Önkorkép - 2003. december

Agglomeráció
A térségi folyamatok hatása a települések életére

Érd város önkormányzata adott otthont annak a rangos eseménynek, melyet idén szeptemberben, nyolcadik alkalommal rendezett az Országos Főépítészi Kollégium. A rendezvény témája nagyon sok neves szakembert és politikust vonzott Érdre, a VIII. Országos Főépítészi Konferencia helyszínére. A tanácskozás az agglomerációról, a térségi folyamatoknak a települések életére gyakorolt hatásairól szólt. Az esemény programját és az előadók névsorát már a korábbi számunkban ismertettük. Most a konferencián megfogalmazott ajánlásokat közöljük változtatás nélkül.

A KONFERENCIA AJÁNLÁSAI
A térségi folyamatok és az egyes települések sorsának alakulása egymástól elválaszthatatlanok, ezért azok tervezése is csak az összefüggések komplex szemléletű, folyamatos elemzésével lehet eredményes. Ez mind az alkalmazott módszerek megválasztása, mind a résztvevők felkészültsége és együttműködése, mind a - formális módszereken túllépő - közösségi részvétel biztosítása tekintetében egységes jogi és szervezeti keretek megteremtését teszi szükségessé.
1) A területi szintű tervezés során jelenleg használt fogalmak és az egyben léptéket is jelentő besorolások (pl. régió, kiemelt térség, nagyvárosi tér, agglomeráció, agglomerálódó térség, vonzáskörzet, kistérség) sokfélesége áttekinthetetlen, ezért minden, e folyamatban résztvevő közös felelőssége, hogy a különböző szintű terület- és településrendezési tervek átgondolt, jól átlátható összefüggéseket megjelenítő rendszert alkossanak. A Magyarországra az utóbbi időben jellemző pontszerű településfejlődés és -fejlesztés egyik oka a követő jellegű tervezés, melynek mind módszertani, mind szervezeti, mind finanszírozási megújulása elkerülhetetlen.
2) A térségi gondolkodás és tervezés alapvetően az "egyedül nem megy" szellemében kell hogy történjen. Az erre a szemléletre épülő szabályrendszer megalkotásával biztosítani kell, hogy az együttműködés a településrendezés és - fejlesztés minden működő, vagy a jövőben kialakuló kapcsolatrendszerében kötelező legyen. Ennek keretében a résztvevők számára olyan jogosítványokat kell biztosítani, amelyekkel a mainál jobban tudják érvényesíteni saját érdekeiket. A területi folyamatok szereplői részére csak a partnerség, a párbeszéd és az együttműködés teremtheti meg a harmonikus térséget, benne a harmonikus, környezetére és egyúttal környékére is érzékeny települést.
3) Az agglomeráción belüli viszonyok szabályozása keretében elő kell segíteni, hogy az erre alkalmas, vagy alkalmassá tehető települések alcentrum szerepet nyerhessenek. Az érintett települések jövőjét tehát ne a jelenlegi központtal kialakult kapcsolatuk, hanem elsősorban saját lehetőségeiből adódó jövőképük határozza meg. Ehhez a jelenleginél jóval szélesebb körű településközi és lakossági kapcsolatrendszert kell kialakítani. Nem vitatva a térségi összefüggések jelentőségét tény, hogy a települések lakossága döntően a helyi önkormányzatoktól várja szűkebb és tágabb környezetének emberhez méltó és esztétikus kialakítását, ugyanakkor ennek az elvárásnak a helyi önkormányzatok - kellő hatékonyságú eszközök (jogosítványok) hiányában - gyakran nem tudnak megfelelni. Ezt az ellentmondást a jogalkotóknak lakosság- és önkormányzatbarát szabályok elfogadásával fel kell oldani.
4) A független építésügyi igazgatási jogszolgáltatás mellett - a törvényben előírt feladatok ellátásához szükséges, azzal arányban álló szabályrendszer megalkotásával - biztosítani kell, hogy a település kizárólagos joggal dönthessen saját arculata kialakításában. Az építésügy keretében eldöntendő esztétikai, az építészeti minőséggel, a településképi illeszkedéssel, illetve városképpel kapcsolatos kérdésekben a településnek, illetve önkormányzatának erős, ügydöntő jogot kell biztosítani. A javasolt szabállyal a közösség demokratikus akaratának megnyilvánulását kell elő segíteni, illetve biztosítani, ez egyúttal a fejlődést jelentősen segítő, jó értelembe vett lokálpatriotizmus motorja is lehet.
