A közérdekű közérdek

Több száz önkormányzat pénzügyi és naturális ellátottsági adatait gyűjtik a Területi Államháztartási Hivatalok (TÁH). Részben erre épül a helyi önkormányzatok központi költségvetési tervezése. Ezek az információk nemcsak a Belügyminisztérium és a Pénzügyminisztérium számára érhetők el, de a megyei TÁH-on keresztül minden egyes település is rendszeresen kap saját maga és a hasonló települések átlagára vonatkozó adatokat.
A mérlegadatok, a feladatonkénti folyó kiadási és felhalmozási, az intézménytípusonkénti létszámadatok, valamint az önkormányzatok ellátottságának részletes és főleg naprakész információi igen fontosak lehetnek minden, önkormányzatokkal foglalkozó szervezet és szakember számára. Eddig azonban ezeket csak egyedi engedélyek alapján, egyszeri felhasználással és jellemzően kutatási célra lehetett megszerezni. Pedig a számítógépes adathordozón elérhető, több évre összehasonlítható formában meglévő, rendszerezett adatok nagyon fontosak az állami-önkormányzati körön kívülieknek is.
A könnyen feldolgozható formában megkapott adatok az önkormányzatoknak nagy segítséget jelenthetnek a helyi költségvetési tervezésben, a ciklusprogramok kidolgozásakor, vagy átszervezési és hatékonyságjavító intézkedések előkészítésénél. De hasznosak a települési és a térségi fejlesztési tervekhez, valamint a stratégiák kidolgozásakor és folyamatos nyomon-követésekor is. Ugyanígy a KSH ellátottsági adatainál résztelesebb és hamarább megjelenő információk.
Nélkülük nem képzelhető el az önkormányzati és közigazgatási reform szakmai előkészítése sem. A most folyó IDEA program keretében felvázolt modellek egyik alapvető hiányossága is az volt, hogy számítások nélkül nem lehetett pontosan megbecsülni a tervezett reformok hatásait.
Ezért is nagy jelentőségű az adatvédelmi biztos azon állásfoglalása, amely kimondta, hogy a TÁH kezelésében lévő helyi önkormányzati információk közérdekű adatnak minősülnek, így azok mindenki számára megismerhetőek és szabadon terjeszthetőek.
Az állásfoglalás részleteiről dr. Kerekes Zsuzsát, az adatvédelmi biztos irodája információszabadságának főosztályvezetőjét kérdeztük.

A települési önkormányzatokról a TÁH által már régóta rendszeresen gyűjtött pénzügyi és ellátottsági adatok eddig csak külön engedéllyel, kutatási célra voltak átadhatók. A korlátozott nyilvánosságot azzal indokolták, hogy az információk együtt, egységes rendszerben már nem adhatók át és nem terjeszthetők, csak akkor, ha ahhoz az érintett több mint háromezer önkormányzat hozzájárul. Hogyan változott ez a helyzet a biztos állásfoglalásával?

- A gyakorlatot majd később, a kérelmezők ítélhetik meg. A Területi Államháztartási Hivatal (TÁH) szemléletét az állásfoglalás úgy változtatta meg, hogy az ügyet kezdeményező cégnek kiadták az adatokat. Elismerték azt is, hogy az az érvelés, amely szerint az adatokat nem lehet továbbadni, nem védhető. Itt elég nyomós érv az Alkotmány szövege, amely szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a közérdekű adatokat megismerni és terjeszteni, minden feltétel nélkül. Tehát amikor valaki megkap egy közérdekű adatot, akkor akár pénzt is csinálhat belőle, közzéteheti az újságban. Nincsenek megkötések, az Alkotmány szabad terjesztést mond ki.
Amikor az információszabadságról beszélünk, akkor a terjesztés kérdése ritkán kerül elő. A beadvány rávilágított arra, hogy ez milyen fontos momentum az Alkotmány szövegében.
Az adatvédelmi biztos munkáját tekintve egyébként ez nem volt bonyolult ügy. Legfeljebb az volt érdekes, hogy tíz évvel az adatvédelemről és információszabadságról szóló törvény hatálybalépése után még akad olyan nagy adatkezelő, mint az államháztartási hivatal, amely tanácstalan a törvény rendelkezéseit illetően. A közérdekű adatokról szóló törvény meglehetősen radikálisan fogalmaz, amikor a közérdekű adatokat definiálja: minden olyan adat, ami egy állami szerv kezelésében nem személyes, az közérdekű. Bárki számára ki kell adni, méghozzá tizenöt napon belül és utána ezt bárki terjesztheti is.

Ha párhuzamot keresünk, akkor például a népszámlálási adatok közül nem lehet kiadni azt, ahol az adatszolgáltató beazonosítható. Ez egy kis település esetében nem okoz majd gondot?

