A TÖOSZ elnökségének állásfoglalása
Megfontolásra javasoljuk...
"...a kormányzat jelentős befolyást kíván gyakorolni a kistérségi munkaszervezetekben..."


A legnagyobb települési önkormányzati érdekszövetség állásfoglalása szerint, a jelenlegi törvénymódosítás a tavaly tavasszal elfogadott koncepcióra épül, mely szerint meg kell erősíteni a területfejlesztés intézményrendszerét, és alkalmassá kell tenni az uniós folyamatokhoz való kapcsolódásra és források elérésére.
A TÖOSZ szakértői szerint, a törvényjavaslat a kituzött célnak alapvetően megfelel és a módosítás elfogadásával az ország versenyképessége javulni fog - az uniós források megszerzése és felhasználása tekintetében. Ugyanakkor a módosítás - bizonyos részkérdésekben - a decentralizációt ellentmondásosan kezeli. A TÖOSZ állásfoglalása szerint, "a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosítása - a részletes megállapításokban szereplő kifogások figyelembevételével - összességében támogatandó".

"...a törvényben rögzíteni kell a szövetségek egyetértési jogát..."

Az Európai Unió Régiók Bizottságába a Magyar Köztársaság nemzeti képviselőinek jelölésénél nem fogadható el, hogy a kormány önmaga - csupán regionális, fejlesztési tanácsok javaslata alapján ... - alakítsa ki a magyar delegációt, a törvényben rögzíteni kell a szövetségek egyetértési jogát, mivel a régiók bizottságában nem csupán a régiók, hanem a települések képviselete is megjelenik. A javaslattétel, az egyetértés és a jelölés módját, valamint a települési és regionális képviselők számát, arányát indokolt részletesen szabályozni.

A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöksége állásfoglalásában hangsúlyozza: a koncepcióhoz képest visszalépés, ha az Országos Területfejlesztési Tanács elnöke nem a miniszterelnök, hanem a területfejlesztésért és területrendezésért felelős miniszter. "Megfontolásra javasoljuk, hogy az Országos Területfejlesztési Tanács elnöke a miniszterelnök legyen, ennek részletes indokolását a koncepció indokolása tartalmazta.

A kistérségi megbízotti hálózat a területfejlesztési intézményrendszer szerves része

A törvényjavaslat a kistérségi megbízotti hálózatot a területfejlesztési intézményrendszer szerves részévé kívánja tenni. A javaslat szerint a regionális koordinátor és a kistérségi megbízott a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatallal áll munkaviszonyban (Tftv. 9/A. § (3) bekezdés). Mivel külön jogszabály rendelkezik majd a kistérségi megbízottak feladatairól és a pályázat módjáról, nem tisztázott, hogy a kistérségi megbízottak munkaviszonya köztisztviselői jogviszony-e.
- Amennyiben a kistérségi megbízottak nem kerülhetnek a kistérségekhez alkalmazottaknak, ebben az esetben a törvénynek egyértelmuvé kell tennie a megbízottak szakmai szerepét és politikamentességét.
A javaslat nem oldja meg egyértelmuen a kistérségi tanácsok munkaszervezetében a menedzsment integrálását és megerősítését. A jelenlegi állami alkalmazásban lévő térség-, illetve vidékfejlesztéssel foglalkozóknak és az önkormányzati társulásokban alkalmazottaknak egy szakmai munkaszervezetben való muködtetése (Tftv. 10/F. § (2) bekezdése) nem helyettesíti a munka tényleges integrálását. A szakmai munkaszervezetet teljes köruen a tanács irányítása alá kellene rendelni. A törvényjavaslat lényegében megtartaná a minisztériumi munkatársak kistérségi hálózatát és csupán egy szervezetbe tömörítené a munkatársakat. A jelenlegi helyzet fenntartása ellentmond a kormányzat decentralizációs törekvéseinek és a kistérségi szakmai erő koncentrálására vonatkozó korábbi kormánypárti elképzeléseknek.
Természetesen a kormánynak és a területfejlesztést irányító minisztériumnak joga a kistérségben dolgozó szakemberek képesítési előírásainak meghatározása, munkájuk szakmai ellenőrzése, hálózatban való "foglalkoztatásuk", továbbképzésük, viszont a felelősségi rendszert szükséges egyértelmusíteni és az önkormányzati prioritást biztosítani.
Ezzel ellentétben a kistérségi fejlesztési tanácsok szakmai munkaszervezetei (szolgáltató irodák) létrehozásának, valamint muködésének részletes szabályait (Tftv. 27. § (1) n) pontja) a törvény felhatalmazása alapján a kormány rendeletben kívánja megállapítani, vagyis a kormányzat jelentős befolyást kíván gyakorolni a kistérségi munkaszervezetekben.

