JUBILÁLT A FŐÉPÍTÉSZI HÁLÓZAT

Az építésügy helyi nagykövetei

Tavaly ősszel jubilált a nyolc regionális Területi Főépítészi Iroda. A születésnap alkalmat adott arra, hogy a területi főépítészek és a Főépítészi Titkárság jubileumi ülést tartson a BM Duna Palotában. A találkozót A TELEPÜLÉSRENDEZÉS JELENE - JÖVŐJE címmel rendezték meg.

A 10 éves jubileumot nem lehet egyetlen naphoz kötni, hiszen már a rendszerváltás évében felmerült, hogy az építésügyben jöjjenek létre azok a területi szakmai központok, amelyek az új önkormányzati rendszerben - a megye irányító szerepének gyöngülésekor - képviselni tudják a központi irányító szerveket a helyi döntések előkészítésénél - emlékeztetett megnyitójában Kovács Imre, az Építésügyi Hivatal főosztályvezetője. 1992 így a szervezés éve volt, amelynek végén megszületett a ma is hatályos miniszteri rendelet a területi főépítészekről. A jogszabály érvényben maradt az 1996-ban megszületett területfejlesztésről, területrendezésről szóló törvény, valamint az 1997-ben elfogadott új építési törvény után is, de a feladatok értelemszerűen bővültek.
A hálózat nagy viták nyomán jött létre, de szerencsére Keresztes K. Sándor alapító miniszterben volt kurázsi, erő és bátorság, hogy létrehozza azt - idézte fel köszöntőjében a történteket dr. Kara Pál. Az önkormányzati és építésügyi helyettes államtitkár méltatta a hálózatot, a főépítészeket, hiszen a központi igazgatásban páratlan az olyan intézmény, amely 10 éve folyamatosan működik, érdemi személyi és szakmai változás nélkül. Az irodák önkormányzatokkal való kapcsolatait pedig szerinte nemcsak a szakma, de az önkormányzatok is pozitívan értékelik. Végezetül hangsúlyozta, hogy a regionális irodák az építésügy helyi nagykövetei.
A betegség miatt távollévő Keresztes Sándor helyett Pataky Szabolcs, alapításkori építésügyi helyettes államtitkár szólt. Hazai és nemzetközi fejlesztésekkel foglalkozó szakemberként sokszor találkozott főépítészi véleményekre való hivatkozással - mondta.

A beruházók, az önkormányzatok minden esetben elismerték és elfogadták az időben, a környezeti értékvédelem érdekében adott korrekt szakmai véleményt.

Virányi István, az Országos Főépítészi Kollégium elnöke a képzés, a területi főépítészek és az önkormányzati főépítészek szakmai együttműködésének fontosságát emelte ki.
Dr. Szaló Péter, aki területfejlesztési és építésügyi helyettes államtitkárként 1995 óta ellátta a területi főépítészek szakmai irányítását, most a Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti Területfejlesztési Hivatalának elnökhelyetteseként azt reméli: jóváhagyják az Országos Területrendezési Tervet (OTrT), módosul a Tftv., és várhatóan az Agglomeráció Területrendezési Terv is hatályba lép. A három szabályozás együttes hatásaként valósággá válhat a hosszú távú országos érdekek környezeti összehangolása.
A területi főépítészek a Tftv. módosításával és az OTrT kapcsán új feladatot kapnak, a tervek szerint területrendezési hatóságokká válnak, akiknek meghatározott esetekben "előzetes térségi terület-felhasználási engedélyt" kell kiadniuk. Ennek következtében például megépülhetnek olyan beruházások, mint az MO, vagy a hulladéklerakók, stb. Továbbá lehetővé válik a területrendezési tervek és a településrendezési tervek összhangjának megteremtése is. Hozzászólásában megköszönte Zábránszkyné Pap Klára tevékenységét, aki 10 éve töretlen lelkesedéssel szervezi a főépítészekkel kapcsolatos munkát, valamint köszöne-tet mondott az Országos
Főépítészi Kollégiumnak és az önkormányzati főépítészeknek is.
Az EU csatlakozás kapcsán sok problémát kell még megoldani - hangzott el később Kara Pál előadásában. Ilyen például, hogy

bár a tulajdonos önkormányzat felel a szolgáltatásokért, de egyben árhatóság is, ami ellentmond az EU gyakorlatának.

