AZ ORSZÁGOS FŐÉPÍTÉSZI KOLLÉGIUM ÁLLÁSFOGLALÁSA ÉS JAVASLATA

A területfejlesztési, -rendezési törvény módosításáról

Az Országos Főépítészi Kollégium a 2002. novemberben készült törvény-tervezettel kapcsolatban elsősorban azokat a kérdéseket tekintette át, amelyek a főépítészi feladatkörhöz közvetlenül kapcsolódnak.

Tekintettel azonban arra, hogy a feladatkört nem statikusan, hanem dinamikusan értelmezve a főépítészek részesei a területfejlesztés és rendezés átfogó feladatainak is, a kollégium a tervezettel kapcsolatban olyan szabályozásra, illetve módosításra is javaslatot tesz, amely a szabályozás koncepcióját érinti.
Az állásfoglalásban kiemeljük azokat a szabályokat, amelyeket egyértelműen hasznosnak tekintünk, és jelezzük azokat a javaslatokat, amelyek a tervezettől eltérő megoldást tartalmaznak.

1. Általános véleményként fogalmazódott meg, hogy a területfejlesztés szervezeti rendszere, struktúrája a jelenlegi formájában viszonylag nehezen áttekinthető. A kapcsolatrendszert, a különböző egységek együttműködését talán egyértelműbben és áttekinthetőbben kellene szabályozni.
   E körbe tartozik annak felvetése is, hogy sok esetben a résztvevőket, szereplőket nem konkrétan nevesítve, hanem a feladatkörrel és a struktúrában elfoglalt hellyel kellene definiálni. (Pl.: nem a Balaton Fejlesztési Tanács elnöke lenne a definíció, hanem a hasonló szerepkörű térségi Fejlesztési Tanácsok vezetői.) (Pl. Tftv. 8.§. (2) bek. h.) pont.)
2. A Kollégium az országgyűlési határozattól függetlenül helytelennek tartja a Kormány jelenlegi kétévenkénti beszámolási kötelezettségének 4 évre történő ritkítását.
   A jelenlegi időszakban, amikor az ország gazdasági fejlődése, és ezzel összefüggésben a területfejlesztés globálisan változó helyzetbe kerül akkor, amikor az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk számtalan ezzel összefüggő változást eredményezhet - különösen fontos, hogy a területfejlesztés helyzetéről naprakész információkkal rendelkezzen az Országgyűlés. A viszonylag gyors és néha drasztikus változások szükséges korrekciójára sokkal gyorsabban kell reagálni, mint egy "átlagos", kiegyensúlyozottabb időszakban, így semmi sem indokolja, hogy beszámolási időköz növekedjék - ellenkezőleg, javasolható lenne a beszámolások sűrítése is, esetleg átmeneti időszakra. (Tftv. 7.§. j.) mód.)
3. A Területfejlesztési Kabinet létrehozása, az ezzel kapcsolatos minisztériumi szervezetek és a miniszterek közötti folyamatos koordináció szabályozása progresszív lépés.
   Ezzel csökkenteni lehet a ma még túlzott ágazat-, illetve településközpontú tervezési, fejlesztési, költségvetési szemléletet, hatékonyabbá lehet tenni az érdekeltek együttműködését. (Tftv. 8.§. (2) bek.kieg.)
4. A Nemzeti Területfejlesztési Tanácsban résztvevő képviselők, illetve tanácskozási joggal rendelkezők körének kibővítése szintén kedvező módosítás. Megfontolandó lenne azonban a kistérségi fejlesztő szervezetek mellett a kistérségekben fellépő civil szervezeteknek is tanácskozási jogot biztosítani.
   A jelenleg mintegy 25 %-os reprezentációval bíró KIFESZ láthatná el a kistérségek tagi képviseletét, míg a környezet- és természetvédelmi szervezetekhez hasonlóan egyéb civil szervezeteknek, pl.: Vidék Parlamentje számára tanácskozási jogot kellene biztosítani. (Tftv. 8.§. (2) bek. h.) és i.) pontja mód., kieg.)
5. Azon kiemelt térségekben, ahol a törvény előírása szerint Térségi Fejlesztési Tanács működik, a fejlesztési koncepciók és programok elfogadását e Tanácsok hatáskörében kellene meghagyni.
   E koncepciók és programok előkészítése során széles körű vita alakulhat ki, amelyben a Nemzeti Területfejlesztési Tanács is állást foglalhat. A döntést azonban abban a körben kell meghagyni, ahol e koncepciók, programok kidolgozása, illetve végrehajtása megtörténik, nem indokolt azt más szintre elvonni. (Tftv. 8.§. (3) új k.) pontja).
6. Kedvező változás a megyei területfejlesztési tanácsokban, illetve a regionális fejlesztési tanácsokban a kistérségi területfejlesztési társulások, valamint a helyi szociális partnerek megfelelő tagsági arányának visszaállítása.
   A résztvevők arányának és ezzel súlyának megváltoztatása a rendszer működésének demokratizálódását is eredményezi. (Tftv. 14.§. (1) bek és 17.§. (6) bek.)
7. A térségi terület-felhasználási engedély bevezetésének indokával a Kollégium egyetért. Az ezzel kapcsolatos tervezet azonban jelentős továbbgondolásra, illetve további szabályozásra szorul.