A kistérségi fejlesztési tanácsokra vonatkozó szabályozás jelentősen javult a koncepcióhoz képest.

Tisztázódott, hogy a tanácsnak szavazati joggal rendelkező tagjai csak polgármesterek lehetnek, és a feladata elsődlegesen a kistérségre vonatkozó stratégiák, tervek, és programok kidolgozása. A kistérségi tanács alapvetően forrásszerző és szervező, nem pedig forráselosztó szerepet tölt be.
A polgármester helyettesítésére vonatkozó szabályozás (Tftv.10/D. § (3) bekezdés) ellentétes az önkormányzati törvény szabályozásával, és életszerutlen, hogy egy települési képviselő-testület egy másik település polgármesterének adjon állandó meghatalmazást a kistérségi tanácsban való képviseletre.
- A kistérségi lehatárolás ügyében megszületett a kormány- rendelet, viszont az új szabályozás során - az eddigi tapasztalatok szerint - nem sikerült mindenhol megfelelően integrálni a területfejlesztési, önkormányzati közszolgáltatási és az államigazgatási szempontokat. Jogbiztonsági szempontból nem szerencsés, hogy a kormány döntése megelőzte a törvényi felhatalmazást ((Tftv. 27. § (1) c) pont), még akkor sem, ha az eddigi szabályozás nem jogszabályi formában (KSH Elnöki Közlemény) történt.

Nem fedezhető fel megfelelő logika a kistérségi területfejlesztési tanácsok képviselőinek az egyes tanácsokban való számát tekintve.

A törvény 1999-es módosításának egyik közismert negatívuma volt, hogy a megyei területfejlesztési tanácsokban a kistérségek képviseletét, az egy kistérség egy képviselő rendszerről három képviselőre korlátozta a módosítás. A koncepció még az 1999 előtti állapot visszaállítását tuzte ki célul, ami annál is indokoltabb, mivel a módosítás intézményesíti a kistérségi területfejlesztési tanácsot, így az adott kistérség képviselete már nem vitatható és áttekinthető. Ennek ellenére a törvényjavaslat nem a kistérségenkénti egy képviselőt tekinti szavazati jogú tagnak a megyei tanácsokban, hanem csupán megyénként két kistérségi képviselőt kíván a tanács tagjává tenni. Igaz, hogy a megyei területfejlesztési tanácsban a megyei önkormányzat közgyulése (4 fő) és a megyei jogú város közgyulése (2 fő) is képviselteti magát, de a látszólagos önkormányzati túlsúly megteremtése mégis háttérbe szorítja a (kis)térségi elvet és előtérbe helyezi óhatatlanul a pártpolitikai szempontokat. A kistérségi képviselőknek a megyei tanácsokból történő további kiszorítása nem szolgálja a kistérségek intézményesüléséről és megerősödéséről szóló kormányzati elképzeléseket.
Ezzel szemben a regionális fejlesztési tanácsokban is megyénként két kistérségi képviselői helyet ad a javaslat (Tftv. 17. § (6) af) pont). Ezen a szinten a kirakat kistérségi képviselet, viszont indokolatlan.
Nincs magyarázat arra, hogy térségi fejlesztési tanácsokban, és a Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanácsban miért az érintett kistérségi fejlesztési tanácsok által delegált legalább három fő a tag. (Tftv. 15. § (8) bekezdés, illetve 15/B. § (7) d) pont) Az viszont végképp érthetetlen, hogy míg a kistérségi fejlesztési tanács illetékes képviselői a területüket érintő fejlesztési programok tárgyalása során a térségi fejlesztési tanácsokban szavazati joggal, (Tftv. 15.§ (12) bekezdés), addig ugyanezen esetben a Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanácsban csak tanácskozási joggal vehetnek részt (Tftv. 15/B.§ (11) bekezdés).