Az államtitkárt megdöbbentette, hogy hazánkban csak 270 az önkormányzati főépítész van.
Körmendy Imre, a Településrendezési Iroda vezetője előadásában egyebek mellett rámutatott: az önkormányzati döntések utólagos normakontrollja teljességgel elégtelen jogi eszköz a településrendezés, építésügy területén. Az Alkotmánybíróság nem egy határozatának végén álló kitétel (a hatályon kívül helyezés a közben szerzett és gyakorolt jogokat nem érinti) felvillantja azt a groteszk helyzetet, amikor az AB határozatnak megfelelően ismét közparkba sorolt területen akár 100 évig ott fog állni az egyébként ott nem építhető objektum. Mivel a településrendezési tervek elkészítése, de még inkább eseti módosításai mögött konkrét beruházási szándékok és érdekek állnak, ezért a legtöbb esetben a "jóhiszeműen szerzett jogok" a hatályba lépést követően villámgyorsan és késedelem nélkül létre jönnek. Itt megoldást csak a képviselő-testület elfogadó döntése és a közzététel közötti, a mainál lényegesen erősebb kontroll hozhat.
A megyei közigazgatási hivataloknál végzett ellenőrzéseik pedig igazolják, hogy

valóságos, hathatós törvényességi ellenőrzés - tisztelet a kivételnek - nem is történik.

Egyes megyékben az önkormányzati törvényre hivatkozva be se kérik a tervlapokat, az alátámasztó munkarészeket, sem a véleményeztetési, egyeztetési eljárásra vonatkozó dokumentumokat, s ezek nélkül pusztán az írott szabályzatot vizsgálják. A területileg nem értelmezhető szabályzatok belső, területi összefüggésekből fakadó ellentmondásai napvilágra se kerülnek. Az Étv.-ben részletezett eljárási rend vizsgálatának hiánya azért is elszomorító, mert az Alkotmánybíróság egyik határozatában rögzítette, hogy eljárási kérdésekben csak a Közigazgatási Hivatal vezetőjének hozzá intézett kérelmét fogadja be. Ezáltal a magánszemélyek, társadalmi és érdekképviseleti szervezetek ez irányú panaszai, vizsgálati kérelmei gyakorlatilag halálra vannak ítélve.
A településrendezési tervek jelentős hányada az új építési törvény előtti jogszabályok alapján készült. Csakhogy az Országgyűlés nem rendelt központi költségvetési pénzt az új tervek, szabályzatok kidolgozásához, mivel a településrendezés nem új feladatként jelentkezik a városok és a községek számára. Az új és a régi tervek párhuzamossága azt is eredményezi, hogy

az építésügyi hatóságok kétfajta szemléletű és eltérő előírás-rendszerű jogszabályok alapján dolgoznak.

Ez rengeteg félreértés, tévedés forrása, és jogszerűtlen határozatokban, rossz döntésekben manifesztálódik. A területi főépítészek hallatlanul felelősségteljes munkát végeznek - erősítette meg az előadó. Felelősségük súlyát híven tükrözi az Étv. előírása: ha a vélemény törvénysértésre utal, akkor a terv, a szabályzat nem terjeszthető elő jóváhagyásra. (A kitételt az AB azóta hatályon kívül helyezte.)
Zábránszkyné Pap Klára, a Főépítészi Titkárság vezetője szerint az irodák tevékenységében a legfontosabb: a helyi jelenlét, a szellemi műhelyek kialakulása - a nagy tervező irodák szétesése után (főleg vidéken), a tanácsadás - az önkormányzatok szakemberhiánya miatt, kontroll szerep, kapocs a minisztérium-
terület-település között, nagy információs bázis.
A jubileumi ünnepség zárszavában Kovács Imre végezetül Bruce Allsopp angol építész, szakelemző gondolatát idézte, amely egyúttal program is lehet a jövőt illetően:
"Az építészek feladata nem az, hogy megreformálják az emberiséget, De ha legjobb képességeiknek megfelelően teszik a magukét, hozzájárulhatnak az emberi életfeltételek megjavításához. Az a kötelességük, hogy megértessék az emberekkel: mit is tehetnek értük, s az ígéreteiket valóra is kell váltaniuk."

Zábránszkyné Pap Klára