   A Kollégium javasolja, hogy e rendszer működését részleteiben is szabályozó végrehajtási rendelet a törvénnyel egyidejűleg készüljön el, és annak egyeztetési eljárásában szakértőként az érdekelt főépítészeket, illetve a Főépítészi Kollégiumot is vonják be.
   Aggályos, hogy megfelelő szintű tervellátottság hiányában milyen mozgástere lehet valójában a területi főépítésznek, hogyan tudja az egyébként logikus szakmai álláspontot jogszerűen képviselni.
   Milyen esetben lehet, milyen módon preventív lépésekkel a kedvezőtlen döntéseket megelőzni, megtiltani.
   E rendszer jogorvoslati rendje pontosan kidolgozandó, hisz a rendkívül komoly érdekrendszer és a döntések hosszú távú következménye miatt ez elengedhetetlen. (Külön kérdéskör lehet a főváros sajátos helyzetének szabályozása.) (Tftv. 23/C.)
8. A területfejlesztési önkormányzati társulások létrejöttének, illetve működésének törvényi preferálása helyes és progresszív lépés. Hibás azonban annak megkövetelése, hogy a speciális támogatás csak valamennyi érintett önkormányzat részvétele esetén járjon.
   Fontos lenne az is, ha jogszabály írná elő a támogatás módját, nevezetesen azt, hogy a munkaszervezet létrehozásához és működtetéséhez biztosított költségvetési hozzájárulás közvetlenül a társulás részére jár, ennek felhasználásáról az adott jogcímhez kötődően a társulás döntsön.
   A Kollégium felhívja a jogalkotók figyelmét a statisztikai kistérségek és a ténylegesen működő kistérségi társulások közötti szabályozási és működési különbségekre.
   Könnyen belátható, hogy a statisztikai kistérség valamennyi önkormányzata részvételének előírása - az érdekek különbözősége, és az érintettségek rendkívüli sokfélesége miatt - hátráltatja és akadályozza a társulások létrejöttét.
   A megalakulási folyamatban visszaélésekre, a helyzet jogtalan kihasználására ad módot - ami mindenképp kerülendő. E szabályozást nem valamennyi önkormányzatra, hanem az önkormányzatok többségére, vagy meghatározott százalékára célszerű módosítani.
   A támogatás mikéntjét is áttekinthetőbbé teszi a javasolt módosítás, hiszen így sokkal jobban tervezhető a felhasználás, és áttekinthetőbb a finanszírozás rendszere. /Tftv. 10.§. új (4) bek. kieg.)
9. Kedvezőtlen módosítás az, hogy a kistérségek önkormányzatai esetében nevesíti a polgármestert, mint a megyei területfejlesztési tanácsba, illetve térségi fejlesztési tanácsba tagként választható személyt. A Kollégium javasolja ezért, hogy a képviselő a társulási tanácsok elnöke által delegált személy lehessen - további megszorítás nélkül.
   Nyilvánvaló, hogy az érintettek többségben a polgármesterek közül kerülnek ki, de elképzelhető olyan helyzet is, ahol egy jól felkészült körjegyző, vagy főépítész részvételéből többet profitálhat a kistérség, mint a kevesebb szakértelemmel rendelkező polgármesteri képviseletből. (Tftv. 14.§. (4) bek.)
10. A Regionális Fejlesztési Tanácsnak az NFT Regionális Operatív Programjának megvalósítása során a régióban jelentkező feladatok végrehajtásában való részvétele rendkívül fontos rendelkezés. A Kollégium úgy véli, hogy itt nem csak az Európai Unió strukturális alapjaiból származó források felhasználását, hanem a tervezésben, a pályáztatásban, a konkrét végrehajtásban, illetve a monitoringban való részvételt is nevesíteni kellene.
    Ismeretes, hogy a regionális fejlesztési tanácsok feladatköre az Európai Unióba történő belépéssel folyamatosan erősödni, illetve növekedni fog.
    Fontos lenne már most törvényben rögzíteni, hogy e körnek milyen további súlypontjai vannak. (Tftv. 17.§. (2) bek. m.) pontja)
11. A regionális fejlesztési tanácsok minisztériumi tagjainak megjelölése már az új kormányzati struktúrának megfelelő. A módosítással nem érintett szabályokban is átvezetendő ez a struktúra. (Példának okáért a 17.§. (12) bek. b.) pont a struktúraváltás előtti tárcákat nevesíti. A javaslat tehát formális. (Tftv. 17.§. (12.) bek. b.) pont)
    Az Országos Főépítészi Kollégium ismeretei szerint a törvény tervezetén jelenleg is dolgoznak, azaz folyamatos a beérkező javaslatok, észrevételek feldolgozása.
    A szabályozás súlyára és jelentőségére tekintettel a Kollégium minden további változatot készséggel áttekint, és az érdekelt főépítészek szakmai tapasztalatait e körben a jogalkotók, illetve előkészítők rendelkezésére bocsátja.
    

Budapest, 2003. január 28.

Virányi István sk.
Marcali város főépítésze
a Kollégium elnöke

Az állásfoglalást a Kollégium 2002. október 29-i, november 26-i, december 10-i, 2003. január 28-i ülésein elhangzottak alapján összeállította:
Dr. Aczél Péter sk.
Budavár (I. ker.) főépítésze,
a Kollégium elnökhelyettese
Tóth Ferenc sk.
Tatabánya m. j. város főépítésze, a Kollégium tagja