Az Országos Főépítészi Kollégium 2/2002. számú állásfoglalása

Budapest értékvédelmi ellentmondásairól (helyzetéről)

Az 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) különös hangsúlyt helyezett az épített környezet értékeinek védelmére. 57. § (2) bekezdés: "A helyi építészeti örökség értékeinek feltárása, számbavétele, védetté nyilvánítása, fenntartása, fejlesztése, őrzése, védelmének biztosítása a települési önkormányzat feladata."
A világörökség, a műemlékvédelem, a települési értékvédelem, az értékek minősége és jelentősége alapján egymásra épülő rendszert alkot. A differenciált értékvédelem minél tágabb köre elősegíti az épített környezet minőségét, a felnövekvő nemzedékek identitástudatának kialakulását. A települési önkormányzat értékvédelemmel kapcsolatos szakmai feladatait az önkormányzat főépítésze készíti elő. Az építészeti örökség helyi védelmének szakmai szabályairól a 66/1999. (VIII. 13.) FVM rendelet rendelkezik.
Budapest gazdag építészeti értékekben, a fővárosi önkormányzat az 54/1993. (1994. II. 1.) rendeletével ennek csak töredékét védi. A fővárosban a kétszintű önkormányzat sajátosságainak megfelelően a helyi védelem értelmezése logikusan fővárosi és kerületi védelemre tagozódhatna.
Számos olyan építészeti érték van, mely a főváros egésze szempontjából nem kiemelkedő, de helyi szinten, az adott utcában, téren fontos, meghatározó jelentőségű. Károsodásuk, átalakításuk, netán elbontásuk az adott településrészre hátrányos, akár pótolhatatlan veszteség. Az általános építésügyi szabályoktól megkülönböztetni csak a helyi védetté nyilvánítással lehetséges ezen értékeket. Természetszerű, hogy a fővárosi önkormányzat nem vehet számba, és nem védhet minden ilyen lokális értéket, épp ezért is indokolt a kerületi védettség.
A Kollégium kötelességének tartja felhívni a figyelmet arra, hogy a fővárosi kerületek önkormányzatai Étv.-ben előírt értékvédelmi feladataikat jelenleg csak közvetetten láthatják el, mert nem alkothatnak erre vonatkozó rendeletet a Budapest Főváros Közgyűlés rendeletalkotási felhatalmazásának hiányában.
A fővárosban jelenleg hatályos 54/1993. (1994. II. 1.) Főv. Kgy. rendelet a főváros városképe és történelme szempontjából meghatározott épített környezet védelméről. E rendeletben a Főváros Önkormányzatának Közgyűlése nem ad felhatalmazást a kerületek számára, hogy kerületi védettségről rendeletet alkothassanak. A 66/1999. (VIII. 13.) FVM rendelet az építészeti örökség helyi védelmének szakmai szabályairól tartalmazott felhatalmazást a főváros és kerületek számára egyaránt (3. § (1) bek: "Az Étv. 57. §-ának (3) bekezdése szerinti rendeletalkotási jogkörében a települési (fővárosban a kerületi) önkormányzat (a továbbiakban: önkormányzat) az építészeti örökség helyi védelmének általános szabályait az Étv. 13. §-a szerinti helyi építési szabályzatban vagy külön rendeletben is megállapíthatja"
Budapest Fővárosi Önkormányzat Közgyűlésének kezdeményezésére az Alkotmánybíróság ezen bekezdést megsemmisítette (24/2002. (VI. 21. sz. AB határozat). A hatályos jogszabályok alapján a kerületek értékvédelmi rendeletalkotással nem tudnak törvényben előírt értékvédelmi feladataiknak eleget tenni, viszont városrendezési terveikben kötelező értékvizsgálati munkarészt kell készíttetniük.
Budapest értékeinek védelme érdekében a Kollégium támogatja a fővárosi kerületi főépítészek kezdeményezését, hogy a Fővárosi Közgyűlés vizsgálja felül 54/1993. (1994. II. 1.) sz. rendeletét, biztosítson felhatalmazást a kerületi önkormányzatok számára kerületi védettségi rendeletek alkotására. A védett értékek köre így jelentősen bővülhetne, ezen keresztül a főváros épített környezetének minősége javulhatna, megalapozható, fejleszthető lenne az identitás-tudat, a jogszabályi harmónia helyreállíthatóvá válna.