AZ ÉPÍTÉSÜGY IGAZGATÁSI RENDSZERÉNEK ÁTALAKÍTÁSÁRÓL

Visszanyert önállóság

Az építésügy közigazgatási felépítése és állami irányítása az elmúlt 15 évben - először az ÉVM megszűnése, majd a rendszer a rendszerváltást követően kormányzati és igazgatási átszervezések következtében - meglehetősen változatos képet mutatott. A szervezet zsugorodott, a feladatok egyszerűsödtek, ami végül a szakterület önállóságának megszűnéséhez vezetett. Az átalakulásnak volt racionális oka: az építő- és építőanyag iparral, valamint a lakásépítéssel kapcsolatos - a korábbi ÉVM-ben domináns - állami feladatok radikális csökkenése. Az "ágazat" ezzel elvesztette súlyát a kormányzati és gazdasági életben, feladata az építésügy szabályozására és kontrolljára korlátozódott - állítják a szakma képviselői.

Az elmúlt évek tapasztalatai - a települések fejlesztésében és üzemeltetésében, a területek hasznosításában, a településkép alakításában, a zöldfelületek lassú, de folyamatos csökkenésében, a közterületek elsivárosodásában tartóssá váló negatív tendenciák - azt jelzik, hogy az állami irányítás a jelenlegi feltételekkel még ezt a leszűkült feladatkört sem tudja az elvárt színvonalon és hatékonysággal ellátni.
A fentiekre való tekintettel élni kellene azzal a lehetőséggel, amit az a viszonylag előnyös helyzet kínál, hogy a szakterület "gazdája" most a Belügyminisztérium. Egyrészt szervezetalakítási esélyt jelent az, hogy együtt vannak a klasszikus építésügy tartalmi elemeit jelentő legfontosabb elemek:
- a településfejlesztés, -rendezés és üzemeltetés
- az építés tervezésének és a kivitelezésnek
- a zöldfelületekkel kapcsolatos tevékenységeknek a szabályozása
- és az ezekhez szorosan kapcsolódó lakáspolitika,
- valamint a helyi önkormányzatokkal összefüggő, ezekhez erősen kötődő állami feladatok.
Másrészt a BM a felelőse annak a közigazgatási reformnak, amely lehetőséget ad az építésügy állami igazgatási és önkormányzati szervezeti rendszerének, a feladatok telepítésének újragondolására is.
Az alábbiakban részletesen ismertetünk néhány megfontolásra szánt javaslatot.

