A közigazgatási és a közszolgálati reformról
Nagy lendülettel, de...

Pedig, nincs több idő. A belügyminiszternek, a kormánynak és valamennyi döntéshozónak végre döntenie kell: ha csak nem akarják az utolsó pillanatot is elszalasztani, ha csak nem akarnak részesei lenni, a helyi önkormányzatok teljes ellehetetlenülésének.
Az elmúlt napok azt igazolják, hogy a kormány végre elszánta magát, és a közigazgatási szolgáltatások fejlesztését mindenképpen megvalósítja. Kiss Péter kancelláriaminiszter egyik vidéki sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a közszolgáltatások fejlesztését, köztük a kistérségi rendszer létrehozására irányuló intézkedéseket akkor is meghozzák, ha csak a feles jogszabályokat sikerül elfogadtatni.
A megújuló magyar közigazgatási rendszerben, az uniós normáknak megfelelően, szerepet kap a kistérség, a megye és a régió. Mindhárom közigazgatási szint lesz majd.
A kormány, szándéka szerint olyan kötelező kistérségi társulásokat hoz létre, amelyek bizonyos önkormányzati alapfeladatokat is átvesznek - mint például az alapfokú oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás vagy a hulladékkezelés - , valamint államigazgatási és területfejlesztési funkciókat is betöltenek. Az említett terv végrehajtásához több törvény módosítására - önkormányzati törvény, alkotmány - volna szükség, ha ez nem megy, akkor a rendszer feles törvénnyel is kialakítható abban az esetben, ha a társulások létrehozását a közelmúltban kijelölt 168 kistérséghez tartozó településekre bíznák. Ebben a formában viszont a kistérségekhez nem delegálhatnak kötelező feladatokat és a normatív támogatást sem biztosíthatják részükre.
Úgy tűnik, hogy az ellenzék részéről nincs fogadó készség, a Fidesz és az MDF már többször kijelentette, hogy a közigazgatás reformját elviekben támogatja, de a kormány jelenlegi javaslatát nem tartja elfogadhatónak.
Már kora ősszel, az önkormányzati érdekszövetségek elnökeinek szigethalmi találkozóján is sejteni lehetett, hogy ebben a tárgykörben nehezen lehet összhangot teremteni. Akkor még Medgyessy Péter miniszterelnök sem tette le a voksot a kötelező társulások mellett. Minden önkormányzati képviselő a reformot hiányolta, és egyet értettek abban, hogy mindez csak az átfogó finanszírozási reformmal együtt valósítható meg.

A közigazgatási reform -
kormányzati alibitevékenység

A kormány közigazgatási reformmal kapcsolatos tevékenysége pusztán a sajtókampány szintjén értékelhető. A kormányhatáskörben meghozható döntések meg sem születtek, a szükséges törvénymódosításoknak nyoma sincs - mondta Mikes Éva a Fidesz Önkormányzati kabinetjének tagja, Gémesi Györggyel közösen tartott sajtótájékoztatóján.
Gémesi György elmondta, hogy a közigazgatási reformról tartott négypárti egyeztetés kudarca után egyértelmű, hogy a témában a szakmai hozzáértés hiánya miatt a kormányzat pusztán kommunikációs csatát vív. Ennek lényege, hogy a kormány milyen sokat tesz a reform érdekében, az ellenzék pedig hogyan hátráltatja a kormány erőfeszítéseit. Gémesi a közigazgatási reformtervezet hibái között kiemelte, hogy az kötelezővé kívánja tenni a kistérségi szerveződéseket, amely súlyosan sérti az önkormányzatok autonómiáját és a szabad társulás alkotmányos elvét. Mint mondta, a központosított irányítás felé mutató fenyegető jelzés az is, hogy a jegyzőket ezentúl csak a közigazgatási hivatalok egyetértésével nevezhetnék ki az önkormányzatok. Mikes Éva, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség képviselőjének álláspontja szerint az önkormányzatok társulását megfelelő ösztönző rendszer kidolgozásával kellene elősegíteni, és nem úgy, hogy a társulást kötelezővé teszi a kormány. A képviselő furcsának találta, hogy azok, akik ellenzékben nagyon helyesen az önkormányzatok szabad társulását szorgalmazták, most ezt kötelezővé akarják tenni. Mint mondta, a kormány szerint az önkormányzatok támogatják az ötletet, ami azért furcsa, mert az önkormányzatok szabad elhatározásukból is csak ritkán alakítanak társulásokat, miért növelné a kedvüket, ha az kötelező lesz. A képviselő elmondta, hogy "a kormány a közigazgatási reform ürügyén csak látszattevékenységet folytat. Erre utal, hogy a kormányhatáskörében meghozható intézkedéseket máig is hiába várjuk, és nyoma sincs a reformhoz szükséges törvénymódosításoknak. "

• Azáltal, hogy Magyarország belép az Európai Unióba, megjelenik a szupranacionális döntési szint, s miután módosul a nemzeti szuverenitás több eleme, szükségképpen alkotmánymódosításra van szükség. Ez a tény ismét előtérbe helyezi az új alkotmány létrehozását, amely kétharmados többségű országgyűlési döntést igényel úgy, hogy azt esetleg népszavazás is megerősíti. Új alkotmány (illetve alkotmánymódosítás) nélkül nem érhetők el olyan lényeges államelméleti-politikai célok, mint például
• a választójog reformjával a kisebb létszámú parlament létrehozása;
• az önkormányzati rendszer átállítása a regionalizmus követelményeire (új önkormányzati törvények alkotása);
• az ún. második és harmadik generációs állampolgári alapjogok alkotmányos bővítése (például információs alapjogok), valamint a gazdasági alkotmányosság erősebb megalapozása.
• A Kormány szerint szükség van új alkotmányra - az Európai Unióhoz való csatlakozástól függetlenül is. A Kormány ezért felajánlja az ellenzéknek, hogy az 1998-ra elkészült tervezet alapulvételével kezdődjön meg az alkotmányozó munka, amelynek eredményeként 2004-ig el lehetne fogadni az új alkotmányt. Ha viszont ez nem sikerül és csak az Európai Unióba való belépéssel legközvetlenebbül összefüggő alkotmánymódosítások realizálására van remény, úgy a jelenlegi alkotmányos keretek között kell kormányozni. A Kormány haladéktalanul tárgyalást kezd a parlamenti ellenzékkel annak érdekében, hogy az alkotmányozással kapcsolatos álláspontokat tisztázza. Az új alkotmány kidolgozására irányuló munka semmiképp sem hátráltathatja a kormányprogram végrehajtását, s azon belül a jogalkotási terv megvalósulását.