Javaslatunk szerint a megyei területfejlesztési tanácsban valamennyi kistérség szavazati joggal vehessen részt.

Tekintettel arra, hogy a törvényt 2004. május 1-jével kívánják hatályba léptetni, különösen fontos lenne a részletszabályozásra vonatkozó elképzelések megismerése.
A TÖOSZ elnöksége - a részletezett kifogások és javaslatok figyelembevételével - támogatja és szorgalmazza a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosítását és mielőbbi tárgyalását, elfogadását.

Dióssy László
elnök

Dr. Zongor Gábor
főtitkár

"...ne kezdődjön egy, a 60-as, 70-es éveket idéző...

kényszerkörzetesítési-hullám... "
A kistérségi együttműködés (bizonytalan) perspektívái

Az elmúlt esztendőtől kezdődően számtalan jogszabály-tervezet látott napvilágot a kormány (illetve az IDEA)-program kistérségi szintjét illetően. Ezek egy része a kötelező, másik része a szabad társulás alapjára helyezkedett. Időközben egy kormányrendelet is született, mely ugyan "csak" e társulási forma 2004. évi támogatásáról szól, azonban gyakorlatilag magába kívánta olvasztani e társulási alakzat leglényegesebb összetevőit - kiemelve azt, hogy "e rendelet alkalmazásában mi a többcélú kistérségi társulás". (Mindezen dokumentumok egy-egy változatát szakértői, önkormányzat-politikai szinten alkalmunk volt véleményezni; alábbiakban ezek közül emelünk ki néhány fontos tételt.)
Ami a törvényjavaslatot illeti, világos volt a jogalkotói szándék. Meg kell próbálni a kötelező társulási formáció beterjesztését, s attól függően, hogy mi lesz az ellenzéki álláspont, vagy elfogadja a parlament vagy nem. Ha nem, akkor lehet megpróbálni, s gazdasági, jogi eszközökkel támogatva a szabad (önkéntes) többcélú társulási alakzatot létrehozni, s a lehetséges mértékben teljes köruvé tenni e társulási formát. Mint az ismert, a parlament nemrégiben leszavazta - pontosabban: az ellenzék - a kötelező társulási alakzatot, melyet követően indítvánnyal azonnal lekerült az "önkéntes". (Ennek eljárási problémáit itt nem érintjük.)
A törvénycsomag alkotmány- és Ötv.-módosítást is tartalmazott, szakmai berkekben sem egyértelmu és egyöntetu álláspontok alakultak ki arról, miszerint sérülne-e az önkormányzatok szabad társulást illető alkotmányos joga a törvény általi (azaz kötelező) elrendelésével. Az ugyanis, hogy az alkotmány, majd az Ötv. lehetővé teszi az önkormányzatok számára a számukra meghatározott (feladatukba és hatáskörükbe utalt) feladatok társulásos ellátását, nem zárja ki azt, hogy törvény eleve ne az egyes önkormányzatot jelölje meg a hatáskör címzettjének, hanem a társulást - így az egyik álláspont. A másik ennek tagadása. Hogy aztán ez kiállná-e az alkotmánybírósági próbát, nehéz lenne prognosztizálni.

A KÖSZ (más önkormányzati szövetségekkel együtt) több alkalommal kifejezte elkötelezettségét a közigazgatási reform, s benne a kistérségi szintet érintő racionalizálási elképzelések iránt. ... Ugyanakkor hangoztatta, ... a legkisebb településen élők számára is biztosítsák a magasabb szintű, esélyegyenlőségen alapuló közszolgáltatásokhoz való hozzájutás lehetőségét. A feladatok határozzák meg a szervezetet és ne fordítva... Segítsék a kistelepülések életben maradását, az ott lakó polgárok, a helyi társadalom fejlődését...Többek között ezt írja a Községi Önkormányzatok főtitkára a kistérségi együttműködés (bizonytalan) perspektíváit elemezve...