A minisztériummal
kapcsolatban

Indokolt lenne az 1997. évi LXXVIII. törvényben - közvetlenül vagy közvetve - meghatározott építésügyi kormányzati feladatokat egy helyettes államtitkár által irányított önálló egységbe szervezni.
Ide tartozhatna a jelenlegi építésügyi hivatal, a településrendezési iroda, a településfejlesztési iroda, a településüzemeltetési iroda, a főépítészi (titkárság) főosztály. Megfontolandó a lakáspolitikai feladatok ide telepítése is, hiszen ez a kérdéskör mind a településfejlesztési koncepcióknak, mind a rendezési terveknek hangsúlyos eleme. Ez különösen akkor lenne hasznos, ha a minisztérium valódi súlyának megfelelő figyelmet kíván fordítani az eddig némileg elhanyagolt, állami beavatkozás nélkül nehezen teljesíthető település-rehabilitációs és komplex falumegújítási feladatokra is.
Több évre visszanyúló tapasztalat, hogy gyengén működött a blokkon belüli szervezeti egységek (főosztályok, irodák, hivatal stb.) közötti szakmai egyeztetés. Ez mind az irányításban, mind a jogszabályalkotásban alacsony hatékonyságot eredményezett.
Célszerű lenne ezért a helyettes államtitkár mellé - annak szakmai helyetteseként -kinevezni egy országos főépítészt, kettős feladattal: biztosítja a belső szervezeti egységek közötti - az összetett feladatok miatt valóban nélkülözhetetlen - szakmai koordinációt, és tartja a szakmai kapcsolatot a szakterülethez tartozó szakmai érdekképviseleti és társadalmi szervezetekkel. (Ez a poszt analóg az országos tisztifőorvos, főerdész stb. funkciókkal.)
A területi főépítészi irodák koordinációjának fokozása érdekében a főépítészi titkárság főépítészi főosztállyá alakítása javasolt. Ebben a helyzetben több feladatot vállalhatna, és hatékonyabban dolgozhatna eddig a főépítészi titkárság által működtetett Országos Főépítészi Kollégium is, amely a Minisztérium, a szakma és az önkormányzatok közötti kapcsolatrendszer kiemelten fontos eleme.
Szakmai (szervezeti és személyi) megerősítést igényel a települések fejlesztésével, üzemeltetésével (benne zöldterületek, közterületek fejlesztésével, fenntartásával) ezek szabályozásával és logisztikai támogatásával foglalkozó egység.
Hosszabb távú (bár már most is aktuális) célkitűzés lehet a területrendezésnek a BM- be történő átszervezése. Ez a - műszaki-fizikai tervezési jellegű - terület szakmai szempontból sokkal inkább kötődik a településtervezéshez ("építésügyhöz"), mint a társadalmi-gazdasági tartalmú, azzal inkább csak névrokonságban lévő területfejlesztéshez. (A korábban egységes, valamikor az ÉVM-be tartozó szakterületek tavalyi szétválasztása átgondolatlan volt, egyesítésüket a most törvénnyel elfogadott Országos Területrendezési Terv realizálhatósága is indokolttá teszi.)
Az első helyen pontban említett szervezeti egység lehetősége a sajtóban a minisztérium tervezett "építési és lakáspolitikai hivatala"-ként jelent meg. Tekintettel arra, hogy az Étv. módosításának egyeztetés alatt lévő koncepciója az "építésügyi hivatalt" egy hatósági feladatokat ellátó, minisztériumon kívüli országos hatáskörű szervként definiálja, szükséges lenne az összefüggések és eltérések mielőbbi tisztázása.

A közigazgatás
közép- és alsó szintjeire
vonatkozóan

Az önkormányzat építésügyi feladataival és az ezekkel részben összefüggő állami feladatokkal kell foglalkozni.
A települési önkormányzatok feladatát az Étv. 6. §-a a következőkben fogalmazza meg:
- a településrendezési feladatok ellátása (a településfejlesztési döntésekre épülve),
- az épített környezet alakítása és a helyi építészeti örökség védelme, illetve
- az építésügy helyi feladatainak ellátásához szükséges anyagi és személyi feltételek biztosítása.
A bevezetőben említett kedvezőtlen tendenciák elsősorban ez utóbbi feltétel tipikus hiányából adódnak. A fejlesztési és üzemeltetési feladatokhoz értő szakemberek közül mindenekelőtt a települési főépítészek hiányoznak, akik az Étv. említett szakaszának (6) bekezdése szerint "előkészítik a helyi önkormányzatnak az építésüggyel kapcsolatos döntéseit".
Nyilvánvaló, hogy irreális célkitűzés lenne ezek alkalmazását a közel háromezer önkormányzattól elvárni. A közigazgatási reform koncepciója szerint létrehozandó komplex kistérségi társulások már alkalmasak lehetnek ilyen státusz létesítésére. Ha azonban valóban el kívánjuk érni - belátható időn belül - településeink épített környezeti kultúrájának és fenntartható fejlesztésének az EU-ban kívánatos színvonalát, akkor a kistérségi (önkormányzati) főépítészek alkalmazását kötelezővé kellene tenni. (Szükség esetén, esetleg átmenetileg központi költségvetési támogatással).
A megyei önkormányzatok feladata ezen a szakterületen kettős. A megyei főépítész közreműködésével gondoskodnak:
- a megyei területrendezési tervek és a településrendezési tervek összhangjáról, valamint
- a megye arculatát befolyásoló táji, természeti és épített környezet védelméről és alakításáról, a települési önkormányzatok erre irányuló tevékenységének segítéséről.
Ez a tevékenység sem zökkenőmentes. Ennek oka egyrészt a megyei önkormányzatoknál is tapasztalható fizikai és gyakran szellemi kapacitás hiánya, másrészt a települések problémaérzéketlensége.
Kérdéses, hogy a jelen időszakban érdemes és lehetséges-e a megyéktől a mainál többet várni. Valószínűbb, hogy az egyéb okok (a területrendezési eljárás bevezetése, a világörökségi területek látványos növekedése) miatt egyébként is megerősítendő, és a településekkel a rendezési tervezési tervek véleményezése miatt folyamatos kapcsolatban lévő területi főépítészi irodák vehetik át a megyék szerepét ezen a téren. Ma még közvetlenül a településekre irányulóan, később a kistérségi főépítészeken keresztül.
Ezen tevékenység logisztikai támogatását adhatja a javasolt országos főépítész, illetve a hozzá tartozó munkaszervezet.

