saját véleményed.

Az (érdek)egyeztetések során koncentrálj az általad képviselt érdekre, de forgasd úgy a szót, hogy - legalább részben - (vita)partnered érdeke is érvényesülhessen. Az abszolút vesztes ellenfél számára akkor is csak a vereség marad meg veled szemben emlékezetében, ha idővel ő is elfogadja, hogy neked volt igazad, így érveid súlyát az ellened érzett utálat gyengíti, vagy ellensúlyozza.

Óvakodj azoktól, akik azzal az elhatározással ülnek le a rajzasztalhoz, hogy "most pedig értéket fogok teremteni". Az elhivatottság nem cifra kosztüm, melyet a nap 24 órájában "viselni" kell, hanem olyan belső tűz, melyben a sár cseréppé ég. A feltétlenül "jellegűt" alkotni vágyók többnyire hideg fejű, számító pozőrök, akik elvárják, hogy akkor is ájult tisztelettel övezzék őket, amikor éppen semmit-mondanak

Nyilvánosan soha ne cáfold (pláne ne hazudtold) meg munkatársaid és főnökeid véleményét, ha nagyon nem értesz velük egyet, egészítsd ki az általuk elmondottakat, csatlakozz hozzájuk és akkor már a szavaikkal homlokegyenest ellentétes érveket is bátran kifejtheted. Ha nem így cselekszel, tárgyaló partnereitek felbátorodnak és lecsapnak a köztetek lévő - és általa is felismert - vélemény-különbségre. Ne hidd ugyanakkor, hogy "ellenfeleid" olyan okosak, hogy a taktikus tárgyalásveze-tés mögött felismerik fortélyaidat, mivel közben ők is (csak) a saját mondandójuk fogalmazásával törődnek.

Munka közben legyél szakma-, kolléga- és terv(ezés)-párti. Akármi is történik, nagyobb esély van a sikerre, ha a veled azonos tőről fakadókkal szót értesz, mint ha - esetleg a szakmai és kollegiális szempontokon túllépve - olyan partnerrel karöltve érsz el eredményt, aki adott pillanatban (látszólag) egyet fog veled érteni, de mivel nem tudja, hogy neked mi is volt a való- di tét (vagyis nem ért a te nyelveden), a következő esetben ugyanilyen érvek mellett is ellened fog dönteni.

Nincsenek abszolút értékek. Nincsenek hibátlanul "jó" települések, még településrészek sem, a házakról nem is beszélve, ezért ha úgy látod, hogy a tárgyalópartnered által tervez(tet)ett épület minden erőfeszítésed ellenére sem lesz olyan, mint amilyen szerinted lehetne, csak annyit cselekedj, mit megkövetel a háza (bocs).

Az értéket nem, de semmiképpen nemcsak a látható minőség határozza meg, ezért elsősorban azt az igényességet és az elkötelezettséget tiszteld, amely az értéket létrehozta. Figyeld meg, hogy a látszólag azonos (valójában csak alaktanilag hasonló) épületekből összetákolt utcakép sohasem fog "megszólalni", ám a kikezdhetetlen szakmai igényességű, a szaktudás tiszteletén alapuló mesterségbeli tudás eredményeként összeálló teljesítményegyüt-tes akkor is magas nívót reprezentál, ha egyes elemei alig hasonlítanak egymásra.

Az érték összetettebb dolog, mint a szép. Ne hidd azt, hogy ami neked (vagy bárki másnak) tetszik, az egyben értékes is, annak még működőképesnek is kell lenni, nem is beszélve arról, hogy a készen vett érték korántsem olyan becses, mint a kevésbé csillogó, de az alkotók által verejtékkel megszült dolog. Az tehát külön öröm, ha valami többeknek (netán mindenkinek) értékes, ilyen azonban szerencsés csillagzat alatt is csak ritkán jön létre

Én körös-körül Napóleon vagyok! - mondta a generalissimus, amikor egyik csicskása nem vasalta ki rendesen a kabátja hátát. Sohase fogadd el azt az érvet, hogy "ez úgysem látszik az utcáról", ezt csak azok mondják, akik valószínűleg nem praktikus megfontolások miatt, hanem kellő felkészültség hiányában nem oldják meg (mert nem képesek megoldani) a teljes feladatot.

"Nem kell a legjobbat akarni, elég a jó is." (Molnár Ferenc)
Elégedj meg azzal is, ha valamit csak ahhoz tudtál hozzásegíteni, hogy elfogadhatóan jó legyen, ha ennél többről lenne szó, észre fogod venni, mert az már elkápráztat és melegséget áraszt. Ha minden ház a "legjobb" lenne, ami azon a helyen elképzelhető, nem lennének - márpedig kell, hogy legyenek - kiemelkedő értékű helyek.

Intuíció kérdése az egész! Élsz valahol, dolgozol valamit, közben pedig létrejön ez-az, aztán ez értékké válik, az pedig - bár talán nem rossz, de - csak "valamilyen" lesz. Minden cselekedeted ráérzések által vezérelt, és ha van benned tehetség és elkötelezettség a "valahol" és a "valami" iránt, akkor ami létrejön, akár értékké is válhat és akár a közjót is szolgálhatja. E tekintetben mindegy, hogy mi is az a "valami". Hogy tervezed, finanszírozod, építed, vagy "csak" hozzásegíted megszületéséhez azt a dolgot, egyre megy, te már nem voltál hiába.