5) A rendezési-fejlesztési munka - bár a lakossági, tulajdonosi és beruházói kör bevonása az egyeztetési eljárásban formálisan megtörténik - nem megfelelő hatékonysággal működik. Az esetek többségében a résztvevők számára nincs vagy nem a megfelelő formában van biztosítva beleszólás lehetősége a közvetlen és tágabb környezetük alakítást megalapozó döntésekbe. A döntések közösségi elfogadottságának erősítése érdekében ki kell alakítani a demokratikus párbeszéd életszerű kereteit és formáit, ennek során adekvát fórumokat kell teremteni ahhoz, hogy az érintettek minél nagyobb hányada megismerhesse a javasoltok érv- és ismeretrendszerét. A rendelkezésre álló kommunikációs eszközök igénybevételével lehetőleg meg kell előzni, hogy szakmailag és településpolitikailag egyaránt megalapozott döntések ellen is lakossági összefogás alakuljon ki, másfelől tiszteletben kell tartani, ha a javaslat az érintettek egyébként indokolt ellenkezésével és aktív ellenállásával találkozik.
6) Megfelelő szintű jogszabály megalkotásával legyen biztosítva, hogy a településrendezési döntések következtében létrejött ingatlanérték-növekedés egy részét a tulajdonosi jogokat nem sértő módon a döntéshozó önkormányzat elvonhassa annak érdekében, hogy az így adódó bevételeket a településrendezési és -fejlesztési feladatok forrásául használhassa fel.
7) A központi források elosztásánál, továbbá a pályázatok összeállításánál meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a helyi önkormányzatok információbázisa megteremtődjön, illetve bővüljön. Az önkormányzatok speciális feladataiból adódó szakemberképzés a jól működő rendezés és fejlesztés alapja, ezért elő kell segíteni, hogy a főépítész ismeretei e területeken intézményesen gyarapodhassanak, továbbá partner-szakemberek speciális képzésével elő kell segíteni a döntéshez szükséges ismeretek szélesebb körének megszerzését.
A XXI. század kihívása a kulturális gazdaság. A fejlődő és fejlett gazdaság csak urbánus térben érvényesülhet, ezért - hagyományai és kultúrája alapján - minden településnek önmagának kell felvállalnia saját arculatának formálását. A kultúra-alapú termelés alapvető eszköze a kulturális gazdaság fejlődésének, az "urbánus tér" létrehozásában az önkormányzati főépítészeknek is fontos szerepet kell kapniuk.
8) A tudás-alapú társadalom létrehozása egyértelmű cél, ugyanakkor ehhez elkerülhetetlenül szükséges az arányos eszközrendszer biztosítása is. Az Európai Unió a nemzeti kultúrát ugyan közvetlenül nem támogatja, mert azt "belügynek" tekinti, de a kulturális gazdaság már eredményes lehet az uniós pályázatokon.
9) A kulturális gazdaság létrehozásánál a befektetők és a helyi gazdaság szereplőinek valódi partneri kapcsolatvállalása, a partnerség kialakítása elengedhetetlen követelmény. A fejlesztésekhez szükséges források feltárásához felkészült önkormányzati szakembereket kell foglalkoztatni, akikkel az önkormányzati főépítészek is együttműködhetnek.
A konferencia Érd város számára ajánlja, hogy a legkülönbözőbb eszközökkel elérhető közösség-teremtéssel, az itt élők identitástudatának erősítésével törekedjen arra, hogy lakosságának és térbeli helyzetének megfelelő központi szerepet foglalhasson el. A fejlesztésnél - a meglévő és várható realitások figyelembevételével - ne a budapesti kapcsolatrendszerre alapozzon, hanem saját meglévő, illetve kialakítható lehetőségeire. Ennek keretében filozófiai értelemben vett, valamint valóságos városi terek és alközpontok tudatos kialakításával, a közterületi rendszer differenciált fejlesztésével segítse elő a város élhetőbbé tételét. Jövőképében törekedjék arra, hogy az EU-struktúrában hasonló helyzetet elfoglaló települések módjára - a településcsoport részeként - a fővárostól függetlenebb, önállóbb szerepet vállalhasson.