A minisztérium területi
szervei

A minisztériumnak az építési törvény módosítására vonatkozó szabályozási koncepciója tartalmazza a tárca hatósági feladatait ellátó központi hivatal létrehozását, amely irányítja a kistérségi közigazgatás keretei között működő elsőfokú és a közigazgatási hivatalokba telepített másodfokú építési hatóságokat, valamint az ezektől elkülönülő építésfelügyeleti tevékenységet.
Sajátos szervei a minisztériumnak a regionális illetékességgel 1992 óta működő nyolc területi főépítészi iroda. A területi főépítészek kis létszámú apparátusaikra támaszkodva a miniszter egyes állami ellenőrzési feladatait látják el a településrendezési tervezés és (egyes sajátos területek, illetve építmények tekintetében) az épülettervezés területén. Ez a tevékenység ugyan nem hatósági jellegű, de a többlépcsős véleményezési eljárás során a polgármesterekkel és a tervezőkkel kialakuló személyes kontaktus révén és a főépítészek magas szakmai presztízse alapján rendkívül hatékony eszköz a települések fejlesztésének és rendezésének, a településkép alakításának pozitív befolyásolására. Ez a rendszer - amely korrektül és hatékonyan működik együtt az illetékességi területükön működő közigazgatási hivatalokkal - a jelenlegi közigazgatási struktúrában szervezeti módosítást nem igényel. Erre vonatkozó megfontolások a közigazgatás új regionális intézményrendszerének kialakítása során merülhetnek fel.
A területi főépítészi irodák ma a tágabban értelmezett építésügy területén a BM-nek az egyedüli önálló, ráadásul regionális illetékességű egységeket tartalmazó szervezeti rendszerét jelentik. Mint ilyenek alkalmasak arra, hogy integrálják az átalakuló közigazgatásban az építésügy középfokra (regionális szintre) telepítendő feladatait.
Az további megfontolást igényel, hogy ezt majd önálló szervezetként, vagy egy regionális közigazgatási hivatal keretében valósítsák meg. Ebben szerepet játszik az is, hogy az irodák ma is létező területrendezési feladatainak irányítása a BM-hez kerül-e, vagy marad más-más kormányzati szervnél. (Az Országos Területrendezési Terv érvényesítésével összefüggő hatáskörök gyakorlása ugyanis a következő években növekvő és meghatározó szerepet fog kapni az irodák munkájában.) Az azonban egyértelmű (de az egyes munkaanyagokban szereplő utalások miatt le kell rögzíteni), hogy ezen szakterületen nincsenek olyan feladatok, amelyek a közigazgatás alsó szintjén állami főépítészi státusz létesítését indokolnák.
Összefoglalva azt kell hangsúlyozni, hogy az építésügyhöz tartozó, ám nem hatósági jellegű feladatokat egy olyan hálózat tudja hatékonyan és színvonalasan ellátni, amely - egy megfelelő politikai támogatással és szakmai presztízzsel rendelkező országos főépítész koordinálása mellett - a kistérségi önkormányzati főépítészek és a területi (regionális, állami) főépítészek jogilag is szabályozott együttműködésén alapul.

Összeállították:
Keresztes Sándor
nyugat-dunántúli területi
főépítész, főosztályvezető
Dr. Tóth Zoltán
dél-dunántúli területi főépítész,
főosztályvezető
Zábránszkyné Pap Klára
BM Főépítészi Titkárság,
osztályvezető az Országos Főépítészi
Kollégium titkára