- A KSH ezeket a személyes vagy üzleti adatokat egyedi adatoknak nevezi. Ezek az egyedi adatok vonatkozhatnak természetes és jogi személyekre is, amelyeket a hivatal jogosan véd. Enélkül az adatszolgáltatás nem működne, mert statisztikai célra gyűjtött egyedi adat nem adható ki. Az államháztartási hivatal által gyűjtött statisztikai jellegű adat még nem lesz statisztikai adat, hanem közérdekű adat. Ha egyedileg azonosítható adatról van szó, akkor persze fölmerülhet az üzleti titok kérdése. De az önkormányzatoknak és az államnak általában nincs üzleti titka.
Az állásfoglalás is érintette viszont azt a kérdést, hogy mi történik, ha a közérdekű adatok a kért formában nem állnak rendelkezésre. Az adatkezelőnek többletmunkát kell végeznie ahhoz, hogy át tudja adni. Erre nincs szabály. A törvény azt mondja, hogy az állami szervnek a kezelésében lévő adatot ki kell adnia. Az, hogy kérelemre fel is kell dolgozni, nincs benne a törvényben. Nincs arra sem szabályozás, hogy a közérdekű információk kezelésének, feldolgozásának költségeit kinek kell viselnie. A törvény csak annyit mond, hogy a közléssel kapcsolatos közvetlen költségeket meg lehet téríttetni. A mi értelmezésünk szerint ez a postázás, a másolás, a minimális számítógépes feldolgozási költségeket jelenti.
Az esetek többségében azonban nem ilyen egyszerűen hozzáférhető információkat kérnek, hanem valamiféle feldolgozást. Az APEH, az OEP, vagy az államháztartási hivatal rendszeresen feldolgoznak adatokat és ők olyan monopolhelyzetben lévő szervek, amelyeken kívül máshonnan nem lehet azokat megszerezni. Furcsa lenne azonban, ha szorosan ragaszkodnánk a törvény szövegéhez, miközben ezeknek a feldolgozást végző szerveknek nincs rá sem pénzük, sem kapacitásuk. Ma, amikor a költségvetési szervek többségének saját bevételeket is kell termelniük, kevéssé hajlanak arra, hogy a feldolgozott adatokat ingyen szolgáltassák. Ez a törvény megoldatlan része. Mi azt szoktuk javasolni, hogy az adatok feldolgozására kössenek megbízási szerződést.
Hosszú távon ez sem megoldás, mert az információt kérők csak egy része fizetőképes. Számos esetben azonban olyan civil szervezet, vagy állampolgár, amelyik vagy aki nem tudja a feldolgozási költségeket megfizetni. Ugyanakkor ők maguk nem képesek feldolgozni azokat. Nagy tömegű környezetvédelmi adatot egy kis civil szervezet nem tud feldolgozni, az adatszolgáltató pedig nem köteles ezt számára elvégezni. Magyarországon nincs eldöntve, hogy az információszabadság költségeit, amely az államot tényleges tevékenységre, szolgáltatás nyújtására kötelezi, kinek kell viselnie.
Külföldön is sokféle ennek a problémának a megoldása. Egyrészt lehet azt mondani, hogy az adózók már megfizették az állam működését és akkor nyújtsa is ezt a szolgáltatást. Másrészt felvetődik az, hogy kik a haszonélvezői az információszabadságnak, valójában kik az adatkérők. Nálunk erre vonatkozóan egyelőre nincsenek kimutatások. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy jellemzően a gazdasági vállalkozások az információszabadság haszonélvezői.
Van olyan szkeptikus vélekedés is, hogy az információszabadság az ipari kémkedés legalizált formája. Az USA-ban például kiderült, ahol negyven éve pontos statisztikát vezetnek az adatkérelmekről, hogy az adatkérők többsége olyan ügyvéd, akik a nagy állami nyilvántartásokból az őket megbízó gazdasági társaságok számára adatokat gyűjtenek, amelyeket azután hasznosítanak. Kérdés, hogy a közösségi adóbevételekből lehet-e néhány cég számára gazdasági előnyt nyújtani. Ez valós probléma, de a dilemma eldöntésére Magyarországon eddig még kísérlet sem történt.

Önkormányzati adatok esetében nyilván aki ezeket kéri, az feltehetően a rendszer javításán, továbbfejlesztésén dolgozik.

- Az Európai Unióban is folyt arról vita, hogy aki az ilyen információt kéri, az végső soron az adott ország versenyképességét javítja. Ha egy kutatóintézet ezeket feldolgozza, terjeszti, az hosszú távon az országnak is érdeke, miközben az adott cégnek ebből haszna van. Persze, egy szegény ország szűkös költségvetéséből ezt nehéz finanszírozni.
Ezért is lesz fontos az a most készülő kormányrendelet, amely az államháztartási törvény végrehajtási rendeleteként meghatározza az egyes minisztériumok és más állami szervek számára, hogy gaz-dálkodásukkal kapcsolatosan mely adatokat kötelesek rendszeresen, kérés nélkül, naprakészen közzétenni.

Péteri Gábor